Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1970-02-17 / 7. szám

6 öj ifjúság —

Egy kis történelem

Vajon mikor kezdődött a Magas Tátra sporttörténelme? Az „úttörők“ nem e- gészefl „sportszerűen“ űzték a sízést hazánknak ebben az ideális síparadicsomában. Az elsők akik silé- cekkel indultak neki a tátrai rengetegnek ugyanis vadórzők és csempészek voltak.

Az igazi sport történelmének első oldalát 1908-ban kezdték írni. Ekkor egy lelkes sportold csoport mega- | lakította az első szervezett á síklubot. ^

1920-ban szervezték meg !i első ízben a Csorba tőn az H országos síbajnokságot. A f'' bajnokság győztese Karel I- Jarolímek mérnök találta ^ meg később az ideális he- F lyet az ugrósáncra a Mlyni- N cél völgyben. Maga dolgoz- r ta ki az Itt építendő ugró- r sánc terveit , és kivitelezé- E sét is egyediíl vezette. &

Az új ugrósáncot 1928-ban | az akkor világhírű norvég Í ugró Sigmund Ruud szén- telte tel egy 62 méter g hosszú ugrással. R

1935-ben Csehszlovákia f kapta a feladatot megren- dezni a „FIS síugróver- senyt". Jarolímek ez alka- ; lommal korszerűsítési tér- ^ vet dolgozott ki az ugrósánc | átépítésére. Az új sáncon | Birger Ruud (második’ a | Ruud „ugródinasztiából“) 72 | méteres ugrással győzött, p Az akkori időre fantaszti- S kus ugrását erős hóvihar | ellenére érte el tízezer fő- Sí nyi nézőközönség jelenlété- £ ben. i

A következő évben a tri- a bűnöket és a bírák emelvé- a nyét tűz semmisítette meg. j Az ugrósáncot azonban még i sokáig használták. |

A háború hosszú időre k megszakította,a Magas Tát- j ra nemzetközi sporttalálko- I zóit. A következő versenyt I csak 1950-ben bonyolították | le a régi, hábgrúelőtti sán- 3 con. 1949-ben a csehszlovák r. és lengyel sízők közös kéz- a deményezéséből létrejött a P Tátra Kupa elnevezésű ver- ? seny. Ennek második évfo- fi

Birger Ruud nagy ugrása 1935-ben.

lyamát bonyolították le Itt a Mlynicel völgyben. A Kupa harmadik évfolyamának megrendezésére csak 1967- ben került sor ugyanitt. Ekkor már kész volt egy új ugrósánc, amely a mostani sportareál részét képezi. E- zen a versenyen a csehszlovák Jozef Kraus 79,5 méteres ugrással győzött.

A Magas Tátra sporttörténelmének legújabb és legjelentősebb fejezetét a napokban kezdték írni. Csehszlovákia már 1957-ben kérelemmel fordult a FIS kongresszusához, hogy 1962- ben gii rendezhessük a világbajnokságot. Ugyanakkor azonban a lengyelek is i- gényelték a világbajnokság megrendezésének jogát. A csehszlovák küldöttség baráti gesztusként lemondott az igénylésről a lengyelek javára. 1965-ben Csehszlovákia újból beadta kérelmét. 1967 május 20-án, Bejrútban a FIS XXVI-ik kongresszusa megszavazta kérelmünket, hogy 1970-ben a sivilágbajnokságot nálunk a Magas Tátrában rendezhetjük meg.

Az 1967-es döntés után történt nagyméretű építkezés méltóvá tette a Tátrát erre a nagy és jelentős sporteseményre. Reméljük sízőink is felnőnek a feladat magaslatára.

Csehszlovákia a mexikói világbajnokságra készül, ellenfeleket tanulmányoz, filmeket néz, és erőt gyújt.

Magyarország válogatott labdarúgó csapata megpróbál mindent elölről kezdeni. Tehetségek — ez már közhely — jócskán akadnak. Az„egyik például Kelemen József, a budapesti Honvéd játékosa.

1948 május 30-án, Hatvanban született. 178 cm magas, 71 kg. Eddig három klubban játszott. A Szolnoki MTE csapatában kezdett 14 éves korában. Villámgyorsan bekerült az első garnitúrába. Ifjúsági válogatott lett. A már „jegyzett“ labdarúgót Komló igazolta le. A Honvédba 1968-ban lépett. Komlón eleinte „csak“ NB I B- s játékos volt, de állandó tagja maradt az együttesnek, a- mikor felkerültek az első osztályba. Már harmadik éve NB I-es labdar,«gó. elvétve hiányzott csak csapatából.

Első NB-I-es mérkőzését 1967 március ötödikén játszotta Komlón, éppen jelenlegi csapata, a Honvéd ellen. .Azóta 84 ligameccsen bizonyította tehetségét, ebből 3Ó jutott a Komlónak és 54 a Honvédnek.

A válogatottban a Dánia elleni világbajnoki selejtezőn kapott alkalmat. Azóta még az írek és a csehszlovákok ellen szerepelt. Nos, négy hónapos fia van, akit Zsoltnak hívnak.

A meglehetősen „szigorúnak“ elkönyvelt védőről kevesen tudják, hogy a kezdet kezdetén balszélsöt játszott, és ha megkérdezik, a jobbhátvéd posztja után mit választana a legszívesebben, egyből azt vá- laszol.ta, hogy a kapuba állna, védeni.

— Amikor életem első mérkőzését játszottam, nem hittem volna, hogy a védelemben találják meg a helyemet. Az általános iskola csapatában az SZMTE úttörői ellen játszottunk, s Miska bácsi, az SZMTE edzője meghívott csapatába.

Középcsatár és balszélső voltam. Jászberényben következett be a nagy fordulat. Gólommal l;0-ra vezettünk a helyi úttörők ellen. Húsz perc lehetett hátra, szorongatott az ellenfél, valamennyien hátramentünk védekezni. A következő héten már hátvéd voltam...

A védés örök szenvedélyem marad. Edzéseken, ha csak lehet, a kapuba megyek. Társaim szerint nemcsak „lepkéket fogok“, kapussérülés esetén bátran vállalnám a védést nagy meccseken is.

GÄIÄNTÄ1 VISSZHANC

Lapunk negyedik számában cikket közöltünk „Magyar tannyelvű középiskolák, figyelem!“ címmel. Az írás befejező részében kértük az illetékes és érdekelt középiskolákat, hogy szóljanak hozzá a nyilvánosság elé hozott problémához; Mi az oka annak, hogy a Csehszlovákiai sport, a most Világ c. megjelenő hetilap által évröl-évre megrendezett versengésekbe az idén szinte alig jelentkezett magyar tannyelvű középiskola?

örömmel vettük, hogy Czigler Sándor azonnal reagált, és teljes egészében közöljük írását. Sajnálatos véletlen folytán ugyanis kimaradt írásunkból az a rész, amely így hangzik: „Az első három évfolyam csak a nyugatszlovákiai kerületen belül került lebonyolításra. Az eddigi évfolyamok sikereinek láttán elérkezettnek látjuk az időt a versenyek e- gész Szlovákiára való kiterjesztésére.“ Ez a néhány mondat is része vol; a kassai magyar tannyelvű ipariskola által megfogalmazott és szétküldött körlevélnek, amelyre alig jött visszhang.

Természetes, hogy a közép- és a nyugatszlovákiai magyar tannyelvű középiskolák sportköreiről és diákjairól van szó, vagyis az újabb cikk méginkább megválaszolásra vár: miért hallgatnak az említett középiskolák? Nincs anyagi eszközük a részvételre? Vagy egyáltalán nem izgatja őket az ilyen jellegű versengés? Ezt kérdezi egyébként — és tegyük hozzá, jogosan — Czigler Sándor Is, Calántáról. A galántalak u- gyanis mindhárom eddig megrendezett versenyen elsők lettek.

(A szerk.)

Az Oj Ifjúság januári utolsó számában meglepetéssel olvastuk a „Magyar tannyelvű középiskolák, figyelem!“ c. Írást.

Az említet cikk hiányolja, hogy a Csehszlovákiai Sport, Illetve most már a Világ c. hetilap vándorserlegéért kiírt verseny nem talált visszhangra az iskolákon.

A cikkből úgy vettük ki, mintha a kassai ipariskolán kívül másutt nem érdeklődnének a sportvetélkedő iránt. A cikk Írójának tel kellett volna tüntetnie, hogy a keletszlovákiai kerület iskoláiról van szó, mert a nyugatszlovákiai magyar tannyelvű középiskolák éppen úgy, mint az elmúlt három év folyamán, ebben az iskolai évben is bekapcsolódtak a vetélkedőbe.

Sajnos nem a szervezőbizottságon múlott, hogy a nyilvánosság a mai napig nem értesült a Komáromban lebonyolított kosárlabda- torna eredményeiről. Mi még decemberben elküldtük a torna eredményeit a Világ szerkesztőségébe, nem tudjuk, mi oknál fogva (a mai napig) nem közölték a cikket és a tabellákat.

Kötelességünknek tartjuk, hogy az olvasó- közönséget, valamint az érdekelteket tájékoztassuk a nyugatszlovákla! kerület magyar tannyelvű középiskoláinak sportéletéről, mivel az Oj Ifjúság cikkéből úgy tűnt, mintha nálunk Is téli álomba merültek volna az iskolák sportold diákjai.

Nem így van! A nyugatszlovákiai kerületben, ahol tradíciójuk van e nemes vetélkedőknek, ebben az iskolai évben is mögöttünk van már a versenyek egy része, mégpedig a komáromi magyar tannyelvű ÄK1 jóvoltából, ahol december tizedikén és tizenhetedikén rendeztük meg a serleg kosárlabda tornáját.

A lányok vetélkedőjéből Dunaszerdahely és Galánta, a fiúk versenyéből Somorja és Komárom vívta ki az országos (szlovákiai) döntőben való részvétel jogát. A kerület hét iskolája kapcsolódott idáig a versenybe: Dunaszerdahely, Somorja, Komárom, Ögyalla, Párkány, Szene és Galánta. A hároméves tradíció azt mutatja, hogy ezt a sportvetélkedőt érdemes folytatni, sőt, ez évi igyekezetünk arra irányul, hogy országos döntőt is rendezzünk. Mi csak támogatni tudjuk a kassaiak igyekezetét, de ez nem elegendő, ha kerületük többi iskolája nem hajlandó bekapcsolódni a küzdelmekbe.

A kerület többi iskolájának, tornatanárának és diákjának is támogatni kellene a kassaiak igyekezetét, s akkor a keletszlovákiai kerület is egy-két év múlva hagyományosnak nevezheti vetélkedőit.

Miért nem talál visszhangra a kassaiak felhívása Rozsnyón, Terebesen, Királyhelmecen és másutt?

Mi van a középszlovákiai kerülettel? Vagy talán Rimaszombatban, Losoncon, Füleken és másutt nincsenek versenyeket kedvelő diá kok?

Nem hisszük. Talán csak a kezdeti nehézséget nem bírják leküzdeni Gömörben és Keleten. Ne riadjunk ezektől vissza. A nyugatszlovákiai magyar tannyelvű középiskoláknak Is voltak és vannak hasonló gondjaik, és ha meghátráltunk volna, akkor nem beszélhetnénk a Vándorserleg hagyományairól.

Czigler Sándor

Még egy megjegyzés a szerk. részéről: Ismételten kinyilatkoztatjuk, egyetértünk a galánta! visszhanggal, és ezek után még nagyobb kíváncsisággal várjuk a közép- és keletszlovákiai középiskolák „magyarázatait“.

SZIKORAÉK VILÄGKÖRÜLI ÜTJA

Szép kCpeslapot hozott Oj Zélandró! a postás. Szikora György küldi üdvözletét az Inter viiágkörüll útjáról, s csapata többi tag- - iát is belevonta az üdvözlet-küldésbe egy-egy autogram erejéig. \

Mire ezek a sorok megjelennek, az Inter haza is érkezett. Sok érdekeset tudunk majd meg ■ útjukról. eredményeikről, élményeik- ' rol. Az utazás előtt arra kértük Szikora G.yörgyöt, foglalja össze í , említésre méltö élményeit, s majd számoljon be róluk olvasó- 1 ; inknak. Reméljük, hogy maradt a zsúfolt-műsorü portyán erre is t Ideje, és rövidesen érdekes cikket vagy cikkeket olvashatunk .Amerikáról, Honp-kongról és TahJtiröl az Oj Ifjúságban. Egyéb- , ként olvasóink nevében Is köszönjük a csatár figyelmességét, és • ugyancsak köszönjük Móder Lászlónak is, akt s Slovan nyugat- ' európai turnéjáról küldött képeslapot. '

NFPELA; ARANY, ALMÄSSY; BRONZ

A leningrádi Műkorcsolyázó Európa-bajnoksápon sikerre] szerepelt a vékonydonpájú pozsonyi kamasz és a budapesti diáklány | is. Az értékesebb eredmény természetesen a Nepeláé, őt nem e- ^

, lozte meg senki. Érdekes összehasonlítani a két versenyzőt aszerint. hogy ki szerepelt közülük a lehetőségek, és az adottságok határához legközelebb.

Nepela évröl-évre fejlődik, komoly ellenfele talán nincs Is Európában. Párát kivéve. Ezen az Euröpa-bajnokságon általában 3 nagyszerűt produkált, bár a csehszlovák bajnokságon betegség - miatt nem indult, s a legfontosabb időszak jő részét ki kellett '

I hagynia. <

Almássy Zsuzsának most lett volna alkalma elkápráztatni a bl- j rákaf és a közönséget, mert a mezőnyből hiányzik Maáková, s ?' bár Seyfertet nemigen tudná megelőzni, Schubával kiegyensú lyozottabb versenyt vívhatna.

Csakhogy; Almássy két komoly problémával küzd. egyik; gond- ■ S jal vannak az alakjával, hízásra hajlamos alkata miatt. A másik;

^ Magyarországnak egyetlen fedett iégpályája sincs!

Az olvasö bizOTiyára Igazat ad abban, hogy a koszt és a sok mozgás egyensúlyban tarthatja a kUőkat. De fedett műjégpálya nélkül nincs alkalom és möd arra, hogy felzárkőzzon, esetleg betörjön bárki is az élvonalba!

Az az érzésünk, hogy Almássy Is Inkább vissza, mint előre kénytelen haladni.

Vajon megérjük-e ebben az évtizedben, hogy a sportnagyhatalomnak számító Magyarország Is fedett műjégpályát épít?

NÉHÁNY SZŐ PSURNYRÖL

Olvasóink közölt bizonyára akadnak olyanok, akik hétröl-hétre figyelemmel kísérik a futballvilágban zajló eseményeket. Rudolf Psurnyról tudnlok kell. hogy a kassai Lokomotiva fedezetjátékosa, és most 6 is szorgalmasan készül az új idényre.

Néhány mérkőzésen lehetőségeinek, tudásának megfelelően játszott már, de s jövő még előtte van.

A Trnava-kömyéki fiatal _fiú Mőder Józseffel, a liga második legjobb lövőjével lakik, és szerencsésebb is, mint Tardoskeddröl származó társa, aki gyakran sérült és elég sok aprö, bosszantó betegséget vészeif már át.

CSAPAT

Védeni még nem láttuk Kelement, korábbi csatár erényeiből viszont már vizsgát tett. A válogatott edzésein — például Szentmihályi a megmondhatója — húsz méteres körzetből példásan, ->mértani pontossággal ló. A szokásos szabadrúgás vagy a 11-es lövő párbajokon minden esetben e- sélyesként indul..

— A kapuralövést a védőnek is sokat kell gyakorolni. A mai védő feladatához hozzátartozik az előretörés, a pontos beadás, sőt, ha a helyzet úgy kívánja, a kapuralövés is. Sajnos, mint hátvéd még nem tudtam bevenni az ellenfél kapuját. A dánok elleni mérkőzésen majdnem feliratkoztam a gőllövők közé, felfutottam, s a labdám a lécről pattant ki. őszintén be kell vallanom, véletlen gól lett volna, ha bemegy. Én ugyanis beadásnak szántam.

A válogatottság izgalmain megdöbbentő hidegvérrel esett át. Még a nyáron, amikor bekerült a - csehszlovákok elleni bővebb keretbe, s prágai játékáról is szó esett, sokan mondogatták, Kelemennek annyira reszketnének a lábai, hogy nem is találkozna a labdával. Kelemenhez is eljutottak ezek a hangok.

— Nem félek én sehol a világon, senkitől és semmitől. Ha beállítanak a csapatba, vállalom a játékot!

Aztán jött a Dánia elleni budapesti mérkőzés. Káposzta megsérült, üres volt a jobbhátvéd helye. Sós Károly Kelement választotta. Az újonc hátvédet Mészöly Kálmán istá- polta a mérkőzés előtti napokban. Kedélyesen társalogtak a hátvéd feladatairól, Mészöly megnyugtatta, hogy nem szerepel a dánok csatársorában a sokat ficánkoló Le Fevre, nincs mit izgulni.

— Akár játszik La Favre, 'ákár nem, az elején bemutatkozom a balszélsönek, nehogy azt gondolja, hogy az újonc hátvéd szívbajos.

A játékosok úgy mondják, hogy Kelemen szereti „meghegyezni“ az emberét, de ettől függetlenül békés és jámbor labdarúgó.

— Már említettem, nem félek senkitől, s ezzel együtt jár, hogy az összecsapásoktól sem húzódom. Ha viszont összecsapok, akkor bizonyos keménységre is szükség van. A csatár és a védő is igyekszik minél előbb respektet szerezni, s én nem szeretek hátrányos helyzetből indulni... Kemény játékosnak tartom magam, de durvának az ellenfelek sem ítéltek. Szeretem a férfias küzdelmet. A labdarúgáshoz, a harcosság, bátorság és keménység is hozzátartozik. Aki ennek az ellenkezője, az nem jő futballistának. Mindig becsültem a- zokat a futballistákat, akik egy összecsapás után nem húzzák be a fülüket, hanem, mintha mi sem történt volna, küzdenek tovább és nem kerülik el az ütközéseket.

Példaképem Facchetti. Hát' nem csodálatos, hogy van egy hátvéd, aki az ellenfél kapujára éppen olyan veszélyes, mint egy csatár? Ha Facchet- tlhez került a labda, nagyorbb riadalom támadt az ellenfél soraiban, mintha Suarez készülődött volna ostromra. A világ legjoM) védőjének, az eszményi hátvédnek tartom, szeretném utánozni. Tisztában vagyok azzal, hogy ez nehezen fog menni, de megpróbálom. Tanulnl- ivalóm bőven akad, — gyorsaság, tempőérzék, fejjáték — mind-mind csiszolásra szorul. Időm. vágyam, akaratom van a tanulásra, reménykedem tehát!

(L)

! Kép: RUDOLF PSURNÍ — Kolár Péter felvétele