Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1970-02-17 / 7. szám

— új ifjúság 7

FELEKI LÁSZLÓ

Amint feltalálják a nyugtalanság elleni tökéletes gyógyszert, megáll az emberiség fejlődése.-0Fölösleges afölött aggódni, hogy árt-e az aggodalom.-0Nem kellene a fölösleges gyógyszereket a tengerbe szórni, hogy legalább a meg- maradottak értékét biztosítsuk?-0Ha az ember azt képzeli magáról, hogy egészséges, az is csak hipochondria.-0A hipochonder allergiás a betegségekre.-0Aki lenyeli a mérgét, elöbb-utóbb meg- oetegszik. A Borgiák egész politikája ezen az orvosi tényen alapult.-0Mértékletes ember ne tegyen beteg, mert nincs miről iemondani.-0Nem érdemes idegeskedni. Nyugodjunk békében!

EQUAL

ijA LEGDUGABB FILMSZÍNÉSZNŐ;

’ . -'l- ■ ■■■

Nem késeHeni, nem törtem kirakatokat, nem köptem szemen a tlzetőplncért. Igaz, hogy van egy tigrismintáa nadrágsm, egy alázatosra vaza- kelt farmerom és egy szürke mmkáskabitom. ■< jr

Amikor az angol LP lemezek ranglistá.ia egyik e- lökelő helyén az eddig alig ismert Equals nevű rhytm-and-blues zenekar lemeze jelent meg, a csodálkozás sokkal nagyobb volt otthon Angliában, mint külföldön. A zenekar eddig még hiába várt egy hazai hit befutására. Azonban néhány jól sikerült feijátszásával Anglia határain kívül már közismert lett.

Az Equalst fehér és színes bőrű zenészek alkotják. Játékukban is igyekeznek összehangolni a rock’n'roll és a blues stílust.

A ZENEKAR TAGJAI: Lincoln Gordon (gitár) és Dery Gordon (ének) jamaikai ikertestvérek. Eddie Grant (prím gitár), John Hall (dob) és Pat Lloyd (gitár) Londonból (r)

Búligán elónévet. ígérem, nem élek vissza vsla. ö. mennyire sajnálom azokat, akiknek tarkóig felszedett bajjal és izléstelMi nyakkendőkben keli elkövetnlök, amit a hajzatom szerint csakis nekem, igen nekem, a huligánnak van joga alkö- vetnl.

Nemrég történt mag velem, hogy besDentam egy kU állomás büféjébe, hogy néhány korty sörrel szórakoztessam toricomat. amíg befut a vonatom. (Ez a várakozás szerány számttáaalm szerint úgy két és háromnegyed érát vett igénybe.) A bejárat mellett két elázott fiatal ébreszt- gette egymást, és bogy ayamatékot adjanak szavaiknak, néha ráveregettek az asztalra, vagy az arra menő pincérnő fenekére. Mikor beléptem (táska a kézben, nyakamban tál, számban cigaretta — égett), rám meradtak és ndvnnieaan megkérdezték, hogy fiú vagyok-e vagy Itay? (Érdekes kérdés, de a huszadszor! IsmétMs n- tár. már kezd idegesíteni.)

Amikor látták, hogy nem telelek, a fiatalabbik elmosolyodott. (Egy száműzött vigyora, aki véletlenül egy papfrlMi csomagolt lekvárosbuktát talál). A kidolgozatlan mosoly után elindult a vita kettőjük között, hogy ki tudna engem jobban megnyiml. A számüzött-mosolyd a nagyapjára szavazott, aki régebben a kakastoOaa^- nál szolgáit. A másik — a részegebb — miközben szétszArt egy fél marék aprót (parsze szórakozásból, nem azért, mert neveletlen) — a bátyjára hivatkozott, aki csordás a szövetkezetben. meg szereti a ..pájinkát“.

Cgy látszott,' egye'Iőre nyitva hagyják a kérdést, ezért újahb időtöltést találtak ki maguknak. Mindketten felálltak és egy méteres ma- gasságből csorgatták a sört az abrostra. £a lehajtott fejjel ültem, bal kezemmé a Bibliát tartottam.

A számOzött-vIgyord volt olyan kegyai ás •}- fa észrevett:

— Fuj, huHgán! Hülye huligán!

A másik (nem lehetett több huszonnégy évesnél) megerősítette:

— Hogy lehet Így begyünni a kocsmába?!

(Érdekes, én Is éppen ezt gondoltam tőlük!)

Ojrs elfelejtkeztek rólam és annyira belemerültek ártatlan játékukba, hogy a sörből még az én asztalomra Is jutott. Néhányan a vendégek közül megvetően szemlélték arcomat. (Biztosan nem tetszett nekik, hogy ennyire konok és ir- zéktelen vagyok.) Nem tudták eHtépzeáni, hogy miért nem ütök már.

Később, amikor már gyufával próbáHlic aang- gyújtanl egyetlen temészetes ákesaágemet, d- fogott a rémület. Milyen nagy huHgán lebatek te én, ha még most sem hagynak nyugton.

NMnsokára fizettem és kivánszorogtam a eso- magonunal. A peronon nekidőltem egy oa^opnak. és azon gondolkodtam, hogy kopaszra nyiratko- zom — csak a tejem legtetején hagyok egy szende hajcsomót — és a legelső adódó alkalommal kiöntöm a kávémat az aaztsdon Ős baáörölc agy patikába. Ogy szeretném, ha iíaal ítézdá- •ek huligánnak! IViarga)

Február 17. —.valóban et a helyes dátum. De az igazi dátum; Február 19., Miért? Mert 17-(^ a fehérváriak ugyan meghallják mind a huszonhat számot, de a televízió-nézők millióinak csak 19-én jMrte sugiírozzák az idei Made ín Hugary műsorát. Márpedig (a szokásos szavazáidioz mégiscsak a tévéközönség az igazi. '

Hogy kik adj^ elő a számokat? íme d — nem teljes — lista: Koós János, Harangozó Teri, Korda G^prgy, Szécsi Pál (2- 2 számot!), rajtuk kívül Koncz'Zsuzsa, Kií^ács Kati, Poor Péter, Dobos Att8a (az idén ismét!). Áradsz)^ László, s a fiatal tehetségese közül például Monyók Ildikó és Balás Eszter. A szerzők csapóidban is ott találjuSf; a teljes, magyar „slágeri- par"-t; a Lovas-Szenes szerzőpámak két dala is elhangzik (Koós János és Németh József énekli), Schöck-S. Nagy számát Koncz Zsuzsa, Fényes-Szenes szerzeményét B^s Eszter adja elő. A Dobos-Szenes szám előadója Dobos Attila, s fellép az utóbtd időben több rádiöfelvétellel sikert aratott Ernyei Bélals||/^^

Érd^ességként és-émlékeztetőUL megemlítjük, hogy az eddig „keletkezett** hat aranylemez kÖiiUI hármat (^kdt Aradszky és eg^ Harangozó Made in HuAsarj^ szimokk^^ereztek meg. EMeklMéssel 'nprjuk, vajon az idén sziiletik-e"'\újabb arany-flgmfleaaémt ~ """

N«m hasonlít senkire. Nem tartozik egyetlen kategóriába sem. Ilyen egyéniség csak egyszer születik egy generációban. A közepesség, a mindennaplság, az unalom anti- tézise. \ „Bolondos lány“-ban egy női ruhába bújtatott Chaplin. Egy énekló, táncoló, komédiát játszó tünemény. Hol búskomor, hol bohóckodó, néha szép, néha rút, de mindig olyan, hogy nem lehet elfelejteni. Nyugtalanftó. Különleges. Kétségbeejtő. Huszonnyolc éves: meghódította nemcsak Amerikát, hanem az egész világot. A világ legdrágább színésznője akit imádnak és gyűlölnek egyszerre.-01942-ben született, Brooklynban. Kétéves, amikor apja meghal. Anyja mosónő. 12 éves korában gyerekekre vigyáz, 14 éves korában szendvicseket és Coca-colát árul a ncwporti jazzfesztiválon. Később munkásnö egy színházban. ,

Egy Central Park-i gyerekszínházban Hamupipőkét játszotta; itt látta meg a C. B. S. hanglemez cég egyik tehetségkutatója. Barbara Straisand a C. B. S. alkalmazottja lett.

1963. október 23-án Kennedy elnök meghivására a Fehér Házban ebédel. 1964 áprilisában és májusában, tehát két hónapon beiül kétszer jelenik meg a Life címlapján. Ez még senkivel sem fordult elő. Ekkor lett Barbarából Barbra, és az elhagyott „a“ betű milliárdokat ér.

Tíz évvel ezelőtt 50 dollárt keresett hetente a Greenwich Viliágé mulatóban. A „bolondos lány“-ért 1 millió 600 ezer dollárt kapott, többet mint Elizabeth Taylor és Richard Burton, akik 1 milliót kapnak egy filmért. A Las Vegasi gálaesten 17 ezer dollár a gázsija. Több mint Frank Sinatráé. lemezeiből többet adtak el mint a Beatlesekéból.

A Bolondos lányban Omar Sharif a partnere; a most készülő 20 milliő dolláros Hello Doliy-ban Walther Matthau- val és Louis Amstronggal játszik együtt.-0BARBRA; „Ogy találja, hogy csúnya vagyok? De ugye nem mindennapos jelenség? Avedon, a fényképészem, azt mondja, szép vagyok. Szerinte „görög profilom“ van, stb. Cecil Beaton azt állítja, hogy rendkívüli teremtés vagyok, egy megtestesült Kléopátra, ámen. A legtöbb ember szörnyűnek talál engem. Az impresszáriók többsége azonban azt állítja, nem így van. így azután magam sem tudom, hogy milyen vagyok.

Ügy vélem, talán valóban van bennem valami az egyiptomi fáraőnóból. De tulajdonképpen mit is jelent szépnek lenni? Silvana Mangano szép. Ava Gardner szép. De a színésznők Amerikában sem mind szépek. Esetleg csinosak, s ez nagy különbség. En szeretem a pontos meghatározásokat.-0A táplálék az élet. Aludni is jó, de enni jobb. Sovány, csontos, vérszegény gyerek voltam. És kicsi, alacsony. f.gyszerúen nem nőttem. Pedig úgy szerettem volna! Csak a házasságom után indultam növésnek. Meg is híztam. Ez egyenlő volt számomra a boldogsággal. Aztán jött a siker és nekem le kellett fogynom — szerencsétlenségemre.

Imádok enni. Az „evés“ sok mindent foglal magában; szőrmék, szalonok, kaviár... Azt hiszem, a tehetség nem elég. Megszámlálhatatlan ember tehetséges. De a sikerhez éhség kell. Igen, éhség a szép dolgok, a jő dolgok u- tán, Brooklynban születtem, anyám korán özvegységre jutott, nem volt szalonunk, csak egy díványunk. Hétéves koromban én voltam a legrútabb kislány egész Brooklynban, de megeskUdtem magamban, hogy sztár leszek s a lakásom tele lesz kerevetekkel. Sokat köszönhetek a szegénységemnek: büszke vagyok a származásomra.-0Kishivatalnok voltam. Mindenki azt tanácsolta, tanuljak gyors- és gépírást. De én azt feleltem: „Ha megteszem, igazi kishivatalnok válik belőlem és akkor isten veled kaviár... Sosem leszek Miss Amerika — ezzel az orral és szájjal. nem marad más hátra, mint hogy királynő legyek...“

Nagy színésznő vagyok. De amikor a közönség tapsol, nem tudom, mit csináljak, hogyan reagáljak? Hogyha pénzdarabokat dobálnának a színpadra, vagy ennivalót, sültcsirkét,, rántott 'szeletet, keménytojást, süteményt... hát Jó, akkor tudnám, hogy tetszett. De ez a furcsa szokás, hogy összeUtögetik a kezüket, ez zavarba hoz.-0A boldogság?». Boldog vagyok egy jó étkezés után. Boldog vagyok, ha hallom a földalatti zaját, visszagondolok azokra az időkre, amikor még földalattin közlekedtem. Manapság hatalmas kocsin járok, vagy taxival. S ha nem kapok taxH^ megáiiitok egy teherautót s megkérem a sofőrt^ hogy tagyoa )• a színháznál.“ -mk-