Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1970-02-17 / 7. szám

— új ifjúság 7 FELEKI LÁSZLÓ Amint feltalálják a nyugtalanság elleni tökéletes gyógyszert, megáll az emberiség fejlődése.-0­Fölösleges afölött aggódni, hogy árt-e az aggodalom.-0­Nem kellene a fölösleges gyógyszereket a tengerbe szórni, hogy legalább a meg- maradottak értékét biztosítsuk?-0­Ha az ember azt képzeli magáról, hogy egészséges, az is csak hipochondria.-0­A hipochonder allergiás a betegségekre.-0­Aki lenyeli a mérgét, elöbb-utóbb meg- oetegszik. A Borgiák egész politikája ezen az orvosi tényen alapult.-0­Mértékletes ember ne tegyen beteg, mert nincs miről iemondani.-0­Nem érdemes idegeskedni. Nyugodjunk békében! EQUAL ijA LEGDUGABB FILMSZÍNÉSZNŐ; ’ . -'l- ■ ■■■ Nem késeHeni, nem törtem kirakatokat, nem köptem szemen a tlzetőplncért. Igaz, hogy van egy tigrismintáa nadrágsm, egy alázatosra vaza- kelt farmerom és egy szürke mmkáskabitom. ■< jr Amikor az angol LP lemezek ranglistá.ia egyik e- lökelő helyén az eddig alig ismert Equals nevű rhytm-and-blues zenekar lemeze jelent meg, a cso­dálkozás sokkal nagyobb volt otthon Angliában, mint külföldön. A zenekar eddig még hiába várt egy hazai hit befutására. Azonban néhány jól sikerült feijátszásával Anglia határain kívül már közismert lett. Az Equalst fehér és színes bőrű zenészek alkot­ják. Játékukban is igyekeznek összehangolni a rock’n'roll és a blues stílust. A ZENEKAR TAGJAI: Lincoln Gordon (gitár) és Dery Gordon (ének) jamaikai ikertestvérek. Eddie Grant (prím gitár), John Hall (dob) és Pat Lloyd (gitár) Londonból (r) Bú­ligán elónévet. ígérem, nem élek vissza vsla. ö. mennyire sajnálom azokat, akiknek tarkóig fel­szedett bajjal és izléstelMi nyakkendőkben keli elkövetnlök, amit a hajzatom szerint csakis ne­kem, igen nekem, a huligánnak van joga alkö- vetnl. Nemrég történt mag velem, hogy besDentam egy kU állomás büféjébe, hogy néhány korty sörrel szórakoztessam toricomat. amíg befut a vonatom. (Ez a várakozás szerány számttáaalm szerint úgy két és háromnegyed érát vett igény­be.) A bejárat mellett két elázott fiatal ébreszt- gette egymást, és bogy ayamatékot adjanak szavaiknak, néha ráveregettek az asztalra, vagy az arra menő pincérnő fenekére. Mikor belép­tem (táska a kézben, nyakamban tál, számban cigaretta — égett), rám meradtak és ndvnnieaan megkérdezték, hogy fiú vagyok-e vagy Itay? (Érdekes kérdés, de a huszadszor! IsmétMs n- tár. már kezd idegesíteni.) Amikor látták, hogy nem telelek, a fiatalab­bik elmosolyodott. (Egy száműzött vigyora, aki véletlenül egy papfrlMi csomagolt lekvárosbuktát talál). A kidolgozatlan mosoly után elindult a vita kettőjük között, hogy ki tudna engem job­ban megnyiml. A számüzött-mosolyd a nagy­apjára szavazott, aki régebben a kakastoOaa^- nál szolgáit. A másik — a részegebb — miköz­ben szétszArt egy fél marék aprót (parsze szó­rakozásból, nem azért, mert neveletlen) — a bátyjára hivatkozott, aki csordás a szövetkezet­ben. meg szereti a ..pájinkát“. Cgy látszott,' egye'Iőre nyitva hagyják a kér­dést, ezért újahb időtöltést találtak ki maguk­nak. Mindketten felálltak és egy méteres ma- gasságből csorgatták a sört az abrostra. £a le­hajtott fejjel ültem, bal kezemmé a Bibliát tar­tottam. A számOzött-vIgyord volt olyan kegyai ás •}- fa észrevett: — Fuj, huHgán! Hülye huligán! A másik (nem lehetett több huszonnégy éves­nél) megerősítette: — Hogy lehet Így begyünni a kocsmába?! (Érdekes, én Is éppen ezt gondoltam tőlük!) Ojrs elfelejtkeztek rólam és annyira beleme­rültek ártatlan játékukba, hogy a sörből még az én asztalomra Is jutott. Néhányan a vendégek közül megvetően szemlélték arcomat. (Biztosan nem tetszett nekik, hogy ennyire konok és ir- zéktelen vagyok.) Nem tudták eHtépzeáni, hogy miért nem ütök már. Később, amikor már gyufával próbáHlic aang- gyújtanl egyetlen temészetes ákesaágemet, d- fogott a rémület. Milyen nagy huHgán lebatek te én, ha még most sem hagynak nyugton. NMnsokára fizettem és kivánszorogtam a eso- magonunal. A peronon nekidőltem egy oa^opnak. és azon gondolkodtam, hogy kopaszra nyiratko- zom — csak a tejem legtetején hagyok egy szende hajcsomót — és a legelső adódó alkalom­mal kiöntöm a kávémat az aaztsdon Ős baáörölc agy patikába. Ogy szeretném, ha iíaal ítézdá- •ek huligánnak! IViarga) Február 17. —.valóban et a helyes dátum. De az igazi dá­tum; Február 19., Miért? Mert 17-(^ a fehérváriak ugyan meg­hallják mind a huszonhat számot, de a televízió-nézők milliói­nak csak 19-én jMrte sugiírozzák az idei Made ín Hugary mű­sorát. Márpedig (a szokásos szavazáidioz mégiscsak a tévékö­zönség az igazi. ' Hogy kik adj^ elő a számokat? íme d — nem teljes — lis­ta: Koós János, Harangozó Teri, Korda G^prgy, Szécsi Pál (2- 2 számot!), rajtuk kívül Koncz'Zsuzsa, Kií^ács Kati, Poor Pé­ter, Dobos Att8a (az idén ismét!). Áradsz)^ László, s a fia­tal tehetségese közül például Monyók Ildikó és Balás Eszter. A szerzők csapóidban is ott találjuSf; a teljes, magyar „slágeri- par"-t; a Lovas-Szenes szerzőpámak két dala is elhangzik (Koós János és Németh József énekli), Schöck-S. Nagy számát Koncz Zsuzsa, Fényes-Szenes szerzeményét B^s Eszter ad­ja elő. A Dobos-Szenes szám előadója Dobos Attila, s fellép az utóbtd időben több rádiöfelvétellel sikert aratott Ernyei Bélals||/^^ Érd^ességként és-émlékeztetőUL megemlítjük, hogy az ed­dig „keletkezett** hat aranylemez kÖiiUI hármat (^kdt Aradszky és eg^ Harangozó Made in HuAsarj^ szimokk^^ereztek meg. EMeklMéssel 'nprjuk, vajon az idén sziiletik-e"'\újabb arany-flgmfleaaémt ~ """ N«m hasonlít senkire. Nem tartozik egyetlen kategóriá­ba sem. Ilyen egyéniség csak egyszer születik egy gene­rációban. A közepesség, a mindennaplság, az unalom anti- tézise. \ „Bolondos lány“-ban egy női ruhába bújtatott Chaplin. Egy énekló, táncoló, komédiát játszó tünemény. Hol búskomor, hol bohóckodó, néha szép, néha rút, de mindig olyan, hogy nem lehet elfelejteni. Nyugtalanftó. Kü­lönleges. Kétségbeejtő. Huszonnyolc éves: meghódította nemcsak Amerikát, hanem az egész világot. A világ leg­drágább színésznője akit imádnak és gyűlölnek egyszerre.-0­1942-ben született, Brooklynban. Kétéves, amikor apja meghal. Anyja mosónő. 12 éves korában gyerekekre vi­gyáz, 14 éves korában szendvicseket és Coca-colát árul a ncwporti jazzfesztiválon. Később munkásnö egy színház­ban. , Egy Central Park-i gyerekszínházban Hamupipőkét ját­szotta; itt látta meg a C. B. S. hanglemez cég egyik te­hetségkutatója. Barbara Straisand a C. B. S. alkalmazottja lett. 1963. október 23-án Kennedy elnök meghivására a Fehér Házban ebédel. 1964 áprilisában és májusában, tehát két hónapon beiül kétszer jelenik meg a Life címlapján. Ez még senkivel sem fordult elő. Ekkor lett Barbarából Barb­ra, és az elhagyott „a“ betű milliárdokat ér. Tíz évvel ezelőtt 50 dollárt keresett hetente a Green­wich Viliágé mulatóban. A „bolondos lány“-ért 1 millió 600 ezer dollárt kapott, többet mint Elizabeth Taylor és Richard Burton, akik 1 milliót kapnak egy filmért. A Las Vegasi gálaesten 17 ezer dollár a gázsija. Több mint Frank Sinatráé. lemezeiből többet adtak el mint a Beatlesekéból. A Bolondos lányban Omar Sharif a partnere; a most ké­szülő 20 milliő dolláros Hello Doliy-ban Walther Matthau- val és Louis Amstronggal játszik együtt.-0­BARBRA; „Ogy találja, hogy csúnya vagyok? De ugye nem mindennapos jelenség? Avedon, a fényképészem, azt mondja, szép vagyok. Szerinte „görög profilom“ van, stb. Cecil Beaton azt állítja, hogy rendkívüli teremtés vagyok, egy megtestesült Kléopátra, ámen. A legtöbb ember ször­nyűnek talál engem. Az impresszáriók többsége azonban azt állítja, nem így van. így azután magam sem tudom, hogy milyen vagyok. Ügy vélem, talán valóban van bennem valami az egyip­tomi fáraőnóból. De tulajdonképpen mit is jelent szépnek lenni? Silvana Mangano szép. Ava Gardner szép. De a szí­nésznők Amerikában sem mind szépek. Esetleg csinosak, s ez nagy különbség. En szeretem a pontos meghatározá­sokat.-0­A táplálék az élet. Aludni is jó, de enni jobb. Sovány, csontos, vérszegény gyerek voltam. És kicsi, alacsony. f.gyszerúen nem nőttem. Pedig úgy szerettem volna! Csak a házasságom után indultam növésnek. Meg is híztam. Ez egyenlő volt számomra a boldogsággal. Aztán jött a si­ker és nekem le kellett fogynom — szerencsétlenségem­re. Imádok enni. Az „evés“ sok mindent foglal magában; szőrmék, szalonok, kaviár... Azt hiszem, a tehetség nem elég. Megszámlálhatatlan ember tehetséges. De a siker­hez éhség kell. Igen, éhség a szép dolgok, a jő dolgok u- tán, Brooklynban születtem, anyám korán özvegységre ju­tott, nem volt szalonunk, csak egy díványunk. Hétéves ko­romban én voltam a legrútabb kislány egész Brooklynban, de megeskUdtem magamban, hogy sztár leszek s a laká­som tele lesz kerevetekkel. Sokat köszönhetek a szegény­ségemnek: büszke vagyok a származásomra.-0­Kishivatalnok voltam. Mindenki azt tanácsolta, tanuljak gyors- és gépírást. De én azt feleltem: „Ha megteszem, igazi kishivatalnok válik belőlem és akkor isten veled ka­viár... Sosem leszek Miss Amerika — ezzel az orral és száj­jal. nem marad más hátra, mint hogy királynő legyek...“ Nagy színésznő vagyok. De amikor a közönség tapsol, nem tudom, mit csináljak, hogyan reagáljak? Hogyha pénz­darabokat dobálnának a színpadra, vagy ennivalót, sült­csirkét,, rántott 'szeletet, keménytojást, süteményt... hát Jó, akkor tudnám, hogy tetszett. De ez a furcsa szokás, hogy összeUtögetik a kezüket, ez zavarba hoz.-0­A boldogság?». Boldog vagyok egy jó étkezés után. Bol­dog vagyok, ha hallom a földalatti zaját, visszagondolok azokra az időkre, amikor még földalattin közlekedtem. Ma­napság hatalmas kocsin járok, vagy taxival. S ha nem ka­pok taxH^ megáiiitok egy teherautót s megkérem a sofőrt^ hogy tagyoa )• a színháznál.“ -mk-

Next

/
Thumbnails
Contents