Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1970-02-17 / 7. szám

4 Új ifjúság ­Leninnél Is megtalálhatjuk a Marx és Engels által kiíejtett általános eszméket. Ö azonban ér­vényüket más események elemzésével is bizo­nyította, kiegészítette és az új viszonyoknak mcgfelelden tovább fejlesztette. Míg a nyugateu- röpal nemzeti tnozgalmak jórészt eredményesen lezárultak (német és olasz egység), Kelet-Eu- répában kibontakoztak a nemzeti mozgalmak, és 8 gazdasági fejlődés következményeképpen a nemzeti elientétek a századforduló és a XX. szá­zad elején nagy mértékben kiéleződtek. Ez volt az a terület, amelyre Lenin figyelme szükség­képpen irányult, és a kelet-európai később fej­lődő munkásmozgalomban egyre inkább szembe találta magát — mint belső szervezeti problé­mával Is — a nemzeti kérdéssel. A sok nem­zetiségű Kelet-Európábán működő szociáldemo­krata pártok számára a nemzeti kérdés helyes felfogása életbevágó volt, és raéginkább azzá vált, amlktu a forradalom után az első sok nemze­tiségű szocialista államban sorra került a nem­zeti egyenjogúság gyakorlati megvalósítása. A gyarmattartó hatalmak is Lenin működésének 1- dején fejezték be a világ felosztását, és a gyar­matbirodalmak közötti ellentétek elmélyültek. Lenin és a bolsevikok — ezt a párt gyakorlati munkája követelte meg — a Marx és Engels ál­tal lefektetett alapokon náluk rendszeresebben dolgozták ki a nemzet-elméletet a nemzett nyelv és a nemzeti piac, a kapitallzinus és a nemzeti államok megteremtésére irányuló törekvés ösz- szefüggéselt, feltárták a nemzeti mozgalmak tör­vényszerűségeit, és a sok nemzetiségű államok keletkezésének körülményeit. Lenin írásaiban ta­lálkozunk a nemzeti kérdés megoldásának konk­rét célkitűzéseivel, a legszélesebb körű helyi és területi autonómia elvével. Továbbá azzal, hogy minden állami kérdést a lakosság többségének akarata döntsön el, valamint az egész elszaka­dásig menő önrendelkezés követelményével. Per­sze. az oroszországi marxisták nem fogták fel ezeket a követeléseket elszigetelten, hanem szo­ros összefüggésben a szocialista forradalom U- gyével. Lenin kifejtette, hogy a marxistáknak az a feltétlen kötelességük, hogy a nemzeti moz­galomban a legkövetkezetesebb demokratizmust védelmezzék. A marxistáknak szigorúan el kell választania a nemzeti mozgalom demokratikus célkitűzéseit a „nemzeti kivételességre“ való tö­rekvéstől, tehát a nacionalizmusnak az interna­cionalizmussal összeegyeztethetetlen tendenciái­tól. Ez a probléma különösképpen Kelet-Európá- ban volt jelentős, ahol a „haza“ még nem ját­szotta el történelmi szerepét. A „haza“ védelme* Európának ebben a részében az első világháború alatt a nemzeti elnyomással szemben a demokrá­cia. az anyanyelv, a politikai szabadság védel­mét is jelentette. E jelszó azonban már dema­gógia volt, a gyarmattartó hatalmak képviselői­nek szájában; a „haza védelme* alatt kizsák­mányoló jogaik, gyarmataik megvédését és ki- terjesztését értették. Lenin kritikája nemcsak a nyugati burzsoáziát érintette, hanem a kelet- európai elnyomott nemzetek polgári osztályának azt a részét is, amely kompromisszumot kötött a nemzeti jogokat megtagadó kormányokkal. , A polgárság balszárnyinak vezetése alatt ál­ló demokratikus nemzeti mozgalmat azonban Le­nin a szocialista munkásmozgalom szövetsége­sének tekintette, amellyel — korláta! ellenére e- gyütt kell haladni, és — akárcsak Marx és En­gels rendkívül károsnak tartotta a munkásmoz­galomban jelentkező nemzeti nihilizmust, a nem­zeti kérdés lebecsülését. A sok nemzetiségű Ke­let-Európábán különösen fontos volt a proletár internacionalizmus követelményeinek konkrét megfogalmazása. Lenin szerint az elnyomó nem­zet munkásosztályának az a legfőbb feladata, hogy biztosítsa az egészen az elszakadás jogáig terjedő nemzeti önrendelkezést, felvegye a har­cot a saját burzsoádájának nemzeti elnyomó po­litikájával, az elnyomott nemzet munkásainak pedig az a feladatuk, hogy egységfrontot alkos­sanak az uralkodó nemzet munkásosztályával. S miközben Lenin állandóan buzdította az elnyo­mott nemzet munkásait a nacionalista előítéle­tek felszámolására, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az uralkodó nemzet munkásainak nagy ó- vatossággal és türelemmel kell közeledniük az elnyomott népek nemzeti érzéseinek minden ma­radványához, amelynek mélyek a gyökerei: az elnyomás hosszú évszázadai során keletkezett bi­zalmatlanságot pedig ha kell, engedményekkel számolják fel. Ezek a gondolatok különböző tör­ténelmi időszakokban más és más viszonyok kö­zött újólag jelentkeztek és különös szerepük volt az Októberi Forradalom után. A februári forra­dalmat követő események során a bolsevik párt nemzeti politikájában új kérdések vetődtek fel, elsősorban, hogy milyenek legyenek a győztes forradalom után a felszabadult népek kapcsola­tai. 1917 előtt Lenin elvetette a föderáció gon­dolatát. Ennek az volt az oka, hogy több kispol­gári párt 8 föderáció polgári értelmezésével I- gyekezett gátat szabni az önrendelkezésnek. 1917 májusában azonban — a megváltozott vi­szonyok következtében — módosította további felfogását és a föderációt tekintette az orosz bi­rodalomból való, s Idővel a szocializmus útjára lépő népek számára az együttélés legkézenfek­vőbb formájának. Az elmúlt évtizedek igazolták, az első világ­háború Idején kifejtett lenini felfogást; az em­beriség útja a szocializmusiboz nagy változatos­ságot mutat majd, a nemzeti fejlődés sajátossá­gai rányomják bélyegüket erre a jelentős átala­kulásra. Lenin jól látta azt is. hogy a nemze­tek a proletárdiktatúra, a szocializmus világmé­retű győzelme után is minden bizonnyal sokáig fennmaradnak, bár a messzi fejlődés az egybe­olvadás felé mutat. E hosszú út azonban a nem­zeti sajátosságok legteljesebb figyelembe vételén keresztül vezet; „... Amikor a proletariátus a kapitalizmus helyén felépíti a szocializmust, ez­zel megteremti a nemzeti elnyomás teljes meg- ■sÜLStetésének lehetőségét; ez a lehetős^ ..csak* — „csak“! — akkor lesz valósággá, amikor már j minden téren teljesen megvalósult a demokrácia. j az államhatárok, a lakosság „szimpátiáinak* meg- i felelő megállapítása, és a különválás teljes sza- j badaságát is beleértve. Ezen az alapon megy az- y után végbe gyakorlatilag még a legkisebb nem- r; zeti súrlódásoknak és a legkisebb nemzeti bi- | zalmatlanságnak is teljes kiküszöbölése, ezen az f. alapon gyorsul meg a nemzetek közeledése és ^ egybeolvadása, amelyet az állam elhalása fog be- 1 tetőzni, ez a marxista elmélet, amelytől len- 2 gyei kollégáink téves elgondolásokkal eltértek.“... £ (Lenin müvei XXII. kötet 339-340 oldal). 3 Miként Marx és Engels pálcát törtek a német I nemzeti elnyomó politika felett, Lenin épp úgy 6 elítélte az orosz sovinizmust. A szociáldemokra- £ ta „Iszkra“ 1901-ben teljes terjedelmében egyet- ’ értően közölte a finn nép tiltakozását, amelyhez j Lenin azt is hozzáfűzte, hogy a cárizmus me- > rényletet követett el Finnország ellen és a cá- | rok megszegték azt az ünnepélyes esküt, ame- * lyet a finneknek 1, Sándortól II. Miklósig tét- ^ tek. És Lenin nem mulasztott el egyetlen alkal- mat sem, hogy felemelje szavát a finn nép ér- á dekében. Majd Marxnak. Engelsnek az ír és len- | gyei kérdésben elfoglalt nézeteire utalva, rámu- ^ tatott arra, hogy Finnország szabadsága nélkül ^ nem lehet szó Oroszország szabadságáról. J Lenin tevékenységének időszakában különösen f nagy méreteket öltött a nacionalista uszítás. ;!l Nem mindenkor folyt ez olyan brutális eszkö- ^ zökkel, mint amilyenek a pogromok voltak, s a | kifinomultabb módszerek alkalmazása a burzsoá- ^ zia számára gyakran több eredményt is hozott. | A nacionalista előítéletek szitása kedvező légkört g teremtett a háborús törekvésekhez is. Lenin | nemcsak a nagy orosz nacionalizmussal vette fel 3 a harcot — bár ez állott Írásainak középpont- A jában — hanem rávilágított az elnyomott népek - nemzeti előítéleteinek a munkásmozgalom fejlő- | dését akadályozó mozzanataira Is. Az orosz marx- | isták Leninnel az élen a szociáldemokrata pár- g ton belül nagy harcot vívtak a nacionalizmus, a p szeperatizmus ellen. Az oroszországi nem orosz , ^ munkások jelentős része nem Ismerte fel az in- p temacionallsta szervezkedés szükségességét és az ' uralkodó nemzet munkásosztályával való együtt- í működés fontosságát. Polgári nadonalista plat- ■ farmra került, és a nemzeti önrendelkezést min­denek fölé helyezte a Lengyel Szocialista Párt is. Lenin a lengyel történet példáin keresztül — Marx és Engels felfogására utalva — rámutatott arra, hogy az önrendelkezés, a nemzeti ügy. a szocialista forradalom alá rendelt kérdés, s ép­pen ennek az elvnek az érvényesítése különböz­teti meg a nemzeti polgári mozgalmat a mun­kásosztály nemzeti politikájától. Hibáztatta azt, ^ hogy a nemzeti függetlenség polgári demokra­tikus megoldásáért a Lengyel Szocialista Párt feláldozta a munkásosztály legéletbevágóbb ér­dekeit. Éppen ellenkező előjelű hibás nemzeti nihi­lista álláspontra helyezkedett Lejigyelország és * Litvánia szocláldemoioráciája, amely megvalósítót- “ ta ugyan az orosz munkásokkal való szövetsé- á get, viszont elvetette a lengyel függetlenséget és 1 ezzel a tömegeket a Lengyel Szocialista Párt kar- ’í jaiba kergette, amelynek Pilsudsky-vezette jobb- szárnya kifejezetten polgári nacionalista poUti- kát folytatott. Lenin megg.yőző érveléssel vette fel a harcot ezekkel a mindenekelőtt Bosa Lu- V xembnrg által megfogalmazott hibás nézetekkel. Hasonló felfogást vallottak a balkáni (elsősor­ban a bolgár és szerb) szociáldemokrata pártok. E szervezetek is nagyon jól látták, hogy a nem­zetiséggel különösen tarka Balkán félszigeten csak a különböző nemzetiségű munkások össze- fogásával lehet eredményt elérni. A nemzeti kér- "í dést azonban ők sem értették meg, akik pedig a legközelebb állottak a bolsevikokhoz. Az első t balkáni háborút hódító, igazságtalan háborúnak : tekintették. Lenin rámutatott e harc nemzeti fel­szabadító jellegére, arra, hogy ez a küzdelem a török uralom alatt élő népek felszabadításáért folyik, és ez megkülönböztette a második Igaz­ságtalan balkáni háborútól, amely a balkáni mo­narchiák között tört ki a felszabadított terület hovatartozása érdekében, tehát hódító célokért. Lenin élénk érdeklődéssel kísérte a gyarmati -j népek forradalmi harcát, amely a századfordu- ^ ló után új, s jelentős szakaszába lépett. Befe- í jeződött a föld felosztása a gyarmati hatalmak ' között, mindenekelőtt Ázsiában — megmozdulta- ^ láttuk a föld. Az orosz forradalom, a szovjet t­hatalom létrejötte bátorítást és támogatást a- { dott a gyarmati függetlenségi mozgalomnak is. f, A gyarmati mozgalmakban Lenin a szocialista í világforradalora szövetségeseit látta, azt, hogy a t gyarmati népek harca egybefonódik a nemzet- közi imperializmus elleni küzdelemmel. j A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után Lemin kiemelte a gyarmati népek, ndndenekelőtt Kína és India jelentős szerepét. Ezek az or- v szágok önálló forradalmi erővé váltak. Utalt ar- | ra az alapvető különbségre, amely az európai és S ázsiai népek forradalmi mozgalma között meg- ^ figyelhető; az utóbbiak társadalma nem mun- { kősókból áll, akiket a kapitalista gyárak isko- > Iája acélzott meg, hanem kizsákmányolt p^sztl tömegekből, amelyek középkori elnyomás igája ^ alatt nyögnek. Éelhivta a figyelmet ezeknek a sajátos keleti viszonyoknak a tekintetbe véte- í lére, és annak' a véleménynek adott kifejezést, Z hogy meg kell találni a világ élenjáró muitkásal, -i és a Kelet elmaradott viszonyai között élő törne- I gek szövetségének sajátos formáit. \ A III. Internacionálé Lenin kezdeményezésére a Komintern programjába Is felvette a gyarma- j tosítás ellen] aktív harcot, különös figyelmébe I ajánlva ezt azoknak a pártoknak, amelyek gyár- | mattartó birodalmakban tevékenykedtek. A Kom- Intern II. kongresszusán Lenin megállapította, ^ hogy a kommunisták csak az esetben támogat­ják a gyarmatok polgárságának smbadságmozgal- mait, ba ezek vMóbaU forradalmi mozgalmak. í; HAMAR KALMAN Batta György stöszi riportja nyomán, az olvasó úgy gondol Stószra, mint a bicskagyártás, késíabrikálás őstermelési kéz- múvesi formájának a fészkére. Háziiparra, amely a riport sze­rint csak az 1951-es gyár ke­letkezésével szűnt meg. Nem tudom, ki informálta a ripor­tert, de hogy rosszul tájékoz­tatták, az bizonyos. Igen, Stószon a késgyártás háziipar volt. Régen. Úgy száz év előtt. De a múlt század u- tolsö harmadában már gyárak keletkeztek. A Wlaszlovits-fé- le, a Komparday és a kisebb Schreiber-féle. Ezek voltak Ma­gyarország első és egyetlen késgyárai. A Wlaszlovits gyár jelentős állami támogatásban részesült és gyártmányai már ott voltak a pesti Milléneiumi, majd később a párizsi viiág- kfállitáson. (Tablója ott lógott a főnöki iroda egyik falán). Az első világháború előtt export­ra is dolgoztak, a Balkán és a Levante (Kis-Azsia), Egyip­tom volt a piacuk. Az első re- publikában a Wlaszlovits gyár az állam hadiszállítója volt; a csehszlovák hadsereg lovassá­gi, tiszti és csendőrkardjait itt gyártották. (Házi iparrai ez egy kissé nehezen ment volna.) 1943 után a Sandrik-cég vette át az ország késgyárait, és így a stósziakat is. Mert az épü­letek amúgy is renoválásra szorultak, a régiek heiyébe egy új gyárat építettek és ez kezd­te meg működését 1951-ben. Stószon tehát csak múlt idő­ben beszélhetünk a késgyár- tásröl mint háziiparról. A me- czenzéfi híres kézműipar — az ásó- és kapagyártás — a stó- szival ellentétben még a má­sodik világháború alatt is vi­rágzott. Bár Meczenzéfen gyá­rak is működtek, a vizhajtotta hámorok' messze hangzó kala­pácsolását még 1943 után is lehetett hallani. (Virágzásuk idején mintegy 200 ilyen há­mor működött.) Ezzel szemben a stószi késgyártás, miiH házi­ipar rég kihalt. Én még jól emlékszem gyerekkoromból Cróner szomszédunkra, aki hat fiával (Markusz, Muki, Pali, Szilveszter, Károly és Johann) hajnaltól estig dolgozott. Akik nem a gyárban, de otthon fab­rikálták össze a bicskákat, a- zok — még most is látom őket — hónuk alá csapva kopott ládájukat, hozták a gyárakból a nyersanyagot, hogy egy hét múlva a kész késeket vigyék vissza. Erről Stószon ma már keve­sen tudnak. Nem csodá. A köz­ség lakossága — az őslakók, az őskésművesek rovására — tel­jesen megváltozott. 1945 után idegen intézők — az antifa­siszta múlt ellenére — mintegy 500 németajkú óslakót telepí­tettek át Németországba. He­lyükbe magyarországi „repat­riáltak“ jöttek, majd a környék szlovák lakossága szivárgott be. Ezekben az új lakókban nincs már „bicskás“ tradíció, és már csak azért sem lehet az otthon még ma is virágzó késes mű­helyekről beszélni. Ma már nem kézműipar a késgyártás, majd­nem mindent a gép végez. Ke­zelése nem boszorkányság, a munkások fele; nő. Stósz új la­kosai munkát, kenyeret talál­va változatlanul késeket gyár­tanak. Hogy Batta György miért nem informálódott nálam is, noha meglátogatott?! Sietett és én is ideges voltam. Esedé­kes volt az asztmás szívroham és látogatókat vártam; a nagy- kaposi gimnázium Ili. B osztá­lyát. Két órakor mégis elkapott a roham: öt perc múlva befu­tottak az autóbuszok. De én már csak a díványon fekve kö­szönthettem az ifjakat. .A han­gulat oda volt. Találkozások nem mindig sikerülnek várako­zásuknak. érdemüknek megfe­lelően, de ez már nem a stószi bicskák Ugye... MANDLI IMRÉVEL, A POZSONYPUSPD'KI HNB ELNÖKÉVEL 0. 1. Mit tudna nekünk mon­dani az ifjúság helyzetéről fa­lujukban? MANDLI IMRE: Falunk és egy­ben ifjúságunk életét köz­ségünk fekvése határozza meg. Pozsony közvetlen kö­zelsége minden téren befo­lyásolja életünket. Lakossá­gunk túlnyomó része Po­zsonyban dolgozik, tehát itt lakik ugyan, de ideje nagy részét a városban tölti. Ez­ért igényeit is inkább vá­rosi, mint falusi mércével kell mérni. Ez egyrészt e- lőnyös mert az általános kultúráltság színvonala ma­gasabb, de van hátránya is mert a falu problémái a la­kosság érdeklődési körén kívül maradnak. 0. I. Van-e itt a faluban mun­kalehetőség az ifjúság részé­re? MANDLI IMRE: A szövetkeze­ten kívül három olyan üzem van, ahol korlátolt meny- nyiségben ugyan, de lehet munkát találni. Ez a Kom­munális Üzem, a Kerületi TBC Kórház és az Állami Gazdaság. Itt persze nem­csak az a baj, hogy a mun­kalehetőség korlátolt, de az is, hogy ezek kis üzemek és így nem tudnak dolgozóik­nak olyan béreket és szo­ciális körülményeket bizto­sítani, mint a pozsonyi nagy üzemek. így azután az ifjú­ság inkább a városba jár dolgozni. 0. I. És mi a helyzet a helyi EFSZ-ben? MANDLI IMRE: Sajnos itt is ez a helyzet. A szövetke­zetben főleg középkorú dol­gozók végzik a munkát. Van ugyan egynéhány fiatal is, de ez kevés. Községünkben működik egy mechanizációs irányzatú Mezőgazdasági Tanonciskola. Innen évente 4-5 növendék kerül az EFSZ- be traktorosként. De ezek is csak a katonaságig bírják ki. Ezután rendszerint más munkát keresnek maguknak. 0. I. Milyen lehetősége van az ifjúságnak a kulturális életre? MANDLI IMRE: Hát ez sem va­lami rózsaszínű. Mint már mondtam, az igényeket a nagyváros közelsége szabja meg. Kulturális berendezé­sünk minimális — mondhat­nánk semmilyen. Mozi nincs. A kultűrház egy átépített valamikori istálló, és egyál­talán nem felel meg a kö­vetelményeknek. Ennek el­lenére három klub működik a faluban. A CSEMADOK mellett dolgozik a Hunyadi János klub, a Nőszövetség keretén belül a Szilágyi Er­zsébet klub és az ifjúsági szervezetnek is működik egy klubja. Ha persze az itt mű­ködő ifjak számát nézzük, ez a falu lakosságának szá­mához viszonyítva kevés. Legjobban még a sport te­rén állunk. Amikor 1964- ben megválasztották a je­lenlegi nemzeti bizottságot, a stadiont már tíz éve épí­tették, de lényegében még nagyon kevés munkát vé­geztek el. Azóta, a lakosság összefogásával, sikerült a stadiont befejezni és Így a sportkedvelők rendelkezésé­re bocsátani. 0. I. Van-e javulásra kilátás a kulturális berendezések terén? MANDLI IMRE: A nemzeti bi­zottság megválasztása után a lakások építését és a köz­művesítést tekintette első­rangú feladatának. Ez év vé­géig befejezzük a pormen­tes utak építését, a vízveze­ték kiépítését és a nyilvá­nos világítást. Mindez nem tette lehetővé, hogy még a kulturális intézmények épít­kezésével is foglalkozzunk. 1972-ben kezdjük meg egy új lakótelep építését. Ide mozit és kultúrházat is ter­veztünk. Persze ez csak 1975-76-ban készül el. Most amikor a falu közművesíté­sét befejezzük, szeretnénk erőnket arra irányítani, hogy a kulturális berende­zéseket előbb tudjuk kiépí­teni, Hogy sikerüI-e, még nem tudom. 1. I. Köszönjük a beszélgetést.-Iir­a nemzetek önrendelkezési jogaréi POlini HINlKiKI \ stószi bicskák üavében

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents