Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1970-02-17 / 7. szám

# • «I KESZELI FERENC: MÁSODIK RÉSZ A legutóbbi — 1961-ben végzett statisztikai fel­mérés szerint Csehszlovákiában legtöbb az egy­gyermekes családok száma. Pontosabban; 864 000. Azóta ez az adat bizonyára több mint egy millióra Mkerekítödött“. Ez a felmérés nem mutatja ki az o- ly*n egygyermekes családok számát, ahol az anya leányanya. Azóta párhuzamosan ezek száma is ijesz­tően megnövekedett. CS. KATALIN Is a leányanyák egyike. Egy sokkal újabb keletű, a tavalyi év első íélé- Tét felmérő statisztika szerint 100 terhes nő közül 36-nak művi úton szakítják meg terhességét. CS. KATALIN nem tartozik a harminchat nő kö­zé! gyan kell a halhoz az51ni, hogy horog­ra menjen. Mentek, miért ne, szívesen csináJtak bármit, csak ne kelljen hazamenniök. így parancsolta az anyjuk. Ez volt tavaly nyáron. Azóta csak any- nyi változás történt, hogy télidö lévén, a három gyerek nem a Dunaparton, hanem egyik ismerősüknél vészeli át a ..kritikus órákat.“ ★ — Melyik Kocsisékat keresi? — A Vincét. — Jaá, aki az Irmuska utón jár? Men­jen csak fiam jobbra, olyan kis ház, nincs bevakolva az eleje. .A kerítéshez támaszkodó néni csak az­után néz végig rajtam. — Hová valósi? Komáromi? — Igen. — Mit árul? Vagy a betegsegélyzőböl jött? — igen. Nyugdíj ügyben — hazudom — Még kihez megy a faluban? Az öreg­asszonynak nemrég emelték a nyugdiját, 440 koronából .(ól kijöhet. Nagy kópé ám. meglátja. Hát még a család!... Mondok egy istenáldját. de még utá­nam kiált, megvár a kapuban, siessek vissza. é­A Kocsis-ház, vagy ahogy inkább az öregasszony után ismerik, Mártonék háza. kicsike, az udvaron négy hordó — üres — ólak, a falhoz támasztva egy bicikli, az ereszről rácsöpög az olvadó hó. A kony­hában rengeteg holmi; egymás mellett megértésben a tévé és a ^llanysUtó, a tűzhelyen leves gőzölög. Amikor kocsisné ajtót nyit, a kezében még ott a faka­nál. — Az anyámat keresi? Rögtön hívom, át­ment a szomszédba. Leülök és csak akkor veszem észre, hogy az asztal végében a ,,priccsen“, egy férfi alszik. Kicsit horkol, majd egy akko­rát horkant, hogy önmagát Is felébreszti vele. Megvakarja a tejét, ráainéz, köszö­nök. Ez hát Kocsis Vince, a karvai Don Juan. Harmincöt év körüli, bozótos hajú, durva tekintetű férfi, néhány kiló húsfe­lesleggel. Még turkálta egy ideig a haját, de ezt én is hamar meguntam nézni, moaidom, majd az utcán megvárom a Márton né­nit. ★ — Hát emiatt jött egész Pozsonyból? Nahát, nahát! De nem beszélt még a lá­nyommal? Jó is. Ogy se mer mindent be­vallani. Látta, milyen vékony? Csak gyöt­rődik. mindent magába fojt. Rn tudom a legjobban, ml a baja. Két évvel ezelőtt még minden ment a maga rendjén. A házhoz Is építettek egy kis zugot, most én lakom ott és nekik megmaradt a szo­ba-konyha. Kijöttek egymással, a fiúcska is nőtt. most sokat segít az anyjának hiszen már tizennégy éves. — Így éltek, amíg ki nem tudódott, hogy Vincének más asszonya Is van. Kép­zelje csak el. feluhelyen ilyen szégyen­telen dolgot művelni! Szeretőt tart ma­gának a vejem. Egy hétig ki se jöttem a szobámbél. úgy szégyelltem magam. Mond­tam is neki, engem aztán többet ne szó­líts anyádnak, sem anyósnak. Azóta a fa­lu száján vagyunk. És mert tudom, hogy a lányom nem fordul senkihez sem se­gítségért a bánatával én Írtam maguk­nak. ★ .A férj. a feleség és a szerető egy mun­kahelyen dolgozik. .A feleség mosolyog és a legszebb szavakat dobja Irmuska felé. így parancsolta a férje. Kérdem, nem za­var je-e ha a férje rákacsint trmuskára, vagy ráüt a fenekére. — Mit csinál.jak? Kiérzem, hogy ez nem kérdés, inkább válasz. Nevet és olyan vidám egész idő alatt, mintha csak valami jó pletykát to­vábbítana a szomszédasszonynak. — Nem zavarja, hogy a férje csak en­ni jár haza és más asszony számára je­lenti a férjet? — A fizetését hazaadja. nem durva hoz­zám. Mit csináljak, ha a másik asszony lobban tetszik neki. — De miért tetszik neki jobban az Ir- mnska? — Mert 6 testesebb, meg állandóan ne­vet, mosolygós természetű... — Azt Is mondta, szüksége van a fér­jére, mert még be kell fejeznie a házat. Ha adnék magának pénzt a házvakolásn. mit tcmieT, — Én nem akarok elváiai a férjemtől. Főzők neki, mosok rá, még nem ütött meg és ha nem érezné magát jól mel­lettem, akkor nem Is járna haza az lr< mától. Nem tudom, min döbbenjek meg job­ban; Don Juan szemtelenségén vagy fe­lesége önfeláldozásán (igénytelenségén?). Vince reggel és este dolgozik. Délelőtt al­szik — a Kocsis-házban, délután megy a kocsmába vagy Izmushoz. Hazajövetele 1- dejét senki sem tudja pontosan. Volt már úgy Is, hogy összeszedte mindenét és a szeretőjéhez ment, de pár nap múlva meg­jelent és fű-fátöl kérte a bocsánatot. Azt mondta, ott maradt volna, csak Irmusnak olyan rosszak a gyerekei, hogy nem bír­ta ki... ★ Visszatérek még az öregasszonyhoz. — Voltam az Irmuskáaál, azt mondták a szomszédai, hogy bement Komáromba. És azt is mondták, hogy tavaly elkerget­te a férjét Csehországba. — Ogy van, hogy neki otthon szabad keze legyen! Látja, ezt el is felejtettem mondani. Nem is volt otthon szegény az­óta. Csak a gyerekei sírnak utána. Tudja, mit beszélnek a faluban? Azt, hogy a legkisebb nem Is az övé. Én már voltam nála. Azt mondta, ő a Vincét szereti. Hát akkor vidd el magadnak. Irma. mondtam neki. Ne rontsa az Idegeinket tovább. Vidd el, legyen nálad. Hogy az a Vince dol­ga... ■^r A falunak megvan a szenzációja. A szép, takaros menyecske elcsábítja a csak arra váró férfit, de mindketten kötve van­nak. Közülük az a vállalkozó szelleműbh. akinél ez kisebb rizikóval jár és ahol ä másik fél engedékenyebb; Irma. Elkergeét s fcr.jét, sőt a gyerekeit Is feláldozza sz . ilpv" érdekében. Hidegen hagyjs a falu megvetése, amely már nemcsak hogy meg­szólja, de meg Is veti — nem tehet róla, hogy tetszik a férfiaknak... Aztán, férj legyen a talpán, aki ne él­ne az alkalommal. így született meg a karvai Don Juan és a szabálytalan há­romszög. Legális, mindenki tud róla. A (tét asszonyt nem zavarja, hogy egy férfin osztozkodnak. — egyikük törvényesen, másikuk törvénytelenül, — annál jobban a gyerekeket. Mi lesz velük? Ml lesz vc- lilk, főleg később, három-négy év múlva, amikor Vinee bácsi látogatásainak értel­mét már felfogják; és Kocsisék 14 éves fia? Még hallgatnak. A falu Is hallgat, mert hlsr.eri kJ akar botrányt? Mindenki. Élvezik és szeretik. Az lenne jő, ha örökké tartana és ha a filn minden házáról lenne mit pletykálni, esnk az övékéről nem... Zäesek Rrzsébet 0 ■ ttzttn)cét lány közé Urto- lik. Azok közé, akikről koráb­bi számunkban Irtunk. Elvira és Vara közé, s azok közé, akik­nek sorsáról a következőkben írunk majd, akiket még nem Ismernek. Huszonkét éves. Csinos, ked­ves lány, csak nagyon sok szen­vedés látszik az arcán. 0 az egyike annak a három lánynak, akikről az első rész­ben csak annyit Irtunk; hogy a Pozsony perifériáján levő tol- dott-foldott ház hat aprö szo­báját bérlő tizenkét lány kö­zül, hárman szültek. Ez a há­rom anya már nem lakik ott, áj lányok Jöttek a helyükbe. Ez a három anya a szülés után elköltözött. Természetes, hogy csecsemővel s társbérlővel nem lehet kétszer-két méteres szo­bában élni, ahol csak két ágy van, szekrény, meg egy Otött- kopott mosdötál. Kettő közülük a szülés után férjhez ment. CS. Katalin nem költözött messzire, nem is ment férjhez. Az utca túlsó frontján lakik, szemben azzal a házzal, ahol két esztendeig volt albérlő ti­zenkét lány között, jelenlegi szobája kisebb, mint a korábbi főbérló szobáinak bármelyike, és sokkal egészségtelenebb. Itt Is van egy szekrény, egy mosdó­tál, és egy ágy. Nem kettő, mint amott, szék sincs, asztal sincs. Hely sincs persze. Vasá­gyon alszik CS. Katalin. Nem közönséges vaságyon. Házilag készített rozoga vaságyon De hogy a leltározás pontos legyen; kályha Katalin szobá­jában is van. Száz koronát, te­hát tizenöttel fizet kevesebbet, mint a szembenlévö házban fi­zetett. Katalin nem a tizenöt korona különbség miatt költözött Ide. A háziasszony Jósága, akivel az első fejezetben már megismer­kedhettünk, nem terjedt odáig, hogy Katalinnak megengedje a további ott-tartózkodást. Mert Katalinnak kislánya született. jelenlegi lakhelyén sem en­gedélyezték ugyjn, csupán any nyit, hogy périfeken háromtól hatig ott lehessen a kislánya A gyereksirást itt is tiltják. Pénteken három- és hat óra között az történik, hogy Kata Un, miután kettőkor befejezte a munkát, elmegy a hetes böl csődébe kislányáért, hogy öt hosszú nap után újra láthassa, aztán viszi a „leáuylakásra“ Háromra oda Is érnek. Aztán csak ül az ágy szélén, — mert szék nincs — tartja ke­Karva olyan szegény falu, hogy még egy borbélyt is csak két napig tudna el­tartani. Van itt főút. de a gyalogjárók Is arra közlekednek, amerre az autóbuszok, meg a traktorok. Ott tágasabb. Meg aztán nincs is járda. Ahol van, ott is inkább kikerülik, mert akkora a sár, hogy a gu­micsizma se segít. A falunak van egy kocsmája, de tej­csarnoka is, egy magyar tannyelvű me­zőgazdasági szakiskolája, ahol a gyere­kekből kertészek, szőlészek, bognárok lesznek. Néhány modem ház, de a leg­többjük már hord néhány keresztet a há­tán. Nádfedelesek, kisablakosak. egyné­hány tetején zöldül a moha. A falu végéről átlátni Magyarországra, .Amíg nem kellett útlevél, elég volt át­úszni, vagy áthajőzmi a Dunán. .Az óriás folyó sem olyan itt, mint a városban. G.verköcök' futkároznak körülötte, rákis- bálnak. szidják őt és integetnek a hátán hömpölygő hajóknak. Nyáron ez az egyet­len szórakozásuk... — Mit csináltok itt, gyerekek? Hiszen már éjfél felé jár az idő. Kotrődjatok a zonnal! — .Nem mehetünk haza, amíg a Vince bácsi nálunk van... Szipogtak egy keveset, majd folytatták az egykedvű kődobálást a Ouiia vizébe. .A halász felismerte a gyerekeket és arra gondolt, amit a felesége' pár héttel eze­lőtt csak úgy ebéd közben félváliről oda­vetett neki: ..Ez a Kocsis Vinee megint nem maradhat a fenekén. Az egész falu szeme láttára szaladgál az Irmus szok­nyája után.“ — Na gyertek velem, megmutatom bo­ák, munkahelyet kellett vál- Dztatnom, mert a pincérkedés letl egy szabadnapot biztosi- ott csupán. Váltott műszakok- an dolgoztam, elpocsékolődolt z egész napon. A szövőgyárba neiitem. Kétszáz koronával ke esebb lett a fizetésem, de a :erek ezres megmaradt. Kái­nén nem fizetett, a bíróságon etagadta a gyereket, kérte a 'érvizsgát. Az bebizonyította, logy ő az apja. De nem Is vol am én senkivel, ü volt a má odtk az életemben. Most már lagyrltkán el-eljárogatunk tán- ;olni a lányokkal, de semmi öbb. Kálmán óta nem enged­em magamhoz egyetlen férfit ;em. Felkért, táncoltunk, de ha­la sem hagytam magam kísér­li. Aztán a cémagyárban is két nűszakra kellett volna dolgoz- lom a későbbiekben. Ismét fénytelen voltam állást változ­atni. A fizetésem most ötven foronával kisebb. Ott dolgozom, ihol az átellenben lakó lányok egtöbbje. Igaz, nem nehéz mun­ta. A pénz viszont nagyon ke­lés. Könnyebb munkát végzek is új alkalmazott vagyok. Száz toronába kerül a lakás, napi tét korona a villamos, mert jérletet nem éri meg váltani, iz ugyanannyiba kerül, s he- ente harminc korona a hazau- azás oda-vissza. Naponta két toronát fizetek a kicsiért, Igaz, ÍZ nem sok. A bíróság kétszáz- Stven korona gyerektartást Ítélt neg. Pedig Kálmán szépen ke- •es. Azóta megnősült, van egy :saládja, útban a második, á- logy a bátyjától hallom. Mert a iátyját sokszor látom Itt Po- isonyban, ő mondta. Borzadok i bírósági huzavonáktól. A kt- ;sl megszületése után olyan losszú ideig nem fizetett, hogy Stezer koronával elmaradt. Ogy télték meg, hogy ötven koro- láhként törleszti majd. Ez így lekem nem pénz. Ha megkap- am volna azt az ötezret egy- izerre, akkor sokat jelentett vol- la, mert akár szövetkezett lá­tást előlegezhettem volna vele. \ kislányomnak vettem a télre így nagyon kedves mackóruhát. víeg Is mutatom, már le van ienne fényképezve. (Átlátsző Irattárcájának egyik ildalán kislánya képe, másik íldalon Kálmán testvérének gyerekei. Hirtelen furcsa para­doxonnak tűnt, de később na­gyon egyszerű volt megérteni.) Most is Idézésem van a bíró­ságra. Kálmán kérvényezi, hogy csökkentsék a gyerektartást. Kétszázötven koronát fizet.“ Eddig Katalin monológja. Azt hittem, ha befejezi, sírni fog. De nem, nem sírt, csak nagyon szomorú volt, olyan szomorú, amilyennek az első pillanatban megláttam. Megtákarltott pénze nincs. Kölcsön sohasem kér. Fizetés­től fizetésig tart csak a kere­sete. • —- Márciu.sban talán férjhez megyek, — mondja. — Miért talán? — Ami nincs, az nem biztos. — Régen Is Így gondolkozott, Katalin? Fájdalmasan mosolyog. .A nevét sem árulja el. Az a férfi, aki márciusban talán fe­leségül veszi Katalint, százöt­ven méternyire dolgozik Kata­lin munkahelyétől. Naponta, munka után találkoznak, együtt mennek az autóbuszig. Katalin az egyikkel utazik a dohos kis szobába, a férfi meg vidékre, szüleihez. Bejáró. Katalin nem engedi őt közel magához. Két férfi volt csak az életében ed­dig. A harmadik, akinek talán a felesége lesz, még a dohos kis szobácskábán sem volt. A kislányról tud. Katalin ezt nem szégyellte bevallani. A dohos kis szobát titkolja, mit szólna hozzá a vőlegény, hogy Ilyen helyen lakik. Érthető óvatos­ság, nagyon Is érthető. Ennek a huszonkétéves lány- njk akkor volt legszebb az ar­ca. amikor azt mondta; nagyon örült, amikor bevallottam neki. hogy van egy kislányom. Katalin lakást keres, apát kis­lányának, élettársat magának. Katalin keresi a boldogságot. Pedig már volt boldog. Esténként ha nem nagyon fáradt, mert ő könnyebben fá­rad, mint az átellenben lakó lá­nyok, akkor csak úgy pulóver­ben átfut a lányokhoz. Beszél­getnek. De nem mindig, és nem min­denben értenek egyet. lene osztályt Is ezért nem jár­hattam ki. Míg a többiek Isko­lában ültek, addig én beteg a- nyám helyett bátyáimra, meg apámra főztem, akik csépelni mentek valahányan, mert ná­lunk mindig nagyon kellett a pénz, dolgozni mindenkinek so­kat kellett, mert a keveset ne­héz volt mindig beosztani. így aztán a kilencedik osztályt máj nem is jártam. Ezért nem mehettem se ta nulni, áe inaskodni. Munkát meg odahaza nem kaptam. Tlzenhatéves koromban men tem el a nővéremmel Csehor­szágba. ö már akkor ott la kott, oda ment férjhez. Akkor még egy szót sem tudtam sem csehül, sem szlovákul. Pilzenben lakik a nővérem. A sógorom elhelyezett egy szép szálloda kávéházába, elvégeztem egy kurzust, s pincérnőként dol­goztam. Nagy jóindulattal ta­nították velem a nyelvet a kol­légáim. Meg is tanultam. Bele­szerettem egy fiúba. Kassai fiú volt. ott katonáskodott. Aztán leszerelt, hívott, menjek én is közelebbre, hogy könnyebben találkozhassunk. Eljöttem Po­zsonyba. Nagy politikus volt az a fiú. Egyszer eljött. Irt néhány levelet, de nem a pozsonyi el­memre, hanem a szüléimhez A- nyám meg eldugdosta ókét, mert szlovákul voltak Írva. Az­tán a fiú elment Moszkvába po­litikai Iskolára, Onnét is írt még három lapot, anyám azo­kat Is eldugta. Nemrég találtam rájuk. Pozsonyban Is egy kávé­házban dolgoztam. Szlovákul nem tudtam, csak csehül. Ezért aztán állandóan lecseheztok. Kálmánt látásból már régen Ismertem. Barátaival járt a fa­lunkba mulatságokra. Tetszett nekem. Aztán egyszer felkért táncolni. Aztán feljött utánam Pozsonyba, aztán egyre gyak­rabban járt. Volt motorja, és nincs az olyan messze. Aztán megszületett a kislá­nyom. Kálmán azt ígérte, fele­ségül vesz. Elmentem vele hoz­zájuk, az anyja próbált kedves­kedni, de nehezen ment neki. Korábban Is voltam már náluk, rá akartak beszélni, vetessem el a kicsit. Szüleim is ezt akar­ták, Kálmán is. Nem hallgattam rájuk. Kálmán anyja azt mond.- ta aztán. Fiam, ezt a gyereket le se tagadhatnád. Nem Is a- karom, válaszolta 6. Kálmán ka­vicsbányában dolgozik faluja szomszédságábap. Kotrógépet kezel. Az anyaszabadságom letelt, szüleim szerencsémre befogad­kopl vőlegénye, • kislány apja él. Vasárnap este Ismét keresz- tfllutaznak a falun. Katalin ke­zében most Is táska, másik kezé­ben a kislány. Katalin retteg, ismét kezdődik a hét, ismét öt nap :^övetkezlk és nem láthatja a kicsit, mert a hetes-bölcsődé­ben nem szeretik ha az anya közben látogatja a kicsit, mert sír, felbomlik a rend... Katalin ezt be Is látja. Ml mást tehet. Ha jól meggondolja, még örül­het Is, hogy el tudta helyezni napi két koronáért, s tudja, nincs rossz kezekben. De Ka­talin ritkán örül, pedig saját sorsén sokat gyötrődik, így hát erre is sokat gondol. És a vasárnapról hétfőre vir­radó éjszaka a kicsi is ott al­szik Katalinnal abban a picike szobában. Őszintén szólva szívesebben nevezném nyomortanyának, nem szobának. De Katalin erről nem tehet. Nehezen bírtam őt szóra. De miután beszélni kezdett, nem kellett minden mondatot külön kérdéssel kiszedni belőle, mint Elvirából. „Kilenc testvérem van. Anyám amióta az eszemet tudom, na­gyon beteges természetű. A kí­zében a kislányt, nézi, játszil vele, aztán sír a kislány, aztát Katalin is sírni kezd, majd ab bahagyja, és elmereng. Aztán felriad, gyorsan össze csomagolja táskáját, s fut a; autóbuszra, aztán átszáll a vil lamosra, majd vonatra ül, kis lányával utazik haza szüleihez Egyik kezében a kicsi, másik­ban táska. így van ez minden héten. Másfél éves a kislány. Katalin és kislánya átutazna) azon a falun, ahol Katalin egy­Katalinnak már más problémái vannak. De sok­ban közösek is problémáik. Ha a közösekről beszél­getnek, Verával, Elvirával, meg a többiekkel, akkor Katalin kicsit boldogabb. (Folytatása következik)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents