Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-09 / 1. szám
r • «I Címe: Heintje, [urópa Ilyen csak egyszer történik meg. Valószínűleg nagyon sokáig nem is fog megismétlődni. Egy kisfiú, az ismeretlen holland fészekből rövid időn belül olyan ismertté lett, hogy hetenként átlag 4000 levelet kap. A cím zés rendszerint nagyon egyszerű „Heintje, Hollandia“ De nyugodtan írhatnák, „Heintje, Európa“ — és így is megkapná a leveleket. Hollandiában mindenki tudja a címét; Heintje Simons, Bleyerheide, Dr. Akcersplein 29 ,\ tizenkétéves Heintje egy tehetségkutatás alkalmával hívta fel magára a figyelmet. Rögtön azután Andy Kleyngeld menedzser kereste fel. Nem fűzött hozzá ugyan nagy reményeket, de amikor a fiú vagy nyolc ütemet elénekelt és visszafutott a gyerekek közé focizni — az élelmes üzletember meglátta a nagy lehetőséget. Heintje csodálatos hangja elindult a siker útján. Ez a hang olyan erős, hogy amikor odahaza „ráteszi a nótát“ az egész ház beleremeg és szüleinek kell fékezni a kis művészt. De mi lesz a fiúval, ha bekövetkezik a pubertális hangváltozás? Nem fog feledésbe merülni mint sok hasonló más? Kleyngeld menedzser nem optimista, ha ezek a nehézségek jutnak eszébe — de reálisan gondoikodik. Már most megkezdte Heintje második karrierjének kiépítését. Az énekes hírnév után, a színészi dicsőségnek kellene következnie. Heintje már forgatja is az első egész estét betöltő filmjét. Persze nem volt könnyű dolog ezt az első filmet megszervezni. A producensek ugyanis azt vallják, ha valaki jó énekes, még nem jelenti azt, hogy jó színész is. De Heintje rövidesen eloszlatta a kételyeket, j \ másik filmszerzódés már egészen könnyen ment. Sok kedves történetet lehetne Heintjéröl mesélni, mert nagy énekes karrierje mellett is gyermek maradt. Bárhová érkezik, mindenütt kedvenc paradicsom- levesét kéri és csodálkozik, ha előfordul, hogy nincs az étlapon. Ha nagyobb városban szerepel, feltétlenül meglátogatja az állatkertet. Az utcán felszedett egy beteg galambot és kigyógyította. Amikor azután elrepült, csak ennyit mondott: „Ez a hálátlan“. De mi történik majd, ha egyszer a közönség lesz Heintjével szemben hálátlan? Ez a kisfiúnak egyelőre egészen mindegy. Nem törődik a jövővel. Erre való a menedzsere. (r) .Atkozott és atkozó néha egyet jelent.-0.Az emberekben az én-tudatnál jobban ki 1 aii fejlődve az ön-érzet.-O■A legönzöhb emberek keseregnek afölött, hogy mindenki csak saját magával törődik. Jobb elfelejteni a sérelmeket, mint or- voslá.sukravárni.-0Sok rosszat kell átélnie az embernek ahhoz, hogy megtudja, mitől szabadulhatott volna meg.-OVannak, akik féltve őrzik, ahelyett, hogv megszereznék — a tekintélyüket.-0X-nek gyönyörű, díszes temetést rendezlek. Istenem, ha meoérhette volna.-OSok rossz tanulóból lett már neves'történelmi személyiség Úgy látszik, könnvehh történelmet csinálni, mint tanulni.-O'Minden ember tökéletes Bámulatos szerkezet.'.A természet csodája. lebecsülendő szerepkör, Alexandrát nem elégítette ki. Szeretett volna már egyszer olyan szerepben tündökölni, ahol „többet“ is „mutathatott" volna a közönségnek. Végre azután egyszer majdnem sikerült. A müncheni Kamaraszínház leszerzödtette Alexandrát egy erősen „borsozott“ darabjában. Művészileg ugyan nem sokat ígért a szerep, de annál több re- xandrának egy ágyjelenetben „in natura“ kellett volna bemutatnia a lesbosl szerelem gyönyöreit, Ez aztán alkalom! ményekkel kecsegtetett a „bemutató". Ale- De a végén még sem lett belőle semmi. A próba napján ugyanis a TV Mainzból az „A- ranytalálat“-ot közvetítette. Alexandra fájó szívvel ugyan, de mégis a régi, de bevált szerepkörét vállalta. Ebben persze továbbra is csak „leplezetten“ tudja bemutatni „előnyeit“. (r) Neked jó — Neked jó — mondta a lány a fiúnak — Nekem? — Neked — mondta újra a lány. A fiú elgondolkodott. Ráncolta a homlokát, összehunyorította a szemét és egyál- I talán megpróbált végtelenül okos, megfon- | tolt, komoly képet vágni a dologhoz. Ez j azonban nem valami nagyon sikerült neki. — Neked jó — mondta a lány és meg- állott a játéküzlet kirakata előtt, szemben a nagy fehér elefánttal. — Nekem? — mondta a fiú meghök-j kenve. — Neked — mondta a lány. A fiú nézte a kirakatot, nézte a járókelőket, a lányt, aztán újra a kirakatot, a I nagy fehér elefántot és ráncolta a homlo- | kát, beletúrt a hajába és egészen okos képet akart vágni a dologhoz, de valahogy I ez sem sikerült. — Neked jő — mondta a lány és tovább j lépett a szőke, göndörhajú baba elé. — Nekem? — Neked — mondta a lány. A fiúnak hirtelen nevethetnéke támadt,! aztán érezte, hogy rettenetesen elszomorodik. Nézte a lányt, a kirakatban a szőke, göndör hajú babát, a járókelőket, a fákról csüngő hópamacsokat, az embereket, I akik ki-bejártak az üzletbe, és már sírni | iett volna kedve .,. — Neked jó — mondta a lány és nem 1 lépett tovább a szőke göndör hajú baba elől. — Nekem? — Neked — mondta a lány. A fiú most ordítani szeretett volna, szét- l rúgni a világot, letépni az eget, gyilkolni, ölni, törni, zúzni mindent... És még egyszer ordítani.. De csendesen mondta: — És csak nyolcvan koronába kerül... | - és elhúzta a lányt az üzlet elől. TÓTH ELEMÉR I Alexandra Marischkat, a nyugatnémet TV közönség Vico Torriani, az „Aranytalálat“ című közkedvelt műsorból ismeri. Alexandra ebben mint Vico asszisztensnője működik. Bár ez sem így végződött! így képzelte el NEM SIKERÜLT
