Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-09 / 1. szám
Batta György Mexikói előzetes Mindössze néhány nap választ el bennünket attól a pillanattól, amikor a mexikói főváros Maria Isabel szállodájában kiderül; ki kivel küzd majd május v(b- gén és június elején a legnépszerűbb sportág, a labdarúgás legrangosabb címéért. A magyar válogatott balszerencsés küzdelemben maradt alul a döntőbe való jutásért folyó csatákban. Először fordul elő, hogy kiesett a magyar csapat a selejtező csoportküzdelmekben. No, 'de minden csoda csak három napig tart, a kedélyek megnyugodnak, a bánat szertefoszlik. Talán Mészöly is azt mondta az emlékezetes marseillei mérkőzés után, amikor a csehszlovák játékosokkal kéz a kézben vonult le a nagy küzdelem színhelyéről: „Küzdje- tek fiúk, mert most már a mi becsületünket is védi- tek.Kíváncsian várjuk, hogy szerepel majd a csehszlovák válogatott, milyen kegyes lesz hozzá Fortuna, de ugyanolyan feszült figyelemmel várja a sorsolást a döntő további 15 résztvevője, sőt nem kevésbé az az 52 ország, melynek képviselői nem jutottak ki Mexikóba. A találgatások folynak, a brit sajtóban a közelmúltban olyan hírek láttak napvilágot, hogy a FIFA vezetősége előre döntött a mexikói sorsolás módjáról, s valami nem éppen szabályos dolog készül. A FIFA erélyesen visszautasította a rágalmazást. A sorsolás módjáról csupán egy nappal korábban, január 9-én döntenek. Legvalószínűbb, hogy a kupavédő Angliát, és a rendező Mexikót, továbbá az egykori VB győztes Brazília és NSZK csapatát emelik ki csoportelsőnek. Minden egyes csoportba kisorsolnak továbbá egy- egy csapatot az erős mezőnyből — (Csehszlovákia, Szovjetunió, Románia, Bulgária), illetve a további nyolc gyengébb teljesítményű csapat közül kettőt- kettőt. Ne vágjunk azonban a dolgok elébe. Inkább vegyük szemügyre a televízió előzetes terveit. Elvégre mi — a magyar válogatottal együtt — többnyire csupán a modern technika útján lehetünk tanúi a küzdelmeknek. Az a kérdés, hogy a magyar televízió hány mérkőzést közvetít majd a világbajnokság színhelyéről, miután a magyar színek nem lesznek képviselve. A közvetítésekkel kapcsolatban egr/előre még túl sok a nehézség. A mérkőzéseket hétköznap helyi idöszerint 16, vasárnap pedig 12 órakor kezdik. E szerint nálunk 23, illetve 19 órakor ülhetnek a szurkolók a tv-készü- lék elé. Maga a közvetítés bizony nem olcsó mulatság. Egyes hírek szerint a nyugatnémeteknek egy - egy mérkőzés közvetítése több mint huszonötezer dollárba kerül. A közvetítéseket a 3. számú műhold továbbítja majd Európába. Vajon kinek lesz a szerencse csillaga az a bizonyos 3. számú nvihold ’’ Kapus „nyugdíjban" BESZÉLGETÉSEK GROSICS GYULÁVAL A világ egyik legjobb kapusa, a gumiember, a fekete párduc, a magyar Zamora évek óta hiányzik a magyar válogatott kapujából, mert befejezte pályafutását, nyugalomba vonult. Az aranycsapat talán a világ eddigi legtökéletesebb és legszellemesebb futball-közössége volt, telitűzdelve világklasszisokkal, futballzsenikkel. A szurkolók még mindig emlegetik Puskást, Kocsist, Hidegkútit, Bo- zsikot. De Grosics neve még gyakrabban fordul elő a mérkőzések utáni dumcsi-partykon. A magyarázat fájdalmasan egyszerű: Grosics óta nincs igazi kapus-egyénisége, vérbeli és megbízható kapustehetsége a magyar válogatottnak. Most statisztikával kellene bizonyítanunk eme állítás jogosultságát, de minek végezzünk meddő munkát? Mindenki kénytelen igazat adni, adatok felvonultatása nélkül is. Elég, ha a legutóbbi marseillei mérkőzést említjük. A csehszlovák válogatott ezen a találkozón sokkal jobb volt ellenfelénél, de a harmadik és a negyedik gól olyan kapushibából esett, amilyen eléggé szokatlan egy ilyen magas tétre menő csatában. A csehszlovák labdarúgó-liga egyik legjobb védőjátékosa mondta a franciaországi 4:1 után: Szentmihályi (ilyen formában) még a második ligában is tartalék volna nálunk! Hányszor mondogatták a szurkolók: mennyire más lenne a helyzet, ha Grosics állna a kapuban! Ezek után talán nem tűnik annyirp megszokottnak, fényesre kopottnak első kérdésem: t Nem volt korai visszavonulása? A válogatott még évekig kamatoztathatta volna tudását. Lám, Jasin még mindig kiválóan véd! M Világbajnokságra való MM jutás küzdelmeinek, * ■ légkörének kulissza- titkainak hátterében, észrevétlenül, csendben befejeződött a csehszlovák labdarúgó-liga őszi idénye. A csapatok mindegyike a tavaszra gondol már, van, aki meg is kezdte az alapozást, mások portyára mentek vagy mennek, néhányan megérdemelt pihenőjüket élvezik. A tél, a hosszú esték, a mérlegelések, értékrend-készítések időszaka még az atomkorszakban is. A liga lőtábláját tanulmányozva nagyon érdekes, és örömteli megállapításra jutunk: a tizennégy résztvevő között hat olyan együttes akad, a- melynek magyar labdarúgó a legjobb lövője. Nézzük csak végig, kik a tizennégy klub legeredményesebb csatárai? TRNAVA; Adamec (10), Martinkovií (8) SLOVAN: Móder László (7). Ián Capkoviö (5) INTER: Szikora (7), Petrái (6) VSS: Strauss (7), Dojöák (S) SPARTA: Jurkanin (5), Vo- borntk, Jarablnskp (3) TEPLICE: Bicoosky (9), Go mola (3) ZlLINA: Slezák (8), Góliát (6) LOKOMOTIVA: Móder lózse, (9), Ondó (5) PRESOV: Balog (5), Turcsá- nyi (3) DUKLA: Hudec (10), Nedo rost, 5trunc (4) SLÁVIA: Kantor (5), Herdt (4). TRENClN: Nagy Sándor, _ Albrecht (4), Nagy Sándoi egyébként 5 gólt lőtt, de té védésből Baginnak számol ták be a VSS ellen adót gólját). GOTTWALDOV: Malits (6) Jurán (5) KLADNO: Smolík (7), Pou pa (4) OSTRAVA: Bartalskft (4), Koleéko (3) BOHEMIANS: Jarkovsky (4 lint látható, a Slovar M az Inter, a VSS, Lokomotíva, az Eperi jes és Trencsén legjobb lö% vöjátékosai magyarok. Kíl vánjuk, hogy tavasszal ff találjanak minél többször a hálóba, és használják föl f telet a minél lelkiismeretei sebb és jobb fölkészülésre. ■ CMf FI GROSICS GYULA A/ÚIIFIÚSÁGSPORTROVATÁNAK | AUTOGRAM - MÚZEUMA: { értem meg, amikor pályafutásomat befejeztem, hiszen harminchét éves elmúltam már, amikor életem utolsó válogatott mérkőzésén szerepeltem. Becsben, az osztrákok ellen. Ogy érzem, hogy egy játékos-pályafutás befejezése ilyen életkorban, és válogatott mérkőzésen, a legszebb befejezés. Nem hallottam az utóbbi években, és az utóbbi hónapokban más megjegyzést, csak azt: kár volt abbahagynod! Ez pedig mindenképpen jó érzés. Ez nagyon lényeges lélektani kérdés, és én a pályafutásom utolsó éveiben is nagyon sokat gondolkoztam azon, milyen is legyen a szép befejezés? Miért mondtam azt az előbb, hogy az elmúlt évek tapasztalatai alapján én is úgy érzem, korai volt visszavonulásom? Azért, mert én is csak ezt hallottam mindenkitől. De: harminchét esztendős korban, bár- .melyik pillanatban jöhet egy váratlan, komoly sérülés, vagy egy formahanyatlás, és akkor nincs rá remény, hogy méltóan koronázzam sikereimet és balsikereimet ezen a poszton. Én pedig mindenképpen szép búcsút akartam. Azt mondta, hogy az 1962-es világbajnokságnak is szerepe volt visszavonulásában. A csehszlovákoktól elszenvedett vereség szomorította el? Scherer gólja? Ezt külön kérdésnek szántam ugyan, de ha így történt, legyen szíves, válaszolja meg. A világbajnokságnak, és ezen belül a csehszlovákoktól elszenvedett vereségnek semmiféle szerepe nem volt pályám befejezésével kapcsolatban, mert én már azt megelőzően foglalkoztam ezzel a tervvel. Egyetlen esetben tudtam volna elképzelni a szereplés további folytatását Chile után: ha a magyar válogatott valami rendkívüli eredményt ért volna el. Nem vitás, hogy a balsiker, amely a magyar válogatott szereplését a salétrom országában kísérte, bizonyos mértékben lehangolt, mert természetes, hogy szerettem volna valami szép, maradandó eredménnyel lezárni ténykedésemet. Térjünk azonban vissza néhány mondatban a Csehszlovákia—Magyarország találkozóra. Ezen a meccsen a magyar csapatnak határozottan balszerencséje volt. Lényegesen jobban játszott ellenfelénél, hiszen a mérkőzés kilencven percéből mintegy hetven-hetvenötöt mi támadtunk végig, szinte egy kapura játszottunk. Hogy mégsem sikerült gólt lőnünk, aljban — meglátásohi szerint — több tényező játszott közre. Mindenekelőtt a magyar csatárok határtalan balszerencséje a kapu előtt. Öt-hat tiszta gólhelyzetet hagytak ki, nem egy, hanem három fontos mérkőzés sorsát is eldönthették volna, ha mindet kihasználják. .A másik fontos okot Schroiff nagyszerű védésében látom: persze a csehszlovák kapus nem állt hadilábon a szerencsével sem. Dehát, ahogy mondani szokás, szerencséje csak a jő kapusnak lehet, és ez így is van. •A harmadik, említésre méltó tényező a játékvezető működése. A szovjet Latisev nem a legjobb formában vezette a találkozót, két, számunkra döntő fontossággal bíró hatalmas hibát vétett. Az egyik az a bizonyos Scherer-féle gól, amely szerintem, játékostársaim és a beintó partjelző szerint is legalább három méteres leshely- zetból esett. Nem Scherer érdeme volt a gól, hanem a magyar védelem, s köztük természetesen az én hibám is: a partjelző határozott beintése után állva maradtam./a lövés hárítására kísérletet sem tettem Sőt! Mielőtt még a hálóba került a labda, Latisev felé reklamáló mozdulatokat tettünk. Ez volt az egyik súlyos hiba Latisev részéről. Én később eredeti filmfelvételen láttam a helyzetet, és megbizonyosodtam róla, hogy a gól érvénytelen volt, mert ordító leshelyzetből esett. A későbbiek folyamán bebizonyosodott. milyen súlyos hiba volt Latisev részéről fölülbírálni a partjelzőt, és megadni a gólt. Igaz az, hogy egy csapat gólt kaphat, és a játékvezető tévedhet. Ez még mindig nem kellett, hogy azt jelentse, 1:0 arányban elveszítjük a mérkőzést. .A magyar csapat játékában nem okozott különösebb törést ez a gól, mert hiszen továbbra is mi támadtunk, helyzeteket dolgoztunk ki. méghozzá óriási helyzeteket. Azonban volt a játékvezetőnek egy súlyos, másik, ezúttal sorsdöntő tévedése, miután a második félidő közepén nem adta meg Tiehy teljesen szabályos gólját. Óriási lövés volt. a labda a léc alsó lapjáról a gólvonal mögé, majd onnan kifelé pattant, a partjelző most is beintett, jelezte a gólt, de t.atisev ismét felülbírálta segítőtársát! Hogy mennyire igazunk volt, mi sem bizonyítj»~tiobban, mint az a tény. hogy Latisev azonnal szabadrúgást ítélt ellenünk a hatosról, ma sem tudja senki, hogy miért, és a csehszlovák játékosok nagyon ügyesen a- zonnal el is végezték a szabadrúgást. Ennek az lett az eredménye, hogy a magyar játékosnak nem nyílt alkalma a reklamálásra, mert a játék azonnal tovább folyt. A két sorsdöntő hibán kívii' Latisevnek még számos ítélete sújtotta a magyar csapatot. Ez az l:0-ás vereség azt eredményezte, hogy a csehszlovák csapat jutott be a chilei világbajnokság döntőjébe. Ott én már a csehszlovák játékosoknak szurkoltam, mint tudjuk, kevés sikerrel, mert végűi is a brazilok nyerték meg a világbajnokságot. Ogy érzem, hogy ha ezen a mérkőzésen a magyar csapat jut tovább, hasonlóképpen, mi is eljutottunk volna a döntőig, és érzésem szerint még jobban tudtunk volna szerepelni a brazilok ellen, hiszen a mi játékosunk gyorsabb volt, mint a csehszlovák együttesé, és a brazilok szerencséje az volt, olyan lassan játszott, mint ők. (folytatjuk) Azt hiszem, a kérdés lényegét nem abban kell látnunk, hogy a magyar labdarúgás jelenlegi kapus-állománya milyen tehetségekkel tarkított. Nem az a lényeg, hogy emiatt nem kellett volna visszavonulnom. Én inkább azokról a törvényszerűségekről beszélnék, amelyek egy játékos pályafutásában jelentkeznek. Ezek befolyásolják ugyanis játékának végső határidejét, kényszerítik arra, hogy pályafutását befejezze. Egy mondatban a kérdés lényegéről; ma már úgy érzem, az elmúlt esztendők tapasztalatai alapján, hogy kicsit korán hagytam abba. Ha az 1962-es világbajnokság után, illetve azt megelőzően nem foglalkoztam volna a visszavonulás gondolatával, minden bizonnyal játszottam volna még négy-öt évig. Sőt! Egy kis akaraterővel a következő világbajnokságon fejezhettem volna be pályafutásomat. Meg kell azonban jegyeznem, hogy elég magas életkort
