Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-30 / 26. szám
ION AGIRBICEANU: BEUGRATAS No oégret A mozdony jUlrepesztHen sikolíoíl, egyetlen rándításra megállt a vonat, s Gyorgytca bácsi máris törtetett át a peron duzzadó tömegén. Könyökével vágott magának utat, félreblllentet- te a hordárt, maid egy testes nagyságába ütközött. De miután kivergödött a járdáig, már alig tórödött az asszonyság nyársaló tekintetével és a hordár szitkaival. Csak mosolygott, és sietve Indult tova. Nézte a házsorokat, a széles tereket, a sok parkot, szobrot, s minden, ami elélűnt, kedves volt a szívének és megörvendeztette öt. Még sohasem járt ebben a városban, s lám, mégis ismerősen veszik körül a tárgyak, mintha tudnák, hogy nemsokára ö is itt fog élnii fagy négy hosszú utcát járt be, elhaladt két térség mellett, s közben megváltoztatta eredeti elképzelését. „Ogy van, csak később megyek fel" — ismételte valahányszor újabb utcácskához ért. S bár odal^aza elhatározta, hogy mielőbb jelentkezik az igazságügyi palotában, ahol holnapután, szeptember elsején elfoglalja új állását, most úgy érezte, hogy van még jócskán idő, s helyesebb is, ha nem siet. Micsoda gyönyörű várost Es olcsói Már bekukklntott egy-két üzletbe, tudakozódott a zöldségfélék, a hús meg a kenyér ára iránt, s igazán elmondhatja, hogy ingyen mérlkl Sokkal kevesebbe kerül, mint a vidéki városkában, ahol máig lakott. Ez a felfedezés ujjongOn járta át, s ahogy lépdelt az utcán, szerette volna magához ölelni a járókelőket, s elrtkkantant magát. Látjátok, itt kellene élni mindörökké! Apró, vékonyka alakja könnyedén átsurrant a nyüzsgő tömegen, Kék szemével jóságosán és boldogan nevetett mindenkire, s úgy tűnt neki, hogy a járókelők arcáról ugyanaz a megértő szeretet hullámzik felé: íme, egy újabb szerencsés ember, aki elvetödött közénk. Reggel nyolckor érkezett, de tízig beléfeledkezve kOrtcált a városban, mintha a rég megálmodott perceket külön-külön ki akarná élvezni. Végűi a parkba ment, leült, és az árnyékban kényelmesen szivart sodort. Ha délben elindul jelentkezni, éppen jókor érkezik! Es már látta a gimnáziumot, ahová két fiát küldi, az óriási, mutatós, tiszta palotát. „Itt tudom, hogy kedvetekre való helyen lesztek, te is, Petra meg lonica is, apja szemefénye“ — motyogta csöndesen eregetve a füstöt. Majd kiszemelt két csodálatos üzletet — ablakuk villogott, akár az ékszer. „Ezekben pedig a másik hármat helyezem el; kiváló kereskedőkké lesznek majd“ — dédelgette tovább terveit, s a két felserdűlt lány sem okozott most neki gondot. Számukra ott a varroda, a patyolatfehér műhely zümmögő gépeivel. Az egész családját felhozza valamelyik nyugodt, békés negyedbe, s mindehhez alig kell négyszáz korona! Micsoda élet, micsoda olcsósági S te meg akarod enni az életed abban a fészekben? Vigasztalásként márts kiszemelt magának egy hűvös sörözőt. Miután mindent szépecskén kitervezett, s felragyogott előtte a jövő, borzongva gondolt vissza addigi életére. Hiszen nemegyszer intették a barátai is: — Gyorgytca bácsi, maholnap felfalnak azok a kölykök. Hagyjatok már föl a bujasággall S 6 már akkor sejtette a veszélyt, amely a szavakban lappang, de kegyetlen Igazságukat még sohasem érezte át oly mélyen, mint most, a jávorfák hűvösében. „Ha ebben az évben nem helyeznek ide, bizonyára meg is ettek volna a gyerekek!“ — villant át benne Ijedten. „De se- bajl,.. Csak türelemt... A két fiút már bent látom a gimnáziumban“. Az áthelyezés volt az egyetlen remény, amely eddig lábon tartotta, s ha ismerősei fölemlegették a sok gyereket, mindig így válaszolt: — Mire az öcskösök Iskolába járnának, én fölvergödöm, kedveseim, a városbal Es ezt annyiszor Ismételte el, hogy az évek során számára is bizonyság lett a reményből. De nemhiába! íme, most reávirradt a szerencse! Oszlik már szenvedésének éjszakája! Mert sokat kínlódott. Vagy három éve a szegénységgel együtt a clvódás is befészkelte magát a házába. Veszekedtek, ha kellett, ha nem. Ö feleségét ócsárolta, a lányok egymást tépték, s a fiúk Is csak úgy nOvOgattek, betű nélkül, Isten számába. Naphosszat csellengtek az utcákon. Hát élet volt ez? A szűk odú s a pár garas hogyan csitíthatta volna el mlnd- annyiukat, akikben emberi szív és vágy lüktetett! Még maga az öregasszony, az anyósa sem volt kíméletes hozzá. Az elmúlt évben, éppen ilyenkor, amint közeledett a szeptember, s a nagyabbik fiút gimnáziumba kellett volna adni, epésen mondta a vénasszonynak: — Tudja meg, hogy magától ered minden kinunk-bajunk! — Tőlem? — Magától! — 0, hogy vinne el az ördög ualamennyiőtoketi ■— kesergett az anyósa. — Igen, igen. Hiába sdpitozlkt Nem kellett volna férjhez adnia a lányát hozomány nélküli — De hiszen mondtam neked, tudtad, mi a helyzet... — jaj, hagyjon ezekkel! — Az istenért, Gyorgylcal... Ml történt veled? — Semmi. Csak szeretném, ha eivtnne már maguk közül az ördög. Ha a hátára kapna! Kínos jelenet volt, átkokkal, könnyekkel és bocsánatkérő esdekléssel. Most, amint a hűvös árnyékból vtsszangondol rá, fájdalmat érez. Egyébként, már a tegnap megbánta a szavait, amikor megjött az értesítés a barátjától, hogy őt, Gyorgytcát, áthelyezték. Uramisten, mennyi örömmel lep meg néha az élet bennünket! Tegnap négy órától csak mosolyog, s mindegyre valami melegség önti él. Kacag a lelke, s bűnbánóan emlékezik életének minden apró gonoszságára: a szavakra, ame lyeket méltatlanul zúdított maga köré. Sajog a szive, s nine.’: ember, akinek most meg ne bocsátana. Megbocsát a feleségének és az anyósának, a barátainak s a főnökének, megbocsát az életnek! S képzelete leveti magáról mindazt, ami undokul rátapadt, s a tisztaság s a boldogság jOlllatÚ ruháját ölti fel. Mily érdekes is az életi Olykor egyetlen kis mozdításra megváltozik! Az 6 boldogsága pedig nöttön nő, különösen, ha hazagondOL. az otthoniak vigadó örömére. Nem volt még nap az életükben, amely ehhez az augusztus huszonkílencedikéhez lenne hasonlítható! A felesége és az anyósa már sokszor töprengett azon, hogy miként nevelje fel a gyerekeket, de bármennyit tanakodtak, örökké csak ide lyukadtak ki: — Ha fent lehetnénk a városbani — 0, a város! — Az volna a megmentőnki Ott mesterséget adhatott volna a fiú kezébe, s a lányoknak varrodai képzést. Mindannyian egy fedél alatt, közös asztalnál nödögéltek volna, az ő gondoskodó tekintetének a melegében. S ha ez sikerül, még félre is tehetne valamicskét... A parkon néha egy-egy magányos ember lépdelt át. Gyor- gyica utána nézett és mosolygott. Az otthoniak boldogságára gondolt. „Nemsokára együtt sétálunk majd itt“ — mondogatta magában, és azon tűnődött, hogy ez a fordulat hamarább Is bekövetkezhetett volna. „De nem, nem!“ — tette hozzá sietve, „jó ez így, nagyon ts jól Mások egész életükben hiába várakoznak!^ Sokáig ült a pádon, s boldogan eregette a füstöt. Életének már minden részletét előre kidolgozta, s megborzongott, mintha félt volna az öröm betelfesedésétől, a váratlan fordulattól. Hiszen megtörténik, hogy némely ember nagyvároson is szűkösen, beosztás nélkül él. De az ő felesége a semmiből is ősz- szecsap egy ebédet, a negyven koronából pedig, amit havonként a nagy fiúra költött, mindannyian kosztolhatnak majd. Meg aztán, két-három hónap múlva a lányok is keresnek. Spórolni lehet néhány garast hozományra. Nos, Így igen, így érdemes élni! „De ni csak! Már fél tizenkettő!" — pillantott az Órára. S bár szívesen elüldögélt volna a parkban, felszökött és elindult. Útközben ismét elővette a levelet. Drága barátom! Örömmel tudatlak, hogy f. é. szeptember l~töl megkaptad a kinevezésed, ide hozzánk, egy fokozattal magasabb állásba. Engedd meg. hogy üdvözöljelek a szerencsés esemény alkalmából. Mert bár az Ügyedben sok tsmerós kOzbenlárt, a jódolog mégiscsak a szerencse! Egyébként, a hivatalos kinevezést augusztus 31-én kézesíttk, de ha van Időd, szaladj fel mihamarabb, s mondj köszönetét azoknak, akiket megillet. Biztosítalak, hogy nem veszik rossznéven. Ok is csak emberek. A te jóakaratú barátod... Miután átjutoW.a e sorokat, a levelet a pénztárcájába dugta, és századszor is eltűnődött arról, ki lehet a lóakaratú borát. Vajon Mlndrescu-e vagy Vtntlla? Hiszen több barátja van, de ez a kettő a legrégebbi. No, de bárki legyen is, most keveset számít. Csak az a fontos, hogy az álma teljesülíl Az igazságügyi palota lépcsőjén még utolszor megállt, vlsz- szagondolt a barátaira, akiket ott kellett hagynia a kicsi vidéki városban. Látta szenvedő arcukat, görbült hátukat, amint a papírra hajolnak. A tegnap mintha egyikük sem örvendett volna a kinevezésének. Szótlanul, kedvtelenül fogadták, ő pedig szinte jeldühOdött. Most azonban már nem haragszik. Érti Okét, és megbocsát. Megbocsát tiszta szívből. De szerencsétlenek! A folyosókon többször Is eltévedt, végül a szolga az osztályfőnökhöz vezette. — Tessék! Adja elő a kérelmét! — mondta egy idős, kopasz hivatalnok, anélkül, hogy aktáiból jOlplUaníott volna. — Nem, főnök úr, isten jóvoltából nincs semmiféle kérelmem! ~ mondta Gyorgytca bácsi mosolyogva, s várta, hogy a főnök ránézzen és felismerte. — Akkor? — kérdezte az öreg, miközben tovább írt. Gyor- gyicában csupán most ötlött fel, hogy a hivatalnok még egyszer sem látta Őt, és bemutatkozott. — George Pruncu vagyok. Az, akit szeptember 1-től ide helyeztek. Es ellőttem, főnök úr, köszönetét mondani. Mosolyogva, egy szuszra hadarta el mindezt. A főnök megfordult a székkel. — George Pruncu? — Igen! En vagyok az. — Ebben nem ts kételkedem. De ide VasÜe Papát helyezték, nem George Pruncut. — Tessék? Talán tévedni méltóztatik, főnök úr... A csupasz ember véglgmérte, aztán kiegyenesedett, és két ív papin vett fel, maid meglobogtatta az öreg előtt. — Ha én mondom, elhihetit íme, az iratok. Egyik Vasile Popa kinevezéséről, a másik George Pruncu kérvényének az elutasításáról. Mindkettő hivatalos okmány. Éppen a mai posta fogta kézbesíteni. — Nem, nemi... Bizonyára elvétettem a helyet... — Szó sincs róla/... Ha csakugyan maga George Pruncu. nem vétette el. — Ezek szerint... Viccelni tetszett, fOnOk úr? — kérdezte Gyorgytca bácsi, és még mindig mosolygott; de a mosolya tétova lett és kissé félszeg. Valami gyanakvás moccant meg benne. — jóember... — szálait meg a hivatalnok gyanakodva, de az öreg nem figyelt rá. Sietve előhúzta a tárcá/át. kivette belőle a levelet, s odanyüjtotta. — Tessék. A csupasz ember megnézte, elolvasta, s az arca szomorú ráncokba szaladt össze. — Nagyon szegény ember maga? — Igenis! — mozdult meg Gyorgytca reménykedően. — Es sok gyereke van? — Hét. — Efhl Agyon kellene lőni, mint egy kutyát! — Kicsodát? — Azt a gazembert, akt a levéllel elbolonditottal A főnök elfordult és kiköpött, az öregben pedig valami hirtelen megbomlott. Mintha láng lobbant volna az agyában. És egyszerre más embernek érezte magát - gazdagnak, boldognak és jelentősnek. Hahotáiva fölkacagott. — De hát ne féllen... — csititnrta a főnök —, nem lesz semmi bántödása. Csak most már menten, menten, kérem! S mutatóujját meglobogiatva így szólt: — Safnos, az élet menetét én sem fordíthatom vissza! Mihelyt azonban lesz üresedő állás, magára gondolok legelőször. Nem felejtem el, George Pruncu! De amint az emberre pillantott, alig maradt annyi tdefe. hogy a csengőhöz ugorjék. Ugyanaz a szolga jött be. akt tde vezette. — Vidd kit... Nagyon beteg ez az ember... — motyogta a főnők, a székére roskadva. Es pár nap múlva széltében-hosszában csak arról beszéltek az alkalmazottak, mikén bolondult meg egy vidéki hivatalnok a főnök Irodájában. Vladimír Holan versei: Ha Régmúlt időktől szemtől szemben állunk te, mint te, és én, mint a rémület. Én nem tudok rólad semmit, s te, egyáltalán, tudod-e, hogy mi is az élet? És a szemeid' Lehet, te már mindent látsz, ám én csak téged. És ahogy a nőn a rést ott lenn, irtózom megcsókolni a te összeszorított, néma és várva várt váró szádat... Rémület .Nincs olyan út, mely máshová vezetne legföljebb, ha tovább mehetsz, ám ott is épp egy kerítés, fal vagy gyilkos áll. És a köd is, és a sugár is ellopva az égtől a földnek adva elhal a találkozásnál... És a testetlen lélekkel mi legyen? flogy a könnyek ne zuhanjanak le, fennséges titokban élnek az érzelmek... Egykoron és most Hol voltál, hogy csak most térsz vissza — ruhák ruhákat éltek túl, és figyelmeztetik a testet, hogy ismerje föl önmagát? Egykoron kést dobtam feléd egy híres negyedben, de az sem te voltál, hanem más — bár te (s el jössz megnézni az olvasva olvasottat, felröni a világtalanodö vakságát... Németh István fordításai Keszeli Ferenc versei A HŐS becsön.g«tett hozzám vasárnap délután zöld tulipánlevél kardként fityeget az oldalán Azt mondta csináljunk puccsot a szerelemben s szólítsam puocsmannak ha nekem is megfelel — különben 6 már puccsvezér Egy darázs agonizált a homlokán GROTESZK a madár ki orrszarvúk hátén éli életét fülében alszik s rücskös borén férgeket legel arról álmodik hogy kihal majd a féregtermö állat s a kontinensnek szarva s füle nő NYÁR Kézről kézre adogatjuk a Napot. Zöld szemeink elgyöngülnek mint a gyom és ködöt tartunk a szánkban türelmesen. Gyűrűzik bennünk a titkos köszvény és szent relativitás BástyaboitlvO piros hajnaltájt veszünk léleíjzetet s estére megzápul szánkban e köd. Szá,junk szélében tovább tart a tavasz és szeretkezünk
