Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-30 / 26. szám
# * « 8üi Charles Weldon felvette a kabátját, amikor megpillantotta a rojtos szélű könyvet az orvos íróasztalán. — Szereti a detektivtörténeteket? — kérdezte. — Hetenként legalább kettőt olvasok — válaszolta az orvos. — Csak arra vagyok kíváncsi, hogyan követik el a bűncselekményeket. Minden bűnöző követ el hibát. Anélkül, hogy végigolvasnám a történetet, igyekszem leleplezni a tettest. Nincs tökéletes bűntény — tette hozzá az orvos. — Nem hinném, doktor, nem hinném — Weldon leemelte a fogasról a kalapját, és gondolataiba temetkezve távozott.-0Vihar közeledett, a gépkocsi védő- üvegén megjelentek az első esőcseppek. Vihar idején Weldpjit, mindig valami nyomasztó Jélelem fogta el,-,eB: úttal azonban úgy vélte, hogy a mindenható sietett a segítségére. Ilyen időben mindenki otthon ül, és majdnem kizárt dolog, hogy véletlen szemtanúval találkozik. Órájára pillantott — tél nyolcat mutatott. Lassan sötétedett. Rátaposott a gázpedálra, mert a munkatársával kellett találkoznia a bankból. Megegyeztek Smith-szel, hogy még virradat e- lőtt kimennek kacsalesre a közeli tóra. Weldon ötlete volt, hogy a bankban támadt kellemetlensége ellenére együtt vadásszanak. A vadászatot alaposan előkészítette. Láncra erősített nehezéket rejtett a csónak aljára, az erdei lak bárszekrényébe egy üveg márkás whiskyt készített. Persze nemcsak a védjegyéből ítélve volt egészen különleges ital — előzőleg mérget is kevert bele... Útközben eszébe jutott az orvos. Mit szólna hozzá? Hol követhet cl hibát? Eddig semmi árulő Jelet sem hagyott, és nem hagy ezután sem. Ki keresné Smith tetemét éppen a tő fenekén? Smith álnok bolond, maga a megtestesült becsület, ilyen embernek semmi keresnivalója a földön. De miért? Weldon húszezer dollárt sikkasztott. Tettét olyan mesterien hajtotta végre, hogy senki sem fogott gyanút. Csak Smith, aki Weldonhoz fűződő öreg barátságára sem volt tekintettel, és azzal fenyegetőzött, ha Weldon szerdáig nem helyezi vissza a pénzt, akkor jelenti az igazgatónak, és rendőrkézre adja. Weldon lefékezett Smith háza előtt, és a szirénával jelt adott. Barátja kisvártatva elösletett. — Úgy ömlik, mintha dézsából öntenék. Nem gondolod, hogy Jobb lenne itthon maradni? — kérdezte. — A vihar után általában pompás idő szokott lenni — tiltakozott Weldon. — Ha nem jössz, megyek egyedül. Smith kételkedve rázta a fejét, de beszállt a gépkocsiba. Elindultak az érdéi lak felé.-0Kényelmesen elhelyezkedtek a nádból font hintaszékben, és Weldon nyomban a pénzügyi problémájára terelte a szöt. — Feleslegesen aggódtál, öregem — mondta izgatottan. Hétfőn az utolsó fillérig megtérítem a hiányt. Elégedett vagy? Úgy tűnt, hogy Smith nem látja ilyen rózsásnak a helyzetet, arca továbbra is szigorú maradt. — Átkozottul kellemetlen ügy — szakította félbe Weldont. — Nem tudom, nem tudom, nem lett volna-e helyesebb tájékoztatni az igazgatót. — Teljesen megértelek. Ismerlek, milyen becsületes fickó vagy — folytatta Weldon dühösen, de Smith nem vette észre barátja fellndultságát. Azt sem méltatta figyelemre, hogy Weldon felállt, odament a bárszekrényhez, és egy üveg whiskyt vett elő. Óvatosan megtöltötte a poharat és átnyújtotta Smithnek; — Kóstold megi Ilyet még nem Ittál. A legjobb márka. — És te nem iszol? — kérdezte Smith. — Sajnos, megtiltotta az orvos. A szívem miatt. — Örülök neki, hogy megértesz — folytatta Smith. Vlágéletemben becsületes voltam. Merthogy régi jó barátok vagyunk, alaposan meg kell gondolnom, nehogy olyasmit cselekedjem, araiért életem végéig szégyenkezhetnék. Meg kell értened... — Természetesen — helyeselt sietve Weldon, és alig tudta türtőztetni az örömét, hogy barátja fenékig felhajtotta poharát. Rövidesen különös fáradtság vesz rajta erőt, aztán fájdalom nélkül és ellenállhatatlanul bekövetkezik a vég — gondolta Weldon, majd csípősen hozzátette; — Vagy ha úgy tetszik, jelents fel! — Egyáltalán nem értesz — tiltakozott Smith. — Értelek, nagyon is értelek. Tégy, amit jónak látsz! Én is azt tettem — sziszegte Weldon. Smith nem válaszolt, szemei előtt elhomályosodott a világ, és a padlóra zuhant. Weldon az üvegre pillantott, megfogta, és a vízvezeték felé indult, klöntse. Félúton tétován megállt. Még a szennyvízben Is felfedezhetik a méreg nyomát — gondolta magában. E lehetőségnek egész kicsi a valószínűsége, de elég volt ahhoz, hogy óvatosságra intsen. Régi ismerőse volt Smithnek. Ml 'örténik akkor, ha a rendő”ség éppen Pihen r. lakban he- resi az eltűnt nyomét? így viszont, ha a bankban felfedezik a sikkasztást, a gyanú árnyéka az eltűnt Smithre esik. Nem, a legkisebb áruló nyomot sem hagyhatja maga után. Bedugaszolta a lapos üveget és a kabátja belső zsebébe süllyesztette. Kísértetiesen sötét éjszaka volt. Az élettelen testet óvatosan a csónakba vonszolta. Határozott evezőcsapásokkal a tó közepe felé tartott. Ügyet sem vetett a viharra, minden erejét az evezésre összpontosította, homlo- k’át elöntötte a verejték. Aztán abbahagyta az evezést. Smith testére csavarta a láncot, megfogta a lábát és átvetette a csónak peremén. .Annyira kimerültnek érezte magát, hogy egy pillanatig azt hitte, nem bírja a jól megtermett férfi tetemét a vízbe dobni. De nekirugaszkodott, és Smith teste eltűnt a vízben. Holtfáradtnak érezte magát, egy darabig mozdulatlanul ült a csónak aljában és nehezen szedte a lélegzetet. Eddig a legkisebb hibát sem követte el — gondolta magában. Hátra volt még az üveg. Először úgy döntött, hogy tartalmát kíöntl a tő vizébe. Aztán elejtette Iménti ötletét, mert arra gondolt, ml lesz, ha a halak tömegesen elpusztulnak. Biztos kutatják majd az okát, és kis erdei lakása közvetlenül a tö partján áll. Semmi sem volt a keze ügyében, amivel megterhelte volna az üveget, így viszont egész biztos a felszínre vetette volna a víz, és semmiképp sem lenne jö az erdei iák közvetlen közelében hagyni a bűnjelet. Semmi sem egyszerűbb, mint valahol jó messzire innen elásni az üveget. Weldon önkéntelenül az orvosra gondolt, és gúnyos mosoly jelent meg az arcán. Vajon hogyan kezdené a nyomozást, ha nem találja meg sem az áldozatot, de még a bűncselekmény legkisebb nyomát sem. Semmilyen hibát sem követett el, kizárt dolog, hogy elkapják. Ha pedig a bankban felfedezik a sikkasztást, egész biztos Smithre hárítják a gyanút, aki oly hirtelen eltűnt. A tökéletesen végrehajtott tett érzete Weldont mámorral töltötte el. A parthoz evezett, és kikötötte a csónakot. Az eső kitartóan esett tovább, elmosott minden nyomot. Beült a gépkocsiba és elindult hazafelé. Útközben egyetlen gépkocsival, egyetlen járókelővel sem találkozott. Csak egy gondolat foglalkoztatta; minél hamarább haza! Félúton érezte az első nyilallást a szívében, összerezzent. Nagyon jól ismerte ezt a fájdalmat. Rövidesen emelkedik a vérnyomása, a szűnni nem akaró szurkálások mellkasában pedig egyenesen elviselhetetlenek, összeszorította a fogát, és fokozta a sebességet. Egyre erősödtek mellkasában a fájdalmak. Megdöbbenve állapította meg, hogy hasonló kfsérőfáldal- makat érzett első szívinfarktusa előtt is. Alighanem a fokozott megerőltetés és az Idegfeszültség tette meg hatását. Egyetlen mentő körülménye maradt: a lehető leggyorsabban egy ben- zínállomáshoz hajtani, ahonnan hazaszállíthatják vagy orvost hívhatnak... Teljes erejéből a gázpedálra taposott, az autó felüvöltött, gumiabroncsai hátborzongatóan sípoltak a nedves úttesten. Minden erejét és figyelmét összeszedve hajtott. A távolban feltűnt egy kivilágított benzinállomás. Örökkévalóságnak tűnt, míg elérte, de felébresztette kevés reményét. Hirtelen lefékezett, és megnyomta a sziréna gombját. Az ajtóban megjelent a benzinállomás kezelője. Érthetetlenül nézte a halottsápadt vezetőt, és valamit mondott. — Segítség! — hörögte alig hallhatóan Weldon. — Beteg vagyok, hívjon... — s a kővetkező pillanatban elájult. Egy heverön tért magához, a kezelő karjával az áléit fejét támasztotta alá. — jobban vagyunk. Jobban vagyunk? — mosolygott jóindulatúan, és bíztatóan a még mindig falfehér Weldonra kacsintott. Weldon alig hallotta hangját, mintha a sírból beszélt volna hozzá. — Pillanatnyi rosszullét foghatta el, elájult — folytatta a kezelő. — De ördöge van. A kabátja zsebében találtam egy üveg whiskyt. Néhány kortyot magába erőszakoltam. Ha nem az Ital, akkor már talán alulról szagolná az Ibolyát... Az üveget a lámpa elé tartotta, alján már csak néhány csepp whisky csillogott. szerkesztő üzen • „F. Cs. D.“: Versei kapcsán egyelőre nem tudjuk megítélni tehetségét. Küldjön újabbakat és főleg többet! • „Egy katona“: Elhisszük, hogy a katonai szolgálat nem a legkellemesebb „állapotok“ közé tartozik; s az írás kikapcsolódást, felszabadulást is jelent. Sajnos verseit olvasva csak azt tanácsolhatjuk, hogy ön is inkább olvassa a verseket ... A nyelv ismerete nélkül ugyanis nem lehet írni — még kezdő szinten sem ... • „Kassa“; Oj verseit olvasva az az érzésünk, hogy olvasmányait (versolvasmányokra gondolunk) jobban kellene válogatnia. Tanuljon korszerűbb (a szó minden értelmében) kifejezési formákat! A vers csak akkor ér célba, ha mondanivalója általános érvényű. Ezt az „áltaIános“-t azonban nem a nagy szavak adják, nem a frá- zisos üresjáratok / gyönyörű táj vagy te, hazám stb. /; Gondolkodjon el azon, hogy mit akar olvasóinak mondani! És ne feledje azt sem, hogy a költészet — képes beszéd... • „B. E.": Irá.sait juttassa el a Kis Építő szerekesztőségé- be. Mi nem tudunk velük mit kezdeni! • „Halogének“: Levelében azt írja, hogy „adni szeretne“ — gondolom, nekünk, a világnak. az irodalomnak stb. Nos, ez az adakozás egyelőre nem sikerült. Hogy sikerüljön, ahhoz több apróság kéne: Először és alapvetően — el kellene mélyülnie a nyelv rejtelmeiben (hogy ne írjon le ilyeneket; szemléltem, / fény ként említ, hogy omolodva becíz /, zuggó, annyjának / stb. Másodszor és alapvetően — Ha már verset akar írni, illenék talán néminemű ismeretet szerezne a versről, a verstanról, rímről, ritmusról stb. Harmadszor és alapvetően — olvasnia is kellene ... Különben az írásról lebeszéljük! • „Pötyi“: Ha valaki szerelmes, még nem feltétlenül kell verset írnia. Házassági balesetek elsősegélye V. (Szemelvények dr. M. Pizák újabb könyvéből) A' házastársaknak sok olyan szokása, megnyilatkozása van. amely súrlódást idézhet elő. Például hazugsággal is létrejöhet konfliktus, vagy a már meglévő még nagyobb méreteket ölthet. Épp így a hűtlenség is oka lehet az összetűzéseknek. Bűn és bünhódés a házasságon beiül Gyermekkoromtól útálom a spenótot, az én bűnöm ez vagy a spenóté? Kulcsot tartok a kezemben, de nem jó a zárba. A zár vagy a kulcs a hibás? Érzem, hogy a kérdés rossz. A spenót kellemetlen érzéseket ébreszt bennem, és a kulcs nem jó a zárba. Bizonyos helyzetben én valóban nem tehetek arról, hogy nem ízlik a spenót. Lehet, hogy mér apró gyermek koromban hiba esett, de az is meglehet, hogy egyáltalán semmi hiba nem történt. Azaz, mi valóban nem tudjuk, hogy ki miért szeret valakit és hogy bizonyos Idő után miért nem szereti már. Egyet viszont bizonyosan tudunk: a szerelem nagy kaland, és a kimenetele teljesen bizonytalan. Érett és tapasztalt embernek — és a házasságba legalább vi szonylagosan érett és tapasztalt ember léphet csupán — a legdrámaibb pillanatot is ezzel a megállapítással kellene lezárnia: Én követtem el a hibát. Ez az álláspont megszabadít a bosszú mindenféle káros hatásától és megóv, hogy nevetségessé váljunk. Egy nap megérhetjük, hogy társunk megcsal, hűtlen lesz hozzánk: Morális szempontból bűnös, de már nem -bűnös például a törvények értelmében Mikor járok el helyesen, ha a moralitás felöl igyekszem megközelíteni, és szüntelen csak azt fogom a szemére hányni, hogy lator, semmirevalö? Visszahódíthatom, megszerezhetem szerelmét azáltal, hogy segítségül hívom a szakszervezetet, az üzem vezetőségét vagy más társadalmi szervezetet? Megint csak egy latrot és egy semmirevalót téríthetek vlsz- sza magamhoz: mert az esetleg megijed a következményektől és visszatér a családi körbe. Nagyon szomorú tapasztalataim vannak; épp azok az emberek, akik az örök és sírig tartó szerelmet hirdetik, nem riadnak vissza egyetlen eszköztől sem, hogy megmentsék a házasságukat. És itt jön a kérdés: Fontos, hogy latorral, semmirekellővel éljünk házasságban? Kínos csend. Ilyenkor szoktak a családra, gyerekekre, szülőkre hivatkozni. A házassági életben valóban vannak olyan cselekedetek, amelyeket morális szempontból vétekként lehet értékelni. Csakhogy a létrejön konfliktus szempontjából a bűnösség tárgytalan, a megoldás szempontjából pedig káros is. Ha ugyanis arra a meggyőződésre jutok, hogy társam bűnös, büntetnem is kell. Az ám, de hogyan büntessek, amikor a hűtlenség egyben szerelmi kapcsolatot is jelent? Hogyan büntessen az a férj, akinek a felesége egy szép napon bejelenti, hogy mást szeret? Bosszút állhat, de a bosszú társadalmi szempontiiól éppúgy amorálts, mint az előbbi. Elválhatnak, de a feleség épp érre nem képes, mert a férjét még mindig szereti. És eg.váltalán büntethet a pereskedő? Az együttélés továbbra Is személyes becsületen, tapintaton alapszik, azért folyamodik hozzá az ember, hogy társadalmilag be tudjon Illeszkedni. Segítenünk kell az elesetteken, de nincs jogunk szopós csecsemőként bánni állampolgárainkkal, és holmi üvegházi körülményeket teremteni számukra. A házassági élet ma is, de még sokáig életművészet kérdése lesz, és benne az ember magára van hagyatva. Egyetlen családi, házastársi cselekedetet sem szabad a bún. 3 vétkesség felől megközelíteni, hanem a hiba és véletlen ballépés oldaláról kell szemlélni. Minden családi torzsalkodás után nemcsak a házasság fenntartásának a kérdésére kell gondolni, hanem arra is, hogy szerelmi kapcsolatunk megjavuljon. Tudjuk, hogy ebben nem segít semmilyen társadalmi szervezet, hanem csak rafináltságunk, okosságunk. Emlékszem egy asszonyra, aki azzal jött be a rendelőbe, hogy a fér.1e gyenge, bolond, beleszeretett egy eszelős leányzóba: adjunk neki — az asszonynak — orvpsságot, valamilyen nyugtatöt, hogy ne kövessen el semmilyen szamárságot, mert tudja, ha maga nem rontja el a dolgot a férje alázatosan visszajön hozzá. És valöban visszatért hozzá, sírva jött. olyan sokáig sírt a végén, hogy már az okos feleségnek kellett leinteni, hagyja abba. Nagyon nevetséges, amikor az egyik tét a szamaritánus szerepét játssza, és alkoholistát vagy javíthatatlan Don Jüant akar megmenteni. Ebből a szempontból többet vétenek a nők, mint a férfiak. A Csehszlovák Rádió egyik szerkesztője megmutatott egy kazal levelet. A leveleket nők írták, és egy bizonyos rádióadás után kórusban kérték, hogy azt a nőt, aki iiázas férfit csábit el, halállal büntessék. Érdekes és elgondolkodtató, hogy egyetlenegy levélben sem követelték a férfi fejét... Ha tehát el Is ismerjük, hogy mindenféle vétek káros a házastársi kapcsolatra, a megoldást mégsem ott kell keresni, hogy társam fejét követelem, hanem a kimenetelben, az okos, mind a két fél számára elfogadható megállapodásokban.
