Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-09 / 1. szám

4 úi ifjüság

Ha valakivel valami sürgősét áll szándékomban közölni, s az illető más városban tartózkodik, telefonon elérhetetlen, természetes, hogy táviratot adok fel címére. Megsürgönyzöm a közölnivalóm. Am ha valakinek gratulálni, valakit köszönteni akarok bizonyos e- semény, vagy évforduló alkalmából, akkor a szokás s még pár oktalan dolog úgy kivánja, hogy dísztáviratot adjak fel.

„Dísztávirat."

Szinte nevetségesnek tűnik e szó, ha végignézi az ember "azt a szegényes és ízléstelen dísztávirat-választékot, amelyet a csehszlovák posta kínál.

Minden bizonnyal sokan vannak olyan feladók és címzettek fs, akiknek ez az ízléstelen giccs tetszik. Ez nem is lep meg annyira, inkább az, hogy a postánál nincs egy felelős ember, aki mindezt észrevenné. Én leg- szivesebben a dísztávirat blanketták szemétbe dobását javasolnám, de nem lehet, hiszen üzleti szempontok Játszanak közre, mégis nagyon rosszallóm, hogy a mindenki által jól ismert szegényes hazai dísztáviratválaszték ilyen.

Mert őszintén megvallva én ilyet kapni is, küldeni is restellek.

Engedtessék meg nekem, hogy jeltegyem a kérdést. Hol az a férfiember, akt ma szívesebben veszi fel a kivágott nyakú pulóvert, mintsem a garbót. Bizony keresni kéne az olyant. Mert a kivágottnyakú nem csak di- vatfamúlt, de nem is praktikus. A garbó pedig már régen divatos, sokáig az is marad, és praktikus mindenekelőtt.

Az üzletekben viszont kinevelik az embert, ha garbót keres. En is kinevetném, kereskedelmi analfabétának, kufárnak nevezném, aki miatt nem lehet garbót kapni. De nem nevethetek, mert fázom. Fázom és úgy érzem, nálunk nincs piackutatás. De én tovább is fázom, mert tart még a hideg.

Két-három évvel ezelőtt még legalább olyan szemet- bántó naptárok jelentek meg, mint amilyenek a fentebb említett postai dísz- távriatok. Tavaly, sőt tavalyelőtt is már tucatszámra akadtak olyan ízléses, s nyomdatechnikai szempontból is rangosán kivitelezett falinaptárok, amilyenek az idén már sokféle változatban itt-ott felbukkannak, de az üzletben hiába kéri az ember.

Tudom, hogy előállításuk bonyolultabb nyomdatechnikát igényel. Ezért csak azt tudnám javasolni — de gondolom felesleges — hogy a körülbelül negyven szép változat helyett gyártsanak inkább húsz, huszonöt változatot, de ne párszázas, hanem többezres példányszámban. Az emberek szívesen megveszik, hiszen egy évig mindennapos használati tárgynak számít majd.

Az ipar fejlődése és a nagyipari munkásság megszületése alapot adott a munkásmozgalom nagyobb arányú fejlődésének. A századforduló tehát nemcsak az osztólyelleniétek forradalmi kiéleződését hozta magóval, hanem létrehozta a forradalmi ellentétek megoldásának legfontosabb osztályfeltételeit, a magyar nagyipari munkásságot is.

A magyar munkásmozgalom története azonban számunkra is megmutatta, hogy a szocialista forradalom győzelméhez nemcsak hogy a forradalmi ellentétek, de még a forradalmi osztály Jelenléte sem elégséges. Az osztályellentétek forradalmi kiéleződése és a forradalmi osztály, a munkásság harnkészsége, csak úgy válhat a forradalom győzelmének forrásává, ha a munkásosztály, forradalmi párt és forradalmi elmélet vezeti, ha a munkásosztály tudatában van annak, hogy a forradalmat neki kell vezetnie, ha képes arra. hogy az elnyomottak óriási többsége harcba vezesse, ha el van szánva arra, hogy a forradalmat következetesen végigharcolja.

A helyes Irányt, az utat, az oroszországi munkásosztály. Lenin vezetésével már 1905-ben megmutatta. Az oroszországi szocialista forradalmárok fellépése és Lenin eszméi Oroszországban az egész cári rendszert megrendítő forradalomban, a munkások, parasztok és a forradalmi értelmiség egész Oroszországot lángba borító forradalmi harcában fegyveres felkelésben jutott kifejezésre. A forradalmi helyzet, akér a cári Oroszországban, Magyarországon fs adva volt. Ez a forradalmi helyzet megmutatkozott a dolgozó osztály, a munkásság, szegény parasztság forradalmi Jellegű megmozdulásaiban, megmutatkozott az uralkodó osztály kormányzati válságában. Ennek ellenére a forradalmi helyzetből az első világháború előtti periódu.s idején nem született meg a magyar polgári demokratikus forradalom, az első világháborút követően pedig nem sikerült megszilárdítani sem a polgári demokratikus forradalom, sem az 19t9-es proletár diktatúra eredményeit. A választ 8 magyar munkásmozgalomban és a munkásosztály pártjainak történetében kell keresnünk. Magyar- országon a gyarmati függés szűkre szabott keretei között egyrészt az értelmiség többségének az uralkodó osztályoktól való reakciós függősége, másrészt a munkásmozgalom helytelen nemzeti politikája következtében a magyar munkásmozgalom kibontakozásait nem előzte meg és nem kísérte az OBZtályharc kérdéseinek elméleti tisztázása. Hiányzott a polgári ellenzéki mozgalomból kiemelkedő forradalmi értelmiség, mely a marxizmust a magyar viszonyokra alkalmazva egyesíthette volna a magyar munkásmozgalom gyakorlatával.

A magyar szociáldemokrata párt, az osztráknémet szociáldemokrata pártok reformizmusát követve nem értékelte a kapitalizmus megváltozott, az imperializmus korában a szocialista forradalommal terhes jellegét. A szociáldemokrata vezetők nálunk is azt erősítgették, amint az orosz mensevikek, hogy ..Magyarországon nincs is kapitalizmus. csak egyes kapitalista szigetek vannak a városokban**, előbb tehát a termelő erőknek, a kapitalizmusnak kell fejlődnie, hogy azután eljussanak a szocializmushoz. A szocializmusba való átmenetet pedig parlamenti kérdésnek (reformizmus), a szavazatok kérdésének tekintették, s fel sem vetették a forradalmi párt szervezetének, vezetésének. stratégiájának és taktikájának a kérdését. A reformizmus Jelenléte a század végén a nemzetközi munkásmozgalomban egymagában természetes volt. A haladás szempontjából az volt a végzetes, hogy ezzel a reformista, a szociáldemokrata párt vezetését a bürokrácia kezébe Juttató politikával szemben maga a kialakuló ellenzék is korlátozott alapon doktrinér és ökonomista módon helyezkedett szembe. Nem hiányzott ugyan az ellenzék ideológiai képviselője sem: Szabó Ervin. Szabó Ervinnek kétségkívül komoly szerepe, komoly érdeme volt az első világháború előtti ellenzék nevelésében és a marxizmus népszerűsítésében. Az 1918-ban megalakuló kommunista párt tagjainak egy része az ő köréből került ki.

Lenin több írásában elemezte a magyarországi társadalmi viszonyokat és a szociáldemokrata párt szerepét, különösen az első világháború végén. A szovjet kormány békeafánlatát imperialista zsarolásként kihasználni akaró kormányok manőverére a munkások forradalmi megmozdulással válaszoltak. 19.18. Január 10-án kitört az általános sztrájk Bécsben, utána másnap Budapesten. A munkásság forradalmi fejlődése szempontjából az 19i8-as januári sztrájkkal kapcsolatban a döntő az volt, hogy a sztrájk nemcsak béketüntetés, hanem egyben határozott állásfoglalás is volt a szocialista forradalom, a proletár diktatúra mellett. A sztrájkot ha nem is egyszerre, ha nem is minden nehézség nélkül, a szociáldemokrata pártnak ezúttal is sikerült leszerelnie. Ennek ellenére. Lenin tanítása gyakorlatilag hatott a forradalmasodó magyar munkásmozgalomban. A szociáldemokrata párt nem tudta mozgalmát mint az általános társadalmi haladás és nemzeti felemelkedés kérdését az egész magyar társadalom küzdelmének középpontjába állítani. Mindez egy valóban marxista, a marxizmusnak az imperializmus korára való lenini alkalmazását magáévá tevő a lenini útmutatást magyar viszonyokra alkalmazó pórt: a Magyar Kommunista Párt megalakulására várt.

A történelmi fejlődést megállítani nem lehetett. A háborús összeomlás 1918 őszén maga alá temette a régi rendszert. Október 31-én győzött a polgári demokratikus forradalom, amely a Nemzeti Tanács vagyis a baloldali polgári pártok és 8 szociáldemokrata pórt koalíciója kezébe juttatta a hatalmat. A munkásság hivatalos képviselői a jobboldali szociáldemokraták nem voltak hajlandók a szervezett munkásosztályt a forradalom továbbfejlesztése érdekében felhasználni. 1918. november 20-án megalakult a Kommunisták Magyar- országi Pártja. A kommunista Párt megalakulása döntő eseménye volt a magyar munkásmozgalom és a magyar nemzet történetének. Lehetővé tette a lenini forradalmi eszmék térhódítását Magyar- országon.

Lenin 1919-ben rendkívüli figyelemmel kísérte az európai munkásmozgalom alakulását. Állandóan

éber figyelemmel kísérte a nyugatról jövő híreket és cikkeiben, beszédeiben beszámolt a helyzet alakulásáról. A magyarországi helyzetről Lenin még a Tanácsköztársaság kikiáltása előtt, 1919. március 4-éD ét IB-án, tehát kétszer is megemlékezik. Első alkalommal a Kommunista Internacionálé I. kongresszusán, mikor arról beszélt, hogy a nyugat- európai kommunisták számára „a legfontosabb feladatok egyike, hogy megmagyarázzák a törne geknnk a tanácsrendszer jelentőségét, hozzáteszi ..sajnos, azt látjuk, hogy Magyarország kivételé vei a tanácsrendszernek a falun való elterjesztése érdekében Igen kevés történik." Ugyanebben a beszédében Lenin megemlíti, hogy a jelek szerint Magyarországon gyors forradalmi fejlődés várható: „Azt a szilárd meggyőződést merítjük belőle hogy a forradalom a nyugat európai országokban gyorsabban halad előre és nagy győzelmeket hoz majd nekünk.“ De ugyanakkor felveti azokat a V8.szélyeket Is. melyekkel ez a gyors fejlődés jár, és melyek a magyar forradalomban be l.s következtek. á veszély az, ..hogy a harc olyan rohamos lefolyású lesz, hogy a munkástömegek öntudata nem tud majd lépést tartani a fejlődéssel.** Máso dik beszédében az oroszországi kommunista párt Vni- kongresszusán Lenin kiemelte az oroszorszá gi hadifoglyok nagy szerepét az egyes országok — köztük Magyarország népeinek forradalmasításában: „A hadifoglyok százezrei azokból a hadseregekből. melyeket az imperialisták kizárólag saját céljaik érdekében létesítettek, visszatérve Magyarországra, Németországba. Ausztriába. olyan helyzetet tereiitettek. hogy a bolsevizmus bacilu- sai teljesen elárasztották ezeket az országokat.." Még folyt a fent említett VIII. kongresszus, amikor megérkeztek Moszkvába az első hírek a Ma gyár Tanácsköztársaság kikiáltásáról. Lenin rÖg tön átlátta ennek az eseménynek történelmi je lentoségét. Sajnos, az állandó kapcsolat, a tech nfka akkori fejlctlonsége és az események viha ros fejlődése következtében nem jött létre, és így Lenin a magyar viszonyok vizsgálatáról a héza gos és gyakran félrevezető információkra volt utalva. Miben látta Lenin mindjárt kezdetben t Magyar Tanácsköztársaság nagy nemzetközi, tör ténelmi jelentőségét?

Lenin igen nagy jelentőséget tulajdonított an nak, hogy a különleges magyar viszonyok közöt' —■ az elvesztett háború, az antant területi követe lései. 8 gazdasági összeomlás sth. miatt a búr z.soázia képtelenné vált az ország ügyelnek veze tésére és ellenállás nélkül átengedte a hatalmai a munkásosztálynak: ,,De bármilyenek legyenek is a Magyarország elé tornyosuló nehézségek, mi itt, a szovjethatalom győzelmén kívül erkölcsi győzelmet arattunk, a legradikálisabb, a legdemokratikusabb válság pillanatában, amikor a háború ban kimorUlt országot új háború fenyegeti, a ta- nácshatalom történelmi szükségszerűség...“ \i említett záróbeszédében Lenin azt is kiemelte, hogy a Magyar Tanácsköztársaság fejlettebb politikai és gazdasági viszonyokat örököl, mint az orosz és hogy ezért gyorsabban és könnyebben haladhat előre a szocializmus útján: „Mi kiállunk minden kétségbeejtő nehézséget, hogy teljes győzelmet arassunk, hogy az orosz és magyar szov jet köztársasághoz csatlakozzék és meglátjuk, fog is csatlakozni — a Nemzetközi Szovjet Köztársaság. Ugyanerre a gondolatra tért vissza Le nin április 11-én, a Szakszervezeti Szövetség teljes ülésén, amikor kijelentette: ,,Tudom, hogy ná lünk hatalmas tömegei találhatók a hiányosságok nak, tudom, hogy Magyarországon a szovjet hatalom Jobb lesz. mint nálunk." Szamuely hazatérésekor Lenin üdvözlő levelet küldött vele a magyar munkásoknak. Ebben a fentiekhez hasonló szellemben gyönyörű szavakkal mutatja meg a Magyar Tanácsköztársaság nagy világtörténelmi jelentőségét: „Az a háború, amelyet ti viseltek, az egyetlen jogos, igazságos, igazán forradalmi háború, az elnyomottak háborúja az elnyomók ellen, háború a szocializmus győzelméért. Az egész világon a munkásosztály minden becsületes tagja a ti pártotokon áll. Minden hónap közelebb hozza a proletár vllágforradalmat. Legyetek szilárdak! A győzelem a tiétek lesz! Lenin."

Különös nyoroatékkal hívja fel Lenin a figyelmet, nyilván a magyarországi viszonyok most mór alaposabb ismerete következtében, a következetes harcra a munkásosztály árulói ellen, a proletár diktatúra következetes alkalmazásának ellenségei ellen. Hogy milyen rendkívüli nagy jelentőséget tulajdonított Lenin a Magyar Tanácsköztársaságnak, azt kitünően mutatja hogy Összes Müvei III. kiadásának tanúsága szerint a tanácsköztársaság fennállásának rövid négy és fél hónapja alatt 23 beszédében vagy írásában emlékezett meg a magyar munkásmozgalomról és a Tanácsköztársaságról. Nyilvánvaló azonban, hogy ezek nem teljes adatok, mert hiszen ezekből a viharos időkből még nem ismerjyk Lenin minden megnyilvánulásét.

Néhány nappal a Magyar Tanácsköztársaság bukása után 1919. augusztus 6-án Lenin a Vörös Hadsereg egy értekezletén szólalt fel, ahol részletesen beszámolt a bukás körülményeiről és okairól. Ezek is megmutatják azonban, milyen világosan látott már akkor Lenin néhány döntő kérdést. Amikor a Magyar Tanácsköztársaság tevékenysége már mindinkább történeti távlatból volt szemlélhető, Lenin fáradhatatlanul mindig újra és újra rámutatott annak tapasztalataira, figyelmeztet tett tanulságaira: „Magyarországon — mondja — 1921 február i én — a parasztság nem segített a magyar munkásságnak és a földbirtokosok nralma alá került.** Lenin a Magyar Tanácsköztársaság két döntő alapvető hibájára matatott rá; az elvtelen egyesülésre, a Jobboldali szociáldemokratákkal és a földosztás elmulasztáséra, ami lényegében egyet Jelentett a munkás-paraszt szövetség kiépítésének elmulasztásával. Lenin véleményét, tanulságait, felhasználták a nemzetközi munkásmozgalom fegy- verraktérának szaporítására, akár a munkás-paraszt szövetségről, akár a nemzetek egyenjogúságának kérdéséről volt szú. Lenin tanítása nemcsak a magyar munkásmozgalmat, hanem a nemzetközi munkásmozgelmat la forradalmasította. HAMAR K

Foto: Könbzsi

Mit hoz az új év?

Az emberi vér

életet ment

A nagy és kis találmányokról

A nagy találmányok előterjesztőire felfigyel a világ, dicsőíti őket. A kis taláímányokat semmibe sem veszi. Pedig menynyire nagy szükség van rájuk is!

Mindennapi éietünket, kézmozdulatainkat sokszor egy kis, be nem fejezett eszköz hiánya keseríti meg. Életünket mérgezi! Vegyük csak: fürdőszobáink nincsenek tökéletesen felszerelve, az egyszerű tusoló rózsát legtöbbször nincs hova felakasztani. .Az ajtópántok nyikorognak, nem érünk rá, hogy megkenjük. Ha mégis rászánjuk magunkat, nehéz, körülményes művelettel jár — zstrt, olajat öntünk, kenünk az öblükbe. Pedig milyen egyszerű lenne! Kis lyukat kellene csak a felső pánt tetejébe fúrni és akármikor megzsírozhatnánk. Többé nem nyikorognának.

És sorolhatnánk az ilyen és ehhez hasonló apróságokat, amelyeket az emberi agy nem gondolt végig, nem idomította teljesen a maga szükségletéhez. Mi lenne, ha a hűtőszekrények ajtaját is olyan kilinccsel kellene zárni és nyitni, mint a konyhaajtókat? Mi lenne, ha nem találták volna fel, hogy ebben az esetben az erőteres fémlemezecskék a legmegfelelőbbek? Életünk egy részét rabolnák el ezek a csekélységek.

Mozgósítani kellene a? embereket, hogy minden kis tárgy, használati eszköz fölött gondolkozzanak el és vizsgálják meg a küldetésüket, A meglátásokat és ötleteket, bármilyen parányiak is, fel kellene jegyezni és értékesíteni.

Azt hiszem időt és egészséget nyernénk általuk.

(n)

Talán még soha sem voltam annyira biztos abban, hogy jó emberek között vagyok, mint a közelmúltban, a Jánsky-em- lékérem tulajdonosainak Pozsonyban megrendezett kongresszusán. Az említett emlékérmet azok kapják, akik legalább tízszer adományoztak vért — méghozzá díjmentesen. Az általuk nyújtott segítség értéke olyan jelentős, hogy azt pénzben nem is lehet kifejezni. Ezt hangsúlyozták a kongresszus előadói, felszólalói is. Éppen ezért joggal mutattak rá a véradás felbecsülhetetlen jelentőségére. Cársky professzor, ismert sebész, a kongresszus vendége. például a véradást olyan hősi tettnek minősítette, amely megérdemelné. hogy minden évben egy napon — a véradás napján — megemlékezzünk róla. Sőt, szerinte a véradóknak (akár az ismeretlen hősöknek) szobrot kellene állítani. Ezzel jelképesen kifejeznénk a társadalomnak a véradók iránt érzett megbecsülését. (A Vörös kereszt Központi Bizottsága javasolni fogja a kormánynak a véradók napjának megünneplését.)

Szó esett a kongresszuson a véradók megbecsülésének egyéb formáiról is. Például arról, hogy a véradóknak és hozzátartozóiknak ne kelljen várakozniok az orvosi rendelőben, kórházakban. Sőt, jutányos kirándulások. fürdői beutalások is megilletnék véradóinkat. Az is jó lenne, ha a járási vöröskereszt szervezetek elismerő leveleket küldenének a véradók munkahelyére. Az említett javaslatok megvalósításával nagyban hozzájárulhatnánk a véradók számának emeléséhez. És erre valóban nagy szükség lenne, hiszen az utóbbi időben nagyon kevés a véradó, A lakosságnak mindössze egy százaléka ad rendszeresen vért. Némelyik járásban különösen gyenge eredményeket érnek el. ami azt jelenti, hogy baj van a szervezés körül.

A kongresszuson felmerült a pénzért történő véradás kérdése. A tőkés országokban a gyógyszerekhez hasonlóan a vérért is fizetni kell. Nálunk is akadnak, akik pénzért adnak vért. Az utóbbi időben azonban ezeknek a száma is egyre csökken.

A jövő feladatai közé tartozik, hogy elérjük: minden

egészséges polgár legalább egyszer adjon vért. Emellett igen fontos lenne a rendszeres véradók — akikre mindig számítani lehet! — táborának kialakítása. Ilyenek a Jánsky-emlékérem birtokosai, akiknek száma Szlovákiában jelenleg 116. Köztük nem kevés az ötven- hatvanszoros véradó. Sőt, olyan is akad, aki már 92-szer adott vért... A véradás gondolatának népszerűsítéséhez nem kis mértékben hozzájárulhatna a sajtó, a rádió és a televízió.

Az emberi vért semmilyen gyógyszer sem pótolhatja. Ebből a tényből indulnak ki a Jánsky-emlékérem tulajdonosai. akik kongresszusuk alkalmából felhívást intéztek polgártársaikhoz, amelyben mindenkit arra szólítanak fel, hogy lépjen a véradók soraiba.

F ü 1 ö p Imre