Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-23 / 25. szám
8 új ifjúság u lU oe. 3 )Q in SENKI FÖLDJE — Megértette a vádat? — kérdi gondosan a járási bíróság szenátusának elnöke. Minden kérdést mogis- métel. Erre szükség is van, mert a vádlott, Novohradsk^ János nem o- lyan ember benyomását kelti, aki kanállal ette a világ okosságát. — Értettem — válaszolt Novo- hradsky, és bólogat szűk, madársze- rü fejével Az emb.^r észr-. sem ve- <zí a 'ónnal, hogy fél szemére vak. A másik szemével sem lát valami jól. — A gyermekeiről mindenkinek gondoskodnia kell. Ez minden polgár elsőrangú kötelessége. De maga nem így tett! Két éve egy fillért sem a- dott a feleségének ... — Kérem, én olyan keveset keresek ... — És miből éljenek a maga gyerekei? — De hiszen ő dolgozik... Majd ő ad nekik .,. — Igen, ö dolgozik. És ö is neveli a gyermekeket. De maga is köteles hozzájárulni. Két évvel ezelőtt a bíróság önt havi négyszáz korona tartásdíjra kötelezte. Mindkét gyermekre kétszáz-kétszáz koronát... — Négyszáz korona? — csodálkozik a félig vak ember. — Az sok pénz! Ennyi pénzem még nem volt. — Ezt miért nem mondta meg akkor a bíróságnak. Biztosan kérdezték, mennyit keres. — Kérdezték, kérem. — No és ... ? — A könyvelő beírta... akkor még az erdőben dolgoztam. — Most mennyi a keresete? — Nem tudom... a szövetkezetben háromszáz koronát adnak... — Mást semmit? — Még kukoricát is.... Csak lasan göhgyölödik ez a kis dráma. Olyan, mint a kátyúba jutott szekér, Helyenként forognak a kerekei, aztán újra megáll. A szenátus elnöke a nemzeti bizottság véleményezését olvassa: „A vádlott írás- és olvasástudatlan. Fél szemére vak. Csak egyszerű munkára alkalmas. Gyenge testalkatú ... “ Gyenge testalkatú ... Aztán elindul a tárgyalás szekere. A felperes lép be a terembe. A félszemű volt felesége. Tulajdonképpen nem is a volt feleség, hanem a még most is törvényes feleség. Soha sem váltak el. — Havi kilencszázat keresek a gyárban. Ha jól megy a terv, még többet is néha. De ebből nem tudok két gyermeket nevelni, ez nem elég. — Hány évesek a gyerekek? — Ezt persze a bíróság tudja, hiszen ott van minden feltűntetve az iratokban, dehát köteles ezt élőszóban megkérdezni. — A fiú tízéves, a kislány kettővel fiatalabb. — Mióta nem élnek együtt? — Négy éve. — Akkor miért csak két évre követeli a tartásdíjat? — Eleinte adott valami... — És... ? — Azután már nem. Ekkor jelentettem fel. — Milyen okból mentek szét? — Tulajdonképpen nem is tudom... Egy napon fogta magát és elment a szüleihez. Egy évig nem láttam. Csehországban találták meg. Azután becsukták. — A maga feljelentése nyomán? — Igen. Fél évet ült, mert nem gondoskodott a gyerekeiről. — Nehéz és bonyolult ügy lesz ez — súgja a szenátus elnöke az egyik ülnöknek —, még sok munkánk lesz vele. . — Én nem látom nehéznek — suttogja vissza az ülnök —, beteg, de felelőtlen ember. Nem hajlandó gondoskodni a gyermekeiről. Tiszta dolog. Az elnök nem ért egyet. — Meglátod, Jóska, még sok dolgunk lesz — súgja, utána megint hangosan folytatja: — Vádlott, meg tudná-e mondani, miért hagyta el a családját? — Meg kérem . .. — Akkor magyarázza meg! Nem szerette a feleségét? — Szerettem, kérem ... — Akkor miért? Miért szökött meg? A félszemű pislant néhányat az egészséges szemével. Mintha nem jól hallott volna. Látni lehet az igyekezetét, hogy megértse a kérdést. De hallgat. — Tehát miért? — Kérem, én nem szöktem meg. Elűzött. Azt mondta, már nincs rám szüksége. — Micsoda? Elűzte? A házból? Hogy már nincs magára szüksége? — Igen, kérem. Amikor az a másik ember jött... — Milyen másik ember? — Bomburica János, kérem, ö bognár a szövetkezetben. — Bognár a szövetkezetben? De mi köze neki önhöz és a feleségéhez? — Övele lakik! — Övele lakik? Hát erről nem ír nekünk semmit a nemzeti bizottság. Felperes, igaz ez? Maga egy másik férfival lakik? De hiszen maguk ketten még nem váltak el. Maguk ketten még ... — Hát ezzel lakjak? Hogy lakhatnék már ezzel a korccsal? — De hát így egészen más ez az ügy! Vádlott, a családjánál maradt volna, ha a felesége nem hajtja el? — A családomnál maradtam volna- e? Hiszen ő egy más tértivel lakik. Rám nincs szüksége! — És ha kellene a feleségének? — Nem kellek. Azt mondta, koldusra nincs szüksége. — Maga nem koldus. Amíg bír dolgozik, és azután majd a társadalom gondoskodik magáról ... De ez igy nem megy, felperes! Előbb elzavarja a férjét, azután becsukatja, mert nem gondoskodik a családjáról. — Mit csináljak, ha már semmire sem használható? És... és a Janlkám azt mondta, a konkubinátus egyenrangú. .. — Milyen Janika? Ki az a Janika? — Bomburica János, az élettársam. — Bomburica? Já. igen! De hiszen ez nem konkubinátus, és ö magának nem élettársa. Ez promiszkuitás. Nyil- vános... A szenátus tanácskozni megy. A tanácsterem ajtaja nyílik, és egy kis, tisztán öltözött fiúcska dugja be a fejét. — Apa . . . A félszemű arcán mosoly fut át. — Te vagy az, Róbertke? — Én, apa. . . A fiúcska bátran a félszeműhöz fut Megfogja nadrágjának a szárát és boldogan dürgölödzik hozzá. Az apa megsímogatja sötétbarna haját. A tárgyalás gyér nézőközönsége mosolyogva nézi ezt a családi idillt. Ekkor tér vissza a szenátus. — Szóval ez az a kisfiú — módja az elnök —, szép gyermek, de valahogyan kicsinek tűnik. Azt mondta, a maga fia tízéves... — Ez, kérem, nem az én fiam — vág vissza a felperes. — Hát akkor kinek a gyermeke ez? — Az enyém — mondja szerényen a félszemű —. az asszonyom egy fél évvel hozta haza Myjaváról. — A magáé? És Myjaváról hozták? Maga volt Myjaván? — Én nem. Az anyja ott szülte, a kórházban. — Ott szülte? Hiszen ez már legalább hároméves! — Három évvel ezelőtt szülte, kérem. Ott kapált répát. Azután otthagyta a kórházban és elment. — A kórházban hagyta? — A kórházban, kérem. Fél évvel ezelőtt írtak onnan, hogy már nem tudják tovább nevelni. Hát hazahoztuk. Most itt van. — És az anyja hol van? — Biztosan megint valahol répát kapál. — Maga nem tudja, hogy hol? — Nem, kérem. — És maga felneveli? — Ahol négyen esznek, ott az ötödiknek is jut. . Most mit csináljunk? Ezt is a háromszáz korona fizetéséből neveli? — Majd csak felnő! — Felperes, nem akarja a követelését mégegyszer megbeszélni? — Kivel? — Hát a ... mostani élettársával. Bomburica úrral. — Az nem akar idegen gyermekekre dolgozni. — De hiszen saját gyermeke nincs. — Az nincs. — Ugye, megmondtam, hogy bonyolult dolog lesz ez? — szól megint az ülnökhöz az elnök. A bíróság ismét tanácskozni megy. A kisfiú még mindig az apja mellett áll. Ez a fiú hajában turkál és mosolyog. Még a szigorú tekintetű felperes is kénytelen megmosolyogni ezt a jelenetet. Szenátus visszatér. Feladata, hogy a köztársaság nevében ítéletet hirdessen. Ekkor megint nyílik a tanácsterem ajtaja. Egy rugalmas járású, fiatal asszony lép be. Karján kislányt tart. Köténye csücskét a kislány lábára hajtotta fel. Olyan az asz- szony, mintha egy darab durva kőből faragták volna ki. Arcán látni, sokat tartózkodik a napon és a szabad levegőn. — János, soká tart még? — szólal meg az asszony. A bírónak most az lenne a kötelessége, hogy leintse a nőt. Ez bíróság, és most ítéletet fog hirdetni. De a bíró nem kiált, csak halkan megkérdezi: — Maga kicsoda? Mit akar a vádlottól? — Én a ... szóval én vagyok a felesége. — Micsoda? Maga is? És ez a kisfiú a magáé? — A fiú nem. Ez a kislány az e- nyém. — És mi köze a vádlottnak a kislányhoz? — Hogyhogy mi köze... ? Hiszen ö az apja! — Ennek is ő az apja? Micsoda badarságot írt nekünk ez a nemzeti bizottság! Gyenge testalkatú. Hiszen ez egy kész gyár! — Ö, kérem, nagyon jó ember, A légynek sem ártana. — Jó ember! De mit kezdjek én ezzel? Ki fogja mindezt megfizetni? Nyolcezer koronával tartozik... Két évre kellene lecsukatnunk. — Nekem semmi sem kell, bíró úr. Én felnevelem a gyermekemet. Ha kell, még öt is. Janit Is eltartom. És az édesanyját is. — De ki neveli fel ezt a kisfiút? Hogyan is hívnak? — Lőbeltke. — Annak is jut majd, bíró úr, tudok én dolgozni. — No és mi legyen azzal a másik kettővel? A felperes még mindig ragaszkodik a követeléséhez? Férje csak háromszáz koronát keres. — Egyedül nem tudom felnevelni. — De ha elítéljük, és becsukják, még annyit sem fog keresni. Elégedjen meg kevesebb pénzzel! — Fizessen! Ha kevesebbet is, de fizessen! — Száz koronával megelégszik? — Legalább százat. — Vádlott, hajlandó fizetni gyermekeire száz koronát havonta? — Nekem csak annyi van, amit kapok. A kislányt tartó fiatal nő közbevág: — Bíró úr, én megfizetem Bombu- ricánénak azt a száz koronát. — Ki az a Bomburicáné? — Hát itt ez az asszony, János volt felesége. — A felperes még ma is a vádlott felesége. — De Bomburicával él, kérem. — Felperes, egyetért a száz koronával ? — Igen, de fizzessen még ötven korona törlesztést az adósságból! — Azt is megfizetem — veti oda a nő. — Kérem, bíró úr, ő biztosan megfizeti, ha megígérte. Kati nagyon jő asszony — és a félszemü tekintetével végigsimltja a nőt. A bíróság tanácskozni megy. A terem ablakán lassanként belopódzik a napsugár, és a szürke terem azonnal barátságosabb lesz. • „Fixl 2": Továbbra is bíztatjuk — különösen a tanulásra, olvasásra. Verseiben van tehetség, de csak akkor írhat közölhetőt, ha nemcsak ’nézni, hanem látni és láttatni is megtanul. Mélyítenie kell gondolkodását! Soraiban egyelőre sok a romantika, a naivitás! PL: / Bíborszín palástot borít / / a világra / a hajnal, / s fUr- deti őt — / mint anya kisdedét. f slb. A vershez több kell (mondanivaló is!)! • R. A. Csicser: Még nagyon fiatal ahhoz, hogy a tehetségéről véleményt mondhassunk. A két vers közül az Őszben is van tavasz a jobb. Különösen azért, mert második versszaka csaknem hibátlan. ' A sétány csöndes. Simogat a köd. / Fiatal pár közeleg felém. Rőt levelek hullnak, egyre hullnak, ' De nagyon messze halványkék az ég. i stb. Tanuljon, művelődjön! Olvassa élő klasszikusainkat, tanuljon tőlük! • „A szakadék titka“; írása kissé elnagyolt, felszínes leírás. .Nem ábrázol, csak elmond - s ez kevés. A többi írását Is ismerve, az az érzésem, hogy elsősorban a témáit választja meg rosszul. Arról írjon, amiben él! A szakadék titka című írását próbálja meg átdolgozni! Mélyítse, á fölösleges szószátyárkodást húzza meg, nyelvileg egységesítse, alakjait úgy beszéltesse. hogy a mondottak összhangban álljanak egyéniségükkel stb. Ha átdolgozta, küldje be újra ... • „Újra itt van“: Versei között van néhány figyelemreméltó. Ilyenek a „Csendélet“. „A legyőzött“, „Futó eső“. De ezeken is dolgoznia kellene még, csiszolnia a kifejezéseken, a mondanivaló „képesítésén“ stb.. a vers logikai felépítésén. Biztatjuk. (Legközelebb talán már a nevét se felejti el versei alá írni!) • „Anikó örök“: Mivel mi sem szeretjük a felesleges „.szöveget“ — biztatjuk, s várjuk újabb jelentkezését. De talán addig sem ártana, ha megszívlelné tanácsunkat: Vigyázzon a versépítés arányaira, a mondanivaló tisztaságára, követhetőségére. József Attila mondja: „A líra — logika“, és természetesen zene, kép és minden... Az „El kell mondanom“ és a „Vihar után“ című verseit ha átfésülné, és kigyomlálná belőlük a pongyolaságot, a tölteléket — talán közölnénk is. Tanuljon! Dolgozzon! Házassági balesetek elsősegélye IV. (Szemelvények dr. M. Plzók újabb könyvéből] ott nevezhető ideális állapotnak a két nem körti kapcsolat, ahol a társak között létrejön az azonosulás. Ezt az állapotot az élmények kiegyenlítésével érhetjük el. A romantikus szerelem önző — pl. boldog lehetek attól is, ha a párom szenved. Ha már a romantikus szerelem ideje alatt létrejön a szerelmi kapcsolatban az azonosulás, ez annak a jele, hogy helyes úton halad a kapcsolatunk. Sőt, ez a legjobb bizonyítéka annak, hogy házasságunk tartós lesz, .Melyek eme szerelmi élmény kiegyenlítődésének másodlagos, kísérő jelenségei? •A bizalmatlanság minimumra csökken. Nem kell, hogy a házastársak vakon higgyenek egymásnak, de ugyanakkor nem szükséges az sem, hogy állandóan napirendiként szerepelje« a bizalmatlanság. Nagy élményt jelent számukra az együttlét. de ezzel még nem csökken a'kölcsönös megbecsülés és a szerelmi érzelem sem. Elsősorban azért nem keltenek bizalmatlanságot a másikban, mert nem tűrik meg, hogy társuk bármilyen formában is szenvedjen. A szerelmi kapcsolat kiegyenlítődése nem zárja ki az ellentéteket, de ezeket gyorsan és haladéktalanul kiküszöbölik. A házastársak ugyanis tudatosítják, hogy az ellentét teljesen elhanyagolható kapcsolatuk nagyszerűségéhez képest. Állandóan tapasztaljuk, hogy a jelzett érzelmi átalakulást a legtöbben hiányosságként fogják fel, és kölcsönösen azzal vádolják egymást, hogy szerelmi érzéseik kivesztek, ők maguk kiégtek, és a romantikus szerelmet nem a valóságos emberi kap csolatukban keresik, hanem más formákban. Ahelyett, hogy kiegyensúlyozott kapcsolatra törekednének. Ideális- szerelemnek még mindig a szerelmi képzelgéseket vélik. Ahogy már elmondtuk, az ember többé-kevésbé tudat alatt küzd a szerelmi kapcsolat fölérendelt szerepéért, de ha győzött, egyben vesztett is, hiszen a szerelmi kapcsolata többé nem lehet olyan boldog, mint volt azelőtt. Ez egyben a kapcsolat további objek.- tív ellentmondása. Csak a tapasztalt ,,harcos" tudja, hogy szerelmi kapcsolatában egyensúlyra kell törekednie. Ám tapasztalatokra csak később te- ■szUnk szert, ezért minden kapcsolatot végigkísér a küzdelem, és csak akkor mondható sikeresnek, ha egyensúlyban van a két erő. Nem szabad itt megfeledkezni azokról az esetekről sem — rendszerint férfiakról van szó — amikor az egyik fél győztesként kerül ki a csatából és teljesen fölérendelt szerepe van a házasságban. Általában olyan férfiakról van szó, akik az életben na gyón el vannak foglalva, nem engedhetik meg maguknak a kilengéseket, ellentmondásokat. Becsületükre váljék, hogy az elért fölérendelt szereppel nem élnek vissza, és nem dobják el a legyőzött szerelmest. A szerel .mi kapcsolatban az alárendelt szerep arra nézve, aki belekényszerül, mindig veszélyes. Ezért mindenkinek egy kicsit körültekintőbbnek kellene lennie és nem szabad hagyni magát íe- igázni. Hogy hogyan? Mindenekelőtt úgy, hogy ebbe a kapcsolatba nem lép be. A kéményseprőnek nem szabadna házasságot kötnie a sztárral, a negyvenéves festönö ne menjen hozzá egy húszéves legénykéhez, stb. Általában akkor Ismerjük fel, hogy alárendelt szerepre jutottunk, amikor észrevesszük féltékenykedésUnket: veszekszünk, sértegetjük a társunkat, nem jelent örömet a számunkra. Azáltal, hogy így viselkedünk, még nagyobb lehetőséggt adunk a társunknak a győzelemre. Ha tehát féítákenykedni kezdek, azonnal megintem önmagamat és bizonyos józanságra törekszem még akkor is, ha ebben a helyzetben alig tudok józan eszemre támaszkodni. Főleg nem szabad, hogy mutassam a féltékenykedésemet, bizonyos önfegyelemmel függetleríthetem magam annyira, hooy ne kerüljek teljesen alárendelt helyzetbe. Sokkal rosszabb, ha a társam úgy jut fölérendelt szerephez, hogy már nem szeret. Ebben a helyzetben két lehetőségből választhatok; 1. .Azonnal feladom a kapcsolatot. Mennél gyorsabban cselekszem. annál nagyobb a lehetősége, hogy társam mégis visszatér. 2. .Nem vetem magam alá azoknak a romboló folyamatoknak, amelyek mint alárendelt félt érnek. Magam ritkítom meg a találkákat, nem kutatok, szaglászom társam után, nem húzódom vissza, ellenkezőleg: társaság után nézek, mások kíséretében mutatkozom. •Aki nem tudatosítja időben a szerelmi kapcsolat alárendelt szerepének a károsságát, nagyon könnyen rabja lehet a másiknak. A szerelmi kapcsolaton belüli fölé- és alárendelt szerep kérdése na- g,yon fontos, sok kapcsolatot egész életen végigkísér. A fiatalkorban fontos tudatosítani, hogy az a kapcsolat, amelyben nem jön létre az egyensúly, káros, ezért fel kell bontani. Ha viszont cgy-két évig megtartja az egyensúlyt, többé-kevésbé számíthatunk rá, hogy ez a házasságon belül is megmarad és egészséges házasság alapja lesz. (Folytatjuk)
