Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1970-06-23 / 25. szám

ü| ifjúság 5

színes konvvkavaikad

A hagyománygazdag, évtizedekre visszatekintő könyvhét az Idén is a magyarországi kulturális élat középpont.lába került. A könyvhétre megjelenő kiadványok mindig tartogatnak egy-két meglepetést, szellemi izgalmat kiváltó könyvet.

A húszas évek végén s a harmincas évek elején bontakozott ki a könyvUnnepi mozgalom. Rlinditől főleg a haladö Irők — köztük Móricz Zalg- mond — voltak. Abban az Időben könyvnapoknak nevezték, es csak három napig tartott. A főváros különböző pontjain már akkor Is könyvsátrakat állítottak fel. az írók dedikálták frissen megjelent müveiket. A könyvvásárlás és -olvasás akkortájt azonban nem fejlődhetett ki tömeghatást elérő mozgalommá. Az úri Magyarországnak nem volt érdeke, hogy a munkásság és parasztság művelődjön.

A felszabadulás után, mindjárt 1945-ben — szerény keretek között ugyan — megrendezték a könyvnapokat. A könyvsátrak pultjaira kevés kivétellel a haladó élő írók müvei kerültek.

Azóta a közművelődés átszervezésével és az Olvasó Népért mozgalom megindításával könyvünnep is üj. szocialista tartalmat kapott. A tudásvágy és a könyv iránti igény miatt meghosszabodott az Időtartama, s. megváltozott az elnevezése is. Ma az ünnepi könyvhét a könyv ünnepét, a magyar Irodalom és könyvkiadás seregszemléjét jelenti. Ezenkívül — az öncélűsápot elkerülve — az ünnepi hétnek nagyon Is gyakorlati feladatai vannak. A Népszabadság a könyvhét megnyitásának napján ezeket a feladatokat így fogalmazta meg

vezércikkében; „Az ünnep — lényege szerint — kulturális forradalmunk hétköznapi, mindennapos céljait szolgálja: meggyorsítani az irodalom és az

olvasó tömeg egyelőre nem mindig elégséges ütemű egymásra találását. Hiszen ez az ünnep szerves része mindennapos országépítö tevékenységünknek; a könyv, s vele az

irodalom növekvő közönségtia- tásától társadalmi - politikai szándékaink segítő támogatását is várjuk.

Műveltség és demokrácia — összetartozó fogalmak. A ..kiművelt emberfők“ növekvő sokasága feltétele a magyar társadalom további fejlődésének Is. Nem azzal, hogy — mint régebben tettük — sematikus deklaratív irodalom fejlődését sürgetjük, s ennek közvetlen agitatlv hatásától várjuk a gyors

eredményt. Ellenben tudjuk azt, hogy a műveltség, a táguló látókör. az élet és az irodalom eleven kapcsolata milyen jótékony, bár közvetett hatással lehet az ember társadalmi érzékenységére is, s megfordítva: az irodalom közérzetére.*

Vigyük tovább ezt a gondolatot az emberi lét értékeinek a sikjánl A Magyar Nemzet könyvheti ünnepi köszöntőjében Így Ir: ,,A könyv akkor él, ha olvassák. Különben lehet disz. lehet statisztikai adat; a könyv csak akkor él, ha olvassák. A könyvhét azért van, hogy a könyvet olvassák, minél többen olvassák, hiszen a könyv, az Irodalom, a művé- szat azért van, azért él, hogy a változó, fejlődő, jövendőt építő világban az ember köny- nyebben eligazodjék, s minde- nekf elett: emberséges ember legyen."

Az Idei ünnepi könyvhét megnyitását az Irodalmi élet élénk pezsgése előzte meg. Május 25—26-án került sor a Magyar írók Szövetségének kétnapos közgyűlésére. Az Itt elhangzott beszámolók és vitafelszólalások élénken foglalkoztak az írók elkötelezettségének kérdésével.

8 könyvkiadás struktúrájával, a magyar irodalom és világirodalom kapcsolatával, az irodalmi folyóiratok tartalmával, stb. Kétségtelen, hogy ez a jelentős tanácskozás csak növelte az ünnepi könyvhét iránti érdeklődést.

A megnyitás előestéjén jelent meg az Élet és Irodalomban ízencei László Miért nem hiszek a regény jövőjében? című írása. Érdekes, bizarmak mondható esemény. KönyvUn- nep, könyvvásár van készülőben, és a legtekintélyesebb irodalmi hetilap a könyv haláláról ír. Szencei szerint a technikai kultúra Idővel megsemmisíti a Jelenlegi regény- formát. Állítja, hogy: a XXI. század távlatában az audiovizuális eszközök (hangszalag, képmagnó) olyan tökéletesek lesznek, hogy a könyvnyomtatás aligha tarthat lépést ezzel a fejlődéssel. Leegyszerűsítve talán sikerült megfogalmazni elméletét. Szencei L. fejtegetései élénk visszhangot váltottak ki. Akadtak ellenzői és pártolói Is.

Mindenesetre az idei könyvhét még nem öt Igazolta. Sőt! A könyv a nyomdagépek alól egyenesen az utcára vonult ki. és egy hétig egyedüli ura vök a díszes sátraknak s az ország szellemi életének. A ha- gyománvokhoz híven a Váci utca ismét könyvutca lett. Tíz sátor állt Itt. köztük a külföldi magyar könyvkiadók önálló sátrai; az ungvári Kárpát, az újvidéki Fórum, a romániai magyar kiadók és a pozsonyi Madách Kiadó sátra. A vásárlók és az érdeklődök élénken látogatták valamennyit.

A magyarországi kiadók a könyvhétre gazdag választék ban adtak ki érdekesebbnél érdekesebb könyveket. Nehéz lenne valamennyit felsorolni, tze- litőűl megemlítek néhányat. A mai magyar Urát tizennégy verseskötet képviselte, köztük életművek — például Weöres Sándor és Vas István összes versel. Válogatásban jelentek meg Csanádi Imre, Ladányi Mihály. Györy Dezső, Somlyó György költeményei. A mai magyar prözalrők tíz regénnyel és hét novelláskötettel jelentkeztek. Oj könyvet írt pl. Berkest András, Bihari Klára. Hegedűs Géza. Mo’nár Géza. Vészi Endre stb. 4 Körkép — az elmúlt és legjobb magyar novelláiból készült antológia — a könyvhéten féláron került forgalomba. Érdekesebb kiadványok még Zsukov marsall és Sík Endre emlékiratai. Selye Jánosnak, a stressz-elmélet feltalálójának új könyve a szu- permolekuláris biológiáról.

Az ünnepi könyvhét eseményeihez tartozik a mintegy száz író-olvasó találkozó, amelyeket az ország különböző pontjain rendeztek meg, valamint a könyvsátrak mellett spontánul létrejött író-olvasó találkozások, (ahol az írók müveiket dedikálUk).

Fájdalmasan szomorú esemény is jutott a könyvhétre. A nyitás utáni napon a könyvsátrak forgatagában ért a hír Fábry Zoltán elhúnytáról. Megdöbbentő érzés volt. A mester halott, de müvei élnek. A Madách Kiadó könyvsátrában éppen akkor kezdték árusítani frissen nyomtatott régebbi könyvét. Akaratlanul is szimbólumot láttam e könyvben, szimbólumot, amely a Fábry-élet- mü folytonosságát, továbbélését fejezi ki. A Fegyver s vitéz ellen című müve így szomorú, de magasztos missziót a felszabadulás 25. és Lenin teljesített.

Végezetül elmondható, hogy születésének 100. évfordulója esztendejében rendezett ünnepi könyvhét méltó folytatása volt az eddigie.knek. A gazdag könyvtermésre nekünk, csehszlovákiai magyaroknak. Is érdemes fokozottabban figyelni, .mert a ml könyvkiadásunk — annak ellenére, hogy növekvő tendenciát mutat —. korántsem tud minden igényt kielégíteni.

—va—

Show és bors

Két /léttel ezelőtt oolt az első csehszlo- oáklal maqyar show műsor premierje Léván. Hogy ki mit ért show alatt, azt most talán felesleges lenne firtatnunk, mert előre tudjuk. hogy mindenki mást. Léván a közönség !körülbelül 200 nézői akarva, nem akarva, azt kapta, amit néhány ember show-nak nevezett, és most már ez a 200 ember is az ő nézetüket vallja.

Néhány ember nézetét. Gondolok most a- tokra, akik a műsort csinálták, írták, gyúrták, csűrt ék-csavart ák. színészkedtek, fütyültek, doboltak, topogtak vagy csak álltak. sőt még énekeltek Is. Azt mondom, le a kalappal előttük. A gárda, amely a kis közönséget két órán át szórakoztatta, és azt hiszem, nem rosszul, mindössze öt tagból áll: Benes Ildikó, a táncdalénekesek fesztiváljának ez évi győztese, Peharc Erzsiké, a tavalyt táncdalénekesek fesztiváljának második helyezettje, Batta Gyurka, akire külön is büszkék vagyunk. Boráros Imre, és nem utolsó sorban a műsor „kifutó fiúja és tízórai hordozója“, szervezője és rendezője. Gálán Géza.

Nem azt mondom, hogy amit ez az ót ember csinált a színpadon, az művészet volt; talán Gugyerák vagy Miroslav Horní- íek jobb náluk. De én kitűnően szórakoztam műsorukon és velük is, és még kitűnöbben szórakozhattam volna, ha az eredeti elképzelés olyan tökéletes kivitelben került volna színpadra, mint az esetleg valaki fejében megvolt.

Gondolok itt például a technikai zavarokra, a lányok színpadi mozgására, de főleg a zenekarra. Nem nagyon értek hozzá, de még a botfülem Is észrevett néhány fantasztikus melléfogást a szólóqltáros, de leginkább a dobos részéről. aki többször „kiesett“ az énekszám ritmusából. Arról már nem Is beszélve, hogy rendszerint túlhar sogták az énekest.

És még valami: a kelleténél több decibel volt a teremben, dehát ez nem baj, ugyanis a nézőtéren néhány nagymama és nagypapa Is üldögélt, és ha ktcslt nagyothallottak, akkor nekik jutott az Igazi élvezet.

A lányok — még sokat kell tanulnlok. hogy elérjék a show gárda színvonalát. Éne kelni tudnak — és ez a fontos — a moz- \ gás (nem éneklés közben!I meg a többi.

mert hiszen showban nemcsak énekelni kell tudni, talán jön maid magától is Biztos vagyok benne, hogy a tizedik fellépésnél már kevésbé fognak izgulni. Különben sincs miért.

Boráros kitűnő volt. A következőkben talán jobb lenne, ha a szereplését kizárólag a hangjára alapozná esetleg az ezzel szorosan összefüggő „beszólásokra“. Ha már szép és kitűnő hangja van, akkor a show miért ne használja ki tökéletesen.

Néhány éves „munkatárstaskodás“ után kellett rájönnünk, hogy szerkesztőségünkben pálytévesztett újságíró és költő él: Batta Gyurka. 0 még számunkra is meglepetés volt, a szó pozitív értelmében. Az 6 „levesében“ benne volt a „só“, sőt a „paprika és bors" is.

Gálán Géza szerepléséhez Igazán nincs mit hozzáfűzni. Nem azért mentünk Lévára, hogy rossz szándékú kritikát írjunk, hanem hogy jól elszórakozzunk. Sikerült, és hogy ez mennyiben Gálán érdeme, azt talán csak az a kis „sós“ kollektíva tudja.

Azért írtam, hogy „sós“, mert csak olyan volt. Még nem tudom, hol mindenütt jognak szerepelni ezzel a műsorral, tény, hogy a lévat kisvárost közönség nem mindig értette az összekötő vagy kísérő szöveg mondanivalóját, poénről már nem is beszélve. Mindannak ellenére, hogy a nézőtéren ott ült a „pégé" jónéhány diáklánya is. Igaz, a műsor ezzel a szöveggel teljes, így egész, de a lényeg talán mégiscsak az, hogy azok, akik ott a sötétben ülnek, néha összecsapják a tenyerüket. Onkénytelenül ts. Ehhez provokálni kell a nézőt, aki lusta, és csak akkor tapsol, ha nemcsak megértette, de tetszett, sőt még a legtitkosabb véleményét is eltalálta a műsor. Ez így Is lesz, amíg a néző fogja kiválasztani e színházat és színészeket, akiket látni akar és nem fordítva.

Az esztrádműsorok Ideje már rég leáldozott, és jó hogy valakinek végre eszébe jutott valami újat csinálni. Most már csak az lesz a fontos, hogy az együttes életben maradion, és akik tudják, segítsék majd őket minden téren és mindenben.

Az a véleményem, hogy megérdemlik.

ZACSEK ERZSÉBET

,, l'i

SS / * Í/ - 'V'' ^ ^

Újságíró a színpadon

— Voltál már a „Mikroszkópban“? Még nem? Hát akkor még ma este feltétlenül nézd meg a műsort! Tudod, amit a Komlós csinál... azt látni kell...!“

Budapesti tartózkodásom alatt ezt hallottam rokonaimtól, barátaimtól és kollé- gáimtóf, a kávéházi pincértől és a véletlenül megismert vállalatigazgatótól, és mert egyrészt „a Komlóst“ a képernyőről már régóta ismerem, másrészt a magas színvonalú humor régi tisztelője vagyok, este ott ültem a Mikroszkóp Színpad első sorában. A nézőtér hat sor szék, a „színpad“ egy kb. 45-50 centiméter magas emelvény, háttérben egy kis körfüggönnyel — szóval: szobaszlnház.

ban mindig az a fő szempont, hogy miről van szó itthon és a nagyvilágban. Így például következő műsorunk az Ifjúság problémáival foglalkozik, megcáfolja a jövőt illető naiv elképzeléseket...

— Ml a véleménye a mai fiatalokról?

— Nagyon bízom a fiatalokban. Ügy látom. forradalmibb szelleműek, mint mi voltunk. 0s hogy szertelenek? Azt hiszem, ezt egyetlen fiatal nemzedék sem kerülheti el.

— Köztudomású, hogy elsősorban újságírókkal „dolgoztat“, de a kapott anyagot saját maga csiszolja, önti formába, szinte úgy mondhatnám, hogy saját szellemi hordozórakétáján küldi pontosan a célba a szellemi töltetet. Milyen alapállásból indul

,,.A tetőn dolgoznak“ — ez jelenlegi műsoruk címe, és valóban őszinte érdeklődéssel vártam, hogy mit tud erről a témáról mondani Komlós János, akiről tudtam, hogy nemcsak „Az érem harmadik oldala“ érdekli, hanem Író, kritikus, műfordító, tanári diplomát szerzett, Alexe] Tolsztojról írt tanulmányt és mindenekelőtt — újságíró.

Emellett Ismerem a magyar kabaré gazdag hagyományait, nemzedékem még tapsolt Békeffy Lászlónak, a polgári kabaré egyik legismertebb magyar képviselőjének, hosszúnadiágos-életkorunk kezdetén még hallottuk Nagy Endrét, az irodalmi színvonalú magyar kabaré megteremtőjét. így tehát érthető volt kíváncsiságom, hogy si- került-e megteremteni a szocialista kabarét, azt a különleges műfajt, amely magas hőfokú társadalmi elkötelezettséggel, de nyíltan, ószintén, a „kincstári vasaló“ ránc- talanitó hatása nélkül — görbe tükröt tart a társadalom elé.

De amikor Komlós elsó néhány mondatát meghallottam, már tudtam, hogy kialakult egy különös légkör, amit a francia, a világ egyik legkönnyedébb szelleme úgy fejez ki, hogy „On ne se géné pás avec les amis — barátok között nem feszélyezzük magunkat“.

Ebben a műsorban úgy beszélnek — elsősorban Komlós úgy beszél — eredményekről és hiányokról, világméretű ellen- tétekról és belföldi feszültségekről, hogy érezni kell; mi mindnyájan — ő a zseb- színpadon, mi a nézőtéren —, mi Magyar- országon és Csehszlovákiában, a Szovjetunióban és Mongóliában a szebbet, a jobbat, az igazabbat akarjuk, mert a szocializmusra már fel kell húzni a tetőt, elég volt a téblábolásból, a hibákból, a tévelygésekből.

Ez a műsor társadalmi töltetű, harcosan kort és rendet igenlő, és úgy érzem, a budapesti Mikroszkóp Színpad munkáját V. Geraszimov jellemezte legtalálóbban a moszkvai Pravda 1969 március 24-i számában: „A Mikroszkóp harcos, élesen politizáló színház, valóban pártos, bátor színház. fis nagy jövő áll előtte.“

Természetesen minden szereplő megérdemelné kUlön-külön a méltatást (különösen Hoft Géza, ez a vérbö és zseniális komédiás a nagyszerű teljesítményével adekivát értékelést), de időmből csak arra futotta, hogy Komlós Jánostól, a Mikroszkóp Színpad igazgatójától kérjek nyilatkozatot.

— Három évvel ezelőtt indultunk. Ez g harmadik idényünk és a negyedik műsorunk. A műsor koncepciójának kldolgozásáki?

— Elsősorban abból, hogy egV párthoz tartozom, kivettem részemet a harcaiból, a mozgalomban éltem le az eddigi életemet. Továbbá abból, hogy újságíró vagyok. U- gyanazt mondom el, mint az újságíró, csak más nyelven. Az egyik műfajt nem tudnám a másik nélkül csinálni. Ami pedig a műhelytitkot Illeti — nézze, kérem, a humor nem ott kezdődik, hogy „kétségtelenül“, haném ott, hogy „de“! Vagylp; az eredményeken nem lehet röhögni, a humor csak a negatívumból indulhat ki. ezt kell ad abszurdum felnagyítani, ezt a nyelvet kel! érteni. Persze az, hogy aktualitásokkal dolgozunk, állandó feszült figyelmet követel. Például volt egy műsorunk, amelyikről azt gondoltuk, hogy egy évig menni fog Aztán figyeltük a közönséget, és tíz nap alatt a műsor 80 százaléka teljesen megváltozott.

— Nem gondolja, hogy amit csinál, azzal elaprózza a tehetségét? Elvégre a TolsztoJ- tanulmánytól a Mikroszkópig...

— Ez alkati kérdés. Egyébként én nem hiszek a „szétforgácsolt talentumban". Napi tizennyolc órg a munkaidóm Reggel fél héttől délután kettőig újságíró vagyok, utána a Mikroszkóp Színpad igazgatója. Nem tudok pihenni, lazítani, állandóan dolgozom és élvezem a munkát.

— És a család mit szól ehhez?

— Feleségem és két fiam már megszokták... ilyen vagyok, ez az életformám.

Jóval éjfél után léptem ki Komlós János irodájából, ö még maradt, mert egy Igazgató nemcsak a műsorral törődik, hanem a könyveléssel és a csepegő vízcsappal is.

A művészeti titkár árulta el, hogy a Mikroszkóp műsorát a párt és az állam vezetői la rendszeresen végignézik. Ülnek a nézőtéren, nevetnek és — tapsolnak. Azt hiszem, elsősorban azért, mert ahogy .Molnár G. Péter kollégám Irta a Népszabadságban; „...Komlós úgynevezett „meredek" dolgokat érint és meredekeket is mond. Elmondja hangfogók nélkül, ami nem tetszik neki, mit tart fonáknak, de elmond ja. hogy miben hisz... Destruktiv humor helyett konstruktív a humora.“

A Mikroszkóp Színpad bebizonyította, hogy van, létezik, és létezhet szocialista kabaré, hogy az eszme szolgálatába állított humor hasznos és hatékony fegyver, de csak akkor, ha nem bunkó, hanem nemes veretű, könnyedén és szikrázóan riposztozó kard!

Ezen a társadalmilag oly fontos oáston kívánunk Komlós Jánosnak és az • egész együttesnek továbbra is sok sikert'

Péterfi Gyula