Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1970-06-23 / 25. szám

6 új ííjúsag Az angolok olleni mérkő­zésen nagyon (ól játszott Pollák. Kár volt a brazilok és a románok ellen kihagy­ni. Föltűnt viszont, hogy Joklnak mennyire nem ment a játék eg.yik találkozón sem Valószínű, ezért vált inge­rültté. s egy alkalommá* nemcsak a földön fekvő, te­hetetlen ellenfelébe rúgott hanem alaposan meomarkoi- ta Machen játékvezető ruhá­ját is. Tjphencher vagy máshi- ró ezért azonnal lekiildte volna a pályáról, és akkor még súlyosahb lett volna az erkölcsi vereség Is. ★ Kiváncsiak vagyunk, ho- g.van alakul majd Csehszlo­vákiában a futball további sorsa a vlágbajnokság után. Ki lesz az új szövetségi ka­pitány, kik alkotják majd az új keretet. Nm kétséges, hogy egy új vezér új kere­tet állít majd össze, s eb­ből valószínűleg kihagyja a- zokat, akik labilis idegi al­katuk miatt elképesztő tel­jesítmény- és hangulatinga­dozásokat produkálnak. Pet- rás, bár a viselkedésével még bajok vannak, bebizo­nyította. hogy a merészség, a jó l^davezetés és a nagy­szerű gyorsulóképesség a világbajnokságon is aranyat ér. Egyénileg ő bánhatja a leginkább, hogy vissza kellett már jönni Mexikóból, mert felfigyeltek rá, és még rangosabb focista lehetett volna belöfe. Markot az Interben Is nehéz munka várja. Senki sem vitatja, hogy a pozso­nyiak együttese jó, de a védelmük lyukas, játékosa­ik közül néhányszor a meg­engedettnél hevesebben von­zódnak az alkbholhoz. Kér­dés az is, hogy a volt szö­vetségi kapitányt mennyire viselik majd meg a várható VB-elemzö cikkek. ★ Sokan állítják, hogy inkább a román, mint az angol csa­pat érdemelte volna meg a legjobb nyolc közé jutást. Az ó játékuk több fociele­met tartalmazott, mint a még mindig sablonosán ját­szó angoloké, akiket végső soron talán mégiscsak e- gyetlen nagy egyéniségük húzott ki a csávából: Banks, a kapus. Még mindig nem tudják, hogyan védte ki Fe­lé csakugyan védhetetlen, erős, helyezett, földrepatta- nó fejesét. ★ Mire ezek a sorok nap­világot látnak, lassan vége a VB-nek. Elválik, szerkesz­tőségünkben kik tippeltek jól. Egyelőre minden esé­lyesnek tartott csapat beju­tott a legjobb négy közé. Brazília, Olaszország, Anglia vagy az NSZK nyeri-e az aranyat? Most, e sorok Írá­sakor ezt még nem tudni, de már biztos: a legfantasz­tikusabb, legigazibb focit a brazilok produkálták eddig. Ha így folytatják, nagyon- nagyon megérdemlik a ku­pát. A kassai Lokomotíva történelmének első igazán nagy portyájára készült, közvetlen a liga befejezte után: a ten­gerentúlra, néhány közép-és dél-a­merikai államba. Az utolsó bajnokin komoly sérülést szenvedett Módét József, a legjobb csatár, a csehszlo­vák ezüstcipö tulajdonosa. Ez a sé­rülés nagyban befolyásolta elkövet­kező heteit. Kétségessé vált, utaz­hat-e egyáltalán. Végül is elvitték. De a sérülés okozta komplikációk miatt hamarább tért haza — egys- dül. Még elutazása előtt megígérte, naplót vezet majd a portyán. Szavát betartotta, s most nincs más dol­gunk, mint a vonalas telerótt irkából közölni néhány szemelvényt. NAPLÖJEGYZETEK Prágából repültünk, de odáig is el kellett jutnunk Kassáról. Egész éj­jel utaztunk, vonattal, s ezt elsősor­ban a sérült láb szenvedte meg. Nar gyón megerőltette a vonatút. A fő­városból aztán repülővel folytattuk utunkat. Zürichben napsütéses idó várt. A repülőtér csodálatos, a város ragyogó tiszta. Minthogy gépünk csak éjszaka indult tovább, délután ala­posan körülnéztünk a városban, meg­csodálhattuk a gazdag kirakatok, szép utcákat. Kassai emigránsokkal akad­tunk össze, így jobban megismerhet­tük Zürich legérdekesebb részeit. .A fölszáilás előtt érezhetővé vált játékosainkon az izgalom. Ilyen hosz- szú útra, és ilyen hosszú repülésre még egyikünk sem vállalkozott eddig. Most megyünk először a tengeren­túlra! Zürichből Dakarba szálltunk. Ez Senegál fővárosa. A hatórás úttól e- leinte féltem, elsősorban sérült bo­kám miatt. A légikísasszonyok azon­ban minden utast kellő figyelemben részesítettek Mikor megtudták, hogy sántíkálok, három ülőhelynyi területű fekhelyet eszkábáltak össze számom­ra, még aludtam is. Dakarban ébredtem fel, a légikis­asszonyok jóvoltából: közölték, hogy harminc percen belül folytatjuk u- tunkat Rio de Janeiróba. Senegái fő­városában fülledt, párás levegőt szív­tunk, reggel negyedhatkor 24 fokot mutatott a hőmérő. Rióból Porto Allegrébe utaztunk. Itt jelenleg ősz van, meleg az idő. ■Az első mérkőzést időpontja rohamo­san közeleg, de úgy látszik, én nem­igen tudok majd játszani, mert ahe­lyett, hogy gyönyörű stadion remek gyepén futkároznék, az ágyat nyo­mom. Roppant sajnálom. Ügy tűnik, nem teljesül egyik régi vágyam: bra­zil földön játszani. Brazília után Argentína következett. Csodálatos élmény a magasból a hét és fél milliós Buenos Alrest látni. Itt egy napot töltöttünk, majd Bolí­viába repültünk, ahol La Pazban, SÁNTIKALVA A TENGEREN­TÚLRA EZÜSTCIPŐBEN BOLÍVIÁBAN őéOO méterrel a tenger szintje fölött, legyőztük a bolíviai bajnokot. És ez mindenképpen szép siker, mert a rit­ka levegőn több játékosunk rosz- szul lett. •Annyit „futtában“ is meg tudtam állapítani, hogy Bolíviában rendkívül alacsony az életszínvonal, bár az or­szág területe kb. tízszerese a Cseh­szlovákiáénak, de lakásai száma mind­össze négymillió. Az emberek vályog­házakban laknak. Sok a nyomorúsá­gos viszonyok közt élő indián, a dzsungelekben állatok módjára élnek. La Pazban, a fővárosban is tükröződik mindez: ritkán láttam emeletes há­zat. Santa Cruzban is meglepetés várt, nem biztosítottak szállodát, és a koszt olyan rossz volt, hogy több ízben nem mentem ebédre vagy vacsorára. A’ásárolni sem lehetett, nagy a drágaság, csak az arany olcsó. Bolíviában egy hetet töltöttünk. Ezután következett Peru. Itt nehéz és állítólag kemény ellen­fél vár ránk, mondta a menedzser. .A fiúk komolyan vették a találkozót, és legyőzték, méghozzá kiváló telje­sítménnyel a perui liga második he­lyezettjét. Én a kispadról néztem a meccset. Féltünk, hogy a peruiak e- róvel és kondícióval is végig bírják a meccset. Az ecuádori liga bronzérmese ellen rekkenő hőségben, fülledt időben álltunk ki és 1:0 arányban vereséget szenvedtünk, de elsősorban a mi hi­bánkból. .A mérkőzés után kellemet­len meglepetés ért: a közönség na­rancs- és banánhéjjal dobálta meg csapatunkat. Ecuádorban is nagy a piszok és a rendetlenség. .Amerika legrendezetlenebb pontja lehet ez. Sok a tolva.j, Urbánnak „megfújták“ a melegítőjét. BRAZÍLIÁBAN, , PERUBAN A bokám állapota rosszabbodott, komplikációk léptek fel, haza kellett térnem a portya befejezése előtt egy héttel. Egyedül jöttem New Yorkon keresztül. Kíváncsi voltam, milyen érzés így hazafelé jönni. Egy kicsit meg is ijedtem, mikor arra gondol­tam, hogy az út során még sok dol­got kell elintéznem, és én nem tudok idegen nyelveken beszélni. Eleinte az ecuádori fiúk siettek se­gítségemre, de csak a vámig. .Akkor elővettem kis német szókincsemet, de az roppant kevésnek bizonyult a sok amerikai között. Utána már lemond­tam gagyogási kísérleteimről, csak megfigyeltem, mit és hogyan csinál­nak mások. New York fantasztikus város, nem győztem gyönyörködni benne. Négy repülőtere van, mi a Kennedyről elnevezett légi kikötőben szálltunk le. Felhőkarcolóit más eredetiben lát­ni, mint könyvekben. Nekem most itt, ■New Yorkban támadt eMíseör igazán olyan érzésem, amelyről a világjárók régen tudnak már: más Európa és más .Amerika. Érdekes, ezt Dél- .Amerikában nem éreztem, csak ott, New A’ork fölött és New Yorkban. Miután megérkeztem, orvoshoz si­ettem. Itthon gondosan kezelik a bo­kámat, hogy mielőbb rendbe jöjjön. Lassan két hónapja, hogy nem edzet­tem. A többiekkel meg szinte csak az első bajnokin találkozom, mert ők Dél-Amerikából megérkezve, máris utaztak tovább .Alma-.Atába. Van egy kis súlyfölüslegem is, és fo­ci nélkül lassabban telnek a na­pok, de hát úgy látszik, a sérülések is ehhez a szép sporthoz tartoznak. MODER JÓZSEF Kolár Péter felv. 3’íí .llfa Hó.n’óí szereti 1928 óta nem tűnt fel a nagy európai autóversenyeken igazán tehetséges nói versenyző. Most vi­szont van egy újabb egyéniség: a belga Christina Beckers. Különösen csinosnak nem mondható, nem sztártipus. de nem is csúnya. At- lagszépség. szürke szemekkel, sző­ke haj.jal. Krisztina, megenged egy udvarit- lan kérdést...? Tudom, mire céloz, nem titko­lom a koromat. Huszonhat eszten­dős múltam, az interjúkat meg­szoktam. sokszor udvariatlanabb kérdéseket is kapok. Mi a togllakozása. azon kivUl, hogy Alfa Römeön versenyez? Egyedüli szakmám. hivatásom, szenvedélyem az autőversenyzés. .A benelux-i Alfa Rómeó Müvek al­kalmazottja vagyok, hivatásos ver­senyző. Nemrég azt olvastam egy brüsz- szeli lapban, hogy újságírói főis­kolára jár. Jártam, de abbahagytam Pénzre vöt szükségem, ezért au^s-cikke- ket Írogattam belga laposa. de csak úgy. ..szabadúszókéiu“­Ogy néz ki, hogy nagy*’» szereti a volánt. Igen. Első kocsim egy NSU volt. Akkor huszonkét éves voltam. Két évig újságiróskodtam. azután vál tam hivatásos autóversenyzővé. 1968 óta profi-szerződésem van, s csak ennek élek. Az újságirkát Is folytatnám, de a profi nem enged­heti meg magának, hogy két dol­got gyengén csináljon. Egyet kell tudni, de azt aztán jől Most már a versenypályákat is kritikusabb szemmei nézi. Az éle­téről van szó. Milyennek talaJts s brünni szakaszt? Nagyszerűnek. Vannak benne lejtők, kanyarok, emelkedők. la­pos, egyenes részek. Néhol viszont veszélyes, mert házak között ha­lad. Ezt egyikünk sem szereti, .A versenyző ilyenkor a legrosszabb­ra is gondol, és nem kellemes el­képzelni egy összekoccanást, úgy százhatvannál, valamelyik épület­tel. .Azonkívül néhány helyen a né­zők is rosszul állnak. Úgy látszik, fogalmuk sincs róla, hogy egy-egy kocsi esetleg föImondhat,ja a szol­gálatot. s akkor már késő kitér ni előle. Én semmi pénzért nem állnék ilyen helyekre. Én sem. De éppen Belgiumban láttam a múltkoriban egy fantasz­tikus balesetet. Egy idősebb kolléga úgy megsé­rült, hogy talán már sohasem ve­zethet. Ezer kilométeres volt a versenytáv. Tudtuk. hogy ez a társunk mér nem bírja ki az ilyesmit, de anyagi érdekeltség volt a dologban, hát megkockáztatta. Sajnos, rosszul végződött. Már gyengébbek a reflexei, s olyan helyzetben vétett hibát amelyben egyébként egy fiatalabb, tapasztal­tabb profinak nem szabadna ilyes­mit megengednie. Térjünk más témára. Mit tervez, ha befe.1ezi pályafutását? Nem tudom, nem is gondoltam rá. Az autó nekem a mindenem. Kenyerem, szerelmem. szenvedé­lyem. Minden héten más ország­ban vagyok, nagyon szeretek utaz­ni. Csehszlovákiában ugyan elő­ször vagyok, de másutt többször is megfoi^ulok évente. Férjre nem lenne időm! Ha egyszer elszánoai magam erre a lépesre, olyan tár­sat szeretnék, aki fölöttem áll egy kissé, irányítani tudna, akiben meg­bízhatnék. akire támaszkodhatnék. Mindegy, milyen a foglalkozása, új- ságlrő-e vagy orvos. Elmaradhatatlan kérdés: mi a hobbyja ? Nem nagyon jut időm ilyesmire, de ha néhány napot brüsszeli la­kásomban töltök, a háztartási ten- niv'alök és a lakás berendezése foglal le. Barátnői vannak? Vannak is meg nem is. inkább nagyszerű ismerősökkel dicseked- hetem Európa-szerte. Főleg ol.yaD emberek ezek. akiket versenyzés ürügyén ismertem meg. akik vagy maguk is a volán mögött ülnek, vagy szervezők, rendezők, irányi- tök. Nagyon tisztelem és szeretem például a világbajnok Stirling Moss húgát Azt állítják, hogy szinte férfi már. de ez nem igaz. gyen­géd, finom, nőies, remek vitapart­ner és kiváló sportold. Mi’ sportol még? Szívesen síelek, versenyeztem is, de most már félek tőle. mert mint profi óvakodnom kell a sérüléstől. Hog.yan ülnék a volán mögé? Alkohol, cigaretta? Nem cigarettázom, az italt időn­ként nem vetem meg de verse­nyek előtt szó sem lehet róla. So­kat alszom, legalább kilenc órát. a verseny előtt két órával kelek föl, lezuhanyozom, megreggelizem és éppen hogy odaérek a rajtra. A gép már be van melegítve. In­dulhatunk. Öröm vezetni, és öröm jő helyezést elérni a versenyen. (.A bünnl nagydtj után az Eurö- ha-bajnokság második helyére ruk­kolt!)

Next

/
Thumbnails
Contents