Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1970-06-16 / 24. szám

újiliúság 9

WOLFDIETRiCH SCHNURRE:

MENETSZAZAD

m at órakor sorakozó. U Még sötét volt.

A láda előtt sora- koztak. A ládára zász- lót borítottak. A zászlóra helyezték a feszületet. A feszület tövében könyv.

Fényszórók világítottak.

Ok meg csak álltak, dörgölték a szemüket és hunyorogtak. Néhányon egymásnak vetették a vállukat, és úgy aludtak tovább, állva.

A fegyvert marokra fogták, azt még nem tanulták meg, hogyan kell gúlába rakni.

Kint, a kapu előtt ácsorogtak az anyák, némán.

Az őr fel-alá fán. Sisakján visszaverődött a fény. Enyhén szitált az eső. Köd feküdte meg az udvart.

A kaszárnya ki volt világítva. Altisztek futkostak a folyosókon, szedték össze a szobákból a későn kelőket. Azok álmosan támolyogtak lefelé a lépcsőkön. egyik kezűkben a fegyver, a másikban a mackófukai s babájukat szorongatták.

— Gyerünk, gyerünkl — ordított az őrmester, öreg őrmester volt. Mire futásnak eredtek.

— Létszámott — kiáltott az őrmester.

Mint a xilofon kalapácsa futott végig a sorokon a parancs, s mintha borospoharak csengtek volna össze finom csengéssel, ahogyan továbbadták, sorról sorra.

— Ml lesz már? — bömbölt az őrmester. A számolás megrekedt.

— Ml még csak négyévesek vagyunk — szólalt meg az e- gylk — nem tudunk még számolni.

— Gondolhattam volna — morgott az őrmester. Előhúzta a ceruzáját. Végigfutott a sorokon. Maga olvasta meg.

— Rendesen akaszd magadra azt a gázálarcot! — szólt oda az egyiknek.

Az emelvény mögött a homályban, ott Izzott a tábori konyha fűz-szeme. Az üst fedele lezárva. A szelepeken sustorog- oa nyomult ki a gőz.

Visszaérkeztek a kaszárnyából az altisztek.'Tisztelegtek, s elhelyezkedtek a balszárnyon.

Az anyák a kapu előtt ólálkodtak, és 'bekukucskáltak a rácson át. — Helnil — kiáltotta el magát az egyik.

A köd kezdett felszakadozni. A homályból lassan kibontakoztak a latrinák körvonalat.

Megérkezett a százados. Mankón járt. Szakálla fénylett.

— Vlgyázzll — bömbölt az őrmester.

A szakács a gulyáságyún csörömpölt a kavarókanállal. jU gyerekek magukhoz /M szorították mackóju- kát, babájukat és me- ^ ^ révén előre néztek. " — jobbra nééézzl

Az első oszlopban valaki leejtette a mackóját.

— Jelentést! — Az őrmester a százados elé vágódott, összecsapta a bokáját.

— A 617-es gyermekzászlóalj kivonulásra készent

— Köszönöm — felelte a százados. Ellépett az arcvonal előtt. Kllkk-klakk, kattogtak a mankók. — Pihenj! — adta ki a parancsot a százados. — Pl- henjl — vezényelte az őrmester. Majd ordítva: — Pihenj!

A százados az emelvényre helyezte a kezét, valamiben meg kellett támaszkodnia:

— Jó reggelt, gyerekek!

— JÓ reggelt, bácsit — kiáltották kórusban a gyerekek. Néhányon ki akartak futni a sorból, hogy pacsit adjanak neki, de a többiek visszatartották őket.

A szitáló eső most megeredt.

Az udvar kockakövein visszatükröződtek a fényszórók.

— Ma kivonultok a harctérre — kezdte a százados.

— Igen, bácsi.

— Remélem, bátrak lesztek, méltók apáitokhoz, akik ott maradtak a becsület mezején.

— Igen, bácsi.

— A haza büszkén tekint rátok...

— Marhaság — ordított a szakács a kuktára, akt ott szorgoskodott a tábori konyha körül. — Só kell belet

... büszkén tekint rátok — fs- mételte a százados.

— Igenis, bácsi — felelték a gyerekek.

Megérkezett a pap.

— A csuhás, százados úr — jelentette az őrmester ,

jU pap tisztelgett. Unl- yM formis volt rajta. BJmJ züst láncon kereszt ^ Idgott a nyakában. * Parfümillat lengte körül. A csizmája fényesre dörgölve.

— Rövid legyen, de velős. Bs felemelő. — így a százados. A pap Ismét tisztelgett.

—• Igenis, százados úr.

Fellépett az emelvényre, rú- gózó léptekkel, könnyedén.

— TI most felvonultok az el- kélm — kezdte, s közben a mutatóujja körül pörgette az ezüstláncot a kereszttel.

A gyerekek felnéztek rá.

— T Imost felvonultok az ellenség ellen, a csatába — szólt a pap —, hogy bosszút álljatok a hazáért, amelynek dicsőséges pajzsát bemocskolták.

— Igen — mondták a gyerekek.

— 0 —, folytatta a pap, és átszellemült mosoly ömlött el arcán — 6, ti kedves gyerme- kecskétm, tudjátok-e, hogy van Valaki, akt ott Is oltalmába vesz benneteket, ott, abban a távoli országban, szemben az ellenséggel?

— Nem — felelték a gyere kék.

— De kedves gyermekecskélm — szólt a pap —, hiszen ezt tudnotok kellenet

— Igenis — felelték a gyerekek.

— Hát tudjátok meg — folytatta a pap, és tovább csavargatta az ezüstláncot a kereszttel az ujja körül —, a ml U- runk. Gondviselőnk, a Seregek Ura, aki dicsőséges csapatainkat vezérli...

A szakács lecsavarta a gulyáságyú fedelét, gőz csapott ki.

— Moslék! — ordított a kuktára. — Szétfőtt mlndenestüll

— ...a Seregek Ura — folytatta a pap —, aki most átszellemült pillantásával tekint le rátok, hős gyermekekre, s akiknek 0 általam, legalázatosabb szolgája által osztja szét égt áldását. — A pap széttárta karjait.

— Amen — mondta az őrmester.

százados az órájára yB pillantott.

— Egy pillanatra ^ J| még, százados úr — “ szólt a pap anélkül, hogy kiterjesztett karját leengedte volna —, megáldalak benneteket 'és győzelmes fegyvereiteket, a Mindenható kísérjen útjaitokon. 0 legyen veletek a csatákban, ahová majd kimeríthetetlen bölcsességében elvezérel benneteket.

— Kávét vételeznll — kiáltotta az őrmester.

A gyerekek leoldották csajkáikat és rohantak a tábori konyhához. Az Iskolatáskák csattogtak a hátukon.

Klvüágosodott. Most tisztán kivehetők voltak a kapu előtt ácsorgó anyák. Fehér selyempapírba burkolt piros, kék, zöld uzsonnatáskákat szorongattak a kezükben. Integettek.

Mögöttük, az úton, öregemberek tankcsapdákat építettek.

A gyerekek felsorakoztak a tábori konyha előtt. Néhányon kitörtek a sorból, fogócskát látszottak.

—■ Gyerünk, gyerünk! — ordított az őrmester. — Egy-kettőt

Aki megkapta a kávéját, vlsz- szalépett a sorba.

Amikor valamennyien együtt voltak, az őrmester nyakukba akasztatta velük a puskáját. — De aztán nehogy nekem tévedésből a mackót süssétek el puska helyetti

— Nem,. bácsi kéretn, nemi — kiáltották a gyerekek,

— Kedves, hős kts fickók ezek — szólt a pap, és becsúsztatta a bibliát a hátsó zsebébe.

— Valóban — szólt a százados —, a haza büszke lehet rá- jukl

mF maidönc érkezett. — A vtllásreggelt, százados

Mm úr, elkészült a villás reggeli.

— Végre — szólt a százados. — Indulási

— Menetszázad, Induljl — Az őrmester vtgyázzba vágta ma gát. — Altisztek, lelépni!

Az altisztek átbukdácsoltak a pocsolyákon. Legtöbbje mankón sántlkált. Egyik sem volt hatvannál fiatalabb. ^

Az őr kitárta a kapuszárnyakat. Az anyákat visszaszorították. — Helnil — kiáltotta az egyik.

A kőd áttetszőbbé vált. Már csak az országút fáin ült tömötten. Az eső továbbra Is szitált.

— Vigyázz! — vezényelt az őrmester.

— Lépést tartsl Induljl

— A viszontlátásra, bácsit — kiáltották a gyerekek. A százados Intett. A küldönc ernyőt feszített a feje fölé.

— Bnekelnll — kiáltotta az őrmester.

— Bújj, bújj, zöld dg... énekelve csendült fel a javaslat a gyerekek soraiban. Megadták a hangot.

— Három — az altisztek közben ismét leolvasták a sorokat —, négy...

Felhangzott az ének. Kedves, tiszta dal szállt. Az üde szopránok kórusába belebrummogó altiszti basszusok csakhamar elhallgattak.

Énekelve meneteltek. Áthaladtak a kapun. Az ácsorgó a- nyákra ügyet sem vetettek.

A tankcsapdát építő öregek felpillantottak, aztán lesütötték a szemüket.

— Helnil — slkoltott az egyik asszony.-— ... zöld levelecske... —

szállt tovább az ének.

Kint a mezőn aggdeiyánok tallóztak a burgonyaföldeken. A zsákja mindegyiknek üres volt.

Varjúcsapat vetette magát a szélbe. A város szélén magasra szállt a lőszergyárak füstje.

Az aszfalt tapadássá vált. Szivárványszínű, fényes foltokat festett rá az elcsöpögő olaj. Az olajfoltokban visszatükröződött az ég. Az ég szürke volt.

HIVATALOS ORAK

Ügyes-bajos dolgom akadt az egyik hivatalban. Valami alir- gös elintéznivaló. RUhellem a hivatalokat meg az Ugyes-bajos dolgokat, dehát mitévő legyek, ha már egyszer feltalálták a papiruszt meg a tantát.

Diplomatikusan leléptem a munkahelyemről —, hogy ez mit jelent a gyakorlatban, arra később még visszatérek és

elindultam a hivatal felé. A hivatal nevét nem árulom el, de ez nem is lényeges, mert az eset megtörténhetett volna bárhol, és meg is történik napjában szézszor. különböző helye- ken.

J6l nevelt emberhez illően ^ mielőtt benyitottam vagy kopogtattam volna — elolvastam az a.jtöra függesztett táblát. Majdnem felujjongtam, bravó, jókor iöMem. fogadónap. Bekopogtattam. ma.id len.yomtam a kilincset, és egyszerűen belém- fagyott az örömujjongás. Az ajtó zárva volt.

Bekopogtattam a szomszéd ajtón, és a benn ülő hölgytől

udvariasan megkérdeztem, hol vannak a szomszédból? Fogadónap van? ~ kérdezte. Igen — mondom. Akkor biztos csak Ide ment ki valahová az elv- társnő... szóval érti — közölte zavartan a hölgy.

..Valahor az emberek általában nem tartózkodnak sokáig, gondoltam, megvárom az elvtársnőt. Vártam tfz percig, húsz percig, nem jött. Gondoltam, hogy valami gyomorbántalmaí vagy ml... szóval értik, hát vártam még vagy háromnegyed óráig, de nem jött. Még egyszer megnéztem az ajtóra függesztett táblát, vajon nem tévedtem-e? Sajnos, nem tévedtem. Mit tehettem mást. megnéztem. mikor lesz a legközelebbi fogadónap. Három nap múlva. Nem mondtam hangosan. ami az eszembe jutott, de sejthetik, mi Is volt az. Majd elballagtam. Hár<mi nap múlva váltottam még egy villamosjegyet. és ismét felkerestem a hivatalt. Elintéztem az ügyet, bár az elvtársnő, akire én any- nylt vártam, megszidott, hogy egy kicsit elkéstem vele. Higgadt természetű ember vagyok.

és azt U tud(Hn. hogy az ügyemet elfekteti, hia szóvá teszem az esetet. Ezért inkább hallgattam.

Eszembe jutott; ha faluhelyen lakom, és a járáshivatal' ban járatják velem a bolondját, akkor egy kicsit bosszantóbb lenne kétszer is megtenni mondjuk 60-70 kilométernyi u- tat. Persze nem ringatom magam abban a rózsás álomban, hogy ilyesmi nem fordul elő.

Viszont még adós vagyok önöknek a munkahelyről való diplomatikus lelépés mag.yaró- zatával.

Egyszer napokig vadásztam a barátomra. Be-benéztem a hivatalba. minduntalan vái%m Is rá egy kicsit, mert az asztalon ott hevert az Utött-kopott táskája, a fogason pedig ott lógott a viharvert felöltője és a kalapja. Esküdni mertem volna rá. hogy ott van valahol a közelben és bármely pillanatban visszai érhet. Mikor már vagy hetedszer ücsörögtem nála, várva, hogy végre csak bejön.

de nem jött. Elindultam hát a kijárat felé. Kibe ütközöm a kapuban, a barátomba. Fején kecses kalap, vadonatúj, divatos szabású felöltőben feszít, kezében egy tekintélyt kölcsönző táska.

Mondom neki, de hisz a te táskád ott hever az asztalon, a felöltőd és^ a kalapod pedig a fogason fityeg. Azt hittem minduntalan, hogy valahol a közelben tartózkodsz. Hja, öregem'. mutatott a homlokára. Ez a diplomácia. Hoztam hazulról egy öreg táskát, meg- tömtem ócska iratokkal, a fogasra bigyesztettem a molyette felöltőmet, s ha az öreg bármikor bepillant az irodába, azt hiszi, ott vagyok valahol a közeiben. Nagyon jÓ trükk.

Lám csak! Mire nem jó egy kalap!

FECSÓ PÁL:

A halál tagadása

FABRY ZOLTÁN EMLÉKÉRE

Európa tudta, hogy él s tollával űzi a halált.

tisztább volt lelke, mint a nyári ég, a vigasz helyett csak magányt talált.

Sötét fellegek végig kísérték

fronton, börtönön, gyalázaton, de a

zászló magasan lengett, téphetetleniil.

Emberi Jogon.- A ZÁSZLÓTARTÓ meghajtja a zászlót, védjétek tovább;

Névtelenek,

a toll Toldija átadja a posztját, s álmát őrzik a stószi fenyvesek.

— Remete volt?

Nem!

Sohasem volt árva, nem önmagáruik, népének élt,

„A GONDOLAT IGAZA" nem lehet lezárva; a síron túl is harcol, győz és ál!

Torna, 1970. május Jl.

LOUIS MacNElCE:

Júniusi vihar

Érett júniusok? kicsi réti utakon hajtva, a sárhányö a füvet seperte zsombor-földeken, mogyoró- a galagonyabokrok alatt, vagy

zöldbeborult, dús bükk-sudarak között járt, vagy rekettyék-lobogózta karszton autónk - minden illő élve ez állhatatlan nyárszaki hónak,

visszatért most, ám a túlérett perchez úgy hiszem, illőbb a vihart Ígérő indlgö égbolt — lapul a kert, csupán a fák csúcsai ingnak;

Szobám függönye befelé dagadozik, zizzen a bokor, a madarak hazahúznak, a fák fehér virága elenyész, patakokban zúdul a zápor.

Itt a tisztító vihar, a katharzis, avult álmainknak letöri virágját, régi érzelgést, a szeszélyt, a hajnali óra szerelmét.

Kora alkony, az éjnek előfutára; felhők: omladozó faiak, és a villám: az Or őrült angyala sisteregve rántja ki kardját.

Ha kiállnái most az esőnek kristály sáncára, mély árka fölé a viharnak, ö. ha most jönnél ide, boldog lennék — vagy soha többé.

BLOK:

Oly ismerős vagy

Oly ismerős vagy, mintha hajdan éltél is volna már velem.

Másoknál, otthon, utcazajban meglátom arcod hirtelen.

Te jössz, ha halk nesz kél mögöttem, ott vagy te, bárhol Is legyek.

Hallom kopogni éji csöndben közelgő könnyű lépteidet.

Nem te suhansz el láthatatlan mellettem, ha ajtót nyitok, légből, párából szőtt ablakban, át álmaimból támadott?

El-eltOnödöm néha; nem te ültél a szérűskert alatt, egy sír gyöpén, a cinteremben, kartonkendöben hallgatag?

Egy pillanat — még ott pihentél, s tűntél, suhantál már tova.

Dalolva a patakra mentél...

Az estharang szelíd szava választ zúgott dalodra messze, s én sírtam, s vártam csüggeteg, hogy hallak-e, hogy szólsz-e, jössz-e, de elhalt édes éneked.

/ Kartonkendöd egy percre túlnan megvillan még a part felett, s eltűnsz. De érzem szomorúan, hogy még találkozom veled.

V