Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1970-06-16 / 24. szám

JOZEF DANEK: MENEKÜLÉS A HALÁL ELÖL X be -m#5T nffitiffif Äsm Metern; hogy az én személyemet miért kapcsolta össze a maga nem min­dennapi tragédiájával. „Doktor úr — fordultam hozzá barátságosan —, árulja el nekem, hogy miért gyanúsított meg en­gem!" „Ha megengedi, és van szá­momra egy kis ideje, befejezném a történetet. Higgye el, mérnök úr, úgy érzem, mintha hatalmas kősziklák esnének le rólam, a- melyek eddig könyörtelenül nyo- morgattak és fojtogattak. Végte­lenül hálás vagyok önnek." Kortyolt a whiskyjéből, cigaret­tára gyújtott és folytatta elbeszé­lését. „Wiltshir rettenetes lelkiálla­potban hagyott ott. Képtelen vol­tam akár csak egy pillanatig is józanul gondolkodni. Lehet, ennek köszönhetem, hogy még élek. Ha ugyanis az L 15-ös készítmény akkor ott van a szekrényemben, bizonyára az egyetlen kiutat lát­tam volna benne. De az életerő átsegített a nehezén. Az első meg­rázkódtatás elmúlt, és én elkezd­tem gondolkodni a helyzetemen. .^z első gondolatom az L 15-ös készítmény volt. Mindenáron meg kellett akadályoznom, hogy össze­tételéről, előállításának mödiáröl bárki is tudomást szerezzen. Frei­berg esete tanulság és egvben fi- ovelmeztetés is volt a számomra. Fgv valaki, vagy az embereknek egv kis csooortia ezzel élet és halál uraivá vált volna. Kedvük szerint bárkitől büntelenül meg­szabadulhattak volna, ha az kel­lemetlenné vált a számukra. Ez a felismerés elborzasztott, de u- gyanakkor arra is sarkallt, hogy mindent megtegyek ennek meg- akadálvozására. Doktor Smith az előállítási folyamatot nem ismer­te. Freiberg pedig halott volt. EnvedUI a laboratóriumi naplóban lefektetettek és én árulhattuk el az előállítás titkát. Rádöbbentem, hogy az életem veszélyben van. Azt ugyan tudtam, hogy amíg a titkot el nem árulom, közvetlen életveszély nem fenyeget. De Wiltshiren és kompániáján kívül S én voltam az egyedüli halandó, aki a CIIRRARE-terv kiötlőinek oviiWos szándékáról értesítheti a viláoot. Az előállítási titok kiadá­B sáva! egyszerre fölöslegessé és fő­ien kényelmetlenné válnék a sze­mükben. Teifv'eket kezdtem szSni, hogyan tűnhetnék el Wiltshir és ügynö­kei keze ügyéből. Hát, nem volt könnyű. Az első napokban úgy tettem, mintha mi sem történt volna. Pontosan bejártam a labo­ratóriumba. Mindenüvé követtek. Doktor Smith-et úgyszintén. Aztán eszembe jutott kedves szüleimnek egy jó barátja. Az öreg Gonzales úr, a néhány ezret szám­láló csorda vagyonos gazdája. .Ar­gentínában, Santiago des Esteró- tól északra lévő farmja szomszé­dos volt a szüleim farmjával. Gon- zalesnek nem voltak gyerekei. Mint gyerek sokat jártam apám­mal az ő farmjára, és így nagyon megszeretett. Később aztán befo­lyásos ismerőseinek az útján, se­gített abban is, hogy az egyik legismertebb egyetemre kerüljek. Táviratoztam Gonzalesnek. A leg­közelebbi repülőgéppel már ott is volt. Különféle trükköket kellett alkalmaznom, hogy Wiltshir ko- pói meg ne lássanak az öregúr­ral. Gonzales semmit se kérdezett. Kész volt mindenben segíteni, a- mire megkértem. Egy hét múlva újra eljött. Hozott két bőrkoffert és egy John Danwer névre szóló argentin útlevelet. így aztán min­den nehézség nélkül eljutottam -Argentínába, és az egyik dupla al­jú bőröndben velem „utazott" a laboratóriumi napló Is. Eltelt néhány hét. Egy kissé összeszedtem magamat, kiláboltam a lelki krízisből, de a sors to­vább üldözött. Egy este az öreg­úr kijött hozzám a városból. Dü­hös volt és ideges is. „Drága John — mondta. — Na­gyon sajnálom, de veszély fenye­get. A rendőtbiztos, az én régi jó barátom, bizalmasan figyeimezte- tett egy titkos sürgönyre, amelyet a felettes müiisztériumból kapott. Az a feladata, hogy megállapítsa, hogy a farmomon nem tartózko­dik-e John Kamenicky, aki után egy bizonyos állam titicos szolgá­lata nyomoz. Természetesen leta­gadtam, hogy itt lennél. Nem tu­dom, nü elől menekülsz, nem is érdekel. De nálam tovább nem maradhatsz. Ha adsz a szavam­ra, azt tanácsolom neked, hogy menj át Európába. A pénzedet át­utaltatom valamelyik svájci bank­ba". Megfogadtam a tanácsát. Euró­pában aztán váltogattam az orszá­gokat, városokat és a szállodákat, mint az ingemet. A naplót külön­böző helyeken rejtegettem. Am mindig az volt az érzésem, hogy valaki jár a nyomontban. Nekem meg a napló volt valamiféle ta­lizmánom. Igen, tudom, hogy para­dox, amit mondok, de így volt. .Amíg a kezemben, a birtokomban volt, tudtam, hogy nem ölnek meg. Ha megkaparintják — vé­gem van. Olyan voltam már, akár az űzött vad. Aki csak utánam jött, mindenkit gyanúsítottam. Tizennégy nappal ezelőtt a ró­mai Exelsior-szálló teraszán üldö­géltem. A Daily Mlrrort olvastam. Egy egészen kicsi cikk kötötte le a figyelmemet az utolsó előtti ol­dalon. Amikor elolvastam, csak­nem elájultam. Várjon, mindjárt megmutatom önnek azt az újsá­got. Magammal hoztam." Doktor Kamenicky elnézést kért, és átszaladt a saját szobá­jába. „Tud angolul?" — kérdezte, a- mikor visszatért. „Egy kicsit" — mondom. „Akkor tessék, olvassa el!" A kezembe nyomta az újságot és uj- jával a cikkre mutatott. „Egy tudós rejtélyes eltűnése" — hangzott a cím. Tovább olvas­tam. „A rendőrség már néhány hete nyomoz az eltűnt doktor John Kamenicky után. Állítólag egy fontos, tudományos, biokémiai felfedezésen kellett volna dolgoz­nia. Eddig a hivatalosan még meg nem erősített feltételezések sze­rint egy bizonyos európai nagy­hatalom titkosszolgálata rabolta el. Néhány nappal ezelőtt egy szemtanú aki az említettet is­merte, megesküdött rá, hogy a keresett férfit Róma egyik utcá­ján látta. Ügy tűnik, hogy az utóbbi években a speciális kuta­tómunkát végző tudósok eltűnése egyre gyakoribbá válik..." „Szerencsém volt, hogy az útle­velem Danwer névre szól“ — folytatta doktor Kamenicky, ami­kor visszaadtam neki az újságot. „.Azonnal Bécsbe utaztam, azzal az elhatározással, hogy visszatérek szüleim szülőföldjére. Halvány fogalmam se volt arról, hogy mi­lyen az élet a mai Szlovákiában. Már minden mindegy volt. Amíg a szüleim éltek, otthon a családban csak szlovákul beszéltünk. Ez volt az én egyetlen lehetőségem. Egy bécsi utazási irodában megállapí­tottam az elszállásolási lehetősé­geket. Tudatosan választottam ilyen csendes, kedves kisvárost, hogy minél kevesebb idegennel ta­lálkozzam-" Doktor Kamenicky egy pillanat­ra elhallgatott. Kezével sűrű, ősz hajába túrt, úgy tűnt, hogy a gon­dolatait rendezi. Aztán újra meg­szólalt. „Amikor megérkeztem ebbe a panzióba az üldözőktől rettegve, és észrevettem önt a recepcióban, azt hittem, elvesztem. A beteges gyanakvás, amely az elmúlt hó­napok során már az idegeimbe et­te magát, olyan érzést váltott ki bennem, hogy ön Wiltshir egyik embere. Fáradt agyamban egy ret­tenetes elképzelés született meg. Wiltshir megtalálta a nyomomat, megállapította utam célját, és elő- rekUldte a maga emberét, hogy likvidáljon. A gyanúm csak erő­södött akkor, amikor mindjárt el­ső este összetalálkoztunk a sétá­nyon. Éppen az erdőből jöttem, ahol a laboratóriumi naplót rej­tettem el. Lehet, hogy a belső fe­szültség erősített meg abban az elképzelésben, hogy ön mindenütt engem követ. Az a másik eset a kificamodott bokával, már csak tetézte keserűségemet. Meg vol­tam róla győződve, hogy az L 15- ös készítményt az ásványvízbe ön­tötte. Senkinek sem kívánom, hogy átéljen olyan pillanatokat, mint én akkor. Minden pillanatban vár­tam a halált. .Amikor eltelt há­rom nap, és a halál mégsem ra­gadott el, rádöbbentem a tévedé­semre. Akkor láttam csak, hogy mennyire megbántottam magát. Aztán érdeklődtem önről a por­tásnál. Elmondotta, hogy kicsoda ön, hogy hová valósi és hogy hol dolgozik. Ezzel a tévedésem még- ihkább beigazolódott. Am, hogy mi lesz tovább, nem tudom, ön az egyetlen ember, aki ismeri a kál­váriámat. Az elmúlt hónapok tör­ténetét és azokat az okokat is, amelyek visszahoztak ide a való­di hazámba. Történjen most már bármi... És most engedje meg, még egy pohár whiskyt...-0­Másnap késő délután doktor Kamenick^el üldögéltem az erdő szélén, messze kint a város mö­gött. Előttünk kis tüzecske lobo­gott. A nyársra húzott és szép barnára sült szalonnadarabok íny- csiklandóan illatoztak. A doktor­nak nagyon ízlett. De méginkább ízlett neki a jó kisüsti szilvapá- liiúca. Hoztam magammal egy üveggel ide a fürdőbe is, és most a tegnapi whiskyért én kinálgat- tam földimet. Poharak sem kellet­tek hozzá. Elég volt mindkettőnk­nek a kis porcelán pohár, amely­ből az ásványvizet iszom. .Aztán doktor Kamenicky egy vastag dossziét szedett elő a tás­kájából. Egyik lap a másik után tűnt el a lángokban. A laborató­riumi napló gyilkos képletei egy­szeriben hamuvá váltak. .Az L 15- ös készítmény előállításának a re­ceptje füstként szállt az erdő fö­lé. Vége 7 / »2 Mona Lisa! Köszönjük, hogy tel- 1^ hívta figyelmünket arra a tényre, V J miszerint ön találta fel a spa- nyolvlaszt. Ez azonban az ön te- hitetlenségén semmit sem véltoz- W* tat. Tudja, kedves Mona Lisa, ha Í a rovatban nem közöltünk volna már jó néhány tehetséges ember­től verset, valamiféle ellenszenvvel, elfogultsággal vádolhatna bennün­ket, de így... £orai ellenére is ö- rülnénk azonban, fia ön lenne a ' csehszlovákiai magyar irodalmat megváltó zseni —, hogy ezt bizo­nyíthassa, az' Oj Ifjúságot kivéve, gondoljuk minden lap a rendelke­zésére áll... Mi ugyanis továbbra is csak a magunk véleményét mondhatnánk, és nem azt, amit ön hallani szeretne! Anvi a József AttUa-Idézetet il- leti, mi ia tudunk egyet, önnek Sk szólót; ,,Nosza költő! Holt a hol- dad; / köldököd kötél; / csettin tésed égó város, tollad ' füstölög ^ s egy szál gyufát nem ér!" ! • „Felhőnagyságü fekete var* jak“: Versei egyelőre gyámoltala- nők, nehézkesek. Nyelvileg is su- ták. Kifejezési eszközeinek tárhá- -fj'í zát kellene bővítenie — olvasson, tanuljon! Idővel .jelentkezzen uj- iKi ra! • „Piros tulipán“: Levele mé­Í lyen megrázott bennünket, de örü­lünk, hogy az irodalom Is helyet kap életében. Versel ugyan nem ütik meg a közöIhetöség mértékét (túlságosan is személyes jellegű­ek), mégsem beszélnénk le a vers­írásról. Ha önnek örömet jelent el írás, mi Is önnel örülünk. (Kérés sének eleget teszünk!) • B. M. Várgede; Túlságosan 11 fiatal még ahhoz, hogy komoly mondanivalója legyen, vagy azt «- setleg költői szinten meg tudja fo­galmazni. Tanuljon, olvasson sokat, főleg mai költőket (Weöres, Kián, sák. Nagy László, Juhász Ferenc ’ stb.y, tanuljon tőlük — látást, lit- tatást! # „KMX 3“: Verseiben csupán édes-bú.s magyamőta Izeket talál­ni tunk. Nem tudom, gondolkodott-e már azon. hogy mi^t akar ver­I set írni? Ha nem. sürgősen pótol­ja. Figyelmébe ajánlanánk a ma­gyar nyelv tanulmányozását is... • „Dark Roses“: Verseivel kel­lemesen meglepett és örömet szer­zett. A' „borsószemek...“. ,,hintá­ba..." kezdetüek jók! Különösen sikerült a 8 sor cimfl, amit olvas­son el Itt Is — biztatásként: ..tárt ajtók' mögött / vegetál a csönd / a ruhásszekrényben / vö- kjjSrös paphTózsik / ringatóznak a fogason — / megbotlik bennük az idő / tárt ajtók mögött / vegetál JK a csönd." Biztatjuk! Tanuljon, művelje ma- gát! Ha verset Ír, gondoljon Jó- ^:^zsef Attila egyik sorára; „A líra: ^Bloglka“! Küldjön újabb verseket! Házassági balesetek Ili. A fölé- és alárendelt szerep küldetése a házasságon belül Mint ahogy már elmondtuk, a romantikus szerelemre jellemző, hogy a társak egymás rabjaivá válnak. Teljesen tudatlanul azt óhajtják, hogy maguk a lehető legkevésbé függjenek, de ugyan­akkor a társuk a lehető legnagyobb mértékben kötve érezze ma­gát. Ezt a jelenséget a szerelmi kapcsolaton belül a mi helyze­tünk és elfoglalt helyünk határozza meg: Ha a kapcsolat a lehető legnagyobb mértékben köt bennünket, akkor alárendelt, ha vi­szont érzelmileg csak kis mértékben függünk a kapcsolattól, fölé- rondelt a helyzetünk. Ebből a szempontból vannak kiegyensúlyozott és kiegyensúlyo­zatlan kapcsolatok. A kiegyensúlyozatlanság jelentkezhet már a kezdet kezdetén (ha egy ismert színésznő kéményseprőhöz megy férjhez), de a legtöbb esetben a szerelmi kapcsolat kialakulá­sának az idején jön létre, ha az egyik társnak sikerül feléren- delt szerephez jutni. Olyan ez azonban, mint Pürrosz győzelme; Társam ugyan teljesen független lett, de engem már ez a kap­csolat nem izgat, sokszor teidiemre van, esetleg undorodom tőle. Ha ekkw nem jön valamilyen külső beavatkozás, a kapcsolat rendszerint megszűnik. A fölé- és alárendelt szerep megszerzéséért nagyon sok tisz­tátalan eszközt is használnak a szerelmesek. Az egyik ilyen ve­szélyes eszköz a féltékenység szándékos felkeltése. A szerelme­sek az első időszakban még örömüket is lelik abban, hogy társuk féltékeny, de az ilyen kapcsolat sokszor még az erőszakoskodá­sok határát is eléri. A romamtikus szerelemben tehát a szerelmesek a fölé- és alá­rendelt szerep megszerzésére törekszenek, ám az esetleges győ­zelmük nagyon kétes és rövid életű, mert teljesen tönkreteszi az érzelmi viszonyukat. Pszichikai megnyilatkozásaikban megfigyelhetjük, hogy az egyik fél nagyobb mértékben féltékeny, mint a másik: gyakran veszek­szenek. provokálják egymást, keresik a veszekedést és ezzel még csak súlyosbítják az amúgyis rossz helyzetüket. Sőt, kettejük kapcsolata állandóan a figyelmük központjában van. és ezáltal megszűnik érdeklődésük az egyszerű kedvtelések, a munka és a kötelességek iránt, azaz; kapcsolatuk válaszúton van. Ha a társak elfáradnak, a harc néha alábbhagy. .Az életben néha bekövetkezik önmagátél is az ..esonélés". A társak valamilyen megfoghatatlan tonnában rájönnek, hogy az eljárásuk, viselkedé­sük badar. A szerelmi kapcsolat pozitív oldalai újra túlsúlyba ke­rülnek, és a házastársak között anélkül, hogy tudatosítanák, kiala­kul egy Ideális állapot. A házasságon belül ennek az állapotnak mindenképpen be kell következnie, és a társaknak ügyelniük keli arra, hogy a fent jel­zett egészségtelen harc ne következzen be. Az Identilikált, kie­gyensúlyozott szerelemre jellemző, hogy a házastársalc megvédik ezt a kiegyensúlyozott állapotot. Az okos térti és nő fékezi ma­gát, igyekszik, hogy szerepe semmilyen tormában sem legyen fölérendelt. Ha például a társam féltékenykedni kezd — és én eléggé okos vagyok —. azonnal elkezdem vele az együttműkö­dést, hogy valamilyen formában megszűnjék a féltékenysége. £i ugyancsak Így járok el, ha például ráj'dvök, hogy szmrelmi érzé­seim alábbhagytak, nem botlom bele az első lányba. Érzelmi átalakulás a házasságon belül .A szerelmesek fényűző kapcsolata a házasságon belül termé­szetesen megváltozik. Mind a két fél tUggó viszonyba kerül anya­gilag és gondokban Is. A szédítő romantikus szerelem rejtett, d« annál veszélyesebb ütéseket kap. Ha a házastársak az örök és abszolút szerelem bűvkörében élnek, nagy csalódások érik őket a házasságon belül, mert sok minden megváltozott az eredeti sze­relmesek kapcsolatához képest. A szerelem ugyanis nem isteni ajándék, hanem természeti adottság, és az együttélés körülmé­nyeitől függ. Az együttélés megvéltoztatásával keli, hogy bekö­vetkezzen a kapcsolat megváltozása Is. Ez a változás pedig a há­zasságon belül jelentkezik — akár akarják a házaspárol!, akár nem. A házasságban szükséges ezért, hogy a szerelmi kapcsolat ama másik, káros oldala olyan mértékben gyengüljön meg, hogy az együttélés a lehető legideálisabb és harmonikus legyen, és főképp pedig a legkevésbé rivalizáljanak egymás közt. A házas­ságon belül már nincs helye a harcnak, a szerelmi vágyak kor­bácsolásának, kell, hogy a kölcsönös megértés és együttműködés uralkodjék, tehát az az állapot, amely képes elnyomni a szerelem negatív oldalát. Viszont az is fontos, hogy a házastársak ugyan­úgy szeressék egymást, mint korábban — csak mégis egy ki­csit más formában. Hogy hogyan? (Folyutjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents