Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-16 / 24. szám
6 új ifjúság r CSEPRÓ Mint ismeretes, Puskás Madridból Athénba költözik, hogy két esztendőn át havi kétezerötszáz dolláros fizetés ellenében föllenditse a görög liga egyik éllövasá- naik, a PANATANEIKOSNAK helyzetét. A hír hallatán több gondolat villant át fejünkön. Az egyik: Görögországot számos csehszlovák turistacsoport látogatja. Az egyikkel talán eljutunk mi is, és elkészítjük a mi olyan régen tervezett interjúsorozatunkat. A másik: a sors kegyes szeszélye folytán megtörténhet, hogy Csehszlovákiába látogat kupameccset játszani a görög együttes. Akkor pedig még egyszerűbb lesz a dolgunk.-0Szepesi György élete első melléfogását követte el, a- mikor Csehszlovákiától jó szereplést várt Mexikóban. Bizonyára ő is sokat töprenghet azon, mi történhetett Marko fiaival. Ez a tippficam persze mit sem von le a nagyszerű szakember tudásából és értékéből. Érdekes volt a Brazília — Csehszlovákia találkozó után rádiónyilatkozatát hallgatni: „Végre igazi foci! Felé és társai bebizonyították, hogy van még szép játék. Visszaadták a labdarúgásba vetett bizalmamat, a szép játékba vetett hitemet."-0Aki szorgalmasan olvassa az Üj Ifjúságot, megfigyelhette, milyen gyakran foglalkozunk a csehszlovák liga magyar labdarúgóival, közülük is elsősorban Szlko- ra Györggyel. Ügy véljük, kötelességünk is róluk írni, azonkívül pedig Szikora is, a két Móder is és a többiek — az ország legjobbjai közé tartoznak. Most ismét megjegyezzük: amikor Marko kijelölte huszonkettes keretét, szóvá tettük: véleményünk szerint a technikás, a jól lövő és íejeselő Inter-játékosnak is ott lett volna a helye a Mexikóba utazók között. Csak a legelfogultabbak mondanák e- setleg, hogy mindezt azért tettük, mert Szikora a Duna utcai Magyar Középiskolában érettségizett. Természetesen közel áll hozzánk ezért is, de elsősorban tudása és embersége miatt becsüljük. A brazilok és románok elleni mérkőzés közben jöttünk rá aztán: miiyen jól érvényesült volna itt Szikora térérzéke, labdakezelése, lövőkészsége és nem utolsósorban pontos, meredek átadásai. Sem Kuna, sem Kvasnyák, de Hrdlicka sem volt bőrében. Szikoráról viszont éppen a brazilok elleni, öt évvel ezelőtti teljesítménye után irta a brazil szaksajtó: megszületett a csehszlovák Pelé. Meggyőződtünk róla, hogy az Inter-játékos bízott társaiban és szurkolt nekik. Ki tudja, ha most ő is a vesztes, hazatérőben levő együttesben szerepelne, nem hatna-e ez további pályafutására? Így talán újból nekilendül, hogy bebizonyítsa: igenis ott van a helye a legjobbak között. ■1 i í íá ?? I i) í Inter! Ismét A világ legfurcsább, együttese, a nagyszerű egyéniségekből álló, de mégis meg-megingó Inter Bratislava ismét a KK döntőjébe verekedte magát. Különösebben nehéz ellenféllel nem találkozott, mert például a budapesti Honvéd is csak árnyéka egykori önmagának. Mindez mit sem von ie a sárga-feketék érdemeiből. Ezúttal Levickyt és Majthényit mutatjuk be egy-egy lEelvéte- len olvasóinknak. A jobbszélső és a kapuvédő a szállodai szobában került Kolár Péter fény- képezőgéjének lencséje elé. Nem mindennapi képek tehát, s egy kis körítéssel ezt a képaláírást tehetnénk kommentárként alájuk: Levicky és Maj- thényi, vesztes mérkőzés után, egyik nagyvárosunk szállodájá- ben reggeh__________________ nm az 2500 induló, 50 halott A világ leggyorsabb és egyben legkegyetlenebb autóversenyét az amerikai Indianapoltsban rendezik meg, 1911 óta minden esztendőben. Ez az Egyesült Államok legnagyobb szabása autóversenye. Hat évtized alatt 2500 autós állt rajthoz, s ezek közül ötvenen életüket vesztették. Minden ötvenedik versenyző meghaltt Aki itt rajthoz áll, számol a pusztulással. Monte Carlóban nincs szinte egyetlen egyenes szakasz, Indianapolisban nincs egyetlen éles kanyar. Ovális, felül Is lezárt, u alaprajzú a pálya. Két hossszú egyenesből és két nyújtott kanyarból áll. Az 500 mérföldes — 804 kilométeres — tánvon 250-260- on aluli sebességgel nem lehet versenyben maradni. Mindössze négy kilométer egy kör, és 32 autó állhat rajthoz. A start előtt egy kört az edzésidők által meghatározott sorrendben, elég lassan, 140-160 km-es sebességgel tesznek meg a kocsik, aztán elszabadul a pokol. Egymás mellett, egymás előtt, egymás mögött centiméterekre vannak az autók, amikor fölgyorsulnak 250-270 vagy 300 km-es sebességre. Ha csak egyetlen vezető keze rezzen meg, máris összeakad két kerék, és megvan a tömegszerencsétlenség. Indianapolis nem kapott világbajnoki futamot, a VB sztárjai mégis mlndany- nyian összegyűlnek, és speciálisan erre a versenyre készített kocsijaikkal próbálnak minden eddigi rekordot fölülmúlva az élre kerülni akár az életük árán. Úgy gondolják, megéri a kockázat. Az ez évi győztes, az amerikai Unser 250 000 dolláros díjat kapott — vagyonos ember lett belőle. Az utolsóként célba érő autós is nagyobb pénzösz- széghez jutott, mint például a monacói Grand Prix Hőse. A rendezők számára nem okoz gondot ezeknek a horribilis prémiumoknak a kifizetése. Indtanapollsba még nézőként is „sikk“ eljutni. Amerika legtávolabbi részéből ideautóznak, vonatoznak, repülnek a legtehetősebbek, hogy láthassák a világ leggyorsabb kocsijainak és vezetőinek szédítő körforgását. Idén 300 000-en látták a versenyt, és csak autóik parkolási díja fejenként tíz dollár... Az amerikainak legalább olyan fontos ezen a versenyen a megjelenés, mint például a csehszlovákiai magyarnak a gomba- szögi seregszemlén való részvétel. Csakhogy Gombaszög szelídebb, kedvesebb, békésebb látvány. Idén nyolcvan autós nevezett be, de csak harminckettőt engedtek rajthoz állni. A legjobb 32-t az edzésidők alapján választották ki. Az edzés tehát már önmagában is félelmetes gyors verseny volt. Aztán következett a szombati nap, amely emberáldozat nélkül B zárult, de tizenhármán kisebb baleset, illetve motorhiba miatt így is kénytelenek voltak féladni a versenyt. A győztes Al Unser — a hagyományoknak megfelelően — amerikai színeit képviselte. Ötvenkilenc éve Rav Harroun volt az első verseny győztese Indianapo- llsban. Nemrég halt meg Floridában 90 esztendős korában. Legnagyobb fájdalma az volt, hogy a mai versenyeket már betonpályán rendezik. „Beton mindenütt van" — mondogatta. „IndianapoUsnak az volt a specialitása, hogy a pályát három és félmillió téglából rakták ki.“ Harroun után volt egy-két európai siker is, az 1916-os évet követően a- zonban csak amerikaiak győztek. Ök erre a pályára alkalmas „monstrumaikkal" álltak rajthoz, az európaiak a sokkanyaros, nehéz pályákra épített, könnyű, frissen gyorsuló, de nem kitartó kocsijaikkal nem bírták a versenyt. Negyvenkilenc éven át amerikai győzelmek születtek, aztán 1985- ben fim Clark, a nagyszerű skót autós, aki azóta szerencsétlenül járt, megtörte az amerikaiak sikersorozatát. Clark szenzációs elsősége után ismét az amerikaiak következtek. Nekik — Indianapolis kedvéért — érdemes egyedi konstrukciókat építtetni. A világbajnoki futamokon — amelyek a versenyzők rangját adják meg — az amerikaiak indlanapollsl kocsijaikkal nem tudnak Jelentős eredményeket elérni, ZSOLT ROBERT A világbajnokság belülről Csehszlovákia sajnos alapos meglepetéssel szolgált a mexikói világbajnokságon. Itt bizonyára a VB után indul meg az az elemzö-vitázó folyamat, amely Magyarországon a „Marseille utáni korszak“ néven ismeretes. Lapunk három olyan válogatottat szólaltat meg a közeljövőben, akik ott ültek a csere- pádon, látták Felét, Szatmareánut és Bobby Charltont, de tudásuk, képzettségük bizonyítására — legalábbis az utolsó találkozó előtt — nem került sor. Hallották a szövetségi kapitány sóhajtásait, láthatták az ellenfél góllövőinek mámorát. PIV.ARNiK, POLLÄK és FLESAR az ANGLIA, BRAZÍLIA és ROMANIA ellen vívott találkozókat elemzi majd lapunk közel- r,i.„n megjelenő számaiban. Puskásék még mindig lobban fociznak ? Június elsején ritkán látható futballparádé szemtanúja volt a belgrádi Partizán-stadion harmincötezres közönsége. A pályán az ötvenes évek világhírű futballistái vonultak föl az Eu- rópa-válogatottban, illetve a jugoszláv öregfiúk csapatában. Európa képviseletében Grosics — Buzánszky, Novák (Csehszlovákia), Mátrai, Masopust — Koppens (belga), Szalnyikov (szovjet) Bozsik, Puskás, Mers (belga) kezdte a játékot, majd később pályára lépett még a francia Piantoni, a görög Malga- lie, a holland Karlie és Hidegkúti Nándor is. Jugoszlávia csapata így állt fel — Beara — Sztankovics, Cso- lics — Csajkovszki, Horvát, Boskov — Ognyanov, Milutinovics, Vukas, Böbék, Kosztics. Csereként Zerovics, Valók, Markovics, Kaloterovics és Rakov játszott. Jugoszlávia együttese, mint ismeretes, 3:2-re győzött. A keddi belgrádi lapok szerint az egykori világhírességek látványosabban, szebben futballoznak, mint a maiak. Amint Kocsis Tamás, a Magyar Távirati Iroda tudósítója írja, a kétszer negyven perc alatt a labdarúgás annyit emlegetett aranykora elevenedett meg a Partizán-stadionban. Európa egykori legjobbjai már nem futnak valami gyorsan, de a labdát talán még ma is pontosabban és gyorsabban futtatják, mint utódaik. Technikájuk ma is lélegzetelállító. Cseleik, megoldásaik a régiek. A belgrádi Szport és Politika című napilapok fölhívták a figyelmet arra a jelenetre, amikor a 10. percben Bozsik úgy adta a labdát a belga Koppensnek, hogy a védelem azonnal sakk-matt helyzetbe került. „Köszönet a nagymesternek, ezt meg kell ismételni“, írja a játékról a belgrádi Szport. A meccs góljait egyébként Vukas (2) és Valók, illetve Koppens és Piantoni szerezték. solta, csupán Csuzsin, aki- n ben bízott is. | Első célja Zsabotinszkij | világcsúcsának megdöntése | volt. Könnyedén elérte. .\z- § tán már csak az álomhatár B állott ellen egy ideig, de | csak egy ideig: túljutott a p hat tonnán is. Ma szinte | konkurrense sincs, csupán a 1 belgák üstököse szoríthatja É meg, s mivel róla elég ke- & veset tudunk, egyelőre nem I jósolhatjuk meg, mire ké- ^ pes. . Sok szakember spekulál- gat most a számokkal. Ügy vélik, Alexejev talán a 630 i kilogrammos teljesítményt is elérheti egyszer, ha i- gazán megszorítják. Edzéseinek szívósságában és in- ' tenzitásában ugyanis senki i sem kételkedik. | Képünkön .Alexejev (balra) és Zsabotinszkij méri össze erejét egy kis „kéz- leszorítós“ játékban. Még kezet fogni sem kellemes | velük... I ? IS a 630-at Alexejev fölemeli Minden sportágnak fölállították az „álopihatárait.“ Ezek az „álomhatárok“ aztán sorra ledőltek. Az egy- mérföldes síkfutás határa, az emberi teljesítőképesség maximuma a 4 perces idő volt. Hol van már a 4 perctől kontinensünk vagy bolygónk élcsoportja? Ifikorú versenyző is ért már el ennél jobb időt. Ugyanez volt a helyzet a súlyemelésben is. Eleinte féltonna volt a nehézsúlyú- ak teljesítményének utolsó határa. Aztán az 330 kilogramm. És most a hattonnás álomhatár is megdőlt, sőt már a 6.30 kilogrammos teljesítmény lehetőségét latolgatják szakmabeliek és sportágon-belüliek. Alexejev, a világcsúcstar- tő 28 éves, 186 cm magas és 134 kilő. Falusi gyerek. aki a háború után kisvárosba települt szüleivel. Mint az Erdőgazdasági Institut hallgatója találkozott először a vasakkal, míg addig szinte minden sportággal megpróbálkozott: úszott, síelt, focizott, futott. Ki hinné, hogy ez az izomtömeg 11 mp alatt tette meg a 100 méteres távot, 180 cm-t ugrott magasba és első kísérletre 243 kg-os súlyt emelt a válla fölé? Kitűnt tehát azonnal, és szívós edzésbe kezdett. Évről évre fejlődött, szinte száz kilogrammokkal haladt előre a fantasztikus világcsúcsig. Pályafutásának legjelentősebb eseménye Csuzsin nevű edzőjével való találkozása volt. Bányavárosba költözött, nagynevű súlyemelőkkel került közös edzőtáborba, senki sem befolyá-
