Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1970-06-16 / 24. szám

7 / ÄLSZilHftO FELEKI LÁSZLÓ Amikor az ősember már nem bízott ma­gában, szerszámokat kezdett készíteni. —0— A világ végtelen idő óta létezik, de fia- talabbnak látszik. —O— Én értem a relativitást, csak azt nem tudom, hogy mi az, amit értek. —0— A világegyetemnek se vége, se hossza. —0— A szabad akarat problémája rendkívül nehéz. Ki tudná megmondani, hogy a vírus akar-e kristályosodni? —O— Kövületnek lenni már a maradandöság bizonyos formája.-0­A Földtől néhány száz kilométerre már megbecsüljük a levegőt. —0— Nyomorult, fejetlen, primitív ókor! Ki halt meg akkor stroncium 90 következté­ben? A látogató Brigitte Bardot Avenue Paul-Doumer 71 szám alatti, nyolcadik emeleti lakásába lépve megle­petéssel veszi észre, hogy a napos, szellős teraszt két méter magas bambuszkerités zárja el a külvilágtól. Modern lakásban szokatlan látvány a bambusznád ke­rítés, de a népszerű filmdíva csak így tud védekezni a kíváncsi szemek pillantása ellen. A franciák első számú sztárja, aki annak Idején viselkedésével egy egész lapkiadó vállalatnak elegendő anyagot szolgálta­tott, és nem zárkózott el a propaganda elől, az utóbbi időben szemmel láthatóan ingerült az újságírók zakla­tásától. Sőt a közelmúltban vádat emelt a France Di- manche és az lei Paris ellen hamis rágalmak leközlése miatt. A nevezett lapok a fejléctől kezdve az utolsó sorig botránykrónikával töltik meg oldalaikat. Ezért ingerült a szőke filmcsillag. — A terasz köré kerítést verettem. De nem tömhe­tek be minden egyes ablakot. Diákok laknak átellenben. De legtöibbször fotóriporterek tartózkodnak a lakása­ikban. Kibérelik a szobákat, a diákokat pedig elküldik a Raphael Szállodába, és hajlandóak fizetni helyettük az egész számlát. Aztán teleobjektiveiket állandóan készenlétben tartva leselkednek. Szörnyű érzés, hogy az embernek nincs egy perc nyugalma sem. Az újságírók is gyakran egész valótlan történeteket agyainak ki. Elég, ha valakivel egyszer megjelenek az utcán, máris arra következtetnek, hogy a legújabb sze­retőm. Bár igazuk lenne. Némely újságíró udvarias és előzékeny. Az egyik hetilap munkatársa például csupa szép dolgot ír rólam. De ha valaki elolvassa az írásait, mindjárt arra gondol, valamilyen közelebbi, intim kap­csolat van közöttünk, ha ilyen őszinte vagyok hozzá. Sőt egész bizalmasan tegez az írásaiban. Pedig én az­zal az emberrel életemben sohasem váltottam szót. Nem is ismerem. De ezt még el lehetne viselni. Amit azon­ban a fotóriporterek csinálnak, az egyenesen felhábo­rító. Bazochai farmom kertjében van egy kis halastó. Egy alkalommal Vahé Katcha íróval csónakáztam, amikor a kutyák ugatni kezdtek. Akkor vettük észre, hogy a fák koronája között fotóriporterek leselkednek. Fényképe­ink az egyik olasz lapban láttak napvilágot azzal a meg­jegyzéssel, hogy Brigitte Bardot a legújabb hódolójával. Saint Tropez-i villám a tenger partján fekszik. Egy ügyes vállalkozó rájött, hogy hajókirándulásokat szer­vez azon kíváncsi turisták számára, akik BB-t óhajtják látni. A hajó minden órában kifut a tengerre és vil­lámtól vagy 20 méterre lehorgonyoz. A fedélzetén tar­tózkodó utasok távcsövei felém irányulnak. Mikor a hajó felszedi a horgonyt és újabb utasokért megy a kikötőbe, gyorsan megfürdöm. Sietnem kell, mert tíz perc múlva újabb kiváncsi tömeggel tér vissza. Van­nak emberek, akik ezért képesek 1000 frankot fizetni. Mikor másállapotban voltam, tíz milliót ígértek an- nap a fotóriporternek, aki először lencsevégre kap. Va­lósággal megszállták lakásom környékét. Ki sem tud­tam mozdulni. Egy alkalommal a rádióba kellett men­nem. Mikor líiléptem az utcára, rámvetették magukat. A nagy tumultusban a földre tepertek. Az eset szá­momra és magzatom számára majdnem tragikusan vég­ződött. Kénytelen voltam visszatérni a lakásomba. Szülni is itthon szültem, mert azok a szörnyű emberek a szülészetre is beszemtelenkedtek volna. Az sem igaz, hogy egyenesen óhajtom az ilyenfajta népszerűséget. Sohasem volt rá szükségem. Ügy sze­retném, ha a fárasztó napi munka után én Is nyugodtan pihenhetnék, mint más emberek. Már torkig vagyok az­zal, hogy örökösen a zárt falak között tartózkodjam. Nem tudom, ezeknek az embereknek nincs lelkiismere­tük? (p!) Tibor Lensky, Eva Blharyová, MiluSka Voborníková, Lad- Következő szämunMja» részletes beszámolót hozunk ka Kozderková, Éva Máziková, Peter Vaäek, Olga Sza- a Bratislava! Líra 70-ről. bová. Bob Fridi, Petra Cernocká, Milan KUpec, Karol Duchon, AleS Ulm. Az érem harmadik oldala BRIGITIE BARDOT önvallomása \.t>/ I I

Next

/
Thumbnails
Contents