Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1970-06-16 / 24. szám

4 új ifjúság „Carthaginem esse delendam“. Mint ls> meretes, az idősebb Cato, római áliamfér- ti, Karthágó haláios eilensége, fejezte be ezekkel a szavakkal beszédeit a római sze­nátusban. „Karthágót el keli törölni a föld színéről“. Clara Zetkin Visszaemlékezések Leninre című remek írásából tudjuk, hogy Vlagyi­mir Iljics a hosszú emigráció idején is min­den energiáját a burzsoá társadalom lelep­lezésére, megdöntésére irányította. Ezért is írta Zetklnnek: „A társadalom ideológiai felépítmények, a felépítmény valamely lé­nyeges részének, valamely fontos társadal­mi jelenségnek valóban marxista elemzése szükségképp a polgári társadalomnak és tulajdonviszonyainak elemzésére vezet; min­den ilyen elemzésnek ebben a végső kö­vetkeztetésben kell kicsendUlnie; „Cartha­ginem esse delendam“.-0­Lenln forradalmár életének kivételes je­lentőségű szakasza volt az 1907 végén kez­dődő, s csaknem tíz évig tartó emigráció. Svájc, Finnország, majd Lengyelország, is­mét Svájc, Svédország és több más ország jelzi ezt a kalandokban, de még inkább harcokban gazdag életutat. Kaland? Igen, ilyen sok akadt, de mindig minden a for­radalomnak alárendelve. A néhai Gleb Kri- zsanovszkij, a neves szovjet tudós írta em­lékezéseiben, hogy Lenin egyik külföldi utazásáról hazatérőben találkozott harcos­társaival. Ismert, hamisítatlan mosolyával rászólt barátaira; nyissák ki bőröndjét. Mi­után azok abban nem találtak semmi kü­lönöset, Lenin is hozzálátott a művelethez, és kiemelt onnan egy elmés kis készülé­ket, egy tengerentúlról származó kézi sok­szorosító gépet (amelynek később fontos szerep jutott a péterburgi proletariátus kö­rében végzett felvilágosító munkában). Látva a hatást. Lenin hamiskásan megje­gyezte: — Semmiség, csak kettős fenekű a bő­rönd, s a vámőrök nem voltak elég ébe­rek...-0­Emigrácíós éveinek egyik izgalmas idő­szakát Lengyelországban, majd Svájcban töltötte. 1912 júniusában Párizsból érkezett Krakkóba, s természetesen vele volt fele­sége, Krupszkaja is. A Czas (Az Idő) cí­mű krakkói lap másnapi, június 25-i reg­geli kiadásában megírta, hogy az Uljanov család a Victoria fogadóban szállt meg, s a Flórianska utcában egy olcsó vegetáriánus diákétkezdében ebédelt. Összesen 24 hónapig élt Lenin lengyel földön, s a saját vallomása szerint azért Krakkót választotta átmeneti letelepedés­re, mert közel, mindössze 12 kilométerre volt az orosz határtól. Krakkóból irányította a bolsevik párt te- tevékenységét, A Pravda szerkesztőségét, útmutatásokat adott a IV. Állami Duma (Parlament) hat bolsevik képviselőjének. E két esztendő alatt nemcsak az ősi lengyel városban lakott, hanem Podhalénak, a Tát­ra lábánál elterülő csodálatosan szép vi­déknek több helyi falujában. Különösen ked­velte Zakopanét. Kikapcsolódásként nyáron fürdött, úszott a Visztulában, télen korcso­lyázott, s mindig minden alkalmat megra­gadott, hogy az egyszerű emberekkel be­szélgessen. Kitűnően beszélt több nyelvet, de hogy jobban megértesse magát, lengye­lül is tűrhetően megtanult. Számos tanulmányt készített ezekben az időkben, a többi között olyan, később vi­lághíressé vált munkát, mint „A nemzetek önrendelkezési jogáról“ című. Jellemző az is, hogy lengyel földön való tartózkodása alatt több mint 40 művet írt a parasztkér­désről, s nyilvánvaló az is, hogy ezekhez az írásaihoz sok anyagot merített a Krakkó környéki galíciai parasztok és podhaléi hegylakók életének nagyszerű megfigyelé­A Victória fogadó vendégei FEJEZETEK V. I. LENIN ÉLETÉBŐL séből. Lengyelországi tartózkodásának kí­nos epizódja volt a hírhedtté vált „kém­kedési“ ügy. Kínos lett az ostoba Osztrák-Magyar Mo­narchia adminisztrációja számára. Amikor 1914-ben kitört a világháború, Lenin ga­líciai területen tartózkodott. Ez azonban az Osztrák-Magyar Monarchiához tarttozott. Egy feljelentés nyomán az osztrák csend­őrség azon a címen, hogy Lenin a cári orosz hadsereg (!) javára kémkedik, le- tartőztatta. A vád annyira képtelen és megalapozat­lan volt — amellett nagyszabású nemzet­közi tiltakozó mozgalom is indult —, hogy 11 nappal később szabadon bocsátották. In­nen, Krakkó és Bécs érintésével, a semle­ges Svájcba utazott. Itt voltak még akko­riban a legkedvezőbb feltételek a forra­dalmi munka folytatására. S mennyire jel­lemző Lenin munkastílusára, szüntelen ten- nivágyására, hogy meg sem pihent még Svájcban, amikor szeptember 6-ára megbe­szélésre hívta össze a Bernben élő bolse- vikokat.-0­A Svájcban töltött évek végleg megérlel­ték Leninben a forradalom győzelmének taktikáját, stratégiáját. Pedig ebben az idő­szakban a munkásmozgalomra a súlyos apály volt jellemző. 1915-1916 táján, Euró­pában mindenütt diadalmámorban ünnepelt a nacionalizmus, a németek is „győzelmet győzelemre halmoztak“. Ki láthatta akkori­ban, hogy alig egy esztendő múlva, Orosz­országban olyan események következnek, amelyek megrendítik a világot? Lenin azon­ban nemcsak meglátta az események me­netében a közelgő győzelem lehetőségét, de rendíthetetlenül hitt is benne. A kora­beli feljegyzések tanúsítják, hogy Lenint még harcostársai közül is sokan álmodozó­nak, fantasztának tartották, ellenségeiről nem is szólva. S Lenin, a forradalmi álmodozó, a későb­bi nagy reálpolitikus, aki minden idők leg­nagyobb szabású szocialista forradalmát ihlette s vezette győzelemre, egyúttal na­gyon is hétköznapi ember volt. Minden „hétköznapi“ dolog érdekelte. Svájcból nemcsak azt vette észre, hogy semleges ország, s ezt a tényt jól ki lehet használ­ni a nemes ügy számára, de azt is, hogy páratlanul szép ország, a csodaszép hegyei­vel, tájaival. Krupszkájával, hűséges élet­társával, barátaival nagy kirándulásokat rendeztek, gombaszedéssel egybekötve, s alighanem jobban ismerte a vidék csúcsai­nak, ormainak történetét, mint sok föld­rajzos.-0­Minden vágya: hazatérni Oroszországba. ■A tíz évig tartó, hosszú emigráció bizony sokszor ellágyította, amikor hazájáról esett szó. De sohasem lankadt, sohasem csüg­gedt. Kérlelhetetlen volt elvi kérdésekben, nem ismert sem barátot, sem ellenséget. Svájci emigrációjában sokáig velük volt Inessza Armand, jó barátjuk. Armand ma­ga is kiváló marxista volt, s több írása mutatta tehetségét. 1916 decemberében Vlagyimir Iljics Lenin ezt írta Inessza Ar- mandnak: „Az imperializmusról szóló kéz­iratom szerencsésen eljutott Pétervárra, és ma azt írják, hogy a kiadó (aki nem más, mint Gorkij! ó, az ostoba!) elégedetlen, mert túlságosan élesen támadom — mit gondol, kit? — Kautskyt! Levelezésbe akar kezdeni velem!!! Nevetséges is, meg bántó is. Hát ilyen az én sorsom. Egyik harci kampány a másik után — politikai ostoba­ságok, ízetlenségek, az opportunizmus stb. ellen. Ez így megy 1893 óta. És emiatt gyúlöl engem egy csomó szimpla fráter. De én az­ért mégsem cserélném el ezt a sorsot a „békéért“ az ilyen alakokkal“. B etejezodött a Budapesti Nemzetközi Vásár. Az évenként ismétlődő, egyre nagyobb és nagyobb nemzetközi ipari seregszemle az id^ is beváltotta a reményeket, s bebizonyosodott, hogy vetekszik az európai nagy nemzetközi vásárok színvonalával, s küldetése, eredményei is elérték ezt a színvonalat. Az Idei BNV magas színvonala, küldetésének széles köre azzal magyarázható, hogy Magyar- ország újjászületésének jegyében, a felszabadu­lás negyedszázados évfordulójának esztendejében került megrendezésre. A színhely — mint kezdettől fogva — most is a Városliget volt. amely nagyban emelte a vá­sár értékét, hangulatát, hiszen párját rHkltó a budapesti vásárterület, ahol a pavilonok ős, év­százados fák között épültek lel. £s éppen ak­kor virágzott az akác. A természet architektú­rája harmonikusan vegyült itt az emberi fantá­zia és kéz szülte architektúrával. A vásár területének nagysága 260 000 négyzet­méter, amelyen belül több mint 1000 magyar s számtalan külország vállalata állította ki termé­keit. A szocialista államok s a világ ipari orszá-* gainak híres nagyválalatai mellett olyan orszá­gok is jelen voltak, mint Pakisztán vagy Ele­fántcsontpart. Az ENSZ fejlesztési szervezete, oz UNIDO az idén másodízben vett részt a BNV-n, ahol irodát állított fel azzal a céllal, hogy a fej­lődő országok kereskedelmi, gazdasági szakem­berei számára lehetőséget biztosítson a kiállltö országokkal való gazdasági kapcsolatok felvéte­lére. Ésszerű gondolat volt ez, amely szép, je­lentős eredményeket hozott, s az UNIDO-iroda munkája nemcsak kereskedelmi, hanem a humá­nus segitesi akarás szempontjából is jelentős. A Budapesti Nemzetközi Vásár főrendezője, a HUNGEXPO ma már világszerte ismert keres­kedelmi és propagandaügynökség. A magyar ipar termékeinek mind hazai, mind külföldi bemuta­tását, reprezentációját bonyolítja le. A HUNG­EXPO egyben reklámügynökség is — s nem kicsi, hiszen a hazai és külföldi vállalatok megbízásá­ból óriási reklámtevékenységet végez. Azonkívül, hogy csaknem húsz jelentős külkereskedelmi szaklapot adnak ki, alkalomszerűen három nyel­ven jelentetik meg a Hungexpo Vásár Híradó­ját, a vásár napUapját, amely szolgálja és se­gíti a látogatót. De térjünk arra, amit a vásármi bemutattak, amit láthattunk! HAZÄNK Huszonhat külkereskedelmi vállalaton keresz­tül mutatta be Iparunk a gyártmányait a Buda­pesti Nemzetközi Vásáron, s ez a szám maga­sabb a tavalyinál. Az 1969-es Brnoi Nemzetkö­zi Vásáron kedvező folyamat Indult el a két or­szág műszaki-gazdasági kapcsolatainak fejleszté­se terén, ami az idei budapesti vásáron még to­vább bővült. Iparvállalataink figyelemmel kísérik a magyar ipar fejlődését. Ugyanez persze köl­csönösen Is fennáll, s hazai piacunkon egyre jobban növekszik a magyar, a magyarországi piacon pedig a csehszloivák ipari termékek lis­tája. Hazánk és Magyarország kölcsönös együttmű­ködésének komoly tradíciója van, s ez az együtt­működés állandóan növekszik. A ml külkereske­delmünkben Magyarmiszág a negyedik helyet fog­lalja el, fordítva ugyanez a helyzet. Az idén a csehszlovák pavilon területe 13Ó0 négyzetméter volt, s ezenkivUl ugyanekkora volt a szabadtéri klállitásl területünk is. Persze, mint minden ha­sonló nagyvásáron, itt is a csehszlovák gépipari termékek reprezentálták iparunkat. Kötőgépek, mezőgazdasági gépek mellett természetesen ott volt Skoda gépkocsink mindhárom típusa, s né­hány motorkerékpár. Mondani sem kell, milyen érdeklődést keltettek, ugyanúgy, mint a köz­szükségleti cikkeink vagy a jabloneci üveg és fém bizsukészletek. A MAGYAR BÚTORIPAR El kell mondani, egyre közelebb kerül a világ­hírnévhez. Mindannak ellenére, hogy Jugoszlávia bútoripara az utóbbi években betört a világpiac­ra, a magyar bútorokat legalább olyan nagy ér­deklődés övezte, mint a jugoszlávokét. Méltán. S ha a kiállított típusok már az üzletekben len­nének, a magyar vásárló bizony nem panaszkod­hatna, mert minden igénynek, ízlésnek — s mondhatjuk zsebnek is — tökéletesen megfelelő árut Jelent. Alig akadt magyar bútortípus, amely ne nyert volna valamilyen jelentős dijat a vá­sáron. A szóban forgó ízlést három csoportra oszthatjuk. Vannak, akik az antik bútort szere­tik. Miagyarországon — akárcsak szerte a vilá­gon — ismét tért hódított a szecessziós bútor. Nemcsak az Igényekben, hanem a gyártásban is. A vásáron ez beMzonyosodott. Csaknem egy tu­cat komplett sz<ű>aberendezés-tipust láthattunk, amelyek csak annyiban jelentenek kevesebbet a régi bútoroknál, hogy patinájuk nem évtizedes vagy évszázados. Tökéletes utánzatok, s ami nagyon lényeges, nem a gépek mesteri képes­sége, hanem kiváló asztalosművészek kézi mun­kája rejlik bennük. A második kategória a nap­jainkban legelterjedtebb európai bútortípus, a- mely szintén ott volt, de nagy érdeklődést kel­tett a harmadik kategóriába sorolható típus, a szupermodem, felfújható és kombinálható bútor is. Legkésőbb két éven belül valamennyi kap­ható lesz majd a magyar piacon, s feltehetően elegendő mennyiségben, hiszen a kiállítást kö­vetelmény-kutatással kötötték egybe, ami any- nyit jelent, hogy az igényeket már ,jó előre fel­mérik. RUHÄZAT1 CIKKEK Legtöbb a magyar HUNGEXPO pavilonjában volt. A világhírű pesti divat lassan fogalom lesz, akárcsak a párizsi — mondanák a férfiak. Le­het, hogy egyszer így lesz. Mindenesetre megle­petésszerűen szép, kitűnő minőségű ruházati cik­keket láthattunk, nemcsak a pavilonokban, ha­nem a kirakatokban is. A magyar cipőipar az utóbbi években hihetetlenül sokat fejlődött. Per­sze a férfiak ebben a pavilonban is tökéletes ki­sebbséget ,,élvezhettek“. zsi divatból is. A francia pavilonban nem kisebb divat-nagyhatalom kreációit állították ki, mint a világhirű Diorét. De a pakisztáni pavilonban is volt látnivaló. A modem öltözködésben újra te­ret hódított népművészetnek Pakisztánban is hódolnak. Ha párhuzamot vonunk két pavilon látogatott­sága között, bizony nem lesz a különbség. Az egyik pavilonban az Apolló-10 űrkabinját mu­tatták be, a másikban a magyar népművészet re­mekeit. Aki erről a kettőről tudott — biztosan megnézte. Aki ezt látta — nem fricjti el. Hód­mezővásárhely, Karczag, Heves, Csongrád, Bara­nya. Debrecen, Szabolcs, Sárköz, Tápé. Mezőkö­vesd... és sorolhatnánk hosszan azokat a me­gyéket, falvakat, városokat, amelyek népművé­szeti hagyományaink felújttásával újra bekerül­tek nemcsak a magyar, hanem az egész világ köztudatába. Csodálatos ruhákat — s gondolom, nem lepődik meg senki, ha azt mondom — di­vatcikkeket láttunk a magyar népművészeti pa­vilonban. A SZOVJETUNIÓ ..Kiállításunk Lenin életművét tükrözi“. Ez alatt a jelige alatt mutatták be a szovjet ipar termékeit — három és félezer négyzetméternyi területen —, több mint 1500 kiállítási tárgyat. Sok helyet foglal el Lenin életművének bemuta­tása. A pavilon bejáratánál eredeti Lenin-fény- képdokumentumok fogadták a látogatót. A pavi­lonban szovjet szerszámgépek, finommechanikai berendezések, nyomdagépek, a repUléstechnika fejlődését dokumentáló makettek, optikai beren­dezések és háztartási gépek mellett számtalan érdekesség. A szovjet gépkocsik legújabb sztár­ját, az új Volgát is elhozták, a látogatók pedig megcsodálták. A tavalyi vásáron 35 mllUó rubel értékű áru- szállítási egyezményt kötött Magyarország a Szovjetunióval, s az idén a kölcsönös export- import szerződések értéke elérte a százmillió ru­belt. A látogató érdekében A vásáron belül s ezzel kapcsolatos szolgálta­tásokkal jelesre vizsgáztak a magyarok. Meg­számolni sem tudtam az éttermeket, s a kitűnő ételek dicséretére sem találok szavakat, a fel­szolgálásra szintén nem lehet panasza senkinek. Kávét — és jót! — minden ötven méteren iha­tott a látogató, ha másként nem, hát a kávéau­tomaták árulták, de nem kellett sorba állni, s választék mind déligyümölcsből, mind primőr áruból volt bőven. Szólni kell a már előre hí­ressé vált Amigo-bárról, ahol kedvezményes áron adták a Magyarországon kapható legjobb kávét (szakemberek szerint is!) — az Amigot. Ha az ember elfáradt, fájt a feje — kávét ivott, ha elfáradt és a Iába fájt, beállt a láb­mosóba. mert még erre is gondoltak. A BNV-re utazó bel- és külföldi látogatók egy­aránt igénybe vehették a 33 százalékos utazási kedvezményt, s mindannak eilenére, hogy ren­geteg volt a vidéki és külföldi látogató, elszál­lásolási probl^ák sem voltak. Csupán a fi- zetövendég-szolgálaton belül több mint hatezer személyt szállásoltak el, azonkívül természete­sen a vendégek szolgálatában állt az összes bu­dapesti szálloda. A két nagy campingtáborban négyezer ember számára volt hely. A szokáshoz híven a Müjégcsarnokban rendez­ték be a külföldiek klubját, ahol telefon, telex. IBUSZ-, MALÉV-kirendeltség állt a látogatók szolgálatában. Vajdahunyad vára lovagtermében működő szakmai klubnak a feladata hasonló volt, mint a külföldiek klubjáé. A HUNGEXPO az idén először vezette be a hostess-szolgálatot. Csinos, egyenruhás lányok segítettek a külföl­dieknek dolgaik intézésében. A MAGYAR ÉLELMISZERIPAR Az utóbbi évtizedben évente hat-hét százalék­kal emelkedett a magyar élelmiszeripar teimelé- se. Ennek bizonyítékát keresni sem kellett a vásár csodaszép üvegpavilonjában, hiszen az üz­letek kirakatainak üvege mögött is meggyőződ­hetett róla az ember. Ebben az évtizedben a ma­gyar élelmiszeripar exportforgalma is ötven szá­zalékkal emelkedett, s amint dr. Lénárt Lajos miniszterhelyettes elmondotta, átlagon felüli fej­lődés mutatkozik azokban az ipari ágazatokban is, amelyek már nem létszükségleti, hanem él­vezeti luxuscikkeket termelnek.-0­Másfél millió látogatója volt a BNV-nek. Be­fejeződött, de a munka újrakezdődött, hiszen jö­vőre ismét megrendezik a BNV-t, s akkor még látványosabb, gazdagabb kiállítással kell várni a látogatókat. A magyar és külföldi ipar budapesti sereg­szemléje jelentés vásárnak számit nemcsak a magyar, hanem az összes kiállító ország szem­pontjából. Komoly eredményekkel zárult. Befe­jezésképpen hadd idézzünk dr. Bíró József kUl- keresk^elml miniszter nyilatkozatából. „Hu­szonöt év történelmileg nem nagy idő, de az út. amit a magyar nép ezen idő alatt megtett, hosz- szú volt: a Magyar Népköztársaság messze el­jutott e történelmileg nem nagy idő alatt. A feudális állapotokból, a háborús pusztításokból sikerrel lépett ki. korszerű szocialista-társadal- mi-gazdaságl viszonyokat teremtett. Ennek meg­felelően növekedett nemzetközi tekintélye, a nemzetközi gazdasági életben való részvétele. A cél, amelyet következetesen követünk, a jövőben is ugyanaz marad; feladatunk a töretlen fejlődést tudományos igényű gazdaságvezetéssel elősegi- teni, munkások, parasztok, értelmiségiek, egész dolgozó népünk tehetségének, alkotó erejének ki­bontakoztatásával hazánk további gazdasági fel- emelkedését. politikai megerősödését szolgálni, együttműködni minden jó szándékú emberrel és nemzettel, hatékonyan hozzájárulni a szocialista világ politikai-gazdasági erejéhez a magunk le­hetőségeivel is.“ De ízelítőt kapott a látogató a legújabb párl- Feldolgozta: —ki— NAGYVÁSÁR akácillatban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents