Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1970-06-09 / 23. szám

APRÓ­CSEPRO Fidél Castro titkárnője| gyakran válaszolja az ér-| deklődöknek, tehát azoknak I akik a „főnököt“ keresik:' házon kívül van, valahol %■ tengerben található. A ku­bai kormány elnöke ugyanis minden szabad percét ki­használja, és hogy löUris-- sUljön a többórás tárgyalá-« sok, kormányülések, külföldi utazások után, szigonyt, bú­váröltözéket és úszónadrá­got vesz magához, s mát« száll Is alá a tengerbe. b Fájdalmas párhuzam ki-^ nálkozik ezzel kapcsolat-- ban: az ausztrál miniszter-, elnök esete, aki nyomtala-^ Bul eltűnt néhány évvel ez­előtt, éppen búvárkodás közben. De ne fessük az ör­dögöt ■ falra! •0­A csőkolózás világcsúcsát! két londoni fiatal tartja. A lány huszonkilenc, a fiú mindössze húszesztendős, s egyetlen csókjuk csaknem háromnegyed óra hosszig tartott. Az újságírók kíván­csian faggatták a kimerült párt: valóban ennyire .sze­retik egymást? Nem is mon-. danám, jegyezte meg a ki­lenc évvel idősebb, és min­den bizonnyal jóval tapasz­taltabb nő.-0­A sportágak között még most is óriási különbségek vannak. Ne a „műfaji“ sa-i Játságokat elemezzük, ha­nem az anyagi juttatást, a népszerűséget. A prágai Stadion, a Start és a Képes Sport testvérlapja, érdekes képet közöl. Két mezbe öl-j tözött férfi vaskaput cipel, j A képaláírás; öt perc múlva| kezdetét veszi a Bohemians-1 Minichovice bajnoki liga-B mérkőzés. > A ligatalálkozó gyeplabdá-H ban zajlik majd, s bár elsó-j ligás meccsről van szó,;, mégis a játékosoknak ma-í| guknak keli mindent, még a| kapukat is a pályára álti-S taniok! Ilyen is van, hiába, H ez nem foci. Képzeljük et,|j hogy Bene, Páncsics vagy fa Pelé azért késne tíz perce tp egy világbajnoki mérkőzés- g ről, mert éppen a mezét“ mosta vagy a cipőjét foldoz- ; ta, és nem tudott idejében ; elkészülni! t A magyar atlétikában | megindult valami. Szakszerűi és hosszúlejáratú tervet dől- p goztak ki a közép- és hosz- ^ szűtávfutás európai szintjé-1 re való emeléséért, s azok- f- ban a sportágakban is, a-^ melyek évek óta a magyar! atlétaválogatott leggyen- j gébb pontját képezték meg- í indult a fejlődés. Major! 220-ra javította az országos! rekordot de Kelemen is 217-1 et ugrott. Komka Magdol- ] na 184 cm-nél tart, és Ba-. lázs Jolán szerint akár vi-1 lágcsúcsot is javíthat idő­vel, mert adottságai vannak hozzá. Üjból egy Iharos-korszak tanúi leszünk?-0­Egy svéd futballista ra- | gyogó ábrázattal hagyta el a pályát nemrégen, bár csa­pata 3:0 arányban veresé­get szenvedett. Az ok ha­marosan kiderült: a svéd fiú megtippelte a vereséget, és néhány éSra múkva kö­zölték is vele, hogy hatal­mas összeget nyert a Sar­kán. Körülbelül négymillió csehszlovák koronának meg­felelő összeget. A meccs beíejeztekor az­ért ragyogott a tekintete, mert sejtette, hogy csodá­latos balzsam, csodálatos gyógyír enyhíti majd a ve- i résé get.-0­Cassius Clay fllmfőszere- pet vállalt egy jugoszláv produkcióban. A rendező és a stáb kénytelen volt az Egyesült Államokba teleped­ni egy Időre, mivel a híres J öklözőnek nem adtak kiuta- | zásl vízumot: nem hagyhat- I ja el az USA területét még | a filmesek kedvéért sem. ' SAZ I ARANY CSAPAT GYÍMANT TENGELYE t: I I f — Milyen a magyar öregfiúk- iválogatott ez évi műsorterve? — Buzánsky Jenő a szövet­ségi kapitányunk, ő bonyoiítja a szervezést. Csehszlovákiába is készülünk, valahová Pozsony mellé, és egészen biztos, hogy az osztrákok és jugoszlávok ellen válogatott szinten mér­kőzünk. Meghívtak Kanadába és az Egyesült Államokba is egy-egy találkozóra, nagyon szeretnék még egyszer látni a régi ma­gyar csapatot ott is. Júniusban vagy júliusban talán ez is meg­valósul. — Keveset tudunk a család­járól. Két lánya van? — Fiam és lányom van. A fiú huszonegy esztendős. A lá­nyomnak van egy gyermeke, úgyhogy unokám van, egészen kicsi még, nincs féléves sem. Az idő múlását ezen lehet a legérzékenyebben mérni. Fel­nőnek a gyerekek, s ha meg­születik az első unoka, megál­lapítható, hogy eljárt fölöttünk is az idő. Jól megvagyunk, különösebb gondunk nincs,, dolgozom be­csületesen, szeretem a labda­rúgást, és mindent megteszek azért, hogy a magyar futball minél előbb kikerüljön ebből a kátyúból. — Beszélgetésünk során a- ránylag sok témakört érintet­tünk. Mi lenne az, amivel föl­tétlenül ki szeretne rukkolni a nyilvánosság elé, amit okvet­len el szeretne e cikksorozat­ban mondani? — Csak egyet: ma rengete­get beszélnek arról, hogy a mai futballista mennyit edz. milyen sokat dolgozik a siker­ért. Mi, amikor annak idején elmentünk a Margitszigetre edzőtáborba a válogatottal, sé­tával kezdtük reggel a napot. Utána kialakultak a lábtenlsz- partyk és a kiskapus-csapa­tok. Egyérintőst játszottunk és lábfocit a Nagyszálló előtti te­niszpályán. Kilenckor kezdtük a játékot, és délben kijött szól­ni az edző, fejezzük be, mert már kész az ebéd. Ebéd után ismét játszottunk vacsoráig, vagy ha edzés volt, utána, kint, ismét a Margitszi­geten, tovább folytattuk. Gya­korlatilag tehát reggeltől est­ig fociztunk, de soha nem tud­tuk megunni! Mindegyikünk nagyon szerette a focit. A hi­vatalos edzésen kívül, a kis­pályás és lábfocis meccseken komoly fogadásokat kötöttünk, és vérre menő küzdelmet vív­tunk a győzelemért. Mindezt, mai kifejezéssel élve, „plusz­munkában“ csináltuk. Igaz, ne­künk nem mondta az edző, hogy csináljuk ezt is, mint a mai játékosoknak, bennünket nem kellett nógatni, és mi is rengeteget edzettünk. Csak az­ért, mert szerettünk játszani, dolgozni a sikerért, szórakoz­ni, még akkor is, ha közben el­fáradtunk. Pihenésre mindig van bőven alkalom, mert egy ép, egészsé­ges, jó kondícióban levő szer­vezetnek huszonnégy óra a- latt tökéletesen regenerálód­nia kell! — Á magnószalag tovább pe­reg, a Budapesten megvalósí­tott beszélgetésből már csak az én hangomat hallani; meg­köszönöm Hidegkúti Nándor nyilatkozatait, további sikere­ket kívánok családi és edzői pályafutásához, — Ezzel azonban nincsen még vége írásunknak, mert né­hány mondatot közzéteszUnk arról is, amit kinn, a Sparta- cus-pályán. Hidegkúti munka­helyén tapasztaltunk. Mint ismeretes, a Spartacus NB 1 B-s csapat. Általában középen és az első négy-öt csa­patot megillető helyen tanyá­zik. Sokáig nem értettem a dolgot. Hogyan lehetséges ez? A Fiorentina és a Mantova e- légedett volt a magyar szak- emfberrel, s miután itthon, át­vette a Győri ETO edzéseinek vezetését, magyar bajnokság és nagyon szép európai sze­replés következett. A legjob­bak közé való jutástól a Ben- flca ütötte el a győrieket, de szereplésük így is szenzációs­nak mondható. Miért nem rukkol előbbre a Spartacus? A pálya, az öltözők, a sport­telep akár NB I B-s csapat házatája is lehetne. Éppen ed­zőmérkőzésre készülődnek Hi­degkúti fiai. Nézzék meg a csapatomat! — invitál a pálya szélére az edző. Ismertebb játékosok közül egyet azonnal megpillantok; Nagy Istvánt, az egykori válo­gatott fedezetet, az MTK ki­válóságát. A technikája még nem ko­pott meg, persze lehetne für­gébb is, de harmincon ő is túl van már, de labdái így is ara­nyat érnek. Telnek a percek, folyik a mérkőzés, és én egyre inkább megértem, miért áll a tabel­la közepén a Bp. Spartacus és miért van különös értéke a Hi- degkutí-féle vallomásoknak. Ezek a focisták mintha unnák már a játékot, mintha egy ti­tokzatos távírón értesülnének arról, hány perc telt el és mennyit kell még kibírni, és valljuk meg őszintén: a lab­daérzékükkel, a tehetségükkel is baj van. Valahogy másképp mozognak már, mint elődeik, mintha a mozgásuk is előre be­tanult vagy igyekezetét mímelő lenne. Húsz perce állunk a gyep szélén. Hidegkúti odaszól fe­lénk: húsz perc alatt egyetlen lövés nem ment kapura! Micso­da érzések kavaroghatnak eb­ben a férfiben, aki rajong a labdarúgásért, aki vérbeli csa­tár'volt, aki élt-halt a gólokért és aki húsz méterről is rásóz­ta? Vajon a Spartacus-játékosok közül ki szereti csak feleany- nyira is a focit, mint a mes­ter? Ilyen környezetben dol­gozni? Ahol magyarázni kell, hogy a futball szép és mindent érdemes föláldozni érte? Va­jon ezek az NB I B-s futbal­listák megbecsüiik-e edzőjü­ket, aki a világ egyik legkép- zetteb csatára volt? Értéke- lik-e a sors kegyét, hogy ép­pen ő vezeti edzéseiket? Nemigen. így most már azt is csodának tartom, hogy a Spartacus egyáltalán benn van még az NB I B-ben. Persze az is lehet, hogy téve­dek, hogy az a bizonyos edző­Besiélgetések Hidegkúti Nándorral V. BaHa fiyar^y: Hidegkúti Nándor portréit KO- LAR PÉTER készítette. mérkőzés megtévesztett, hogy a játékosok csakugyan szeret­nek és tudnak is játszani, de akkor éppen rossz napot fog­tak ki süb. Mindenesetre elgondolkozta­tó volt a látvány. Két hónappal később ugyan­csak Magyarországon jártam. Nemzetközi barátságos labda­rúgó-mérkőzést játszott két határmenti falucska öregfiúk- csapata. .A hazaiak aktiv játé­kosokkal erősítették legénysé­güket. A meccs után kis ban­kett következett. A bor megol­dotta nyelvünket, szó esett egyröl-másról, de főleg a lab­darúgásról. Magyarországi barátaink, az aktív labdarúgók kézlegyintve állapították meg: nem érdekli már itt a foci sem a nézőt, sem a játékost, megcsappant a kis­pályák nézőserege is, egyre ke­vesebb új fiú jelentkezik az edzőknél: focizni szeretnék. Itt került ismét új fénybe a Spartacus-pálya hangulata és Hidegkúti perdöntő, csupa i- gazságot tartalmazó vallomisi. Egész bizonyos, hogy Magyar- országon sok olyan falu vagy városka van, ahol még ezrek járnak szurkolni, és a játéko­sok a szívüket is kiteszik a győzelemért. .Az is lehetséges, hogy egy új, lelkes és príma kvalitásokkal rendelkező válo­gatott megváltoztathatja a hely­zetet, ismét nemzeti ügy lesz a labdarúgás Pannóniában. De most, 1970-ben nincs ez így, erre nyugodt szívvel és né­mi szomorúsággal válaszolha­tok. (Vége) NÉLKÜLÜK SZEGÉNYESEBB A VB . . . EUSEBIO. AMANCIO. DZSAJICS. BENE, MARZOLINI, BEST NINCS OH: A labdarúgás a földkerekség leg­népszerűbb sportja. Ezt okosan bajo­san vitathatja bárki Is. Az érdeklődés középpontjában áll, s egyre több or­szág szeretné ott látni válogatott csa­patát a VB mezőnyében. Európa és Dél-Amerika kevésnek tartja a szá­mukra fenntartott helyeket (mint is­meretes, a házigazda és a legutóbbi győztes selejtező nélkül jut a 16-os mezőnybe!, Ázsia, Afrika, s talán ké­sőbb még Ausztrália Is követeli, hogy egy-egy hely mlndannylukat illesse a legjobbak között. Teljesen Igazságos selejtezörend- szert nem lehet létrehozni, de azt megközelítőleg nyélbe ütni nem olyan emberfeletti dolog. Jó megoldásnak ígérkezik Sir Stan­ley Rous, a FIFA elnökének terve, aki már az 1974-es, az NSZK-ben lebo­nyolításra kerülő VB csapatainak lét­számát 24-ben akarja megállapítani, így több hely jutna mindenkinek, s talán még Afrika meg Ázsia Is meg­kaphatná azt a bizonyos biztos sze­replési lehetőséget. Mivel a labdarúgás súlypontja Eu­rópában, kisebb mértékben Dél-Ame- rlkában van, nem ártana vegyes se­lejtezőcsoportokat létrehozni, hiszen a hatalmas hatósugarú repülőgépek világában úgyszólván nincs nagy tá­volság... A labdarúgó VB jelenleg Is szegé­nyebb néhány kiváló együttessel: skót, északír, walesi, spanyol, portu­gál, NDK-bell, magyar, jugoszláv, ar­gentin stb., hát még mennyi elsőren­dű játékossall-0­A világ legjobb labdarúgói szükség­szerűen nemcsak azokban a csapatok­ban szerepelnek, amelyek jogot sze­reztek a világbajnoki szereplésre. A- kad jónéhány olyan kiválóság, aki so­hasem kap alkalmat, hogy a világbaj­nokságon bizonyítson. Gondolunk itt a tavalyelőtti európai rangelső Bestre, az ördöngős Johnstonera, akik az é- szakír és a skót válogatott sikertelen selejtező kísérlete miatt maradtak ott­hon. Bizonyosra vesszük, hogy mind­kettő számára lett volna hely a VB-n, ha Anglia nem ragaszkodna eddigi e- lönyeihez, nem erőltetné, hogy a nemzetközi porondon külön-külön vá­logatottal kísérelje meg a továbbju­tást az angol, a skót, az északír és a walesi válogatott, hanem Nagy Bri­tannia néven Indulna az angolszász csapat. E két kiválóságon kívül is akad ö- reg földrészünkön jónéhány, aki meg­érdemelné, hogy az aztékok földjén felfigyeljenek rá. Csak sebtében né­hány név: Eusebio, Simoes, Amanclo, Pirrt, Dzsajics, Belin, Bene, Páncsics, Lubanskl, Szlderisz, vagy éppenséggel Marzollnl, az argentinok legjobbja... Eusebio és Simoes a VB-n először szerepelt portugál csapat, az 1966-os bronzérmes legjobbjai voltak, Amanclo és Plrri még Kabala újjáéledő spanyol csapatában is a legjobb, Dzsajics és Belin a világ bármelyik válogatottjá­ba beférne, Bene a tokiói olimpia gól­királya volt, s az 1966-os VB-n minden ellenfél hálójába egyszer-egyszer jut­tatta a labdát, Páncsics a jelenlegi legjobb magyar labdarúgó, s talán posztján Európa legjobbja Is, Luban- skl képességeit a KEK küzdelmei so­rán is megcsodálhatták, Szlderisz a görög gólkirály a selejtezők nagyá­gyúja volt, Marzollnl nélkül pedig a- ligha lehetne elképzelni a földkerek­ség legjobb tizenegyét. igaz, egylkük-máslkuk talán újabb négy év múlva ott lehet az NSZK-be- li VB küzdő felei között. Esetleg. Eh­hez az is kellene, hogy országos vá­logatottjuk „beverekedje magát" a leg­jobb 16, vagy akár 24 válogatott VB mezőnyébe. Néhányuk felett addigra eljár az idő, hiszen a labdarúgók „fénykora", amikor teljesítményük te­tőz, nem tart nagyon sokáig, s nyo­mukban jönnek az újabb tehetségek, a még fiatalabbak. Mint ahogyan minden nagy sporto­ló életálma, hogy legalább egyszer részt vehessen versenyzőként az o- llmplai játékokon, a legjobb labdarú­gók szeretnének a VB aktív részeset lenni. A világbajnokságot követő eszten­dők során mindig az elmúlt nagy ese­mény szereplőit emlegetik a világ, a- zok jutnak a különböző rangsorokra, azokat veszik számításba az esetleges Európa- és világválogatott felállításá­nál. Arról meg nem is akarunk bőveb­ben értekezni, mennyivel kapósabb a VB-t járt válogatott, — különösen, ha a várakozásnak megfelelően szerepelt, — mit adnak egy-egy vendégjátékáért a nemzetközi börzén... Ilyen az életi A labdarúgóélet is. Relatív a bizonyítási lehetőség. A tu­dáson, a rátermettségen kívül mint annyi sok más mindenhez —, még szerencse is kell... ZALA JÖZSEF FRISS SZERKESZTŐSÉGI PLETYKA: Az Új Ifjúság sportrovata júliusban és augusztusban rejtvényversenyt indít. Izgalmas kérdések és szép díjak várják a hűséges olvasót: azt, aki a nyári kánikulában úgy védekezik a hőguta ellen, hogy Új Ifjúságot tesz ernyőként a feje fölé. Már most biztosítsd be lapunkat!

Next

/
Thumbnails
Contents