Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-09 / 23. szám
APRÓCSEPRO Fidél Castro titkárnője| gyakran válaszolja az ér-| deklődöknek, tehát azoknak I akik a „főnököt“ keresik:' házon kívül van, valahol %■ tengerben található. A kubai kormány elnöke ugyanis minden szabad percét kihasználja, és hogy löUris-- sUljön a többórás tárgyalá-« sok, kormányülések, külföldi utazások után, szigonyt, búváröltözéket és úszónadrágot vesz magához, s mát« száll Is alá a tengerbe. b Fájdalmas párhuzam ki-^ nálkozik ezzel kapcsolat-- ban: az ausztrál miniszter-, elnök esete, aki nyomtala-^ Bul eltűnt néhány évvel ezelőtt, éppen búvárkodás közben. De ne fessük az ördögöt ■ falra! •0A csőkolózás világcsúcsát! két londoni fiatal tartja. A lány huszonkilenc, a fiú mindössze húszesztendős, s egyetlen csókjuk csaknem háromnegyed óra hosszig tartott. Az újságírók kíváncsian faggatták a kimerült párt: valóban ennyire .szeretik egymást? Nem is mon-. danám, jegyezte meg a kilenc évvel idősebb, és minden bizonnyal jóval tapasztaltabb nő.-0A sportágak között még most is óriási különbségek vannak. Ne a „műfaji“ sa-i Játságokat elemezzük, hanem az anyagi juttatást, a népszerűséget. A prágai Stadion, a Start és a Képes Sport testvérlapja, érdekes képet közöl. Két mezbe öl-j tözött férfi vaskaput cipel, j A képaláírás; öt perc múlva| kezdetét veszi a Bohemians-1 Minichovice bajnoki liga-B mérkőzés. > A ligatalálkozó gyeplabdá-H ban zajlik majd, s bár elsó-j ligás meccsről van szó,;, mégis a játékosoknak ma-í| guknak keli mindent, még a| kapukat is a pályára álti-S taniok! Ilyen is van, hiába, H ez nem foci. Képzeljük et,|j hogy Bene, Páncsics vagy fa Pelé azért késne tíz perce tp egy világbajnoki mérkőzés- g ről, mert éppen a mezét“ mosta vagy a cipőjét foldoz- ; ta, és nem tudott idejében ; elkészülni! t A magyar atlétikában | megindult valami. Szakszerűi és hosszúlejáratú tervet dől- p goztak ki a közép- és hosz- ^ szűtávfutás európai szintjé-1 re való emeléséért, s azok- f- ban a sportágakban is, a-^ melyek évek óta a magyar! atlétaválogatott leggyen- j gébb pontját képezték meg- í indult a fejlődés. Major! 220-ra javította az országos! rekordot de Kelemen is 217-1 et ugrott. Komka Magdol- ] na 184 cm-nél tart, és Ba-. lázs Jolán szerint akár vi-1 lágcsúcsot is javíthat idővel, mert adottságai vannak hozzá. Üjból egy Iharos-korszak tanúi leszünk?-0Egy svéd futballista ra- | gyogó ábrázattal hagyta el a pályát nemrégen, bár csapata 3:0 arányban vereséget szenvedett. Az ok hamarosan kiderült: a svéd fiú megtippelte a vereséget, és néhány éSra múkva közölték is vele, hogy hatalmas összeget nyert a Sarkán. Körülbelül négymillió csehszlovák koronának megfelelő összeget. A meccs beíejeztekor azért ragyogott a tekintete, mert sejtette, hogy csodálatos balzsam, csodálatos gyógyír enyhíti majd a ve- i résé get.-0Cassius Clay fllmfőszere- pet vállalt egy jugoszláv produkcióban. A rendező és a stáb kénytelen volt az Egyesült Államokba telepedni egy Időre, mivel a híres J öklözőnek nem adtak kiuta- | zásl vízumot: nem hagyhat- I ja el az USA területét még | a filmesek kedvéért sem. ' SAZ I ARANY CSAPAT GYÍMANT TENGELYE t: I I f — Milyen a magyar öregfiúk- iválogatott ez évi műsorterve? — Buzánsky Jenő a szövetségi kapitányunk, ő bonyoiítja a szervezést. Csehszlovákiába is készülünk, valahová Pozsony mellé, és egészen biztos, hogy az osztrákok és jugoszlávok ellen válogatott szinten mérkőzünk. Meghívtak Kanadába és az Egyesült Államokba is egy-egy találkozóra, nagyon szeretnék még egyszer látni a régi magyar csapatot ott is. Júniusban vagy júliusban talán ez is megvalósul. — Keveset tudunk a családjáról. Két lánya van? — Fiam és lányom van. A fiú huszonegy esztendős. A lányomnak van egy gyermeke, úgyhogy unokám van, egészen kicsi még, nincs féléves sem. Az idő múlását ezen lehet a legérzékenyebben mérni. Felnőnek a gyerekek, s ha megszületik az első unoka, megállapítható, hogy eljárt fölöttünk is az idő. Jól megvagyunk, különösebb gondunk nincs,, dolgozom becsületesen, szeretem a labdarúgást, és mindent megteszek azért, hogy a magyar futball minél előbb kikerüljön ebből a kátyúból. — Beszélgetésünk során a- ránylag sok témakört érintettünk. Mi lenne az, amivel föltétlenül ki szeretne rukkolni a nyilvánosság elé, amit okvetlen el szeretne e cikksorozatban mondani? — Csak egyet: ma rengeteget beszélnek arról, hogy a mai futballista mennyit edz. milyen sokat dolgozik a sikerért. Mi, amikor annak idején elmentünk a Margitszigetre edzőtáborba a válogatottal, sétával kezdtük reggel a napot. Utána kialakultak a lábtenlsz- partyk és a kiskapus-csapatok. Egyérintőst játszottunk és lábfocit a Nagyszálló előtti teniszpályán. Kilenckor kezdtük a játékot, és délben kijött szólni az edző, fejezzük be, mert már kész az ebéd. Ebéd után ismét játszottunk vacsoráig, vagy ha edzés volt, utána, kint, ismét a Margitszigeten, tovább folytattuk. Gyakorlatilag tehát reggeltől estig fociztunk, de soha nem tudtuk megunni! Mindegyikünk nagyon szerette a focit. A hivatalos edzésen kívül, a kispályás és lábfocis meccseken komoly fogadásokat kötöttünk, és vérre menő küzdelmet vívtunk a győzelemért. Mindezt, mai kifejezéssel élve, „pluszmunkában“ csináltuk. Igaz, nekünk nem mondta az edző, hogy csináljuk ezt is, mint a mai játékosoknak, bennünket nem kellett nógatni, és mi is rengeteget edzettünk. Csak azért, mert szerettünk játszani, dolgozni a sikerért, szórakozni, még akkor is, ha közben elfáradtunk. Pihenésre mindig van bőven alkalom, mert egy ép, egészséges, jó kondícióban levő szervezetnek huszonnégy óra a- latt tökéletesen regenerálódnia kell! — Á magnószalag tovább pereg, a Budapesten megvalósított beszélgetésből már csak az én hangomat hallani; megköszönöm Hidegkúti Nándor nyilatkozatait, további sikereket kívánok családi és edzői pályafutásához, — Ezzel azonban nincsen még vége írásunknak, mert néhány mondatot közzéteszUnk arról is, amit kinn, a Sparta- cus-pályán. Hidegkúti munkahelyén tapasztaltunk. Mint ismeretes, a Spartacus NB 1 B-s csapat. Általában középen és az első négy-öt csapatot megillető helyen tanyázik. Sokáig nem értettem a dolgot. Hogyan lehetséges ez? A Fiorentina és a Mantova e- légedett volt a magyar szak- emfberrel, s miután itthon, átvette a Győri ETO edzéseinek vezetését, magyar bajnokság és nagyon szép európai szereplés következett. A legjobbak közé való jutástól a Ben- flca ütötte el a győrieket, de szereplésük így is szenzációsnak mondható. Miért nem rukkol előbbre a Spartacus? A pálya, az öltözők, a sporttelep akár NB I B-s csapat házatája is lehetne. Éppen edzőmérkőzésre készülődnek Hidegkúti fiai. Nézzék meg a csapatomat! — invitál a pálya szélére az edző. Ismertebb játékosok közül egyet azonnal megpillantok; Nagy Istvánt, az egykori válogatott fedezetet, az MTK kiválóságát. A technikája még nem kopott meg, persze lehetne fürgébb is, de harmincon ő is túl van már, de labdái így is aranyat érnek. Telnek a percek, folyik a mérkőzés, és én egyre inkább megértem, miért áll a tabella közepén a Bp. Spartacus és miért van különös értéke a Hi- degkutí-féle vallomásoknak. Ezek a focisták mintha unnák már a játékot, mintha egy titokzatos távírón értesülnének arról, hány perc telt el és mennyit kell még kibírni, és valljuk meg őszintén: a labdaérzékükkel, a tehetségükkel is baj van. Valahogy másképp mozognak már, mint elődeik, mintha a mozgásuk is előre betanult vagy igyekezetét mímelő lenne. Húsz perce állunk a gyep szélén. Hidegkúti odaszól felénk: húsz perc alatt egyetlen lövés nem ment kapura! Micsoda érzések kavaroghatnak ebben a férfiben, aki rajong a labdarúgásért, aki vérbeli csatár'volt, aki élt-halt a gólokért és aki húsz méterről is rásózta? Vajon a Spartacus-játékosok közül ki szereti csak feleany- nyira is a focit, mint a mester? Ilyen környezetben dolgozni? Ahol magyarázni kell, hogy a futball szép és mindent érdemes föláldozni érte? Vajon ezek az NB I B-s futballisták megbecsüiik-e edzőjüket, aki a világ egyik legkép- zetteb csatára volt? Értéke- lik-e a sors kegyét, hogy éppen ő vezeti edzéseiket? Nemigen. így most már azt is csodának tartom, hogy a Spartacus egyáltalán benn van még az NB I B-ben. Persze az is lehet, hogy tévedek, hogy az a bizonyos edzőBesiélgetések Hidegkúti Nándorral V. BaHa fiyar^y: Hidegkúti Nándor portréit KO- LAR PÉTER készítette. mérkőzés megtévesztett, hogy a játékosok csakugyan szeretnek és tudnak is játszani, de akkor éppen rossz napot fogtak ki süb. Mindenesetre elgondolkoztató volt a látvány. Két hónappal később ugyancsak Magyarországon jártam. Nemzetközi barátságos labdarúgó-mérkőzést játszott két határmenti falucska öregfiúk- csapata. .A hazaiak aktiv játékosokkal erősítették legénységüket. A meccs után kis bankett következett. A bor megoldotta nyelvünket, szó esett egyröl-másról, de főleg a labdarúgásról. Magyarországi barátaink, az aktív labdarúgók kézlegyintve állapították meg: nem érdekli már itt a foci sem a nézőt, sem a játékost, megcsappant a kispályák nézőserege is, egyre kevesebb új fiú jelentkezik az edzőknél: focizni szeretnék. Itt került ismét új fénybe a Spartacus-pálya hangulata és Hidegkúti perdöntő, csupa i- gazságot tartalmazó vallomisi. Egész bizonyos, hogy Magyar- országon sok olyan falu vagy városka van, ahol még ezrek járnak szurkolni, és a játékosok a szívüket is kiteszik a győzelemért. .Az is lehetséges, hogy egy új, lelkes és príma kvalitásokkal rendelkező válogatott megváltoztathatja a helyzetet, ismét nemzeti ügy lesz a labdarúgás Pannóniában. De most, 1970-ben nincs ez így, erre nyugodt szívvel és némi szomorúsággal válaszolhatok. (Vége) NÉLKÜLÜK SZEGÉNYESEBB A VB . . . EUSEBIO. AMANCIO. DZSAJICS. BENE, MARZOLINI, BEST NINCS OH: A labdarúgás a földkerekség legnépszerűbb sportja. Ezt okosan bajosan vitathatja bárki Is. Az érdeklődés középpontjában áll, s egyre több ország szeretné ott látni válogatott csapatát a VB mezőnyében. Európa és Dél-Amerika kevésnek tartja a számukra fenntartott helyeket (mint ismeretes, a házigazda és a legutóbbi győztes selejtező nélkül jut a 16-os mezőnybe!, Ázsia, Afrika, s talán később még Ausztrália Is követeli, hogy egy-egy hely mlndannylukat illesse a legjobbak között. Teljesen Igazságos selejtezörend- szert nem lehet létrehozni, de azt megközelítőleg nyélbe ütni nem olyan emberfeletti dolog. Jó megoldásnak ígérkezik Sir Stanley Rous, a FIFA elnökének terve, aki már az 1974-es, az NSZK-ben lebonyolításra kerülő VB csapatainak létszámát 24-ben akarja megállapítani, így több hely jutna mindenkinek, s talán még Afrika meg Ázsia Is megkaphatná azt a bizonyos biztos szereplési lehetőséget. Mivel a labdarúgás súlypontja Európában, kisebb mértékben Dél-Ame- rlkában van, nem ártana vegyes selejtezőcsoportokat létrehozni, hiszen a hatalmas hatósugarú repülőgépek világában úgyszólván nincs nagy távolság... A labdarúgó VB jelenleg Is szegényebb néhány kiváló együttessel: skót, északír, walesi, spanyol, portugál, NDK-bell, magyar, jugoszláv, argentin stb., hát még mennyi elsőrendű játékossall-0A világ legjobb labdarúgói szükségszerűen nemcsak azokban a csapatokban szerepelnek, amelyek jogot szereztek a világbajnoki szereplésre. A- kad jónéhány olyan kiválóság, aki sohasem kap alkalmat, hogy a világbajnokságon bizonyítson. Gondolunk itt a tavalyelőtti európai rangelső Bestre, az ördöngős Johnstonera, akik az é- szakír és a skót válogatott sikertelen selejtező kísérlete miatt maradtak otthon. Bizonyosra vesszük, hogy mindkettő számára lett volna hely a VB-n, ha Anglia nem ragaszkodna eddigi e- lönyeihez, nem erőltetné, hogy a nemzetközi porondon külön-külön válogatottal kísérelje meg a továbbjutást az angol, a skót, az északír és a walesi válogatott, hanem Nagy Britannia néven Indulna az angolszász csapat. E két kiválóságon kívül is akad ö- reg földrészünkön jónéhány, aki megérdemelné, hogy az aztékok földjén felfigyeljenek rá. Csak sebtében néhány név: Eusebio, Simoes, Amanclo, Pirrt, Dzsajics, Belin, Bene, Páncsics, Lubanskl, Szlderisz, vagy éppenséggel Marzollnl, az argentinok legjobbja... Eusebio és Simoes a VB-n először szerepelt portugál csapat, az 1966-os bronzérmes legjobbjai voltak, Amanclo és Plrri még Kabala újjáéledő spanyol csapatában is a legjobb, Dzsajics és Belin a világ bármelyik válogatottjába beférne, Bene a tokiói olimpia gólkirálya volt, s az 1966-os VB-n minden ellenfél hálójába egyszer-egyszer juttatta a labdát, Páncsics a jelenlegi legjobb magyar labdarúgó, s talán posztján Európa legjobbja Is, Luban- skl képességeit a KEK küzdelmei során is megcsodálhatták, Szlderisz a görög gólkirály a selejtezők nagyágyúja volt, Marzollnl nélkül pedig a- ligha lehetne elképzelni a földkerekség legjobb tizenegyét. igaz, egylkük-máslkuk talán újabb négy év múlva ott lehet az NSZK-be- li VB küzdő felei között. Esetleg. Ehhez az is kellene, hogy országos válogatottjuk „beverekedje magát" a legjobb 16, vagy akár 24 válogatott VB mezőnyébe. Néhányuk felett addigra eljár az idő, hiszen a labdarúgók „fénykora", amikor teljesítményük tetőz, nem tart nagyon sokáig, s nyomukban jönnek az újabb tehetségek, a még fiatalabbak. Mint ahogyan minden nagy sportoló életálma, hogy legalább egyszer részt vehessen versenyzőként az o- llmplai játékokon, a legjobb labdarúgók szeretnének a VB aktív részeset lenni. A világbajnokságot követő esztendők során mindig az elmúlt nagy esemény szereplőit emlegetik a világ, a- zok jutnak a különböző rangsorokra, azokat veszik számításba az esetleges Európa- és világválogatott felállításánál. Arról meg nem is akarunk bővebben értekezni, mennyivel kapósabb a VB-t járt válogatott, — különösen, ha a várakozásnak megfelelően szerepelt, — mit adnak egy-egy vendégjátékáért a nemzetközi börzén... Ilyen az életi A labdarúgóélet is. Relatív a bizonyítási lehetőség. A tudáson, a rátermettségen kívül mint annyi sok más mindenhez —, még szerencse is kell... ZALA JÖZSEF FRISS SZERKESZTŐSÉGI PLETYKA: Az Új Ifjúság sportrovata júliusban és augusztusban rejtvényversenyt indít. Izgalmas kérdések és szép díjak várják a hűséges olvasót: azt, aki a nyári kánikulában úgy védekezik a hőguta ellen, hogy Új Ifjúságot tesz ernyőként a feje fölé. Már most biztosítsd be lapunkat!