Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1970-06-09 / 23. szám

új ifjúság 5

. PORT. 6UINEA

TwOltlí; 36125 knf lAossig: 525060(6. ebMl eurtp^2500(8

iTeruM&l246100 lakasdlg: 5084000% Ml eurapií: 250 000(0

4(>«lt>'

RHODESIA

Ttr6lMti09362tan>_ Uks»i|r 4260000«, «uiOp» 217000(0

szerű harci és közlekedési eszközökkel rendelkezik, nekünk Is ilyenekre van szükségünk, ha nem akarunk megelégedni hazánk egyes részeinek felszabadításával. Mi az egész országot fel akarjuk szabadítani, és ezt másképp nem lehet. Túl kell lépnünk a hagyományos gerillamódszereken. Nem zaklatni, hanem kétvállra fektetni akarjuk az elnyomókat Ezt pedig csak korszerű fegyverekkel lehet elérni.

— Honnan remélnek ilyen fegyvereket? — kérdeztem Mondlanet.

... A fegyverek egy részét megszerezzük az ellenséges csapatoktól, ök a mi fő ellátóink — mondotta mosolyogva. — Sok fegyvert kaptunk már eddig is a testvéri afrikai országoktól: Tanzániától, Algériától, az Egyesült Arab Köztársaságtól, és a baráti szocialista országoktól. Tőlük várjuk a további segítséget is. Persze, vannak olyan államok is, amelyek kéretlenül „segítenek“. Képzelje csak: a FRELIMO központi apparátusában hosz- szú ideig dolgozott egy Leo Milas nevű ember, akiről később kiderült, hogy nem mozambiki születésű, hanem a- merikai néger. Leleplezése u- tán Szudánba menekült, és onnan küldözgeti a világ minden

tájára a FRELIMO-t rágalmazó brosúrákat. Mit gondol, kinek a pénzén?

— Szálka vagyunk mi, nemcsak a portugálok, hanem minden imperialista hatalom szemében. Mi ugyanis, ahogy ezt kongresszusunk határozatai leszögezik, nemcsak a gyarmatosításnak akarunk véget vetni, hanem az ember ember által történ kizsákmányolásának is. Hadd idézzem magának azt a határozati pontot, amely világosan kimondja, hogy „a szocialista országok harca a szocializmus megszilárdításáért saját hazájukban, értékes hozzájárulás a népek imperialista- ellenes küzdelméhez és fontos támogatás a nemzeti felszabadító mozgalomnak számára“.

Ma már nyolcszázezer ember él szabadon Észak-Mozambik két tartományában, harc folyik a hatalmas kiterjedésű Tété tartományban is. Nincs messze az a nap, amikor a Zambezi folyó mindkét partján, az egész hatalmas, Magyarországnál nyolcszorta nagyobb országban, szabad lesz minden afrikai, hiszen a FRELIMO jelszavát: „Függetlenség vagy halál — Győzni fogunk!“ — magáénak vallja a mozambiki nép az északi Cabo Delgadótól a déli Alurenco Marquesig.

F. M.

A portugál gyarmatosítók a nácikra emlékeztető megtorló módszereket alkalmaznak az elfogott partizánokkal szemben

ANGOLA

Az Egyenlítőtől délre, a nyugati parton elterülő portugál gyarmat.

Nagysága: 1250 000 négyzetkilométer.

Lakossága; 4 500 000.

■Az afrikaiak zöme bantu.

Negyedmillió portugál telepesen kívül mintegy 80 000 portugál katona képezi a megszálló erőket. .Angola külső tartománya Cabinda néven Brazzaville-Kongóval határos, az ország északi szomszédja egyébként Kin- sasza-Kongó, keletre tőle Zambia következik, míg déli szomszédai: Botswana és Délnyugat-Afrika.

Száz kilométerre a szívtől

Agostinho Neto vagy Holden Roberto? Az Afrikai Egységszervezet algíri csúcsértekezletének kellett döntenie ebben a kérdésben. Neto az MPLA (Angola Felszabadításának Népi Mozgalma) vezetője, míg Holden Roberto az Angolán kívül működő „emigrácíős kormány" feje. A bizonyítékok ott voltak az Afrikai Egységszervezet felszabadítás! bizottságának asztalán. Az MPLA megvonta 1968. évi tevékenységének első félévi mérlegét. A számok magukért beszélnek;

1438 portugál katonát öltek, illetve sebesítettek meg,

257 portugál telepest (fegyveres milicistát) öltek, illetve sebesítettek meg

35 PIDE-ügynököt öltek meg harcban,

3 kaszárnyát a földig leromboltak,

2 koncentrációs tábor ellen intéztek támadást, és ennek során kiszabadítottak:

213 fogva tartott angolait,

200 angolait szabadítottak ki a mezőgazdasági büntetőtelepekről.

A harcok során nagy meny- nyiségű nyugatnémet, amerikai és izraeli gyártmányú hadfelszerelést zsákmányoltak. Holden Roberto tevékenysége viszont kimerült az MPLA egységei ellen folytatott provokációs támadásokban, a felszaba- dítási mozgalmom belül kifejd tett intrikákban és aknamunkában.

Az algíri csúcsértekezlet plénuma az MPLA-t ismerte el Angola népe egyedüli képviselőjeként. Ezzel hivatalosan is pontot tett arra az áldatlan helyzetre, amelyet a Holden Roberto-féle csoporttal fenntartott kapcsolat jelentett. Az MPLA elismerése csak regisztrálta a tényleges helyzetet: az ország 15 tartománya közül ma már kilencben harcolnak az MPLA csapatai, vagyis a partizánháború kiterjedt Angola területének kétharmadára.

Agonstínho Neto, az MPLA elnöke, beszélgetésünk során rámutatott, hogy most már ki tudják terjeszteni a felszabaditási harcot az ország egész területére.

— 1968 elején az MPLA központját BraZzaville-KongÓból Angolába helyeztük át, és ezzel egyidejűleg a felszabadított területeken létrehoztuk a politikai-katonai forradalmi oktatás központjait.

A portugál vezetők ma már nem a partlzánmozgalom leveréséről beszélnek. Dr. Sao Jose Lopez, a politikai rendőrség, a PIDE angolai vezetője, nemrég kijelentette: „Meg kell védeni az ország szívét.“ Agostinho Neto Algírban ehhez csak any- nyit fűzött hozzá; „Az MPLA csapatai ma már alig száz kilométerre állnak a szívtől, vagyis Angola központjától."

A portugál hatóságok a felszabadító mozgalom ellensúlyozására fokozzák a fehértelepesek felfegyverzését, erősítik az együttműködést a Dél-afrikai Köztársasággal. Ma már délafrikai katonák állomásoznak Mavingában, Cuando-Cubango tartomány központjában, és a NATO-hatalmak is sokoldalú anyagi, politikai és diplomáciai támogatást nyújtanak az utolsó gyarmattartó afrikai „nagyhatalomnak“, a fasiszta Portugáliának.

MOZAMBIK

Portugál gyarmat Afrika délkeleti partján. Területe: 785 ezer négyzetkilométer. Lakossága meghaladja a 7 milliót, ebből 200 ezer a portugál telepes. Az afrikaiakat kilenc etnikai csoportba sorolják, nguni, thonga, sopi, sons, maravi, makva- lomvé, makonde, jao és szuahéli.

Északon Tanziániával J(ia- táros, keleti szomszédai: Malawi, Zambia, Rhodesia, Dél-afrikai' Köztársaság és a nemrég függetlenné vált Swaziföld.

Helikopter és hajó kell!

Tizenketten voltak, parancsnokuk Joaqim Aiberto. Cab Delgado tartományban, egy portugál katonai támaszpont ellen hajtották végre több mint négy évvel ezelőtt a FRELIMO (Mozambik Felszabadítás! Frontja) első fegyveres támadását. 1968. szeptember 25-én volt az évfördulója. A támaszpont parancsnoka és öt portugál katona elesett, és sokan megsebesültek. Joaqim Alberto csapatának nem volt vesztesége, a lakosság segítségével az akció után sértetlenül visszavonulhatott. A helyi lakosok elvágták a telefon- és távírókábeleket, úttorlaszokkal hátráltatták a felmentő csapatok érkezését. És természetesen menedéket, élelmet adtak a FRELIMO harcosainak.

Joaqim Alberto még 1963-ban Algériában tanulta a partizánháború tudományát. Most azért látogatott el ismét Algírba, hogy az Afrikai Egységszervezet Felszabadítás! Bizottsága előtt beszámoljon az elért e- redményekröl.

Az elmúlt négy esztendőben két tartományból teljesen kiűzték a portugálokat. A szabadságharcosok teljes egészében ellenőrzésük alá vonták Mozambik és Tanzánia határát. A FRELIMO központja a harcok megindításának idején a mai Tanzánia területén volt, de most a központ átköltözhetett a felszabadított területekre. Ezen a Magyarország területénél kétszerte nagyobb országrészen saját közigazgatást, oktatást, orvosi ellátást szerveztek, s idén márciusban a , harmadik tartományban is megindították a nagyméretű fegyveres harcot.

— Helikopterekre, hajókra van szükségünk — mondotta nagy nyomatékkai dr. Eduardo Mondlane, a FRELIMO elnöke. — 1961-ben még az amerikai Syracuse Egyetemen volt tanár, és 1962-ben az 6 kezdeményezésére alakult meg Dar Esz-Szalamban, Tanganyika fővárosában a felszabadítás! front.

— Nézze csak meg — mutatott a kabátja zsebéből elővett térképre —. országunk hosz- sza légvonalban több mint kétezer kilométer. Tengerpartunk még enné! is hosszabb, Mo- zambikot ezer kilométer szélességben szeli át a hatalmas Zambezi folyam, ráadásul hazánk a Nyassza-tó egy részével is határos. Az ellenség korlua*

KÜZDELEM A GATAKON

'Az egész világ értesült a szőr-' nyü tragédiáról, amely Magyaror-i szágot és R<anéniát a Tisza és mellékfolyóinak áradása folytán sújtotta. Még napilapban sem lehet e pillanatban aktuális és érvényes híreket közölni, hiszen az adatok állandóan változnak, a veszély folyamatosan csökken vagy folyamatosan emelkedik. Folynak a kitelepítések, folynak a visszatelepítések, korlátozzák a mentést, korlátozzák a készültséget, szUkszég- szerűen fokozzák a mentés iramát, fokozzák a készültséget. Érthető és ellentmondásos állapotok — magyarázata annyi, hogy a folyók víz- mennyisége annyira megsokszorozódott, hogy kilépett medréből tucatnyi folyó, a víznek valahová mennie kell; s azon az úton, míg a folyökká dagadt patakokból el.lut a Tiszába, a tengerré dagadt Tiszából el,lut az egyelőre —. de már alig-allp — teherképes Dunába, s ezen keresztül a tengerbe, bizony rengeteg kár és tragédia követi a kegyetlen és váratlanul nagy vízmennyiség út.iát.

Az Itt felsorolt adatok, állapotok csupán tíz napnál — néhány kivételével — fiatalabbak, de a iós- latok és számítások szerint e sorok meg.ielenése előtt egy héttel már bízhatunk abban, hogy a helyzet lényegesen javul, több millió köbméter vizet visszaszivattyúznak a folyómedrekbe, több ezer embert visszalakoltatnak azokra a helyekre, ahonnan nem hétköznap! veszély közepette kellett menekül- niök, több száz kilométeres szakaszon erősítenek, építenek gátat, több millió homokzsákot, töltenek meg és helyeznek el ott, ahol szükséges, több millió négyzetméter fóliát fektetnek le — s ezzel sokmilliós anyagi kártól mentik meg a két országot, ahol a meglevő J(árok pillanatnyilag még különbed is felbecsülhetetlenek.

SZEGED •- június 2.

Az előre megjósolt, de még a fenti napon be nem következett Maros második nagy árhulláma, a- mely Szegednél találkozik a tiszai árhullámmal, feltehetően nem haladja meg az erölejelzett számadatot, s így nagyobb a remény a város megmentésére, ahol az ostrom- állapot már több mint két hete u- ralkodik, s a város lakossága, karöltve a honvédséggel, óriási erőfeszítéssel dolgozik. A Tisza mentén dolgozó és készenlétben levő munkagépek és árvízvédelmi eszközök hetven százalékát Szeged térségében összpontosították. Hazánkból komoly segítség, hatvanegyezer homokzsák érkezett Ide, s azóta a lengyel támogatás Is már beépült a gátakba. Óriási, hihetetlen nagyságú számokat lehetne felsorolni. A .jelzett napot három nappal megelőzően már három millió homokzsák, húszezer köbméter kő, egymillió négyzetméter fólia épült be a víz megzabolását — talán — biztosító gátakba, a buzgárok fölé.

A veszély még fenyeget. Mert a gátak nem garantálhatnak minden biztonságot, hiszen a korábbi nagy árvizek, áradások példája azt bizonyltja, hogy a gátak magasságától kevés függött, a tragédiát az átázások okozták, a gátak alatti beszivárgások, amelytől bizony most Is félni kell, persze a gátak erősítését most sem lehet elhanyagolni.

Nem nagy távolságra Szegedtől óriási gazdasági értékek halmozódnak fel. Itt is szörnyű a veszély. Az algyői olajmezöről van .sző. Az árvízvédelem vezetője, s minden egyes segítő kéz szinte ösztönösen tudja kötelességét, ösztönösen többre .nagyobb erőfeszítésre képes, mert tudják, micsoda .jelentős értékek forognak veszélyben. S ml

lesz akkor, ha a védelem nem sikerül?,

Sátortáborok

A védelemmel majdnem egyenrangú feladatnak számít a lakosság biztonságba helyezése, utána pedig a kiköltöztetettek eredeti lakhelyére való visszaköltöztetése. Ahol ez nem megy, sátortáborokban szállásolják el az árvízkárosultakat. Negyven községet mosott el a víz a Tisza-Szamos közén, s bizony kevés ház maradt meg, ahová vissza lehet költözni. Szerencsére egyre több községben kezd helyreállni a rend. Már amilyen rendet ilyen rendkívüli állapotok között helyre lehet állítani és fenn lehet tartani!

Segít az ország. Olyan segítségre van szükség, amelyet bárki nyújtani tud. Otthonra, ruhára, é- lelemre van szükségük a menekülteknek, akik legjobb esetben csecsemővel vagy lapáttal a kezükben menekültek. Segítenek a diákok. a szovjet katonák, segít mindenki, annyira, úgy, ahogy tud.

ROMÁNIÁBAN...

A folyók apadnak, de már késön — de szerencsére, mert szörnyű tragédiával tetézhetnék a borzalmasat. Szinte az egész országot fenyegette a víz. A nagy veszélyt ez időben a Duna jelenti. A Vaskapunál ugyan most még zavartalanul folyik Európa egyik legnagyobb építkezése, de lehet, mire e- zek a sorok megjelennek, a munka a teljes védelemre centralizá- lódik. Óriási számokban lehetne kifejezni a romániai károkat is, nagy számokban a fenyegető veszély okozta esetleges károkat, az erőfeszítést, a fizikai és anyagi befektetéseket az elszánt mentési munkálatokra.

(SZEMÉLYES TAPASZTALATOK)

Lakiteleknél jártam az Altöldön. A falu határában víz áll. A falu veszélyben, az emberek éjjel-nappal a gátakon. A híres laklteleki Töserdöben százéves fák között mindezek ellenére Is megtartották a hagyományos ifjúsági találkozót. Több ezer fiatal gyűlt Itt össze, közvetlenül a víz partján, ahol a régebbi fesztiválok birodalmi területének egy részét ma víz borIt.ia. Milyen volt az ünnepség? Nem tudom. Azt mondják, más, mint a korábbi években, nagyon más. Amikor eljöttem a „partról““, egy ház nádfedele úszott a sárga vízen — lassan, méltóságteljesen.

BUDAPEST — KELETI PÁLYAUDVAR — JÚNIUS 1. — HAJNAL

Szokatlanul sok ember, szokatlanul megviselt öltözetű emberek, asszonyok, szokatlanul sok gyerek.

Egy szikárarcú, szőrös, fekete ember jön felém. Lábán nincs cipő, csak egy piszkos, szürke zokni, amely csuromvér. Lábfeje nagy, dagadt. Négy napig megszakítás nélkül gyúrta az ásót. dolgozott. Aztán gyalogolt, asszony- oyal, gyerekkel, tizenöt falubelivel, akik lassan körém gyűlnek. Cigarettával kínálom, azonnal orvoshoz küldöm, borzalmas látványt nyújt a lába — na és az arcok, férfiaké, asszonyoké, gyerekeké...

A falujukból semmi nem maradt. Állítólag nyoma sincs, a vízből semmi sem áll ki, ott, ahol ők laktak meg rajtuk kívül néhány százan. Nem egyetlen il.ven falu van.

Az ember megígéri, azonnal orvoshoz megy, azután a megfelelő intézményhez, ahol intézik a menekültek dolgait, majd ház után néz. Százharmincezer forint értékben építhet házat vagy vehet bárhol az országban — az állam a segélyalapból azonnal kifizeti.

Átfogó képet legalább annyira lehetetlen adrii, mint frisset, mert a helyzet óráról őréra változik. Remélem, mire ezek a sorok nyugodt, békés műszaki körülmények között megjárják a hetilap anyagának rendszeres útját, a veszély már jóval kisebb lesz, a helyzet úgy- ahogy helyreáll.

Mindenesetre felejthetetlen eseménynek számít ez a tavasz, s bizony jelentős károkat okoznak a vízmenti események.

1879-ben ugyanezek a folyók szörnyű katasztrófát okoztak. A magyar, román, jugoszláv nép bízik abban, hogy a katasztrófa nem Ismétlődik meg. Közösen bízunk mi Is, közösen segítünk, ahogy az tőlünk telik,

LAKITELEK, BUDAPEST 1970 JÚNIUS 1. —kszl—

\