Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-09 / 23. szám
4 új ífiúság NÉHÁNY SZÓ A JÓKAl-NAPOK MARGÓJÁRA A VII. Jókat-napok már a múlté. A zsűri meghozta döntését, kiosztották a díjakat, megejtették a záró ceremóniáit. A szereplők, résztoevók hazamentek, az ünnepségből emlék, élmény maradt. Az újságírónak még megmaradt a kötelessége, hogy néhány általános következtetést vonjon le. A színjátszók versenyének legjellemzőbb eseménye (a szavalok és irodalmi színpadok versenyéről lapunk előző számában irtunk}, hogy a zsűri idén nem ítélte oda a nagydíjat. Az indoklás erre az, hogy a csoportok olyan Igényes darabokat választottak, melyekkel képtelenek voltak megbirkózni. Egy pillanatig sem akarok vitába szállni a zsűri elhatározásával. Meggyőződésem, egy művészeti produkció elbírálásánál csak az általánosan elismert művészeti-esztétikai kritériumok lehetnek mérvadók, függetlenül attól, hogy egy hivatásos vagy műkedvelő társulatról van szó. A művészet egységes kategória, amely nem osztható hívatásos és műkedvelő ágazatokra. Az Igaz, hogy egy műkedvelő együttes sokkal nehezebb, fáradságosabb úton érheti el a célt, de elérheti. Érre legjobb bizonyíték a vendégszereplő trnavat VysokoSkolák együttes. Sajnos, a versenyző csoportok közül az Idén egyik .sem ütötte meg azt a mércét, mely a nagydíj elérését jelentette volna. A viszonylag alacsonyabb színvonal meg- indoklásánál azonban egy kicsit vitába szánnék a zsűrivel. Vajon csak a műsorválasztás okozta a látott színvonalat? Az igaz, hogy a hivatásos társulatok közül Is csak kevés van, amely a drámairodalom bármely művét műsorra tűzheti. De ezeknél a fizetett művészapparátus feladata gondoskodni a társulat művészt erejéhez mért darab kiválasztásáról és kivitelezéséről. Ez az apparátus érthető módon a műkedvelő együtteseknél hiányzik. Van azonban egy másik apparátus (és ezért merek vitázni a zsűrivel), amely ezt a hiányt hivatott pótolni. Gondolok Itt a járási népművelési házak szakelőadóira, a Csemadok járási bizottságai mellett működő dramaturgiai tanácsokra, a Központi Dramaturgiai Tanácsra stb. Ezek módszeres munkával, segítséggel, tanácsadással és hivatásos művészek bevonásával tudták volna olyan mértékben elősegíteni a versenyre kiválasztott darabok művészeti beérését, hogy valamelyik bizonyára elérte volna a nagydíjhoz kívánt mércét. Ez nemcsak az adott együttes, hanem az egész verseny színvonalát emelte volna. Hogy néhány konkrét példával éljek: A bratlslaval Forrás együttes előadásában a legnagyobb hiányt a vontatottság okozta. Ügyes dramaturgiai beavatkozással (húzással) a darab megfelelő lendületet kapna, a lévaiak Warrenné mestersége alapjában véve jó előadás, hibája koncepcionális eredetű, nincs benne a shaw- i maró szatirikus él, egy más síkba való át- komponálás után kiváló produkció lehetne. A füleklek Fehér kórjának második felvonása nagyon jó. Az első és az utolsó felvonás azonban lapos. E két felvonás ritmusának felgyorsításával és a beszédtechnika megjavításával Itt Is kiváló produkcióról beszélhetnénk. Mindhárom esetben egy hivatásos ■ színházt szakember beavatkozása „felhozta“ volna a darabot. Ne Komáromban „fedezzük“ fel az együttesekéit Próbáljuk segíteni őket már akkor, amikor anyagi és művészeti problémákkal küzdve készülődnek a versenyrel Ha a fókal-napok második jellemzőjét akarnám megjelölni, nem tudok más kifejezést használni: közöny. Nem a rendezők és a szervezők közönyére gondolok. Ezek megtették a magukét. Inkább a hazai kulturális közéletünk közönyére. Ez már akkor megmutatkozott, amikor az ünnepségek előtt megtartott sajtókonferenciára csak két lírd és olvasd: kettő!) lap tartotta érdemesnek elküldeni a munkatársát. Ezután már nem volt meglepő (csak érthetetlen), hogy kulturális életünk egyik legrangosabb megmozdulásán a hazat sajtó és a költő-írók népes családja csak nagyon szórványosan képviseltette magát. A szenvedélyes viták egy csésze kávé mellett, nem hivatalos értékelések, az egészséges nézetkülOnbözŐdések, mindaz, ami a fókal-napok hangulatát, légkörét adta. Idén, sajnálatos módon elmaradt. Az ünnepségek és kulturális közéletünk kárára. Vajon miért? A versenyekkel párhuzamosan futó megmozdulások csak e- melték az ünnepségek rangját. Ilyen volt a színjátszócsoportok vezetőt részére rendezett előadássorozat, a Dunamentt Múzeumban látott Lehár-klállitás, a fotóművészek kiállítása és a Madách Kiadóvállalat könyv- kiállítása. Rendkívül jól sikerültnek tartom a záró akadémiát, melyen Kohut Magda és Ferencz Éva budapesti vendégművészek mellett a Magyar Tanítók Központi Énekkarának eddigi egyik legjobb hangversenyét élvezhettük. Kár, hogy a JŐkal-szobor megkoszorúzásának kegyeletes aktusánál nem jelent meg több komáromi lakos. Horváth Rezső JÓKAl-NAPOK 1970 DIJAZAS: Az 1970. évi Jókai-napokon fellépett vers- és prözamondök, irodalmi színpadok díjazása. Vers- és prózamondók fesztiválja — versmondás. II. kategória A zsűri az első és a második dijat nem osztotta ki. A harmadikat a dunaszerdahelyl SZU- CHY MARTA kapta. III. kategória és I. díj TROCHLY GABRIELLA, a Lévai Pedagógiai Középiskola tanulója II. díj FORRÖ IZABELLA — Bratislava A zsűri két harmadik dijat szavazott meg. A III. dijat POKSTULLER ÉVA somorjai és jobbágy MARIA komáromi sza- valók kapták FELNŐTTEK KATEGÖRIAJA A zsűri az első dijat nem Ítélte oda. II. díj KUCZMANN ANDRAS — Dunaszer- dahely III. díj BOCSARSZKY PAL — Szádalmás PRÓZA II. kategória I. díj MISÁK ROMÁN — Érsekújvár II. díj TARI MARIA — Losonc III. díj KELEMEN ERZSÉBET — Ipoly- nyék III. kategória I. díj — CSONTOS SZILVIA II. díj — DÖZSICZKY KATALIN III. díj — LUKACSOVISC MARIA A Jókai-emlékérmet két versenyző, az írószövetség díját pedig 10 versenyző kapta. IRODALMI SZÍNPADOK FESZTIVÁLJA .A fesztivál Nagydíját, a Jókai-emléké- rem nagy fokozatát, oklevelet, emléktárgyat a komaromi PETŐFI IFJOsAGI KLUB IROD.ALMI színpada kapta. A Legjobb összeállítás díját, a Jókai- emlékérem kis fokozatát, oklevelet, emléktárgyat a Bratislava! Magyar Középiskola forrás irodalmi színpada kapta. A zsűri diját, a Jókai-emlékérem kis fokozatát. oklevelet, emléktárgyat a Lévai Pedagógiai Középiskola JUHÁSZ GYULA irodalmi színpada kapta. A legjobb rendezés díját GERGELY JÓZSEF tanár, a Lévai Pedagógiai Középiskola Juhász Gyula Irodalmi Színpadának vezetője és rendezője kapta. A legjobb músorválasztás díját az Ipolysági JÖZSEF ATTILA IRODALMI SZÍNPAD vezetője és rendezője kapta. A legjobb női szavaló díját — SZÉPE KATALIN, a komáromi PETŐFI IFJÜSAGI KLUB IRODALMI SZINPADANAK tagja kapta. A Szlovák Írószövetség Magyar Szekciójának díját — SZÖCS ÉVA a kontóromi PETŐFI ifjúsági KLUB IRODALMI SZÍNPADÁNAK tagja kapta. A Müri elismerő oklevelét kapta a párkányi CSEMADOÍc Balassi Bálint Irodalmi Színpada, a királyhelmeci Orient Irodalmi Színpad és a losonci Korunk Irodalmi Színpad. A színjátszó együttesek fesztiválja A zsűri dija: A CSEMADOK érsekújvári helyi csoportjának színjátszó csoportja J6- kal-Török: Szeretve mind a vérpadig című színművéért. A müsonválasztás díja: A lévai Járási Művelődési Ház Garamvölgyi Színpad együttese Shaw: Warrenné mestersége című színműért. A legjobb kollektív munkadíja: A pozsonyi Forrás színjátszó együttes Calderon: Huncut kísértet című vígjátékéért. A zsűri díja: A fülekl Kovosmalt üzemi klubja és a CSEMADOK helyi szervezete színjátszó csoportja Capek: A fehér kór című drámáért. A legjobb színpadi megjelenés díja: A CSEMADOK érsekújvári helyi csoportjának színjátszó csoportja Jókal-Török: Szeretve mind a vérpadig című színműért. Komárom város dija: A CSEMADOK naszvadl színjátszó együttese André-Fé- nyes-Szenes: Lulu című zenés vígjátékéért. * A legjobb rendező díja: Boleman Iván, az érsekújvári csoport rendezője. * A legjoWj női alakítás díja: Csontos Szilvia, a naszvadi csoport tagja. A legjobb férfi alakítás dija: Schneider Péter, a füleki csoport tagja. A zsűri elismerésben részesítette; Na^y Lászlót, a Komáromi AKI színjátszó csoportját, Szabó Sándort, Molnár Lászlót, Kabát Gabriellát, Fekete Zoltánt, Komár Tibort. színházi LEVÉL Worthing John békebíró (Érsek György) „szerelmet vall“ Gwendolinnek (Bíró Eszter) Foto: Kolár Péter 0. Wilde Hazudj igazat c. vígjátékénak felűjítása a kassai Thalia Színházban Az április végi Cocteau-bemutató után sok víz lefolyt a Hernádon, s ez alatt az idő alatt több érdekes esemény is történt a Thália Színházban, amelyek közül ezúttal Oscar Wilde; Hazudj igazat című vígjátékának felújításáról számolok be. .A felújítást Beke Sándor rendezése alapján Lengyel Ferenc vitte színre, majdnem teljesen új szereposztásban. .A darabot így a színház fiatal gárdája szinte „kisajátította" magának. Nagy kedvvel, szorgalommal, és a vígjátékhoz illő „komolysággal" láttak hozzá a felújításhoz, s a siker nem is maradt el. A mecenzéfi közönség, amely a felújítás bemutóját látta, jól szórakozott és fergeteges tapssal jutalmazta a színészek szellemes játékát. Csendes László, Lengyel Ferenc, Gyurko- vics Mihály és Gombos Ilona mellett, akik a komédia korábbi szereposztásában is játszottak már, ezúttal Érsek György, Horváth Lajos, Szabó Rózsi, Bittó Eszter és Köves- di Szabó Marika kapott szerepet. A fiatalok művészi teljesítményéről, annak értékeléséről Imi nem érzem magam hivatottnak (legalábbis kifelé), de annyit mindenesetre el kell mondanom róluk, hogy eljutottak egy olyan színvonalig, amely biztosíték arra, hogy képesek lesznek az elkövetkező évad egyáltalán nem igénytelen dramaturgiai tervét maradéktalanul megoldani. S ennél többet aligha kívánhatunk tőlük! Sokan és sokszor feltették a kérdést, hogy az első színházi évadunk dramaturgiai tervét képesek leszUnk-e megvalósita- ni? Most utólag be kell vallanom, hogy e- zek a kérdések bizonyos szempontból jogosak és helyénvalóak voltak. Mert valóban emberfeletti munkának látszott a terv realizálása. Az objektív körülmények sem voltak valami kedvezőek. A Komáromból Kassára való átköltözés majdnem egy egész hónapos kiesést jelentett időben. Ezt is pótolni kellett, ami nem ment valami könnyen. Nem beszélve az új környezetről, a fáradtságról, az összegyűlt apró-csepró gondokról, adminisztratív kérdések megoldásáról. .Mindezek ellenére a tényekből látható, hogy a dramaturgiai terv, amelyet az elmúlt év utolsó telében állítottunk össze, megvalósult, illetve megvalósul. A Hazudj igazat felújításával a Thália Színház repertoárja öt darabra szaporodott. S már készül a következő, a hatodik, egy zenés vígjáték, amellyel az 1969/70-es évadot zárjuk, s amelyről a következő levelemben bővebben beszámolok majd az Oj Ifjúság olvasóinak. Gál Sándor Hozzászólás Quittner János-Horváth Rezső; «Quo vadis Ifjú Szívek?“ eímű cikkéhez Örömmel olvastam e cikket, amelynek őszinte és Igazán építő kritikája bizonyára nem sérti a címzett koreográfust sem, és nemzeti kultúránkat féltő gonddal Igyekszik megőrizni a jövő generációk számára is. Azt hiszem, hogy minden nemzetnek legszentebb és legféltettebb kincset közé tartozik a népi hagyományok megőrzése a maguk teljes orlginalltásában, és ez nem lehet másképpen a magyar kultúrértékek esetében sem. Nem vagyok táncszakértő, ezért a dologhoz nem szólhatok hozzá a szakember hideg precizitásával, de kultúrembernek tartom magam, és mint ilyennek, azt hiszem, hogy jogom és egyúttal kötelességem Is a problematikához hozzászólnom. Sajnos, a mindennapi életben gyakran tanút lehetünk annak, hogy a népi hagyományok — szokások, népdalok, táncok — nincsenek olyan félő gonddal konzerválva a jövő számára, mint ahogyan azt minden igazi népihagyományt szerető ember elvárná. Az utóbbi Időben a népdalok gyűjtése és népszerűsítése terén nagyon szép példát mutatott a Magyar Televízió „Repülj páva" című ciklusa. Ezt utánozták azután nálunk is, elég sikeresen, a ,^avaszt szél vizet áraszt“ című vetélkedővel. Egyes magyarlakta vidék népviseletét ugyan múzeumokban őrizzük (például Füleken), de amint a fent említett cikkből kitűnik, a népi táncok és szokások megőrzésével még bajok vannak. Minden népi táncegyüttesnek kötelessége, hogy a népművészetet a maga sajátos nyelvén tisztán és üdén őrizze meg számunkra és fiaink számára. Ezt elvárjuk az Ifjú Szívektől Is, mert épp ez a nagy tehetségű, lelkes fiatalokból állló élenjáró hivatásos együttes hivatott e magasztos feladatra legelsősorban. Igaza van a kritikusoknak, amikor ezt írják: „... De ne feledjük, az Együttes feladata, a közönség szórakoztatásán túl, a népi hagyományok ápolása. Ha ezt nem teszt, és sajnos mostanáig nem tette, akkor csak félmunkát végez..." Ügy vélem, ehhez nem is lehet többet hozzáfűzni. Ahhoz, hogy milyen magasztos a nemzeti kultúrának a maga tisztaságában és eredetiségében való megőrzése, sohasem férhet kétség. Ne vigyenek azért az együttesek vagy egyéni művészek e kultúrába semmiféle nem belévaló glccses salakot! Ezzel esetleg csak olcsó közönségsikert érnek el, de ugyanakkor teljesen hálátlanul és felelőtlenül a közönséget félrevezetik, és idővel a drága népi kultúránkról teljesen torz és Irreális képet alkotnak azokban a fiatalokban Is —, akik a feltálalt műsorok programszámait nem Ismerték, illetve nem is Ismerhették a maguk eredetiségében. Ez az eljárás teljesen felelőtlen és nem méltó a- zokhoz a magasztos célokhoz, amelyek megvalósítása az Illető kultúrtestületeknek legszentebb feladata. MUDr. Juhász István, Tiszacsernő
