Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-26 / 21. szám
Moszkva egyik csendes kis utcájában áll az az egyemeletes piros-szürke épület, melyben a vlághirö Tretyjakov képtár van elhelyezve. A képtárat 1856-ban Pavel Mihajlovics Tretyjakov moszkvai nagykereskedő alapította. Bár egy kép még nem képtár, ugyanis Tretyjakov nagykereskdö 1856-ban csak egy kép tulajdonosa volt. P. M. Tretyjakov any- nyira megkedvelte a művészetnek ezt az ágazatát, hogy 16 éven belül több mint 500 képet gyűjtött össze. Természetes, hogy ennyi képet a lakásban nem tudott elhelyezni, no meg tűzveszélytől tartva, Tretyjakov külön épületet építtetett a képek részére. 1873-ban a képtár megnyitotta kapuját az első látogatók előtt. Kezdetben csak Tretyjakov Ismerősei előtt, majd két év múltán a nyilvánosság részére is nyitva állt a képtár. A látogatók száma kezdetben 10— 15 körül volt. ünnepnapokon 20—30 személy. Pavel Mihajlovicsnak mindig az okozott legnagyobb örömöt, ha munkások látogattak a képtárba. A képtár dolgozóinak naponta külön jelentést kellett adni arról, hogy a látogatók közül hány volt munkás vagy paraszt, és mely képek érdekelték őket legjobban. Tretyjakov állandóan azt hangoztatta: „A képtárat a nép számára alapítottam, nekem ismernem kell a nép véleményét.“ Nézzük csak közelebről, ki is volt tulajdonképpen Pavel Mihajlovics Tretyjakov? Azt már tudjuk róla, hogy moszkvai nagykereskerő volt. Nem azok az emberek közé tartozott, kik az iskolapadban nyerték ismereteiket. Mégis igen nagy tekintélynek örvendett az akkori cári Oroszország legkiválóbb művészei és mesterei körében. Neves festőkkel tatott fenn kapcsolatot, sok,külföldi festővel is levelezett. 1892 szeptember 28- án‘ a képtárt Moszkva városának ajándékozta. Ebben az Időben a 23 teremben, már több mint 2000 kép volt elhelyezve. 1893-ban a képtárat II. Sándor cár is meglátogatta. A képtár olyan mély benyomást tett Oroszország cárjára, hogy Tretyjakovot nemesi rangra akarffi emelni. Pavel Mihajlovics a következőképpen köszönte meg a cár kedvességét; „Hálásan köszönöm, hogy Felséged engem nemesi rangra akar emelni, de a megtisztelést nem fogadhatom el.“ Egy „rangot“ mégiscsak elfogadott. Tretyjakovot Moszkva város díszpolgárává avatták. Moszkvát nagyon szerette, éppen ezért a kitüntetést minden gondolkodás nélkül el is fogadta. 1918-ban P. M. Tretyjakov szavai „képtáram legyen a népé“ valóra váltak. V. I. Lenin aláírta az államosítási dekrétumot. így tehát a képtár a nép tulajdonává vált. Jelen időben a képtárban több mint 40 ezer kép van. Ennek csupán harmadrészét állítják ki. Az 53 terem szűknek mutatkozik. A képek állandóan cserélődnek, kivéve a leghíresebb alkotásokat. Mindemellett állandó kiállításokat is rendeznek. A látogatónak alkalma nyílik arra, hogy egy-egy orosz nagy mester teljes életművét láthassa. A képtárat jelenleg napi 6—8 ezer néző látogatja. Természetes, hogy az érdeklődés még sokkal nagyobb, éppen azért már jóval a kapunyitás előtt hosszú sor várakozik, A képtár az új tervek szerint, új épületet kap, melyben több mint 100 terem lesz. Napi 20 ezer ember befogadására lesz alkalmas. De erre bizony még egy ideig várni kell. Éppen ezért szeretnék egy jó tanácsot adni az ide utazónak: feltétlenül látogasson el a Lavrusinszkij utcába, ahol a képtár van. A hosszú sor ne riassza vissza, egész bátran menjen a sor elejére, az ott szolgálatot teljesítő rendőrnek mutassa meg az útlevelét. Nagyon szívesen és udvariasan, várakozás nélkül beengedik a képtárba. MAGVARICS VINCE Moszkva, 1970 április. KÉPTÁR-----------------— új ifjúság 5 Egy magyar tudós csodálatos Móricz János tudós tavaly augusztusban és szeptemberben egy 17 tagú expedíciót vezetett a dél-amerikai Ecuador keleti felébe. Itt az Andok 3. vonulatában a Santiago és a Coan- gos folyók közötti területén, az Őserdő kellős közepén egy sok-sok ezer éves földalatti barlangrendszert és régi kultúra maradványait fedezte fel. Móricz e barlangrendszert már évekkel ezelőtt felfedezte, és az úfabb expedíció arra volt hivatva, hogy a világnak bebizonyítsa, a tudós felfedezései és állításai megfelelnek a valóságnak. Az expedíció, amely e névvel indult: „Expedíción Móricz 1969 Cueve de los Tayos" — vagyis Táltosok barlangja — 17 tagból állott. Közöttük voltak az ecuadori hadsereg, rendőrség és osendörség tagjai is. Maga Móricz János a felfedezést korunk legnagyobb horderejű feltárásának tartja, mely az emberi őstörténetet egészen más, újszerű megvilágításban hozhatja nemsokára elénk. Szerinte a barlangrendszer méretei lenyügőzőek. Hagyjuk azonban most magát Móriczot beszélni: „Az alábbi rész, mely tulajdonképpen csak a bejáratot jelenti, bár így is kb. 2 km mélyen hatoltunk be a barlangokba. Természetesen elsőnek szálltam le egy kötéllel a koromsötét lyukba, ahonnan a Tayos-turulmadár vésztjóslö' károgása hallatszott. Maga a bejárati lyuk, mely egy kiszáradt patak medre végén van, 5—ő m átmérőjű. Nagyon veszélyes a közelében lenni, mert síkos, s csak egy kis szegélyen lehet úgy-ahogy megközelíteni. Nagy fatörzseket vittünk oda, s azokra erősítettük az erős manila köteleket. A kötél végét pedig két másik fatörzsre csavartuk. Ekkor magamra erősítettem a kötelet, s lassan fentrOl elkezdték azt leengedni. Egy ideig könnyen tudtam utasítani a fentieket, hogy többet, többet, míg magam a barlang falába kapaszkodva igyekeztem az éles kiálló részeket elkerülni, s azt, hogy a kötél lehetőleg ne ilyen részeket súroljon. Kb. 40 m után a barlang szája megnyílott, s ekkor teljesen a levegőben maradtam. Még rosszabb volt azonban, hogy fent már alig hallották a hangomat. Ekkor elkezdődött a kötél kicsavarodása, azaz én elkezdtem a levegőben peregni, mint egy körhinta. Mindig nagyobb s nagyobb ívben és egyre gyorsabban, míg fent, minthogy a hangomat nem hallották, megálltak a kötél eresztésével. Ekkor telfelfedezése jes erővel kiáltottam, hogy eresszék tovább a kötelet. Meghallották, s így lassan tovább szálltam le a mélybe, míg a lábaim már-már a kiálló sziklákat horzsolták. így szálltam lejjebb és lejjebb, a Táltosok barlangjába, míg végül is 70—80 m után földet értem. Szédültem a körhintától, de hamar leszedtem magamról a kötelet s igyekeztem a megbeszélt kapcsolatot felvenni a többiekkel. Ez jóidéig késett, mert rosszul számolva, rövid vezetékkel eresztették le a telefont, amit kétszer is meg kellett toldani, hogy végül is ennek a segítségével irányíthassam a többiek leszállását.“ Amikor a társai is leszálltak, elkezdték a földalatti világ terepszemléjét. Vagy százméteres út után a kutatók mélyen a hegylánc alatt jártak, és így több százméternyi hegytömeg volt a valóságban felettük. Jól megfigyelhették, hogy a széles barlangfolyosóban jobbra és balra is teljesen szimmetrikus termek és keresztfolyosók nyílnak. Az egyes elágazások nyílásai szimmetrikusak, hatalmasak és minden valószínűség szerint emberi alkotások. A földalatti világ méretei gigantikusak. A csarnokok és a folyosók mintegy 100 m magasak, és a mennyezet tökéletesen síma és magán viseli a hihetetlenül precíz emberi munka jeleit. E folyosók, termek és csarnokok több emeletet képeznek egymás felett. A barlangrendszernek csak mintegy 2000 m-nyi részét, vagyis csak a bejárat környékét kutatták át az expedíció tagjai, de így is világosan látták, hogy itt egy nagyszerű és igazán váratlan jelenséggel állnak szemben. De most végezetül szóljon ismét Móricz János: „Valószínűsítem, hogy ősemlékeink, mitológiánk fog itt életre kelni, s fog a legrégibb őskorba bevilágítani, óriások birodalmába, mely népünk ősmitológiájában oly élénken fennmaradt. Találtunk egy uagy fogat is. A quifól egyetem 200 ezer évesnek nyilvánította, de nem tudták megállapítani, hogy miféle őslény foga. Maguk a cseppkövek olyan idősek, hogy egymagában ez a tény a mai ismert tudományos világ áltál elismert összes tételeket egyszer s mindenkorra maga alá fogja temetni. Az Andok hegyláncai alatt egy mesébe illő barlangrendszerben, mely a Kontinens nagy részét behálózza, egy valóságos földalatti világ létezik. Dr Juhász István A szovjet vásárlók körében régóta népszerű „3u- noszty“ típusú televíziókészülékek továbbfejlesztett változata a „Junoszty—2“, hordozható televízió-vevőkészülék. Használata rendkívül kényelmes a gépkocsi-, csónak-, és gyalogos túrák résztvevői számára. De jó szolgálatot tesz a hosz- sú időt távoli vidéken töltő kutatóknak, geológusoknak és egyéb expedíciók résztvevőinek. A szerkezetében és kapcsolási vázlatában jelentős fejlődést tükröző „Junoszty-2“ működtetése fele annyi energiát sem igényel, mint korábbi változata. Az ellenőrző vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy a készülék a gépkocsiban — haladás köbben is — normális vételt biztosit, még az öninditó működtetése sem rontja el a képet. A képcső szerkezete — rendkívül világos, tiszta és kon- trasztos a kép — biztosítja, hogy az adás még nappali világítás mellett U élvezhető. Bár sok-sok mllliö ember nézi a fotballmeccseket, kevesen tudják, hogyan készül a fekete pettyes labda. Az úgynevezett bajnoki labdákat 32 részből, tízszeres perionszállal, kézzel várják. Az elsőrendű minőségű bőrt először benedvesitik, majd klfeszítik, s a „nyújtóban" három napig tartják és szárítják. A nagy szakmai ügyességet és erőt igénylő kézi összeállítás és varrás után a kész labdát különleges fürdőbe mártják és víztaszító réteggel vonják be. A LCGKALAPACS ártalmas rezgése negymértékben veszélyezteti a velUk dolgozó munkások egészségét. Makoszejev. lenlngrádi felta- tálé javaslata szerint, a légkalapácsra erősített kUlöaleges réteg megszünteti ezt a káros hatást. Sajátkezúleg öntött bútor a legújabb nyugati divathóbort. Nyolc óra leforgása alatt bárki egy egész lakberendezést készíthet műanyagból, ha kölcsönveszi egy leleményes vállalkozó ajánlotta bútorformákat. A képen látható hölgy szemléltetően mutatja be a bútoröntés műveletét. Izmirben, az iráni-török-pa- kisztáni háromnapos tanácskozáson az iráni és a török kormány képviselői megegyeztek, hogy olajvezetéket építenek Ahwaz és Iskenderun között. Az 1852 kilométer hosszú olajvezeték évenként 70 millió tonna iráni nyersolajat szállít majd Törökországon keresztül a Földközi-tengerhez. A vezeték építési költségeit 900 millió dollárra becsülik, az építkezést az NSZK-t, Kanadát, az Egyesült Államokat, Franciaországot, Nagy-Britanniát és Olaszországot tömörítő nemzetközi konzorcium finanszírozza. 25 évvel ezelőtt sebesült meg L. Kacija szovjet katona. Esete nagy problémát okozott az orvosoknak. A 2. nyakcsigolyánál megrekedt egy szilánk, s negyed évszázad alatt mintegy másfél cm-t vándorolt. Korántsem minden sebész vállalkozik arra, hogy ezen a testrészen műtétet végezzen. A feladattal a leningrádi specialistáknak sikerült megbirkózni. Olyan elektronikus szondát készítettek, amellyel meg tudták keresni az izmok közé került idegen festet. Segítségével B. Krilov- nak sikerült eltávolítania a szilánkot. Vlkentylj Boritszkij sohasem volt hangszerkészítő. Bakuban dolgozik, mint olajmérnök. Szabad idejében azonban kedvelt hobbyja; elektronikus hangszereket készít. A klasszikus hang.szereken kívül sokat foglalkozott a Szovjetunió különböző nemzetiségű népeinek sajátos, népi hangszereivel Is. Ennek során merült fel a probléma, hogyan lehetne megoldani e sajátos hangszerek egységes hangolását. Hosszas kísérletezés után a bakul olajmérnök végül is olyan elektronikus készüléket konstruált, amely segítséget nyújthat nemcsak a klasszikus, hanem a legkülönbözőbb népi hangszerek hangolásához is. A „Vika“ nevű készülék skáláján "a legnagyobb pontossággal beállítható a kívánt hang, amelyet aztán hálózati áram vagy zseblámpa-elem segítségével lehet megszólaltatni.
