Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1970-05-26 / 21. szám

6 új Ifiíiság--------------FÉNYEK és ARNYAK a Népstadionban

Jóval a Magyarország-Svédország mérkőzés kezdete előtt jártam a hazai csapat Öltözőjében — ahol megfordultam jónéhányszor az előbbi együttes válogatott erőpróbáit megelőzően is —, ezúttal nagyon nyugodt volt a hangulat. A kerékasztalnál Hoff er 'József, a szövetségi kapitány, Kapo- csi Sándor, a szövetségi edző és Bene Ferenc, a csapatkapitány ült, s a beszédtéma a találkozó magyar taktikája volt. Csupa derűt, nyugodtságot lehetett látni. Hoff er megkérte a hangosanbeszélő felelősét, közöljék a nézőkkel, hogy az utánpótlás válogatott 0:0-ra játszott Malmőben, míg az ifik 4:0-ás győzelemmel kezdték az UEFA skóciai tornáját. — Hoffer szerint az ilyesfajta jó hír is segít kialakítani a nézőtér megfelelő légkörét.

n.

A találkozó sajnos 17,30-kor kezdődött, — szombat lévén, nyugodtan kezdhették volna fél órával előbb is, — s míg a kezdetben a fénnyel nem volt baj, s erről a magyar csapat sziporkázó játéka is gondoskodott, a befejezés során már inkább az árnyak domináltak, a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt.

Kocsis, ez a tömzsi, alacsony legény úgy bánt a labdával, mint nagynevű névrokona, vagy ha úgy tetszik Puskás, csak az nem akadt, aki tálcán kínált, nagyszerűen előkészített helyzeteit, az egy Fazekas kivételével, értékesíteni tudta volna. Ebben a játékrészben még a 3:0-ás hazai vezetés sem lett volna túlzott, hiszen az osztrák játékvezető egy ordító 11-est elengedett a svédeknek, a labdát kihozta a 16-oson túlra, s Bene bombáját csak a felső léc mentette, de akadt lehetőség azon túl is. Bergmark, a svéd szövetségi kapitány bevallotta, * hogy a magyar nyitány alapján el volt készülve akár 3—4 kapott gólra is.

Szünet után Kocsis kissé visszaesett, Bene változatlanul eredménytelenül tőrt ki egynéhányszor. Dunai 11 nem találta helyét a balszélen, s a középpályán sem, Karsai nem tudta pótolni a hiányzó, sérült Halmosit, Tamást ismét elkapta a magyar kapusbetegség, s nem annyira rossz pszichológusok a svédek, hogy mindezt ne vették volna észre.

Hl.

Svensson, aki hátára vette a pályát, egy 30 m-es bombával mutatkozott be, amelyet a kapufa segített menteni. Utána Persson, a Glasgow Rangersnál profiskodó balszélső suhintotta rá a labdát, (25 m-ról) s az a későn eszmélő Tamás hasa alatt pattant kapufáról kapufára, majd a hálóba. Tamás ugyancsak egykedvűen nézte, hogy Ej- derstedt milyen nyugodtan fejeli hálójába a 11-es pontjára beívelt labdát, amilyen másutt szinte kivétel nélkül a kapusok zsákmánya. Elvágre egy kézzel hosszabbak a mezőnyjátékosoknál... Volt még két nagy svéd helyzet, amikor valóban csak hajszálon múlt az újabb egy-egy gól.

IV.

A második félidő közepén igyekeztek kigyúlni a fények. Csak részleges sikerrel. A Kisstadion felöli oldalon nem lett világosság, két arbóc dacolt a paranccsal. A túlsón kikigyulladt néhány sor égő, el is aludt, majd csak homályosan pislákolt. Lehet, hogy nem nézte jó szemmel a ma- 3 gyár csapat vergődését, lehet, hogy nyomasztólag hatott I az újítani nem tudó csapatra.

Utólag tudtuk meg, hagy üzemzavar volt a tv-ben is. „Képtelenné" lett a nagy találkozó, s a végén Szepesi hangjának kellett mentenie, ami menthető. A találkozó állását persze az ö lelkesedése sem fordíthatta meg. — Ha, mint említettük, — fél órával előbb kezdtek volna, — az áramszolgáltatás zavara nem tudta volna befolyásolni az eseményeket.

VI.

A találkozó után a gyepszőnyegen gyalogoltam az öltözők felé. Meglepett, milyen egyenetlen. Mennyi a fűcsomó, a lyuk, a göröngy. Az ilyesmit el sem tudtam volna képzelni, vagy hinni, ha magam nem látom. Dunai III, az újpestiek fedezete igazat adott nekem, amikor erről említést tettem. A svédek, talán udvariasságból nem kifogásolták a talajt, s különben is a győztes csapat számára minek a kifogáskeresés.

VII.

A Népstadion közönsége ezúttal nem gúnyolódott. A vereség után is „NEM BAJ FIÚK" kiáltással fordult a válogatott tagjai felé. Ráadásul hívta, csalogatta is őket, az úgynevezett „B“ közép, de a játékosok vagy nem hallották, vagy nem akarták. Talán kicsit szégyellték magukat, pedig erre okuk nem volt. Két egyenlő erejű csapat küzdelmében a szerencsésebb szerezte meg a győzelmet.

VIII.

Többen mondogatták a megfigyelők közül, hogy nem lett volna szabad beleegyezni négy játékos cseréjébe, hiszen végeredményben a svéd csapat a cseréknek köszönhette jobb állóképességét, ütemnyerését, sikerét. Válogatott mérkőzéseken valóban szokatlan az ilyen nagyméretű csere. Az epésebbje így morfondírozott: „Már annyira süllyedtünk, hogy a svédek edzőtársaivá lettünk, s elfogadjuk túlzott ajánlataikat is?!"

IX.

Hoffer József egyik játékosát sem szidta. Nem szokása az ilyesmi. Higgadtan, józan ember módján megtalálja a bírálatra alkalmas helyet és időt. Az sem szokása, hogy a pályára küldött 11-et csereberélje. Azért jelölte ki őket, mert bízott bennük. S ezt a játékosaknak is tudatosítaniuk kell. Lehet, hogy kellemesebb lett volna „nyári pihenőre térni" egy esetleges döntetlennel, s különösen győzelemmel a VB egyik rangos részvevője felett, de elkeseredésre így sincs ok. Amint a természetben is a fény és árny egymás velejárói a magyar válogatott útja is felfelé fog emelkedni. Akadnak ott is jó labdarúgók. Meg is fogják találni a legjobbakat. Mindez aztán szakértelem, türelem és idő kérdése. Egyik sem hiánycikk Hoffer Józseféknél.

X.

Keresik a játékmestert. Egyelőre nem tudják, ki is legyen az. Hoffer József elsősorban a fiatalabbak között akar ilyenre találni, de kijelentette, hogy egyetlen jóképességü, küzdeni akaró, s arra teljesítményeivel, fellépésével érdemes magyar labdarúgó sem talál zárt ajtókra a válogatóknál. Sohasem tette. — mégha neki tulajdonítják is azt a kijelentést, — hogy ez előző gárda egynéhány labdarúgójára nem számít. Hoffer sportdiplomata is.

ZALA fóisaf

AZ

ARANYCSAPAT

GYÉMANTTENGELYE

BaUa György:

Beszélgetések Hidegkúti Nándorral III.

Olaszországban minden egyes profi játékos szeme előtt egy cél le^g: minél jobb teljesítményt nyújtani, és így kedvezőbb kereseti feltéteiekhez jutni. A játékos nem az edző miatt rója a köröket, hanem saját jövője és jelene miatt, mert tudja, hogy ha esetleg két év múlva új szerződést köt, sokat számít az, hogyan szerepelt eddig, milyen a híre. Olaszországban ezért minden egyes játékos sportszerűen él.

Példát is mondhatok. Lojaco- no, aki délamerikai játékos volt, de olasz szülők gyermeke, eljött a Fiorentinába. Amikor én odakerültem, nem élt megfelelően, elküldték. A Rómához szerződött. Menyasszonya nápolyi táncosnő volt. Lojacono egyszer megsérült, kényszer- szünetre volt kárhoztatva. Meglátogatta a menyasszonyát. A lokálban, éjjel kettőkor, tánc közben lefényképezték. Reggel a lapok öles betűkkel hozták a hírt: Lojacono éjszaka egy lokálban táncolt a menyasszonyával. Másfél milliő lírára, tehát két és félezer dollárra megbüntették, és a következő évben nem újították meg a szerződését. Csakhogy más e- gyesület sem szerződtette az eset után. Végül is egy divl- ziós, NB Ill-as csapatban játszott. Olaszországban az ilyen sportszerűtlenségektől minden egyes játékos óvakodik, mert abban a pillanatban derékbatö- rik pályafutásuk.

Következő kérdésem kettős tartalmú lenne. Az egyik a Fio- rentinához kagcsolődik: Milyen nyelven értette meg magát a játékosokkal? A másik ügy pedig a profi fegyelmet hallgatva bukkant fel bennem. A legendák szerint az a híres a- ranycsapat sem volt éppen a legsportszerűbben élő együttesek közé sorolható. Puskás állitőlag prágai sonkát evett reggelire és Pilzeni sört ivott hozzá. Lassan nőni kezdett a hasa, akár a csehországi sörivóknak.

Olaszországba úgy mentem, hogy egyetlen szót sem tudtam olaszul. Tanulni kezdtem hát a nyelvet. Az edzéseken minden egyes gyakorlatot be tudtam

mutatni, k magaMiMel vitt o- lasz-magyar szótár és az olasz környezet hatására pedig hat hónapon belül megértettek a játékosoik. Jó volt, hogy be tudtam mutatni a gyakorlatokat az edzéseken, mert a focisták megérezték, hogy tudok, és ez tekintélyemet alapozta meg. Szerencsém is volt, mert Ham- rin, aki ellen ezen a bizonyos svéd—magyar mérkőzésen játszottam, nagy segítséget nyújtott. ö mutatta be elsőnek a gyakorlatokat, ö járt elöl az edzéseken szorgalom tekintetében, tehát jól hatott a többi játékosra. Hamrinnal sokat beszélgettem Olaszországban, nagyon jó barátság fűz hozzá most is, pedig hét esztendeje nem vagyok Olaszországban. Bárhol játszik, akár a Világ Kupáért, akár külföldi portyán, mindig küld képeslapot, s olyan barátság szövődött kettőnk között, amely még most is tart.

Amikor Olaszországba mentem, minden egyes játékos megitta az ebédjéhez a maga két deci borát. Erre Czeizler Lajos bácsihoz fordultam — ő volt akkor a Florentína technikai igazgatója — és megkérdeztem, hogyan létezik az, hogy egy játékos bort igyon? — Te csak ne szólj bele, — mondta Lajos bácsi, — Olaszországban mindegyik játékos megissza a borát, még a mérkőzések előtt is. Ebben nincs is semmi kivetnivaló.

Puskás reggel, a prágai sonka után nem ihatott sört, mert ő tudta, mikor lehet. Ebéd után Sebes Guszti bácsi mindenki- nak megengedett egy hosszúlépést. Reggelinél senki nem is próbálkozott sört inni. Volt egykét sportszerűtlen játékos nálunk is, de a többi kilenc mindig lelkismeretesen, sportszerűen készült fel a mérkőzésekre. Az esetleg léháskodó két labdarúgó is szólt meccs előtt, és megkérte a többieket, ezúttal hajtsanak helyettük is. A nyolc, vagy kilenc hajtott is a kettő helyett. Persze ők sem maradtak ki mindig. Az, hogy a hét elején sportszerűtlenül éltek, még nem volt olyan vészes, mert a hétvégére mindegyikük igyekezett „hozni“ magát.

Én tizennégy évet játszottam abban a válogatottban, nyugodtan állíthatom: a hét elején valóban kimaradtak egyesek, de a hét végén, a mécs előtt, sosem!

A többi külföldi és csehszlovákiai sportlapban olvastuk a hírt: A Benfica Hidegkúti Nándort kívánja edzőnek szerződtetni. Mi volt az oka, hogy nem fogadta el a hízelgő ajánlatot?

Itt van, nálam, Budapesten a portugálok levele. Azonnal reagáltam rá, beadtam a kérvényem az illetékes magyar szervekhez, de sajnos a mai napig sem méltattak válaszra. A sportfőhatóságok miatt magam sem tudom mi a helyzet. Azóta én is olvastam a lapokban, hogy időközben egy angol edzőt szerződtettek.

írtam a Benficának levelet, és ha a mi sportföhatóságunk sürgősen, intézkedett volna, meg lehetett volna oldani a dolgot. Talán nekem is jó lett volna ez az edzősködés Liszabonban, mert itthon távolról sincs o- lyan tekintélye az embernek, nem tud jól elhelyezkedni.

Mikor jár le az NB I. B-ben szereplő Spartacusnál a szerződése? Mik a további tervei?

Az 1970-es esztendő végéig szól a szerződésem. Jelen pillanatban nem tudom még, mit teszek; nagyon szeretnék külföldre szerződni. Ott szeretném kamatoztatni tudásomat, s végeredményben tanulni is szeretnék, nálunk ugyanis azt mondják, hogy a magyar edzők lemaradtak a világviszonylatban. Ezt nagyon kétlem, mert ahány edzőnk kinn dolgozik, annyi a siker, tehát a tudás körül nincsenek bajok. De ha mégis ez az itthoni nézet, hogy lemaradtunk, épp ezért szeretnék szétnézni a világban, s ezért szeretnék néhány évet külföldön tölteni.

Most pedig vágjunk bele a problémák sűrűjébe. Hogyan látja egy világhírű labdarűgó és egy kiváló edző a magyar futball űtját a nagy sikerekrekt», Sz angol — magyartól napjainkig? Hol történt a hiba? Hol a baj?

Nekem is alkalmam nyílt televízión megnézni a múltkori Ausztria — Csehszlovákia és Jugoszlávia — Magyarország találkozókat Párhuzamot tudtam vonni a csehszlovák és a magyar csapat között. Viktorék- nak kialakult együttesük és kialakult stílusuk van. A kilencven perc alatt a csehszlovák csapat két középpályása uralta a pályát Azt, hogy az osztrákok csak három gólt kaptak, annak tudom be, hogy ellenfelük csupán játszadozott. A magyar csapatnak nincsenek középpályásai. És ebben látom a legnagyobb hibát. Két középpályásunk, aki a támadások szervezésével volt megbízva, nem tudta feladatát tökéletesen teljesíteni.

A másik különbség: a csehszlovákoknak vannak szélsőik. Albrecht és mindkét Veseiy veszélyes volt a kapura, gyors volt midegyikük, s képesek voltak a támadásokat a széleken vezetni. A támadásépítés során tehát a belső csatároknak nagyobb területük maradt ezáltal a góllövésre, míg a magyar csapat a két előretolt centercsatár szisztémáját szorgalmazta. Ezzel a felfogással ma már nem lehet eredményesen játszani. Nálunk ebben látom a hibát, és nemcsak a válogatottban, a klubcsapatokban sincsenek szélsők.

Magyarországon ma egyáltalán nincsen szélső.

Bocsánat a közbevágásért: Általában az a vélemény, hogy a magyar futball gazdag tehetségekben. Most viszont azt hallom, hogy nincsenek klasz- szís középpályások, nincsenek igazi szélsők. Mégiscsak a tehetségek hiánya okozta hát a lemaradást? Vagy az akaraterő, a lelkesedés csappant meg? Két-három nappal a MarseiHe-i meccs előtt együtt voltam a magyar válogatott tagjaival az összpontosításon. Már akkor sejteni lehetett a vereséget: enerváltak, flegmák voltak. Hol van hát a hiba?

(folytatjuk)

Néhány szó az elfogultságról, a részrehajlásról

A hazai sajtóban mindig felháborodással olvasom, az ilyen, s az ehhez hasonló sorokat: „A játékvezető a hazai csapatot a szokásos tíz (húsz) százalékos kedvezményben részesítette.“ Az ilyen megállapítást mindig és minden körülmények között a sporterkölccsel össze nem egyeztethetönek tartottam. Ennek analógiájával a sportsajtóban sehol máshol nem találkoztam. Csodálom, hogy aki ilyesmit ír, tárgyilagosnak m^i nevezni magát. Amúgyis elég nagy a vendéglátó előnye, nem kell azt még a játékvezetőnek is fokoznia. A szabályok erre soha, sehol, semmilyen körülmények között Mm adnak lehetőséget.

Ezzel kapcsolatban Lo Bellot hozhatnám fel példaképül. Sokszor láttam, nagy jelentőségű mérkőzést vezetni, de egyszer sem tapasztaltam, hogy részrehajló lett volna. Annak sem voltam szemtanúja, hogy a küzdő felek valamelyike bírálni merte volna egyik-másik ítéletét. Érdekes, az ö esetében minden játékos tudja, hogy az ilyesmi úgyis hiábavaló. Vele a pályán nem lehet vitatkozni. Ott mindig és minden kén.yes esetben is neki van igaza. Aki ezt nem mutatkozik hajlandónak elismerni, hamarosan és félreérthetetlenül tudtára adja: a pályán a játékvezető azért van jelen, hogy bíráskodjon, a futballista pedig azért, hogy játsz. szón.

Mindezt azért tartottam szükségesnek elmondani, mert kapu előtt a mexikói VB. A világ legjobb 16 válogatottjaként emlegetett mezőny, — (a kiválasztás kulcsa és mikéntje ellen egyre több a kifogás, s ezen nincs mit csodálkoznunk), — a földkerekség legjobb játékvezetőit igényelné. Ezért furcsa, hogy soraikban nem találkozunk éppen Lo Belloval. A rendező országából érkezett az Olasz Labdarúgó Szövetséghez az a kérés, hogy ne Lo Bellot jelölje a VB-re, hanem más valakit. Ügy jellemezték, hogy túlságosan szigorú, nem ismer pardont. Furcsa érvelés. Nézetünk szerint valahány világbajnoki játékvezetőnek éppen ezekkel az erényekkel kellene felvértezve lennie.

íratlan "szabály az, hogy egyetlen mérkőzés setn fajulhat el. amelyen a határozott játékvezető a torzsalkodások elejét veszi, s már a párharc legeslegelején mindkét küzdő fél tudtára adja. hogy a zöld gyepen ő az úr. ZALA József

YB-előtti jegyzetek