Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1970-05-26 / 21. szám

4 üj ifjiisag----­M oszkva, a közel nyolcmillió la­kost számláló világváros ren­geteg látnivalót és érdekessé­get tartogat az idegen látogatók szá­mára. Gondolom bármelyik külföldi meglepődik, ha megkérdezik tőle: há­nyadik jelenleg Moszkvában tartóz­kodó külföldinek véli magát, ha az illemszabály szerint, az ember önma­gát számolja utolsónak? Bizony az eredmény nem szürke szám. A Mosz­kvában tartózkodó idegenek száma naponta meghaladja a százezret. Bizonyítékot taiálni erre az adatra nem nehéz. Elég kimenni a Vörös Tértöl negyvenöt kilométernyi távol­ságban fekvő seremetyevói repülőtér­re. Persze ennek a közel télszáz kilo­méternyi szakasznak csaknem két­harmada a városban fekszik. A repü­lőtér forgalma sokat bizonyít. Bábeli hangzavar, ruhák, viseletek ' kavargó tarkasága. Percenként landol és star­tol egy-egy repülőgép. Érvényes adat ez mind a kUl-, mind a négy kilomé­terrel távolabb eső belföldi repülőtér­ről, ahol talán a legnagyobb a forga­lom. A Szovjetunióban rengetegen utaznak repülőgéppel s azonkívül ott van persze a vnukovói repülőtér is. Természetes magyarázata ennek ugyanaz. mint annak a közismert ténynek, ami a moszkvai taxikat il­leti. Nincs a világon nagyobb ország, amelynek határain belül olyan nagy távolságok lennének, mint a Szovjet­unióban. A légiforgalmi viteldíjak ezért olcsók. És Moszkva is óriási. A városhatáron belüli távolságok néhol a száz kilométert is meghaladják. Nem véletlen hát, hogy Moszkvában több mint húszezer a taxik száma. A viteldíjak pedig köztudottan nagyon olcsók. S nem lehet szó nélkül hagyni egy másik lényeges bizonyítékot sem, a szállodákat. Európa legnagyobb szál­lodája Moszkvában van. Nem egy egységes épület — szállodanegyed. A huszonkét ötemeletes épület gyűjtő­neve TURIST. Nagyon rövid idő alatt, fiatalok építették, — fiataloknak, az egykori Moszkvában megtartott Vi­lágifjúsági találkozó alkalmából. Nem a központban, de nem is a város pe­remén fekszik — csaknem húsz kilo­méternyire esik a Vörös Tértől, és nincs messze a nemzetgazdaság sike­reinek kiállításától, az osztankinói té­vétoronytól, s a pár évvel ezelőtt emelt űrhajósok emlékművétől. Az óriási Moszkva szálló, a Bukarest és Peking szálló vfezont nagyon közel van a Vörös térhez, ám a legközeleb­bi mégis az új RASSIA szálloda. Üveg, kő és alumínium. Óriási épü­letkolosszus. Négyzet alakú, egy-egy oldala nyolcvan méter hosszú. Nem­csak kívülről szép, hanem a belseje is kielégíti a legmagasabb igényeket. Talán nincs is a világnak olyan nyel­ve, amely napjában el ne hangzana ebijen az épületben. Az előtte levő taxiállomáson álltam, amikor magya­rul szólaltak meg a hátam mögött. Többen voltak, fiatal lányok, és fiúk. Beszélgetni kezdtünk, bemutatkoz­tunk egymásnak. A Magyar Állami Népi Együttes tagjai voltak. Ottlé­tükről tudtam, rengeteg plakát hir­dette. Hatezer néző előtt léptek fel a Kongresszusi Palota Színházában. A Lenin-mauzóleum előtti őrség­váltás napjában huszonnégy­szer megismétlődő ünnepélyes látványossága Moszkvának. A mosz­kvaiak azt mondták, éjszaka érdeke­sebb, ünnepélyesebb, szebb az őrség­váltás, akkor nézzem meg. Megfogad­tam a tanácsot, s a többórás éjszakai barangolás után, éjszaka egy órakor mentem a Vörös Térre a mauzóleum elé. A vörös márványból épült mau­zóleum bejáratánál két díszegyenru­hás, fegyveres katona áll őrséget. Óránként váltják egymást. A mauzó­leumtól vagy száz méternyire eső bástyatorony kapujából áZigorúan fe­gyelmezett díszlépésben elindul két katona. A nagy, kihalt éjszakai téren csizmájuk csattogása még ünnepibb mint napközben, amikor ezrek sora­koznak a mauzóleum bejáratánál. Érezni lehet, lépéseik centiméterre, idejük másodpercekre ki van számít­va. Odaérnek az őrséget álló két ka­tonához... zörren a fegyver, csattan a csizma, pontosan ugyanabban a pilla­natban amikor a bástyatorony órája elüti a pontos időt, a két-két katona olyan hirtelen váltja fel egymást, hogy az ember nem bírja szemmel követni mozdulatukat. Másnap délben ml is ott sorako­zunk a többezer ember között. Más­fél kilométernyi hosszú négyes sor­ban állunk, előttünk angolul beszél­nek. Egy óra múlva bejutunk a mau­zóleumba, s tisztelgünk a nagy for­radalmár előtt. Ma van a száz éves évforduló napja, habár a szovjet nép és a haladó világ, az egész évben ün­nepli Lenin születésének évforduló­ját. A mauzóleumot a szó Szoros ér­telmében elborítják a virágok. Este tűzijáték, csodálatos petárda-pará’dé a zuhogó esőben. Moszkva legújabb, és egyben egyik legnagyobb idegenforgalmi nevezetes­sége a Kalinyin sugárút. A hosszú, széles sugárúton csupán egy árva, .■’íí-.'.iaífe-íxiíM kedves pravoszláv székesegyház idé­zi a múltat, ott gubbaszt a huszonhét emeletes üvegpalota tövében. Ezen a gyönyörű székesegyházon kívül itt minden üvegből, betonból és alumí­niumból épült. Ml az a minden? Fel­hőkarcolók katonás rendben, s mo­dern üzletsor végig az utca mindkét oldalán. E modernségnek csak a „fel­színét“ látja 8 kíváncsi idegen, ám lényeges része a föld alatt rejtőzik. Sínek, vasúti sínek hálózzák be az üzletek alatt a föld gyomrát. Nem, nem a híres moszkvai metróról van szó. Az üzletsor áruellátása a föld alatt történik. Az üzletek sorrendjé­nek megfelelő sorrendben összeállí­tott vonatszerelvény bejár az utca alá, megáll, s a parfümárut tartalma­zó vagon az tllatszerbolt alatt, az élelmiszert tartalmazó az élelmiszer­üzlet alatt áll meg, s kezdődhet a ki­rakodás. De nem kell messzire menni, hogy a régi Moszkvából fs láthasson vala­mit az ember. Csak el kell sétálni a Kalinyin sugárút végén álló ? alakú új KOSZT palotáig, ott balra fordul­ni, majd ismét balra, s visszajönni Moszkva egyik legrégibb utcáján és egyben legrégibb, legzsúfoltabb üzlet­során. Napokig kerestem régiségke­reskedést Moszkvában. Hiába. De itt aztán akadt tucatszámra — nem csak régiségkereskedés, de csodaszép ré­giségek is azok folaain. Moszkvára kevésbé érvényes az a mondás, hogy nem látszik a házaktól a város. Igen, mert nem lehet unot­tan járni. Ami az ember fantáziáját legjobban megragadja, ami a szemet nyitvatartja, az a város kettős archi­tektúrája. A csodaszép régi hagyma­kupolás székesegyházak tucatszámra díszítik a várost. Kecsességük, bájuk páratlan. Értékük felbecsülhetetlen, nem is szólva azokról a régmúlt idők csodálatos művészeti alkotásairól, a gyönyörű ikonokról, amelyek ezer­számra díszítik a székesegyházak fa­lait. K ét évvel ezelőtt azonnali ha­tállyal érvénybe lépő rendeletet hoztak ki a székesegyházak és műemlékek konzerválásáról, restaurá­lásáról. Hihetetlen munkát végeztek azóta a restaurátorok. A székesegy­házak nagyrésze már új színben csil­log. Mesteri munkát végeztek rajtuk. hiszen úgy restaurálták őket, hogy patinájukat híven megőrizték. Gondos munka volt, és megérte, hiszen a ré­gi Moszkva patináját mentették meg bennük. Persze akad még körülállvá­nyozott hagymakupolás székesegyház, amelyen még folyik a munka. A Kalinyin-sugárúton épült fel Eu­rópa legnagyobb étterme és kávéhá­za, az ARBAT ifjúsági szőrakozócent­rum. Itt vacsoráztunk moszkvai fia­talokkal. Elragadtatással, lelkesen be­széltek városukról. Nemcsak szeretik, hanem építik is Moszkvát. Szeretik új felhőkarcolóit, egyetemeit. Óriási la­kótelepeit, ősi székesegyházait. Épí­tették, építik, és építeni fogják. KESZELI Ferenc CICH felvétele Nem állt meg a bofbélii tudomáiiy ClH A borbélyoh cégére valami­kor régebben a réztányér volt, de annyi sok más egyébbel e- gyütt az is elavult már. Ma in­kább valami korszerű nyírógép fejezné ki leginkább a szakma fontosságát. Hiszen, ha egy magunkfalta kevésbé világot lárt véletlenül betéved egy él­szakai szórakozóhelyre, menten az az érzése támad a sok fö­löslegesnek tűnő szőrzet láttán, hogy a régi fó borbélyok és felcserek a elmükre fulladtak, s ezért szőrösödön be ennyire a világ. A helyzet azonban merőben más. Ezt REINDL JÓZSEFTŐL, a diószegi fodrászat vezetőiétől tudtuk meg, aki immár harminc esztendele kiváló művelőle szak­májának, a hazai és külföldi fodrászversenyek egyik gyakori résztvevőle, no és — ami talán még ennél is fontosabb —, szak­\ oktató. Ebben az évben is tíz {korlatot a keze alatt. — Nem aelna kevés a bor- fiatal Ipart tarufló végez gya- bély és a fodrász, de safnos \ nagyon sok fiatal akad, aki a kezdeti nehézségektől visszari­ad és hátat fordít a szakmának. Ugyanis a kezdő fizetés lehetne valamivel magasabb is — mond­ja a mester. Általában minden embernek megvan a maga fodrásza, aki­hez — talán meg sem tudná indokolni, miért — szívesebben lár, mint bí/^t máshoz. Vajon mi lehet ennek az oka? — Véleményem szerint az, hogy a borbély hogyan bánik a vendéggel. Ugyanis vendége­ink többsége érzékenyen reagál a borbély, illetve a fodrász ma­gatartására, Ha érzi azt, hogy gondos munkát kapott a pénzé­ért, $ a frizurával vagy a borot- válással maga Is elégedett, ak­kor a legközelebbi alkalommal is szívesen felkeresi a fodrászt, és idővel egészen egymáshoz szoknak, emberileg is közelebb kerülnek egymáshoz. Erre min­den olyan szakmában, amely az emberekkel közvetlen kapcso­latban van, rendkívül nagy szüksége lenne. Sokan nem tudnak arról, hogy a fodrászok között szinte rend­szeresen sor kerül szakmai ve­télkedőkre, versenyekre. Erről is elmondhatna valamit olvasóink­nak? — A versenyeket közöttünk is azzal a szándékkal szervezik, hogy azokon bizonyítsuk tudá­sunkat, és egyben újabb tapasz­talatokkal gazdagodjunk, mivel a mi szakmánkban nemcsak mesterségben tudásra, begyako­rolt fogásokra és mozdulatokra van szükség, hanem, hogy ügy mondjam alkotó fantáziára is. Hiszen a frizurát pl. hozzá kell idomítani az archoz és az e- gész fejhez, de gyakran még az ember alakjához, sőt öltözködé­séhez is. Es nem utolsó sorban az is fontos részét képezi a verse­nyeknek, hogy a közönség részt vehet az egyes rendezvényeken, ami viszont jelentősen befolyá­solja a közízlés alakulását. — Amikor szabad Idejében sétálni megy, vagy valamilyen sportrendezvényre látogat el, nem szokta megnézni a férfiak frizuráját, hogy ezekből is egy kis „ihletet" merítsen? — A frizurákat akaratlanul is megnézem. A feleségem gyakran meg is dorgál emiatt. De örö­möm csak nagyon ritkán talá­lom benne, mert bizony ma na­gyon sok férfi külseje eléggé el­hanyagolt, a haja vagy a sza­kálla ápolatlan, gondozatlan. Pe­dig csekély befektetéssel, némi gondossággal szép, tetszetős és természetesen divatos is lehet­ne. — Ügy tudjuk, hogy az ön egykori tanítványai közül ma már többen kiváló szakemberek. Trencsénben és Pöstyénben a fodrászatl versenyen az ifjúsá­gi kategóriában az első, a má­sodik és a harmadik helyezést a galántal járás versenyzőt nyerték el. Nem fél attól, hogy ezek a fiatalok idővel felül­múlják mesterüket? — Nem. Azt hiszem ez volna számomra a legnagyobb boldog­ság. XXX A réztányér már csak itt-ott zörög a szélben, csillog a nap­fényben de a fodrászok és a borbélyok mégis hozzátartoznak mindennapi életünkhöz. Vajon, valóban hozzátartoznak? Mind- annyiunkéhoz? Szenk Sándor ... MIAH ZARVA A cím nem találós kérdés akar lenni. A közelgő ká­nikulára való tekintettel jutott az eszembe. Sokévi megfigyelést folytattam ez irányban, és ennek az alapján állíthatom, hogy ilyenkor, nyáridőben gomba módra szaporodnak a hasonló feliratú táblák. Csak az ok meghatározása változik, a szöveg marad ugyanaz. Tavaly nyáron például vettem annyi fáradtságot, és egy nap végigjártam Szlovákia fővárosának utcáit. Grand Kávéház. Tatarozás miatt zárva. Tulipán-presz- sző. Tatarozás miatt zárva. Nagy Szív Étterem. Tataro­zás miatt zárva. Krym Kávéház. Tatarozás miatt zárva. Diétás Étterem. Tatarozás miatt zárva. Metropol. Tata­rozás miatt zárva. Nagy Ferencesek. Tatarozás miatt zárva. Látszerészeti Üzlet. ... zárva. Kiszolgálás — tíz utcával odébb, egy óra járásnyira. Kamzik Áruház. ... zárva. CipészUzlet. .. zárva (Járjon mezítláb — egész­séges és olcsó). ... hivatal. ... zárva. Zárva, zárva, zár­va. Már azon sem csodálkoznék, ha egy szép napon, ha­zatérve ezt olvasnám a lakásom ajtaján: ..miatt zár­va. (pl)

Next

/
Thumbnails
Contents