Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-19 / 20. szám
8 új ifjúság-----------------------FÜLEK, 1970 • kz országos kulturális rendezvényeit évenként megismétlődő sorozata az érsekújvári Diáknapok után és a Jókai napok előtt immár harmadízben megrendezésre kerülő Táncdalénekesek Fesztiváljával folytatódott. Nyilvánvaló a szervező igyekezete. Füleken teremteni meg a csehszlovákiai magyar műkedvelő táncdalénekesek versengésének hagyományát. Az első esztendőben csak az elődöntőt szervezték itt, de tavaly és idén már az országos döntő házigazdájává lett Fülek. A hároméves tapasztalatot összegezve, nehezen lehetne eldönteni, mennyire helyes ez az igyekezet. Egész sor érvet lehetne felsorakoztatni mellette, de ugyanakkor ellene is. Fülek mellett .szól elsősorban központi fekvése, valahol félúton Bratislava és Agcsernő között. Az üzemi Klub modern épülete Is megfelel, de az eddigi három évben, főleg a füleki szervezők ügybuzgalma és szervezőkészsége az, amely minden objektív nehézség ellenére szinte ideális körülményeket tudott teremteni. Vannak azonban érvek, amelyek ellene szólnak. Elsősorban az elszállásolási lehetőség. Sajnos, nincs egy valamire való szálloda, (az ú. n. Fürdő, csak nehezen nevezhető annak) ahol a szervezők, az énekesek, zenészek, zsűri-tagok, újságírók, vendégek és érdeklődők sokaságát elhelyezhetnék. De van egy másik, eddig talán csak lappangó ellenérv is. Ez az ú. n. „közönségi hátország". A közeli Losoncon a Kármán napok. Rimaszombatban a már szinte országos méretű Tompa napok, és az a tény, hogy Fülek és környéke már Gombaszög „érdekszférájába" tartozik, a közönség bizonyos kulturális „szaturáltságát" idézheti elő. Mintha ennek a jeleit az idén már tapasztaltuk volna. A közönség érdeklődése az előző két esztendőhöz viszonyítva, kisebb volt. Ha a versenyen bemutatkozó énekesek tudását a tavalyi döntővel mértük össze, akkor meg kell állapítanunk, az általános színvonal mégis felfelé ível. Az idei mezőny kiegyensúlyozottabb volt mint a tavalyi, és a zsűri feladata nem volt könnyű Ennek ellenére a zsűri tárgyilagosan ítélte meg az egyes énekesek tudását. Talán a harmadik díj odaítélésén lehetne vitatkozni, de viszont a zsűri joga, hogy legjobb belátása szerint ítélkezzék. Kis „szépséghibának" tartjuk, hogy a zsűri elnöki tisztjét nem zenei szakértőre bízták, holott a zsűriben több, zenei szakképzettséggel rendelkező egyén ült Sajnálatos tény, hogy a zsűri egyes tagjainak igyekezete és a többórás előzetes próba ellenére sem sikerült (ugyanúgy, mint az előző években) meggyőzni a kísérő zenekarokat, hogy ez elsősorban az énekesek fesztiválja. A zeneki- séret túlfűtött, „ordító" dinamikája helyenként szinte teljesen elnyomta az énekest, és nemcsak hogy erősen csökkentette az élvezetet, de valószínűleg nagyon megnehezítette a zsűri munkáját. összegezve annyit mondhatunk, a szervezőknek sikerült igazi fesztivált hangulatot teremteni, és egy jól sikerült rendezvény részesei lehettünk. Mindez egy nagy kollektíva munkájának eredménye, és nehéz lenne valakit személy szerint kiemelni. Az ízléses és decens színpadi díszlet tervezőjétől, a sokszor kellemetlen szervezési feladatok végrehajtóin keresztül a műsor konferansziéjáig, mind derekasan kivették részüket a munkából. Most pedig hadd mutassuk be a győzteseket! BENES ILDIKÓ Legszívesebben fellapoznám a két évvel ezelőtti Oj Ifjúságot. Akkor a galántai járás Váj^arkasdon megtartott fesztiváljárél Benes II- dlkő nem egészen törvényesen került a füleki elődöntőbe: járása harmadik versenyzőiéként, és mint tudvalévő, egy járás csak két énekessel indulhatott. A rendező bizottság kivételt tett._ Ildi szerepelt, de valahogy csak a mezőny második felében végzett, úgy hogy a bratislavai döntőbe már nem jutott be. 'Aztán egy évet kihagyott, és a télen, amikor a galántai Iskolában találkoztam vele, azt mondta, ismét szerencsét próbál. 'Az egyszer sikerült;' Ildi nemcsak a zsűri első díját kapta meg. de a közönségnél is első lett. Pár perccel fellépése előtt beszélgettem vele; izgult, kezét tördelte és alig bírt beszélni. Pedig csak régi ismerősként üdvözöltük egymást. 'Aztán a zsűri értékelése után, amikor 94 pontjával magasan túlszárnyalt minden eddigi énekest, már nem volt vitás: az első helyek egyike Ildié lesz. — Mondjuk harmadikként vég- zel. Elégedett leszel? — De mennyire! Két számjegyű helyezésre számítottam és most o- lyan jó érzés tölt el,- mert tudom hogy sikerült kiadnom magamból mindent, amií csak az énekszámom kívánhat tőlem. — Tudod-e, hogy jól választottad meg az énekszámodat? — Most már igen. Nem Is tudom elképzelni, hogyan festettem volna egy olyan számmal, amely v.Bzenvedélyes ölelésekről“ stb. szól. — S legtöbben a hangodat csodálták, nekem tetszett az előadásmódod, meg a mozgástechnikád Is. Tükör, vagy egy ügyes koreográfus volt-e a tanácsadó? — Senki. Nem művészet azt. ellesni és aztán egy kicsit próbálgatni... Még megdicsérem a ..szerelését“, gyorsan elmondja, hogy ruháját é- desanyja hímezte, (matyóhímzés) a piros csizmát is ö szerezte, meg azt Is, hogy a frizurája mindig „made In Ildi“ és éjjelre zacskóba teszi; de máris látom, hogy jön az édesanyja, boldogan, a kereszt- mamával karonfogva, de nemcsak ők, a versenytársak is szinte ellepik Ildit és a gratulációknak nincs se vége se hossza. Pedig akkor még senki sem tudta, hogy az est első számú csillagának gratulál. Most már az Oj Ifjúság is közéjük állhat <— szégyiw nélkül — mert hiszen mi már két évvel ezelőtt a „tehetséges” Benes Ildikóról Irtunk. Elismerésünk a galántai ÁMNYK-é is, amelynek Ildi másodikos diákja, és bizonyára nem kis része van sikerében. BÁLLÁ ÁGNES ö volt a meglepetés, a húszéves könyvelő, a nagykürtösi járás képviselője. Tornaiján végzett a Mezőgazda- sági Technikumban és ipolynyéki származású. Azt hiszem, most mindenütt büszkék rá, és szívesen vallják magukénak. Tavaly indult először a fesztiválon, de csak a járási döntőig jutott, ott harmadik lett. Fülekre már nem jöhetett. De most itt van, és úgy örül a sikerének, mint egy kisgyerek. Második hely, hát erre még akkor sem gondolt volna, ha a fesztiválon csak ö, és még egy versenyző indul. — Jelenleg ml a leghőbb kívánsága? — Sz, Hogy most már ez ilyen szép maradjon addig, amíg bírni fogom. Legyen ekkora sikerem Salgótarjánban is, ahová épp tegnap hívtak meg szereplésre. Csak sokáig bírjam, mert addig meg nem állok. Nagyon szeretek énekelni. — Ki a példaképe? — Kovács Kati. — Ki örül még sikerének? — Fülekre csak a nővérem jött. Otthon vár a fiúm, szüleim. Hát ők azok, akik majd őszintén örülnek annak, hogy nem is tudom hogyan, de jól sikerült a szereplésem. Aztán meg az egész nagykürtöst járást képviseltem... — Jövőre is benevez a fesztiválra? — Nem tudom. Mi bízunk benne, hogy igen, sőt abban is, hogy Bállá Ágnes felfelé lép egyet majd a ranglétrán és nem úgy. mint az a rák-családban szokás. VAJDA VALÉRIA Szintén régi jó ismerős, a tavalyi közönségdíj nyertese. Huszonhárom éves, a hosszúszói óvoda tanítónője. Füleken a rozsnyói járás táncdalénekeseit képviselte. A sarokban találtam rá, úgy tűnt, mintha szomorkodott volna, gyorsan leültettem őt a zsUriszoba e- gyetlen székére. — Bántja valami? — Nem is tudom, de bizonyára, mert nem tudok örülni a harmadik helynek. Próbálom neki megmagyarázni, hogy az előző két fesztivállal ösz- szehasonlltva ez a legszínvonalasabb. A két évvel ezelőtti első hely ma felér a harmadik vagy akár a negyedik hellyel is. Benes IldlWn kívül a többi énekes szinte elenyésző pontkülönbséggel zárkózik fel egymás mögé. A színvonal — nem alacsony — de szinte kiegyenlítődött az énekesek között. — Tudom, hogy a zsűrinek ilyenkor nehéz igazságosan döntenie, de talán azt Is értékelni kellene, ki milyen énekszámot választott, igényesség szempontjából. Az ..Itt is tilos, ott is tilos” hanganyag és előadás szempontjából szerintem kevésbé igényes, rpint az én énekszámom. Eredetileg ezzel a számmal készültem én is, de aztán túl könnyűnek találtam, már nem volt mit tanulnom, időm meg elég sok a fesztivál napjáig, úgyhogy betanultam egy szerintem nehezebb és igényesebb számot. — Reméljük, a negyedik fesztivál zsűrije majd méltányolni fogja észrevételeit, de most már beszéljünk máiról és próbáljon örülni ennek az igazán szép sikernek. — Peches vagyok, vagy mi a fene, tény, hogy tavaly is megkaptam a közönség diját, mig a zsűrinél 21. voltam. Tudnék örülni a harmadik helynek is, ha a munkám mögött nem állna rengeteg gyakorlás, fáradozás: gyermekkorom óta az éneklésnek szentelem csaknem minden szabad időmet. V'agy valóban nem lehet ezt észrevenni ? Már nem tudom mivel vigasztalni ezt a túl komoly, lemondó kislányt. Sokáig beszélgettünk még a versenyről, vitatkoztunk, rég elfelejtve. hogy óvónő és újságírónő ül egymással szemben. Azzal próbáltam búcsúzni, hogy egy év múlva találkozunk. De ő nem tagadta meg magát. — Nem leszek Itt. Minek is jöjjek. Eszembe jut Hanka Maáková, aki azért szerződött a jégrevűhöz, mert nem bírt örökösen második lenni Gaby feifert mögött, ö sem saját magában kereste a hibát. — hr, ze — Benes Ildikó Bállá Agnes j/ajda Valéria Az évad vége már a nyárba nyúlik. A színházak ilyenkor gulatos, szórakoztató, üdítő darabba! szoktak zárni. A MATESZ sem tesz kivételt, amikor E. Labiche — J. Werich — V. Hála ..ízalmakalap” című zenés komédiájával lép 1970. június 5-én Komáromban a közönség elé az évad utolsó bemutatóján. A darabot Konrád József rendezi. A próbák javában folynak és az érdeklődés a bemutató iránt igen nagy. A két főszerepet a rokonszenves fiatal szinészházaspár: Boráros Imre és Petrécs Anni játsz- szák (képünkön). (Sj.) író-olvasó találkozó Tornaiján^ az Általános Középiskolában Az étterem zsúfolásig megtelt élénk, vidám arcú tanulókkal. Zsibongva telepedték az asztalok mellé, ez alkalommal azonban ünnepi várakozásban. Azok, akiknek nem jutott ülőhely, egymás karjába kapaszkodva a fal mellett álltak.. Így is boldogan várakoztak. A tornaijai magyar tannyelvű gimnázium egykori kedves növendékeit látta vendégül. Alig tíz évvel ezelőtt ennek az iskolának padjaiban szorongtak, rettegtek a nehéz óráktól, vagy éppen tréfás diákcsínyeken törték fejüket, ök ma már országszerte ismert költőink. Név szerint Batta György, Bárczi István és Tóth Elemér. Valamennyien Gömör szülöttei. Elsőként Batta György és Tóth Elemér érkezett. Hatalmas tapsvihar fogadta őket. Bódi Bertalan tanár meleg szavú üdvözlő beszédet mondott. Bevezetőjében ismertette az ifjú költők munkásságának jellemző vonásait. Hangsúlyozta, hogy az alma mater büszként tekint egykori diákjaira. Megtisztelő látogatásuk kitüntetés az iskola számára. A ma, egykori múlttá szépül. Az élmények emlékekké finomulnak. Becsüljük meg a percet, az órát, amit kedves vendégeinkkel tölthetünk. Az iskolában működő József Attila Irodalmi Klub nevében Auxt Ferenc elnök üdvözölte lelkes szavakkal költőinket. A diáklányok virágcsokorral kedveskedtek. Rövid kis kultúrműsor tette meleggé az ünnepi hangulatot. Az iskola tanulói a jelenlévő költők verseiből adtak elő néhányat, lelkesen, kedvesen. Először Tóth Elemér emelkedett szólásra. Meghatva emlékezett vissza az iskolában eltöltött szép évekre. Hálás szeretettel szólt egykori kedves tanárairól. Batta György szintén röviden ismertette életpályáját. Sziporkázó ötletei színessé tették beszámolóját. Bárczi István némi késéssel érkezett. Neki is bőven kijutott az ünneplésből, őszinte és egyenes beszédével csakhamar ő is megnyerte a diákság tetszését. A rövid bemutatkozást élénk beszélgetés követte. Az ifjú költőket szinte megostromolták a kérdésekkel. Őszinte, közvetlen baráti légkör alakult ki. Ez tette lehetővé, hogy az eredetileg két órára tervezett találkozó három órát tartott. A költők felváltva válaszoltak a feltett kérdésekre. A tanulókat egyaránt érdekelték a versírás különböző műhelytitkai, a költők közérdekű élményei, egyes verseiknek mondanivalója, az Oj Ifjúság szerkesztésével kapcsolatban kéréseik is voltak Érdeklődtek népünk kultúrhagyomá- nyainak ápolása lehetőségeiről, a diákságra e téren várakozó feladatokról. Egyaránt érdekelte őket a szellemi munka és a testnevelés kölcsönhatása, továbbfejlődésüknek titka, lehetősége A költők válaszait a türelem, a diákság iránti megbecsülés, együttérzés, segitőkészség, élménynyújtás szándéka hatotta át Szavaikat a hivatástudat, népünkkel szembeni felelősségérzet jellemezte, Kijzkivánatra egy-egy versüket is elszavalták. Az élmény teljes volt. Sokáig fogunk emlékezni e kedves találkozóra. Sok hasonlóra volna szükség. Bódt Bertalan tanár záróbeszédében megköszönte a költők látogatását. A találkozó jelentőségét elismeréssel nyugtázta. A vendégek nevében Tóth Elemér köszönte meg a meleg fogadtatást. Költőink végül verseköteteiket dedikálták. A szavalók nevét is idejegyzem: Tóth Katalin, Tdkács Jolán, Orbán Lajos, Grébecz Erzsébet. Kraxner György. Urbán Erzsébet. Danyi Anna, Pásztor István. Mike Elemér. Grébeöz Erzsébet
