Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1970-05-19 / 20. szám

8 új ifjúság-----------------------­FÜLEK, 1970 • kz országos kulturális rendezvényeit évenként megismét­lődő sorozata az érsekújvári Diáknapok után és a Jókai napok előtt immár harmadízben megrendezésre kerülő Táncdalénekesek Fesztiváljával folytatódott. Nyilvánvaló a szervező igyekezete. Füleken teremteni meg a csehszlová­kiai magyar műkedvelő táncdalénekesek versengésének ha­gyományát. Az első esztendőben csak az elődöntőt szervez­ték itt, de tavaly és idén már az országos döntő házigaz­dájává lett Fülek. A hároméves tapasztalatot összegezve, nehezen lehetne eldönteni, mennyire helyes ez az igyeke­zet. Egész sor érvet lehetne felsorakoztatni mellette, de ugyanakkor ellene is. Fülek mellett .szól elsősorban köz­ponti fekvése, valahol félúton Bratislava és Agcsernő kö­zött. Az üzemi Klub modern épülete Is megfelel, de az eddigi három évben, főleg a füleki szervezők ügybuzgalma és szervezőkészsége az, amely minden objektív nehézség ellenére szinte ideális körülményeket tudott teremteni. Vannak azonban érvek, amelyek ellene szólnak. Elsősorban az elszállásolási lehetőség. Sajnos, nincs egy valamire való szálloda, (az ú. n. Fürdő, csak nehezen nevezhető annak) ahol a szervezők, az énekesek, zenészek, zsűri-tagok, új­ságírók, vendégek és érdeklődők sokaságát elhelyezhetnék. De van egy másik, eddig talán csak lappangó ellenérv is. Ez az ú. n. „közönségi hátország". A közeli Losoncon a Kármán napok. Rimaszombatban a már szinte országos méretű Tompa napok, és az a tény, hogy Fülek és környé­ke már Gombaszög „érdekszférájába" tartozik, a közönség bizonyos kulturális „szaturáltságát" idézheti elő. Mintha ennek a jeleit az idén már tapasztaltuk volna. A közönség érdeklődése az előző két esztendőhöz viszonyítva, kisebb volt. Ha a versenyen bemutatkozó énekesek tudását a tavalyi döntővel mértük össze, akkor meg kell állapítanunk, az általános színvonal mégis felfelé ível. Az idei mezőny ki­egyensúlyozottabb volt mint a tavalyi, és a zsűri feladata nem volt könnyű Ennek ellenére a zsűri tárgyilagosan ítélte meg az egyes énekesek tudását. Talán a harmadik díj odaítélésén lehetne vitatkozni, de viszont a zsűri joga, hogy legjobb belátása szerint ítélkezzék. Kis „szépséghi­bának" tartjuk, hogy a zsűri elnöki tisztjét nem zenei szakértőre bízták, holott a zsűriben több, zenei szakkép­zettséggel rendelkező egyén ült Sajnálatos tény, hogy a zsűri egyes tagjainak igyekezete és a többórás előzetes próba ellenére sem sikerült (ugyan­úgy, mint az előző években) meggyőzni a kísérő zenekaro­kat, hogy ez elsősorban az énekesek fesztiválja. A zeneki- séret túlfűtött, „ordító" dinamikája helyenként szinte tel­jesen elnyomta az énekest, és nemcsak hogy erősen csök­kentette az élvezetet, de valószínűleg nagyon megnehezí­tette a zsűri munkáját. összegezve annyit mondhatunk, a szervezőknek sikerült igazi fesztivált hangulatot teremteni, és egy jól sikerült rendezvény részesei lehettünk. Mindez egy nagy kollektíva munkájának eredménye, és nehéz lenne valakit személy szerint kiemelni. Az ízléses és decens színpadi díszlet ter­vezőjétől, a sokszor kellemetlen szervezési feladatok vég­rehajtóin keresztül a műsor konferansziéjáig, mind dere­kasan kivették részüket a munkából. Most pedig hadd mutassuk be a győzteseket! BENES ILDIKÓ Legszívesebben fellapoznám a két évvel ezelőtti Oj Ifjúságot. Akkor a galántai járás Váj^arkasdon megtartott fesztiváljárél Benes II- dlkő nem egészen törvényesen ke­rült a füleki elődöntőbe: járása harmadik versenyzőiéként, és mint tudvalévő, egy járás csak két énekessel indulhatott. A rendező bizottság kivételt tett._ Ildi szere­pelt, de valahogy csak a mezőny második felében végzett, úgy hogy a bratislavai döntőbe már nem ju­tott be. 'Aztán egy évet kihagyott, és a télen, amikor a galántai Iskolában találkoztam vele, azt mondta, is­mét szerencsét próbál. 'Az egyszer sikerült;' Ildi nem­csak a zsűri első díját kapta meg. de a közönségnél is első lett. Pár perccel fellépése előtt be­szélgettem vele; izgult, kezét tör­delte és alig bírt beszélni. Pedig csak régi ismerősként üdvözöltük egymást. 'Aztán a zsűri értékelése után, amikor 94 pontjával magasan túlszárnyalt minden eddigi éne­kest, már nem volt vitás: az első helyek egyike Ildié lesz. — Mondjuk harmadikként vég- zel. Elégedett leszel? — De mennyire! Két számjegyű helyezésre számítottam és most o- lyan jó érzés tölt el,- mert tudom hogy sikerült kiadnom magamból mindent, amií csak az énekszá­mom kívánhat tőlem. — Tudod-e, hogy jól választottad meg az énekszámodat? — Most már igen. Nem Is tu­dom elképzelni, hogyan festettem volna egy olyan számmal, amely v.Bzenvedélyes ölelésekről“ stb. szól. — S legtöbben a hangodat cso­dálták, nekem tetszett az előadás­módod, meg a mozgástechnikád Is. Tükör, vagy egy ügyes koreográfus volt-e a tanácsadó? — Senki. Nem művészet azt. el­lesni és aztán egy kicsit próbál­gatni... Még megdicsérem a ..szerelését“, gyorsan elmondja, hogy ruháját é- desanyja hímezte, (matyóhímzés) a piros csizmát is ö szerezte, meg azt Is, hogy a frizurája mindig „made In Ildi“ és éjjelre zacskó­ba teszi; de máris látom, hogy jön az édesanyja, boldogan, a kereszt- mamával karonfogva, de nemcsak ők, a versenytársak is szinte elle­pik Ildit és a gratulációknak nincs se vége se hossza. Pedig akkor még senki sem tud­ta, hogy az est első számú csilla­gának gratulál. Most már az Oj If­júság is közéjük állhat <— szégyiw nélkül — mert hiszen mi már két évvel ezelőtt a „tehetséges” Benes Ildikóról Irtunk. Elismerésünk a galántai ÁMNYK-é is, amelynek Il­di másodikos diákja, és bizonyára nem kis része van sikerében. BÁLLÁ ÁGNES ö volt a meglepetés, a húszéves könyvelő, a nagykürtösi járás kép­viselője. Tornaiján végzett a Mezőgazda- sági Technikumban és ipolynyéki származású. Azt hiszem, most min­denütt büszkék rá, és szívesen vallják magukénak. Tavaly indult először a fesztiválon, de csak a já­rási döntőig jutott, ott harmadik lett. Fülekre már nem jöhetett. De most itt van, és úgy örül a sikerének, mint egy kisgyerek. Második hely, hát erre még akkor sem gondolt volna, ha a fesztivá­lon csak ö, és még egy versenyző indul. — Jelenleg ml a leghőbb kíván­sága? — Sz, Hogy most már ez ilyen szép maradjon addig, amíg bírni fogom. Legyen ekkora sikerem Salgótarjánban is, ahová épp teg­nap hívtak meg szereplésre. Csak sokáig bírjam, mert addig meg nem állok. Nagyon szeretek éne­kelni. — Ki a példaképe? — Kovács Kati. — Ki örül még sikerének? — Fülekre csak a nővérem jött. Otthon vár a fiúm, szüleim. Hát ők azok, akik majd őszintén örül­nek annak, hogy nem is tudom hogyan, de jól sikerült a szerep­lésem. Aztán meg az egész nagy­kürtöst járást képviseltem... — Jövőre is benevez a fesztivál­ra? — Nem tudom. Mi bízunk benne, hogy igen, sőt abban is, hogy Bállá Ágnes felfelé lép egyet majd a ranglétrán és nem úgy. mint az a rák-családban szokás. VAJDA VALÉRIA Szintén régi jó ismerős, a tava­lyi közönségdíj nyertese. Huszon­három éves, a hosszúszói óvoda ta­nítónője. Füleken a rozsnyói járás táncdalénekeseit képviselte. A sarokban találtam rá, úgy tűnt, mintha szomorkodott volna, gyor­san leültettem őt a zsUriszoba e- gyetlen székére. — Bántja valami? — Nem is tudom, de bizonyára, mert nem tudok örülni a harma­dik helynek. Próbálom neki megmagyarázni, hogy az előző két fesztivállal ösz- szehasonlltva ez a legszínvonala­sabb. A két évvel ezelőtti első hely ma felér a harmadik vagy akár a negyedik hellyel is. Benes IldlWn kívül a többi énekes szinte elenyé­sző pontkülönbséggel zárkózik fel egymás mögé. A színvonal — nem alacsony — de szinte kiegyenlítő­dött az énekesek között. — Tudom, hogy a zsűrinek ilyen­kor nehéz igazságosan döntenie, de talán azt Is értékelni kellene, ki milyen énekszámot választott, igé­nyesség szempontjából. Az ..Itt is tilos, ott is tilos” hanganyag és előadás szempontjából szerintem kevésbé igényes, rpint az én ének­számom. Eredetileg ezzel a szám­mal készültem én is, de aztán túl könnyűnek találtam, már nem volt mit tanulnom, időm meg elég sok a fesztivál napjáig, úgyhogy beta­nultam egy szerintem nehezebb és igényesebb számot. — Reméljük, a negyedik feszti­vál zsűrije majd méltányolni fog­ja észrevételeit, de most már be­széljünk máiról és próbáljon örül­ni ennek az igazán szép sikernek. — Peches vagyok, vagy mi a fe­ne, tény, hogy tavaly is megkap­tam a közönség diját, mig a zsű­rinél 21. voltam. Tudnék örülni a harmadik helynek is, ha a mun­kám mögött nem állna rengeteg gyakorlás, fáradozás: gyermekko­rom óta az éneklésnek szentelem csaknem minden szabad időmet. V'agy valóban nem lehet ezt ész­revenni ? Már nem tudom mivel vigasztal­ni ezt a túl komoly, lemondó kis­lányt. Sokáig beszélgettünk még a versenyről, vitatkoztunk, rég elfe­lejtve. hogy óvónő és újságírónő ül egymással szemben. Azzal pró­báltam búcsúzni, hogy egy év múl­va találkozunk. De ő nem tagad­ta meg magát. — Nem leszek Itt. Minek is jöj­jek. Eszembe jut Hanka Maáková, aki azért szerződött a jégrevűhöz, mert nem bírt örökösen második lenni Gaby feifert mögött, ö sem sa­ját magában kereste a hibát. — hr, ze — Benes Ildikó Bállá Agnes j/ajda Valéria Az évad vége már a nyárba nyúlik. A színházak ilyenkor gulatos, szórakoztató, üdítő darabba! szoktak zárni. A MATESZ sem tesz kivételt, amikor E. Labiche — J. Werich — V. Hála ..ízalmakalap” című zenés komédiájával lép 1970. június 5-én Ko­máromban a közönség elé az évad utolsó bemutatóján. A dara­bot Konrád József rendezi. A próbák javában folynak és az ér­deklődés a bemutató iránt igen nagy. A két főszerepet a rokon­szenves fiatal szinészházaspár: Boráros Imre és Petrécs Anni játsz- szák (képünkön). (Sj.) író-olvasó találkozó Tornaiján^ az Általános Középiskolában Az étterem zsúfolásig megtelt élénk, vidám arcú tanu­lókkal. Zsibongva telepedték az asztalok mellé, ez alkalom­mal azonban ünnepi várakozásban. Azok, akiknek nem ju­tott ülőhely, egymás karjába kapaszkodva a fal mellett álltak.. Így is boldogan várakoztak. A tornaijai magyar tannyelvű gimnázium egykori kedves növendékeit látta vendégül. Alig tíz évvel ezelőtt ennek az iskolának padjaiban szorongtak, rettegtek a nehéz óráktól, vagy éppen tréfás diákcsínyeken törték fejüket, ök ma már országszerte ismert költőink. Név szerint Batta György, Bárczi István és Tóth Elemér. Valamennyien Gömör szülöttei. Elsőként Batta György és Tóth Elemér érkezett. Hatal­mas tapsvihar fogadta őket. Bódi Bertalan tanár meleg szavú üdvözlő beszédet mon­dott. Bevezetőjében ismertette az ifjú költők munkássá­gának jellemző vonásait. Hangsúlyozta, hogy az alma ma­ter büszként tekint egykori diákjaira. Megtisztelő látoga­tásuk kitüntetés az iskola számára. A ma, egykori múlttá szépül. Az élmények emlékekké finomulnak. Becsüljük meg a percet, az órát, amit kedves vendégeinkkel tölthetünk. Az iskolában működő József Attila Irodalmi Klub nevé­ben Auxt Ferenc elnök üdvözölte lelkes szavakkal költőin­ket. A diáklányok virágcsokorral kedveskedtek. Rövid kis kultúrműsor tette meleggé az ünnepi hangulatot. Az iskola tanulói a jelenlévő költők verseiből adtak elő néhányat, lelkesen, kedvesen. Először Tóth Elemér emelkedett szólásra. Meghatva em­lékezett vissza az iskolában eltöltött szép évekre. Hálás szeretettel szólt egykori kedves tanárairól. Batta György szintén röviden ismertette életpályáját. Sziporkázó ötle­tei színessé tették beszámolóját. Bárczi István némi késéssel érkezett. Neki is bőven ki­jutott az ünneplésből, őszinte és egyenes beszédével csak­hamar ő is megnyerte a diákság tetszését. A rövid bemutatkozást élénk beszélgetés követte. Az ifjú költőket szinte megostromolták a kérdésekkel. Őszinte, közvetlen baráti légkör alakult ki. Ez tette lehetővé, hogy az eredetileg két órára tervezett találkozó három órát tar­tott. A költők felváltva válaszoltak a feltett kérdésekre. A tanulókat egyaránt érdekelték a versírás különböző mű­helytitkai, a költők közérdekű élményei, egyes verseiknek mondanivalója, az Oj Ifjúság szerkesztésével kapcsolatban kéréseik is voltak Érdeklődtek népünk kultúrhagyomá- nyainak ápolása lehetőségeiről, a diákságra e téren vára­kozó feladatokról. Egyaránt érdekelte őket a szellemi mun­ka és a testnevelés kölcsönhatása, továbbfejlődésüknek titka, lehetősége A költők válaszait a türelem, a diákság iránti megbe­csülés, együttérzés, segitőkészség, élménynyújtás szándé­ka hatotta át Szavaikat a hivatástudat, népünkkel szem­beni felelősségérzet jellemezte, Kijzkivánatra egy-egy ver­süket is elszavalták. Az élmény teljes volt. Sokáig fogunk emlékezni e ked­ves találkozóra. Sok hasonlóra volna szükség. Bódt Bertalan tanár záróbeszédében megköszönte a köl­tők látogatását. A találkozó jelentőségét elismeréssel nyug­tázta. A vendégek nevében Tóth Elemér köszönte meg a meleg fogadtatást. Költőink végül verseköteteiket dedikálták. A szavalók nevét is idejegyzem: Tóth Katalin, Tdkács Jolán, Orbán Lajos, Grébecz Erzsébet. Kraxner György. Urbán Erzsébet. Danyi Anna, Pásztor István. Mike Elemér. Grébeöz Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents