Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1970-05-19 / 20. szám

ÍO :>.iSí5-'--v:: # -^-v.

USIC

THE FOUR TOPS

Négy fekete bőrű fiatalember, négy ragyogó fekete szempár, még ragyogóbb fehér fogsor — ez a híres, Detroit- ban befutott néger féríi-quartett. A torkukban arany van, a szó szoros értelmében, mert hiszen a hanglemez-társaság a legjobb üzleteket köti slágereikkel. Egy műkedvelő vetélkedőn indultak — és a hanglemez-társaságnál kötöttek ki. Ma már hivatásos énekesek, mégpedig a javából. .A Tamla Motown részvénytársasággal állnak állandó szerződésben, melynek feje az ex-ökölvíyó Berry Gordy. Az eredeti kis stúdió ma már négy épületet elfoglaló hatalmas üzemmé vált. Saját kiadóvállalatukon kívül, még művészképző részlegük is van. Itt tanulják meg a művészek, hogyan kell a színpadon mozogniok, öltözködniük, járniok, riporterekkel társalagniok, stb. A művészek igen dicsérik ezt a létesítményt, mert már gyakran látták hasznát.

Ezt az iskolát is sikerrel végezte a négy fiatalember; Levl Stubs Jr., Renaido Benson, Lawrence Payton és Abdul Fakir — a The Four Tops.

ÉLNI KELL I A FEKETE TRIO

.Amikor fölállt, még nem tudta, hogy hova megy. Ment, ment, vitték a lábai.

A trolibusz, mint egy őslény, homlokán akart keresztül gázolni. Szemben a ház köpködni kezdett. Ott messzebb egy másik ház tetején fekete gyertyák gyűltak ki.

Gyermekkorában egyszer látta, hogyan vakarja meg a tehén a hátát. Akkor, ott, elindult magától a „hembölgő“. A reteszeket mindig pontosan déli tizenkettőre állították be, de amikor megérkeztek, már mindig többet mutattak. Most is több volt már régen.

Egyszer elszabadult a bika és szépen végiglegelt a falun: Nem kell mindentől félni, nem, és nem is kell olyan tragikusan venni a dolgokat, ő különben sem! Most, például billegni kezdett alatta a járda, nem ijedt meg. Karonfogta a fákat, és halkan beszélt hozzájuk.

A barátja azt mondta a múltkor, hogy nincs semmi értelme az életnek: Megcsalták, csalatkozott. Amikor hajnaluk, kiteríti magát, és néha még este is csak maga elé bámul.

Engem is megcsaltak. Valamikor. No és? Elmúlt tíz év, és végre megérkeztem. Pedig az elején valóban nem tudtam, hogy hova megyek.

A barátja kimereszti szemét és úgy néz rá, mintha csak üresen dumálna. Pedig igaz, valóban igaz, hogy megcsalták. Még ötven évvel ezelőtt. Tudja, nem akarja elhinni, de ez a valóság.

Hogy azt,' aki csak harminc éves, nem lehetett ötven évvel ezelőtt megcsalni? De mennyire, hogy lehetett, még kétszáz évvel ezelőtt is megcsalhatták. Egészen biztos, hogy megcsalták. Ha nem lenne lusta, előkotorná a családi ereklyéket és bebizonyítaná neki, hogy valóban megcsalták, többször is: Kétszáz, százötven, száz éve is, és mégis él. Egyszerűen él. Néha odaszól, sőt, nem Is csak néha szól oda, hogy hagyják abba, de ezentúl él.

Megérkezett és leült a barátjánál, akinek fekete a füle, és akinél ásítanak a karosszékek. Ásítanak, ők ugyanis tudják, hogy élni kell.

NÉMETH ISTVÁNDiana Ross, Mary Wilson és Cindy Birdsong. Jöttek, énekeltek — és győztek. 1964 óta az énekes sztárok élvonalában állnak. Megvan a saját közönségük, amely hű hozzájuk — körülbelül 25 évesek és hallgatóságuk is legnagyobb részt ebből a korosztálybóy kerül ki. Mindhárman nagyon szegény körülmények közül kUzdötték fel magukat. Együtt jártak iskolába és itt figyeltek fel kellemes, szép hangjukra, muzikalitásukra — de különösen arra, hogy milyen szépen olvad egybe a három hang. 1960-ban még iskolások voltak, amikor Berry Gardy felfigtyelt rájuk. Éppen akkor alakította a Motown Record Corporation részvénytársaságot — és máris megvolt az első szerződés. A többi már ment, mint a karikacsapás.

Diana kedvtelése a rajzolás, Mary olvasni szeret és állítólag főzni is. Cindy szenvedélyesen szeret utazni. Zongorázni tanul és kitűnő érzéke van az idegen nyelvekhez.

A Supremes trió remek ritmusérzékével ragadja meg közönségét, de nem ijed meg a nehéz beat-hangszerektől, és még kevésbé a lassú, lágy és dallamos balladák előadásától sem — amely tudvalévő nem a legköny- nyebb műfaj.

Kanadában, Ottavában született 1941. július 30-án, tehát 29 éves — de amint ez már a show- business-ben van — bár férfikora delelöjén áll, sikerei mégsem oly egetverőek, mint jó pár évvel ezelőtt. Szép, markáns arcú férfinak mondható. Barna hajú. A termetével mindig egy kis baj volt —- csak 162.5 cm magas és 71 kg-ot nyom. Már tízéves kora óta zenével keresi a kenyerét. Zongorán és bendzsón egyaránt jól játszik. Nős.

Ha valakire ráillik az a mondás, hogy „tudott megszületni“ — akkor az Paul Anka.

Libanoni szüleitől nemcsak érdekes, egzotikus arcát örökölte, hanem szép hangját is, sőt még a kedvet is ahhoz, hogy ezzel a hanggal foglalkozzék. Pályafutásában még nem érte vereség. Tizenötéves korában már zenét szerzett. Egy leánynak komponálta első melódiáját, sőt még a szöveget is ő írta. Szerette ezt a leányt és természetesen feleségül is vette. A lány nagyon szép volt, szintén arab származású és fotomodellként kereste kenyerét. Az ő számára szerezte Anka a „Diana“-t, amely az egész világon átütő sikert a- ratott: 8 millió példány fogyott el a lemezből.

Paul Anka tovább is énekelt, komponált, de ezt a legnagyobb sikerét már sosem sikerült túlszárnyalnia, mégis minden szerzeménye világsláger lett. Különleges stílusa, előadásmódja új irányt nyitott és szintén „slágernek“ számított. A szavak szaggatott kiejtése, az elfojtott torokhangok, melyek a zokogásra emlékeztetnek, a magas hangok szinte emberfeletti sikoltása — ez Paul Anka jellegzetes stílusa.

Könnyedén és roppant mennyiségben szórta magából az újabb és újabb melódiákat, és hasonló könnyedséggel írta meg hozzá a szövegeket is. Bár a szövegek kissé banálisak, „szívfacsaróak“ — mégis mind sikert aratott.

Paul Anka született show-man. Igyekszik lépést tartani a közönség igényeivel, kívánságaival. Ennek megfelelően az utolsó években rock’n'roll szerzeményeibe hegedűszólókat és leánykórusokat iktatott. Az olcsó kis szövegekkel, a fülbemászó könnyű kis melódiákkal a legjobb úton haladt az úgynevezett „könnyfakasztó, negédes“ stílus felé. Hogy mégis Paul Anka lemezei a háború u- táni időszak legérdekesebbjei — ez Anka stílusának tudható be. Más ilyen ragyogó hangú énekes, igyekszik hangját minél jobban kiaknázni, igyekszik bánni vele. Hol lágyan, halkan, hol erőteljesebben énekel. Paul Anka nem. Ö nem akart ilyen módon hatni. Minden dalát hangsúly és pia- nók nélkül, erőteljesen, szinte érdesen adta elő — ezzel vált ki a többi közül, no, meg azzal, hogy legtöbbnyire saját szerzeményeit énekelte, mert ezekben érvényesült leginkább stílusa.

De a dicsőség nagyon múlandó dolog és a közönség igen könnyen felejt. Nyugaton Paul Anka csillaga már letűnőben van. Ma már önálló koncertje nem csalna annyi hallgatót a londoni nagy hallba, hogy azt betöltené. Jöttek a gitáros csoportok — és Paul Anka kezd feledésbe merülni. De nálunk — bár sikere tetőpontján nem hallottuk — nagy tetszést aratott. Annak idején a fiatal, kezdő Karel Gott is erősen a hatása alatt állt.

Prágai vendégszereplésekor elbűvölt' a közönséget temperamentumával, fegyelmezettségével és nem utolsó sorban ízlésével.

29 éves, és már túl van karrierje tetőpontján. A show-business nem ismer kegyelmet. Jön az újabb divat, az újabb hullám és néha lassabban, de néha nagyon gywsan elsöpri a csillagodat.,.

I