Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-19 / 20. szám
úi ifjúság 3 ••••t9lt******** •aaaS* i:::....... i ••!#•■##« tataaaaaa ataaaaaaa •aaaaaaaaa itaaataaaaa ••aaaaaaaaa •aaaaaaaaa faaaaaaaa taaaa a■aa aaaaaaaaataaaaaataaaaaaavaaaaaaaaaan ««•a. .■«•aa« aaaaaaaaa ■aaaaaaa«aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaBaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaMai“'-**-“----*----------- — ■atdtaaaa ••aaaai ■aaaiaa a«aaaaa ■aaaaaa aaaaaaa aaaaaaaa . .......... ««aaBa»« aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa«aaaa titi:] ::::::::::: »laSaSatSaaaaáaáSa ■ita•••!••••••aaaa '•■aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa^aaaaaaaaa 'aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa GONDOLATOK A TISZA-PARTI FÖVENYEN Tulajdonképpen vallomással kallane kezdenem. Meleg han- gtt. Urai vallomással. De ezt előttem már számtalanszor megtették, és én még álmomban sem ragadtatnám magam arra, hogy Petőfin tűltegyek. aki legalább egy kötetre valö, szebbnél-szebb verset Irt a fo- lyóről. Pedig hányszor megálltam már én Is a kanyargó Tiszánál. Nyári napnak alkonyulatánál és napkeltekor, déli harangszókor és az esti félhomályban. Legutóbb még csípős északi szél mart az arcomba. Alko- nyulatig egy kötelező rokonlátogatásnak kellett eleget tennem, s nyári nap pedig köztudomásúlag késik. Csakhogy a Tiszának minden korban és évszakban van valamilyen utóiér- hetetlen varázsa. Kivéve talán a koratavaszi napokat. Mert olyankor megböszül, nekiszila- jodik a szelíd folyó. Akárcsak az idén. Elöntötte a kistárká- nyi szövetkezet pompás alma- kertjét — vagy a Tisza-kertei, ahogy itt nevezik — és a legelőket De úgy vélem, egyetlen kistárkányi paraszt sem gondolt haraggal a folyóra. Nem is vétett az olyan helyrehozhatatlanul. Meg aztán őselem az, akárhogy is nézzük. Bármenynyire ruházták fel á költők és nemzedékek glóriás jelzőkkel, végeredményben lelketlen, tudatlan őselem maradt. Megálltam a kanyargó, most már békésen a medrében hömpölygő folyó parti fövenyében — esküdni mernék rá, hogy ilyen föveny nincs több a világon — lehunyt szemmel arra gondoltam: miért átkozná emberi elme, ha a józan ésszel időnként a teremtés koronája is hadilábon áll? Télidőben is jártam errefelé. Némi felháborodással vettem tudomásul, hogy a kistárkányi szövetkezet nyakán száradt legalább 3-4 vagon alma. Ugyanakkor a városi piacon aránylag jó kövér ára volt a gyümölcsnek. Nem beszélve arról, hogy többnyire külföldről importáltuk az almát, megterhelve vele amúgy is túlterhelt külkereskedelmi mérlegünket. Már arra is gondoltam, akkor, hogy hitelbe megvásárolom a szövetkezet egész készletét, és némi nyereséggel túladok rajta. Csakhogy ezt természetesen törvénybeütköző cselekedetnek is lehet minősíteni. Persze, ha népszavazásra bocsátottam volna az ügyet, akkor egész biztos a zöldségkereskedelem kerül a vádlottak padjára. Megálltam a kanyargó Tiszánál, és a hangulatos jel-zök, metafórák és metonímiák helyett, ez a hétköznapi probléma jutott az eszembe. Pedig ez a legutóbbi esztendő aránylag rendhagyó eset, a szokásosnál rosszabb volt az almatermés. Előfordult már, hogy egy-egy jó esztendő után közel húsz vagon almát evett meg a kistárkányi marha. Nem fényűzésből, csak azért, mert nem kellett a kutyának sem. Írtam is akkor egy csipkelődő glosszát a zöldségkereskede- lem címére. Segíteni akartam a Tsiza-parti termelőkön, a kiszolgáltatott fogyasztókon egyaránt. Egyik élvonalbeli lapunk visszautasította a glosszát Nem tehetek róla, de az volt az érzésem, hogy a szerkesztőség belső munkatársai bizonyos vállaltak a Zelenina zöldségkereskedelmi vállalattal. Ha tévedtem, mosom kezeim, a tények döntsék el, kinek volt igaza. Ahogy álltam a kanyargó Tiszánál, és teli tüdővel szívtam magamba a friss tavaszi levegőt, még más gondolatok is a hatalmukba kerítettek. ■ Annak idején — még én is nagyon jól emlékszem rá — Bodrogköz minden nagyobb községében volt egy malom. Igyhát amit a természet bőkezűsége, vagy inkább a dolgos parasztok verejtékes munkája létrehozott, azt annak rendje- módja szerint helyben feldolgozták. Ma az egész Bodrogközben egyetlen malom sincs. Máshol őrlik a gabonát, más látia a hasznát Tízegynéhány esztendővel ezelőtt állati termékek felvásárlójaként kezdtem a pályafutásomat Szívem mélyén némi keserűséggel raktam napról-nap- ra vagonba a sok marhát, sertést. juhot és egyéb jószágot hogy Gelnicára, Rozsnyóra, Sp. Nová Ves-re küldjem azokat Nem értettem, miért van az. hogy az érthetetlen jószág, a félkész áru, valahol idegenben hajt nagyobb hasznot, és nem azoknak, akik felnevelték. Az sem vigasztalt, hogy tudatosítottam, végeredményben társadalmunk ellátása a mérvadó; modern társadalomban élünk, magas fokú munkamegosztással. Mert a Bodrogközben; ahogy tökéletesedett a mezőgazdaság gépesítése, úgy váltak évről évre mind többen munkanélkülivé, vagy vándorrá. Még a vonatban is ez a gondolat foglalkoztatott. Király- helmecen egy középkorú, tagbaszakadt férfi ült le mellém a kassai személy ülésére. Hosz- szan, unalmas nézelődés után megszólítottam; — Hová? — Kassára. — Mi járatban? — Ott dolgozom — válaszolta a tagbaszakadt. Aztán kérdezés nélkül is mesélt. Elmondta többek között, hogy házacskát épít, otthonához közelebb hasztalan keresett munkát. Nem jó egész héten az asszonytól és a gyermektől elkülönítve élni, dehát mondjam meg, mitévő legyen. Az Ágcsernyő-Kassa személy- vonat minden nap tele van pendliző munkásokkal. Van, aki minden nap hazajár, van aki hetente csak egyszer tér meg a jó meleg hitvesi ágyba. Ez egy kicsit már lélektani probléma is. Nem beszélve arról, hogy Bodrogköz szülötte az ország más részében hoz létre javakat. Államunk milliárdokat fordított a kelet-szlovákiai síkság rendezésére. Amiről pontosan százhuszonöt esztendővel ezelőtt gróf Széchényi István és Vásárhelyi Pál álmodozott, az csak most a szocializmusban valósult meg. Egészen bizonyos vagyok benne, hogy lelke mélyén minden bodrogközi paraszt érzi, ezért hálával tartozik szocialista társadalmunknak. Ezt a messzemenő gondoskodást, a kiadásokat a lehetőség szerint meg is kell téríteni. Csakhogy itt vannak éppen a lehetőségek. Meglehetősen korlátoltak. Mit termelhetne ez a vidék megfelelő feldolgozó- iparral? A terebesi járási párt- és államhatalmi szervek kimutatása szerint közel tízezer azoknak a száma, akik a járás területén kívül keresik a kenyerüket. Majdnem ugyanennyi a- zoknak a száma, akik hasztalan keresnek munkaalkalmat, legfeljebb idénymunkásként nyerhetnek alkalmazást, fes akkor még aránylag jól jártak. A nők foglalkoztatottsága egyenesen minimális. A helyzet törvényszerű következménye; a fiatalok egyre sűrűbben hagyják el otthonukat, és az ország más részében telepszenek le. Nem tulajdonítok az értelmiségnek semmilyen egetrengetó szerepet. De úgy vélem, az sem helyes, hogy a Bodrogköznek úgyszólván nincs is fiatal értelmisége. Kivéve talán a tanítókat, de szerintem ők sem tombolnak a boldogságtól, hogy éppen itt születtek, ezen a tájon, vagy idevetette őket sorsuk. Azt is tudom, a járási szervek minden lehetőt elkövetnek a foglalkoztatottság megoldása, a környék iparosítása érdekében. Ogy látszik azonban, hogy ez is hiábavaló, mert a beruházó szervek, a beruházó vállalatok valahogy idegenkednek ettől a vidéktől. Ezért nem támadt fennköl- tebb költői gondolatom a Tisza- parti fövenyben, bár ez a folyó más méltányolást is megérdemelne. Palágyi Lajos A KÉTFÉLE VÁLLALKOZÓ SZELLEMRŐL A vállalkozó szellem, hasznos emberi tulajdonság. Amíg nem viszik túlzásba. Az egészséges vállalkozó szellemmel megáldott ember nagyon hasznos tagja tud lenni a társadalomnak, és bármely munkaközösségnek. Ügyes, leleményes, a sző jó értelmezé-« sében történő, ambíciözus. Ép-i pen ezért a szocialista társadalmi rend győzelme után sémi vetettük el a vállalkozö szelle-s met. Egészséges mcgnyilvánus lásában támogatjuk. Bizonyos vonatkozásban öszs szefügg e probléma az ésszes rüséggel. a racionális gondolkodásmóddal, mellyel lapunk legutóbbi számában foglalkoztam. Csakhogy kialakult ám a vállalkozó szellemnek kétféle megs nyilvámilása. Pedig közben nem is gondolok a vállalkozö szels lem egészséges és egészségtes len megnyilvánulására. Kíalas kult nálunk a vállalkozó szellemnek, hogy úgy mondjam egy hivatalos, szolgálati, és egy nemhivatalos, magán megnyils vánulása. Mielőtt részletesen kifejtés ném, mit értelmezek a szolgálati és magán megnyilvánulás alatt, hadd meséljek el ismét egy fránya történetet, melynek alapján úgyis jobban megértik/ hová akarok kilyukadni. Az egyik állami gazdaság is gazgatója közölte velem az as iábbi históriát: SziikségUnk lett volna egy autóbaggerra. Rcns des. hivatalos úton eiőterjeszs tették kérelmüket az egyik vállalatnak, aztán vártak, vártak, vártak... £s még talán máig is várnának, ha nem támadt volna az a mentő ötletük, hog.y kiálljanak az útra, és leintsék az első arra járó autőbaggert. A vezető nagyon készségesnek mutatkozott. Készpénz lefizetése ellenében egykettőre elvégezte a munkát. Szóval ide szerettem volna kilyukadni. Hogy másként viselkedik valaki hivatalból, és másként amikor egy kissé magánemberként is érdekelt. A tévészerelő ,,őszinte" e- gyüttérzéssel közli Önökkel, hogy sajnos. pillanatnyilag nincs Ilyen alkatrész, nem .javíthatja meg a készüléküket. Aztán némi hatáskeltö szünet után. amikor látja a savanyú arcukat, hozzáteszi; azért lehetne segíteni. Ismét rövid hatáskeltö szünet után közli, hogy nem tudja, de talán az egyik Ismerős kollégájának lesz Ilyen alkatrésze. Megpróbálja megszerezni tőle. Dehát ugye, csak munkaidő után. maszek alapon teheti. Mit csinál a kiszolgáltatott tévétulajdonos? Gondolkodás nélkül elfogadja a derék szaki ajánlatát. Sőt, még örülhet is annak, hogy Így alakult a helyzet, mert biztos lehet abban, a maszek szerelő becsületes munkát végez. Hasonlőképpen cselekszik a vizvezetekszerelö, a mázoló, a fuvaros, a bádogos, a kőműves, a kárpitos, és csekély kivétellel mindenki. Hivatalból nehézkesen. kénytelen-kelletlen elvégzi ugyan a kívánt munkát. Más kérdés az, hogy mikor, mennyi idő alatt, és hogy. De egész í biztos készségesen és fenntartás nélkül teljesíti a rászoruló polgár minden óhaját, ha magánemberként kezeli az ügyet. Ilyenek vagyunk jóformán mindannyian. Az anyagbeszerző inkább túri az igazgató vagy üzemvezető szidalmait, de nem nagyon töri magát. Bezzeg mintha kicserélték volna, úgy lót-fut, ha a saját részére a- karja beszerezni ugyanazt as árut. Ezért tűnik nekem úgy, hogy a vállalkozó szellemnek kétféle megnyilvánulása érvényesül társadalmunkban. Persze időnként az anyagbeszerző is elfelejti azt, hogy ha a tévészerelő szolgálataira szorul, akkor ilyen értelmezésben ő is a vállalkozö szellem káros megnyilvánulásának áldozata lesz. Körforgás vég és cél nélkül.,. Minden rendben M egeredt az es6. A Szencet és Somorját összekötő fehér betonút perceken belül csillogó lesz. Nedvesen, szárazon egyaránt szépet mutat a sarjadó, zöld árpatenger mellett kanyarogva. Megállók — ott ahol a traktor ts áll, de éppen Indulni készül. Az utolsó pillanatban még elérem. A traktoros Mikóczt főzsef. Otven felé táró, mokány. piros arcú ember. — Árpát hengereltem, de hát megeredt az eső, abba kellett hagynom, pedig már alig volt hátra valami a huszonöt hektárból. Ahogy egy kicsit benedvesedtk, már nem lehet dolgozni raita. A nedves föld a hengerre tapad és a sár kiszaggatta a gyenge vetést. Leálltam hát. de hogy ne teljen az tdö haszontalan, átjöttem Ide, az egyik tag háztáji földjére, hogy meghengereljem a kukoricát. Ennek Inkább használ mint árt, hiszen még csak három napja van a földben. — Sok kukoricát ültettek a szövetkezetben az idén? — Hát pontosan nem tudom, de magam bizony eleget ültettem. Pontosan csak az irodában tudnák megmondani. • A mokány traktoros nagymagyart lakos. Az iroda, amelyre hivatkozott, viszont Csenkén van... de minek is részletezzem, elmondom, amit az irodában megtudtam. A nagymaqyari. a csenkei és a valasvattat szövetkezet hatvanháromban egyesült A földterület szerint, a gazdasági udvar nagy ságához és a lakosság arányszámához mérten, a nagymaqyart lett volna hivatott arra, hogy a három egyesült termelőszövetkezet Irányító központtá legyen. Am közrejátszott egy lényegesebb tényező: Csenke, s a falunak már az egyesítés Idején meglévO gazdasági udvara az összevont mezőgazdasági terület szívében fekszik. A gépjavító műhely előtt olajos kezű fiatalemberek mondják, hogy az elnököt hiába keresem, Dániába ment tanulmányútra. Na, — gondolom magamban, ez már jelent valamit. Az elnök, akit hírből ismerek, kiről tudom, hogy nem karrierizmusból, de elkötelezettségből, a tagság akaratából Immár tizenhat esztendeje elnöke a szövetkezetnek — remek ember és szakember hírében áll. Mit Is lelent hát pontosabban a szövetkezet és az elnök dánlat tanulmányútja kapcsán felvetődött asszociáció? Azt gondoltam, ez a szövetkezet még fjem specializált mezőgazdasági nagyüzem, s feltehetően a szarvasmarha-tenyésztés mutatkozik a legldeáltsabbnak. Ezért ment az elnök Dániába? — Ném egészen így van — mondja Both Ferenc, a szövetkezet főmecha- nlzátora. Szövetkezetünk még a hagyományos módon gazdálkodik, nem specializált, ám hovatovább aktuálissá válik itt ts e gondolat realizálása. A szarvasmarha-tenyésztésre Ideális feltételeink vannak, távlati terveink viszont mécsem erre az ágazatra é- pülnek. Különben ts ezt a Járási Termelést Igazgatóság dönti majd el, és nem ml. Ha a tudományos felmérés alapfán készült tárást kooperációs terv szerint majd az bizonyosul okos dolognak, úgy gy apott er met éssel log talkozzunk, akkor majd arra szakosítjuk magunkat. Persze ez nem jó példa, de az igazság az, hogy ha sor kerül erre a kooperatív szakosításra akkor legszívesebben gyümölcstermelésre térnénk át, — s gondolom ez így is lesz — mert ezen a téren már van némi tapasztalatunk, s meggyőződésünk. hogy módfelett kifizetődő ts. Minden körülmény, terv. s a valóság ts ezt bizonyítja. Elmosolyodik, aztán folytatja. — Pillanatnyilag legkifizetődőbb ugyan a sertéshústermelés, de a három esztendővel ezelőtt telepített gyümölcsösünk tavalyi hozama, s a perspektivikus számítások azt bizonyítják, a jövőben erre kéne majd magunkat szakosítanunk. De a valóság talán többet mond, nézzük meg. Az út nem tart sokáig. A gyümölcsös még csak három éves, de már takaros, tói ápolt egészséges gyümölcsfák teremnek benne. Büszkék Is rá a nagymagyarlak, csenketek, meg a vajasvattaiak. A visszanyesés már megvolt, most ahol lehet, permeteznek, és folynak a sorközi művelések. Nem mindennapi élmény, — főleg egy hathónapig tartó kemény tél után nem az állni egy másfélküo- méternyl hosszú, rózsaszínű virágba borult almafasor végén. Gyönyörű vl- rágszlgetek vannak ebben az óriási gyümölcsösben. Mert a fák nem eqy- fafták. Van vagy öt fajta alma, őszibarack, kafszlnbarack, körte. És ezek a fák persze nem egyszerre és nem egyformán virágzanak. A szövetkezet össz-fOldterülete 1240 hektár. Elképzelni ts merész dolog, hogy néhány év múlva akár nyolcszáz hektárnyira ts kiterebélyesedik majd ez a mai látvány, ez a gyü- mölcsfavlrág-tenger. Pedig feltehetően Ilyen lesz néhány év múlva a cseket valóság. Szerencsére a fagy még nem pusztított, s ha nem Is fog, az Idén, tehát a negyedik esztendőben, csupán almából száz vagon termésre számítanak. Gondolom, ez ts valóság lesz majd a nyár végére. Ideális körülmények között a meglévO telepítmény évi nyolc-tízmllllö íOvedelmet biztosít majd. • Az eső már rég elállt, csak amolyan 'avaszi futózápor volt. Mindent be- 'OH csodálatos. ismerOs Illata Alko- nypdlk, ülünk a szövetkezet trodájá- han. Közben két ember jött még valamit elintézni, Ok is bekapcsolódtak a beszélgetésbe. Az egyik Tóth Gyula mérnök. 1962-ben végzett a Nyltrai Mezőgazdasági Főiskolán. Azóta Itt dolgozik. Rajta kívül három mérnöke van még a szövetkezetnek. A második ag- ronómus, a harmadik gyümölcstermelési szakember, a negyedik pedig a mezőgazdasági gépek mestere. És szó esik sok mindenről. Sürgeti őket a sllöuetés, amilyen gyorsan csak lehet stntelnek, pár napon belül már nyakukon a lucernakaszálás... Bizony megkésett a tavasz. A gépesítés ló, de jobb Is lehetne, mert csak számbelllep elég, műszakilag bizony kissé elavult a géppark. A pótalkatrészek hiányáról beszélni sem hajlandóak. Száznyolcvanöt alkalmazottja van a szövetkezetnek, s a fiatalok sincsenek a legkevesebben. Az utóbbi években nagyon megjavultak a kereseti lehetőségek, s nagyon sok fiatat szívesen tOnne Ide, vagy térne vissza, de nehéz bejutni. A keresett átlag tavalg 26 000 korona volt, plusz fél hektár háztáji földterület tárul hozzá minden esztendőben, na meg minden munkaegység után másfél kiló gabona. A havi átlag készpénzben tehát 2200 korona. Ezt a számot a számológépből „kurbllzta" ki a második ember, akt a zootechntkussal lőtt az Irodába. Chre- no Jozef a neve. 0 az öntözést és a melléktermelési csoport vezetője. — A lövő héten megkezdtük az öntözést. Területünkön tökéletesen kiépült az öntözést hálózat. Egy hektár öntözése évente 130 koronába kerül, viszont három mázsás hozamszaporulatot jelent. A tiszta jövedelem tehát két mázsa gabona, Illetve annak pénzbeli értéke. Tavaly 1200 hektárt öntöztek, s egy hektárra 425 köbméter víz lutott. Nagyon megérte. Szó esik még a leqelö-telepítések- ről, az azokon alkalmazott úgynevezett „vlUanypásztorrÓl", a tejfelvásár- '.ásról, hogy a szövetkezet dolgozOl aránylag sokat járnak külföldi tanul- mányutakra... ...és Ismét arrOl, hogy nagyon megkésett a tavasz, összetorlódott a mun- ca, de sebaj, most már minden rendben. KESZELI FERENC 1
