Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-12 / 19. szám
APRÓCSEPRŐ BOB BEAMON Mexikó i- 9azi szenzációja volt. Ámulatba ejtette a sBortvilágot • 8,90 méteres távolugró-vi- lágrekordjával. A 190 cm ‘ magas és mindössze 72 kg, nádszálvékony, csodálatosan rugalmas sportember élete ü azóta modern vesszólutás. 1968-69 telén a menedzserek ögyszólván versenyről versenyre hajszolták. Bea- m<m volt a nagy „szám“, és bizony szidták, ha történetesen nem ugrott nyolc és tél métert. Sajnálatos sérüléssel bajlódott, egyszerűen nem hagytak időt számára, hegy teljesen rendbe jöjjön. A szenzációs világrekord tulajdonosa szép lassan lecsúszott. Végül sehol sem kellett, kizárták az egyetemről, telesége is elhagyta. Keserves keresgélés után | újra tMált egy kollégiumot, ahol beíog adták, de akkor már nem kapta vissza a korábban megvont rajtengedélyét. Most, utolsó szalmaszálként a kosáriabda élteti. Bob Beamon a profi kosárlabdázók között szerzett pénzzel szeretné rendbe hozni a világrekord óta teljesen elromlott, félrecsúszott életét. Egyelőre azonban még csak ismerkedik a labdával. ★ CASSIUS CLAY nemrég televíziós adás keretén belül figyelte a Fraizer és Ellis . között foiyó profi világbaj- ^ noki döntőt. Mint ismeretes, « a cím eredetileg Clayt illetné, de őt nem engedik a ringbe. Feltűnt, hogy a Mr. Nagyszájnak titulált profi egyetlen kukkot sem szólt a tizenöt menet alatt. A magyarázat aztán mindenre fényt derített: „Kommentáromat bt és félezer dollár- * ért eladtam egy napilapnak, * itt hallgatnom kellett, mert ' hallgatni arany!" A BENFICA edzőt keresett, szerződtetett is egy angol szakembert, de még mindig tovább kutat, mert — ahogy Rajkin mondaná — válámi van, de nem az igazi! Szó esett — többek között — Hidegkúti Nándorról ^ és Alf Ramseyről is, az angol szövetségi kapitányról. Hidegkúti hozzáállását majd később közöljük sorozatunkban, Ramseyt nem volt ^ módunkman meginterjúvolni, Így csak a külföldi napilapok nyomán közölhetjük, hogy az évi tízezer font | sterlinges jövedelmet még \ Ramsey is olyan vonzónak I találta, hogy a világbajnok- ^ ság után tárgyalni kíván a ^ Benfica vezetőivel. Ki tudja, hogyan szerepelnek az angolok? Talán 'annak is lesz némi befolyása a dolgokra. AZ ARANYCSAPAT GYÉMANTTEN6ELYE BESZÉLGETÉSEK HIDEGKOTI NÁNDORRAL I. Mielőtt a világhírű sportembernek adnánk át a szót, kezdjük néhány személyes vallomással. 1961 őszén egy ifjúsági liga- mérkőzés első félidejében szemsérülés ért. Hosszú ideig zavarólag hatott bal szememre mindennemű fény. Az orvos fényszóró üveg viselését ajánlotta, s megjegyezte, hogy különösen az olaszországi szemüvegek minden igényt kielégítenek, mert az erős napfény támadásait szinte mindegyik o- lasz ezzel veri vissza. Olaszország? Sem ismerősöm, sem rokonom nem lakik ott. Viszont a Fioréntina edzője magyar ember. Hidegkúti Nándor. Légipostával máris küldtem a levelet. Gs postafordultával máris jött az elegáns és célszerű szemüveg. Viszonozni a szivességét — alapvető, természetes emberi tulajdonság. De hogyan? Ez a cikksorozat semmiképpen sem tekinthető egy szívesség honorálásának, hiszen az aranycsapat mindegyik hozzáférhető tagját meg szeretnénk itt szólaltatni, s ráadásul mégcsak nem is a középcsatár- rai kezdtük a sort. Sőt! Ha a- kadnak, akik figyelmesen végigolvassák Hidegkúti válaszait, bizonyára md'guktól is rájönnek, hogy ezúttal ismét ő tett szívességet, hogy rendelkezésünkre állt és őszintén felelge- tett. Portréjához azonban jő adalék ez a szemüvegeset; én legalábbis azt hiszem. Az aranycsapatnak tulajdonképpen két gyémánttengelye volt. Ha a csatársort különválasztjuk, akkor csak Hidegkúti Nándor, de ha az együttes e- gészét vesszük, akkor a Bo- zsik-Hidegkuti kettős. Lassan köztudottá válik, és mi is közöltük már nem egy szakember nyilatkozatát, amely szerint nem a brazilok, hanem a magyarok „fedezték fel“ a 4-2-4- es rendszert, csak nem vertek föl körülötte annyi port, nem publikálták szakkönyvekben. Grosics előtt tulajdonképpen — de mindig rugalmasan, <a helyzetnek megfelelően — négy hátvéd állott, mert Buzánszkyn Lóránton és Lantoson kívül Zakariás is negyedik hátvédnek volt tekinthető. Bozsikhoz viszont Hidegkúti húzódott visz- sza, ők alkották a középpályás kettőst, ők voltak az aranycsapat gyémánttengelye, s remek labdákkal tömték Budait, Kocsist, Puskást és Czibort. Ha a helyzet úgy kívánta, Bozsik is előrenyomult, s ilyenkor a magyarok hat csatárral rohamoztak! Nemrég láttam négy részletet a legendás együttes mérkőzéseiből — filmen. Mit mondjak? .Azt a gárdát mégcsak megközelíteni sem tudták azóta. Sem a labdakezelés, sem a játékrendszer, sem a rúgótechnika dolgában nem veheti fel velük azóta sem a versenyt — senki. És most a „gyémánttengely“ lapunknak adott nyilatkozatait tesszük közzé. Ügy hisszük, sok-sok olvasónknak szerzünk ezzel örömet. Ennek a jegyében készítettük riportsorozatunkat is. A kérdéseket tulajdonképpen egyetlen gondolat jegyében tesszük föl: mi történt a magyar futballal a londoni 6:3 ó- ta? Most azonban halljuk annak a „mérföldkőnek“ tartott 90 percnek az emlékeit! Mondjon el mindent, ami önben erről a mérkőzésről #1! Az angolok az olimpiai bajnok magyar csapatot meghívták és fogadták, őket szerették volna megverni. Mint ismeretes, a hazaiak kilencven esztendeje nem szenvedtek vereséget otthonukban, a magyarok viszont ezt a tradíciót akarták megszakítani. Mi előzőleg 2:2-re játszottunk itthon a svédekkel, sőt volt egy kis szerencsénk is, mert Hamrin, aki később a Fiorentinánál játékosom volt, de aki ezen az 1955-as mérkőzésen csak tizenhetedik esztendejét taposta — az utolsó percben rálőtt egy labdát, s a labda a kapufáról éppen Grosics ölébe hullott. A svédeknek angol edzőjük volt, és ez a férfiú egyik angliai nyilatkozatában föltette a kérdést: Mit akar ez a magyar válogatott Angliában! Az ottaniaktól hatot kapnak! Mi azért tisztában voltunk azzal, hogy csapatunk tudásban bárkivel felvelieti a versenyt. Előkészületi mérkőzést játszottunk Franciaországban, a Renault autógyár csapata ellen. Sebes Gusztáv ugyanis 1922-től — amikor én születtem — ott dolgozott három évet. Nyertünk 14 vagy 15 nullra, de nem is ez volt az érdekes, hanem maga a mozgás. Innen mentünk aztán Londonba. Megnéztük a VVembley-pályát, ismerkedtünk az angol labdarúgással, mert nem ismertük. Én addig angol csapatot nem láttam játszani! A pálya valóban csodálatos, gyepszőnyegéhez hasonlatosat nem láttam sehol a világon, széles is, úgy hiszem, a világ legszélesebb pályája. Minket nem engedtek a Wembleyben edzeni, mi a Chelsea gyepén gyakoroltunk. A csapat tagjai elég jól mozogtak, frissek voltak, nem ártott meg nekik még az angol köd sem. Szerencsénk volt, hogy a mérkőzés napján még a köd is elült, kisütött a nap. A meccs napjának délelőttjén elég Ideges volt a társaság, mert végeredményben egy ismeretlen csapat ellen játszottunk. .A játékoskijáróban éreztük meg igazán, milyen komoly mérkőzésről van szó, százötezer ember foglalt helyet a lelátókon, ami még ma is tekintélyes nézőszám. Mi mindig úgy tudtuk, hogy az angol vérmérséklet hideg. A Wembleyben viszont pontosan aZ ellenkezőjét tapasztaltuk. Szurkoltak, énekeltek, és a későbbiek folyamán, amikor ú- jabb meccseken szerepeltünk hazájukban, már egész bizonyosan tudtuk, hogy mi valami egészen mást értettünk „angol hidegvér“ alatt. A gyepre lépve méregettük a játékosokat. kinek ki lesz az ellenfele, s mialatt a himnuszokat játszották, szemügyre vettük ismeretlen ellenfelünket. Az angol szövetségi kapitány, Winterbottom szorgalmasan járt mérkőzéseinkre, megfigyeléseket, tapasztalatokat gyűjtött. Sebes Gusztáv is látott egy-két mérkőzést .Angliában. .A taktikai feladat más volt, mint eddigi mérkőzéseinken. Én mindig visszavont középcsatárt játszottam, de ezen a találkozón, különösen az első húsz percben, előreállítottak, előretoltak, s tulajdonképpen a régi WM-szisztémnek megfelelő stílusban kezdtünk focizni. Nekem egész a középhátvéd magasságában kellett elöl lennem. Puskásnak és Kocsisnak viszont hátravonva, Winterbottom pedig éppen az ellenkezőjére készítette fel fiait. „Hidegkúti hátravonva játszik, öt kell lefedezni“ — mondta. Minden angol megkapta a feladatát, csak arra nem gondoltak, hogy mi taktikát változtatunk, s az a játékos, aki rám volt állítva, nem tudott utánam jönni, mert Kocsis hátrább állt, mint én. Ezért adódott, hogy az első félidő tizenötödik-huszadik percében már 2:l-re vezettünk, sőt én még egy szabályos gólt lőttem, amelyet a bíró nem a- dott meg. Utána folyamatosan megváltoztattuk a taktikánkat, és húsz perc után visszatértünk eredeti stilusunkhoz: én ismét hátravont középcsatár voltam. így talán sokan megértik, miért lőttem már a negyvenötödik másodpercben gólt — senki sem állt rám, mert az angol védőket meglepte hadrendünk. .A széles, jó talajú pálya egyébként is lehetővé tette, hogy a legszellemesebb futballt játszó magyar válogatott brillírozhasson, minden elképzelését végrehajthassa. Játékosaink egytől egyik betartották a taktikai utasításokat. Ocwirkkal beszélgettünk egy osztrák-magyar mérkőzés után, még a Wembleyben lebonyolított mérkőzés előtt. Ö az Európa-válogatottal játszott a Wembleyben egy barátságos mérkőzést Matthewsék ellen, már 4;l-re vezetett az Euró- pa-válogatott, de végül 4:4 lett. Ocwirk elmondta, hogyha még két percet játszanak, ki is tojtak volna. Ennek a nagyszerű fűnek van ugyanis égy csodálatos hátránya: elég nehéz, mohaszerű fű. Amikor az ember szalad, a stoppnijára ráragad a fű, s amikor a lábát kiemeli a stoppnikkal együtt, nagyobb erőt kénytelen kifejteni a rátapadó, szinte visszahúzó mohaszerű gyep miatt, s végül görcsöt kaphat a lába. Ocwirk erre figyelmeztetett. Az Európa-válogatott négy tagja kapott görcsöt a meccs befejező fázisában. Ök azonban egyénenként, szinte kUlön-kü- lön próbáltak játszani, mi vir szont a csapatjáték hívei voltunk; egy cél lebegett a szemünk előtt; ezt a mérkőzést meg kell nyerni! A csapat „nagyságai“ is alárendelték magukat a csapat érdekeinek. Ebben volt együttesünk nagysága. Amikor a második félidőben 6:2-re vezettünk, a magyar labdarúgás szépségeit igyekeztünk felvonultatni. Minden játékosunk tudása legjavát adta. Felszabadultabban játszottunk, s olyan trükköket mutattunk be a pályán, hogy még az angol közönség is bámult. Mi a labdát futtattuk, s nem magunk futottunk; ezért bírtuk végigjátszani a kilencven percet úgy, hogy közülünk senki sem kapott görcsöt. Az angolok közül viszont ketten is hevertek a fűvön. A siker óriási volt. Az angolok tudták, hogy nagy volt a tét, mindnyájan átérezték a találkozó komolyságát, és tudásuk maximumát nyújtották. Ezért sikerülhetett győznünk a kilencven éve veretlen angolok saját pályáján. (folytatjuk) SZERENCSÉS UTAT! "ko, a szemüveget viselő szövetségi kapitány jegy/ei iii íeir= I és ceruzával a. kezében magyarázza, rrv' - = ;>;;= ■ i . ok. í a jätcküsokat jelölte a huszon- kt “f: k: .- LÖe, s miért nem mosókat. \ k :r-' ; ■ üvátn!-- i-ra hoz.utalát napilap,iaink'ré- y: n niiM : t;-k. .íi ; sa!. annyit tennénk hozzá, hogy I.-: riuK mill- enKeppen ott lett volna a helyi-, már I -iK .i-él I ín, n :>rt majcliietn mindegyik seb j- . zön ' í—. z. f N a Magvai orN/ág -Ileni t:;!:ilko?ó-' ka: .lí'va, a u-..ii»bb játékosok közé tartozott---------------------- ------•Szikora van olyan nagyvonalú é.s képzett játéko.s. hogy ez évi közepes teljesítményei- alaposan meg- tivíM -a volna Ai .-:ikóban és előtte, az összpontosításon. Dehá: .sz.ö-"tsegi kapitány tudja, mit csinál, ö a fi-li-Ii N i' okosaiért, ö ismeri a legjobban okét. Kívánjunk hát .Nzi-roncsés utat a csehszlovák vá- logaioitnak, -.n minél jobb világbajnoki szereplési, elvégre — min' .zepesi György nyilatkozta lapunknak — 1 urópöi, i>t Közép-Furopát képviselik Petra.sék. Kíváncsiak - agyunk, hogyan állnak helyt ezek a szivór és bar; ; dzett focisták a brazilok, angolok, románok. c.'-“ili g a többiek ellen.
