Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-12 / 19. szám
rgy ideig csak néztünk egymásra, és isten bizony nem tudom, melyikünk szólalt meg először. — Nem vár' valakire? — De igen — és mindketten megkönnyebbülten fellélelentJrezett az üj Papír- és Cellulózgyárba. Felvették a még nála rosszabb tanulmányi eredményüeket is, kellett az Inas, csak éppen ő nem felelt meg. A válaszukat még most is őrzi: helyszűke miatt. emberek, minden befolyásolt döntésemben. — Mennyit keresett? — Kilenczsázat. Amikor otthagyta a gyárat, még mindig bízott. Már csak önmagában; mert hamar megtanulta, hogy manapság korrupció, ismeretség hiányában az emberek még a kisujjukat sem mozdítják egymásért. A papírgyár A papírgyárban varrnak rokonai, ismerősei. Azokhoz fordult. Már-már ügy volt, hogy a kátrányzóba megy dolgozni. Fizikai munkát, mint a férfiak. De ment volna akár a pokolba is, hiszen akkor már több mint két hónapja csak ücsörgött, állás nélkül volt. De a gyárban ismét nem volt számára hely. Lefújta a port az érettségi bizonyítványáról, felvette ünneplő ruháját, és azt mondta, na, most pedig addig nem jövök haza, amíg kenyér nem lesz a kezemben. És bejárta Párkány jó néhány üzletét, irodáját, vendéglátóipari vállalatát; mindenütt annyi a munkaerő, hogy nem tudják, mit tegyenek vele. Ezt mondták. — Még mindig bízol? Szótlan. oldalra billenti fejét. de nem rám néz. Kétség- beesett, szomorú, tehetetlen? Nem tudom. Mit is tennék az 6 helyében? — Gyere, trregiszunk egy ko- folát. A SZÜLÖK geztütik. A ivasútállomáson, ahol találkoztunk, az idő tájt kevés volt az utas, — Menjünk be a váróterembe. — Jó. Aü 'igazat megvallva, egy kis szívdobogással mentem a találkára. Nem ismertük egymást, és az egésznek egy kis krimiíze volt. Érdekelt az ügy, mint egy jó könyv. A KÉT KEZÉMIN BÍZOTT Két évvel ezelőtt érettségizett Párkányban. Igaz. nem a legjobb eredménnyel — nem is volt megelégedve magával, de hát nem lehet mindenki kitűnő. Azok közé a fiatalok közé tartozik, akik nemcsak az e- szükben, a két kezükben is bíznak, azt is megélhetési forrásnak tartják. Nem volt elbizakodva. A falujukból akkor több lány is je-1 Búsult is elég hosszú ideig, de mivelhogy abból nem lehet megélni, fogta magát, és jelentkezett a téglagyárba. Felvették; olyan munkát végzett, amelyhez nem kel! írástudás. Az érettségi bizonyítvány közben ott porosodott valahol a szekrény tetején... — Mit dolgozott a téglagyárban? — Ide nézzen! — mutatja két tenyerét, amelyekhez leginkább egy jói megtermett férfit tudcdt elképzelni. Rakodó- munkás voltam, a téglákat raktam, így, a két kezemmel, minden szerszám nélkül. A lány kb. 160 cm magas, 50 kilós, és ami azt illeti, inkább manökennek, mint téglarakodó munkásnak mondanám. — Na és, im volt tovább? — Mi volt! Februárban otthagytam. Egyszerűen nem bír- am tovább. A környezet, az A ház régi, de takaros, két lány vigyáz a tisztaságra, a nagy, meg a kisebbik,- a nyolcadikos. Az édesanyja idős néni, a nézetei is olyanok, régimódiak. — Ne menjél te, lányom, üzletbe dolgozni! Az nem neked való! — Hol „koslattäl“ egész éjszaka, hiszen már fél tíz?! — Ne járj te azzal a fiúval, gazdagabb az nálad! — Bezzeg az én időmben! Ismerős mondatok, ugye? Kevésszer vagy többször mindnyájan egyaránt hallottuk a- gyelmeztetéseit. Erre persze csak jó pár év múlva jövünk rá, mert amikor elhangzanak, az ellenszenven és a meg nem értésen kívül rendszerint semmire sem gondolunk. — Az én anyám más. Mond valamit, de az számomra érthetetlen, megmagyarázni nem tudja, csak azt hajtogatja, az ő idejében minden máshogy volt. De hogyan? És jó volt-e az úgy? Ha munkát keresek, az neki „koslatás“ meg csavargás. Nem bánná, ha egész nap otthon ülnék, és ha közben állásban is lennék. Pedig úgy szeretném öt megérteni, de nem tudom, mit akar! Az apa — iszákos, notorikus alkoholista, mégis őt szereti jobban. Naponta leissza magát, és a családi Idill az ó alkoholtartalma szerint alakul. — Mondtam már neki, apám, az emberek megvetnek bennünket maga miatt. Két felnőtt lánya van, miért nem tud o- lyan lenni, mint a többi apa?! — És valóban megvetnek benneteket az emberek miatta? — Igen! Megígérte, hogy szerez valamilyen munkát nekem, máig is keresi. Teljesen magamra maradtam. .A szüleim meg talán csak örülnek a kudarcomnak. A FlO A fiú, akivel ismeretsége van, a papírgyárban dolgozik. A falu ifjúsági klubjában szoktak találkozni. De hát...! — A múltkor, ahogy üldögé- lüník abban a helyiségben, ahol a falu fiatalsága néha összejön, és amelyet klubnak nevezünk, egyszerre csak üvegcsörömpölést hallunk. Kiszaladunk, hát az apám; olyan részegen, hogy alig állt a lábán. Leselkedett az ablak alatt, és ráesett a törött üvegekre, összezúzta az arcát, kezét. Istenem, hát hogy menjek most azok közé a fiatalok közé? Ügy szégyenlem magam!. — Mit szói a fiú ahhoz, hogy hónapok óta állás nélkül vagy? — ö az egyedüli, aki pr^ál megérteni, és őszintén segítene, ha legalább egy kis hatal- macska lenne a kezében, ö a- zonban csak egyszerű melós. KI A HIBAS? A probléma nem olyan egyszerű, mint gondoltam. Mittde- nekelött tudatosítanunk kell, hogy él köztünk egy vékonyka lány, akinek kezében ott az é- rettségi bizonyítvány, de njár négy hónapja munka nélkül van. A szüleit ez, ügy látszik, édeskeveset izgatja, mert ahol csak tehetik, fékezik a lány i- gyekezetét, hogy becsületes álláshoz jusson. Dé miért? Ráadásul az apja nem veti meg a szerinte igazságot rejtő italt, és a két dolog szorosan összefügg egymással: — Az emberek azért Igazságtalanok velem szemben, mert ismerik a szüléimét. De tehetek arról, hogy az ő gyereljük vagyok? Miért nincs legalább egy mákszemnyi protekcióm? Nincs, mert amint megtudják, milyen családból származom, azonnal elfordulnak tőlem. Ott, ahol meg csupa ilyenek dolgoznak, és ahol nem számít a „káder“, nem bírtam a környezetet meg a munkát. Nem hiszem, hogy a probléma általános, még Párkányban sem, mert ha az idő nem sürgetne, átnézném néhány napilap hirdetésrovatát, és bizonyos vagyok benne, nem egy párkányi vállalatról tudnám meg, hogy az utóbbi időben munkaerőhiányban szenvedett. Mi hát az oka, hogy egy lány élete, ez a bonyolult szerkezet, nem működik úgy, mint azt természetesnek tartanánk? Mondhatnánk azt is, menjen Csehországba, ott biztos talál munkát. Mondhatnánk, de nem az a célunk, hogy Dél-Szlovákia lakosságát áttoborozzuk a csehországi textilgyárakba, amikor nagy szükség van rájuk itthon is. A lányt hibáztassam sorsa miatt? Vagy az iskolát? Ezt is próbáltam, de csak a tudatlanságot róhattam fel bűnéül: azt, hogy nem tud a jnb munkaügyi hivatalának a létezéséről. De úgy látszik, erről a közvetlen közelében élők sem tudnak... Munkakerülő, finnyás, hiszékeny ? Nem! Sót az sem baj, hogy korán megismerkedett társadalmunk egyik betegségének a kórokozójával; a protekcióval. És rá kellett jönnie arra is, hogy sokszor azért is a mi fejünket szapulják, ami nem a mi bűnünk. Ennél már csak talán az keserűbb tanulság, hogy a két év, amikor valójában véve nem is akármilyen munkát végzett, elveszett számára, még a nyugdíjigényébe sem számítják majd bele. ZÄRSZÖ Csak egyféle megoldást tudok elképzelni: abban bízom, hogy legalább egyetlen párkányi vállalat, üzem vagy gyár alkalmazottja végigolvassa a riportot, és elgondolkodik a szerencsétlen lány sorsán. Az ideális megoldás persze az lenne, ha a lány számára munkahely is akadna. Bizunk benne, hogy így lesz! ZACSEK ERZSÉBET lehár Ferenc-emlékkiállítás Komáromban Az európai zenei kultúrvilág szakszerűen használták fel a kőből faragott élet nagy ságfú. több teles évfordulót ünnepel Lehárra emlékeztető dokumen- mellszobra, amelyet Nagy János 1970-ben. A világhírű „komoly“ tumokat, anyakönyvi bejegyzé- szobrászmünész készített a Le- zeneszerzők Beethoven, Csaj- seket, különböző kéziratokat, hár-centenárium alkalmából. A kovsskti mellett kifut a tiszte- leveleket, egykorú színházi pia- kiállítás elötermét az alkalom- letadásból Lehár Ferencnek is, kátokat, fényképeket stb. Né- hoz méltó módon használták ki. a „könnyű“ zeneszerzőnek. Szü- hány tematikai csoportba ősz- Zenei motívumok a szlovák kép- lövárosa, Komárom és a szlo- tották a kiállított dokumentu- zőművészetben címmel a ngitrai váktat kulturális közélet sem mókát, bemutatva Lehár életé- Galéria válogatásából került itt feledkezett meg róla. nek és munkásságának egy-egy kiállításra mintegy 30 festLehár Ferenc születésének szakaszát. mény. Ez a tény ts a kiállítás 100. évfordulófán 1970. április Hangulatossá teszi a kiállí- létrehozóinak fá ízléséről és 30-án nyílt meg Komáromban, tást a terem térbeli tagolása, ügyszeretetéről tanúskodik, az operett klasszikussá vált panelek és színes függönyszerű A kiállítás ünnepi megnyitó- nagymesterének életútját, zene- megoldások révén. A grafikai fán Lévai Aladár, az SzSzK Műszerzői munkásságát bemutató kivitelezőnek, Pavol Gábornak, velődésügyi Minisztériuma ze- kíállítás. A Komáromi Városi a pozsonyi Szlovák Nemzeti nei osztályának dolgozója mon- Nemzeti Bizottság kezdeménye- Színház díszlettervezőfének fel- dóit beszédet. A Komáromi Vá- zésére' á Dunamentl Múzeum tehetően az volt a törekvése, rosl Nemzeti Bizottság nevében vállalta a kiállítás szakmai elő- hogy az említett eszközökkel Káöer Flórián beszélt. Magyar készítését. Az anyagi részt az stilizált színpadot hozzon létre, nyelven Kaftár fözsef, a Duna- SzSzK Művelődésügyi Mlnlszté- quasi Idézve a Lehár-operettek menti Múzeum Igazgatója mél- riuma és a Népművelési Intézet színhelyét és hangulatát. így tatta Lehár munkásságát. Az adta a kiállításhoz. Az említett leírva ügy tűnik, hogy ez az ünnepi megnyitó részeként ke- négy intézmény. Hl. szerv a ki- alapötlet együgyű és banális, rült sor a CSEMADOK komáro- állítás hivatalos rendezője. Ez Gyakorlati . megvalósítása azon- mi helyt szervezete kamaraze- a széles körű összefogás nem ban esztétikus, remek színhar- nekarának fellépésére Dobi Gé- volt hiábavaló, meghozta gyű- móniájú és hangulatos. Egyálta- za vezetésével, mölcs'ét. A Dunamentl Múzeum Ián nem zavaró. A kiállítás te- Az újonnan restaurált Duna- egyik termében ugyanis tzlé/i*- rületére lépve olyan érzés lesz menti Múzeum feltétlen átesésen kivitelezett, hangulatos kt- úrrá rajtunk, mintha az operett retet érdemel a nagy kultúrtör- állítást élvezhetünk. A forgató- szentélyébe lépnénk. téneti értékű dokumentumok kikönyv írói, Gáspár Tibor, Gin- A kiállítás bejáratánál az elő- állításáért. Egyre inkább az az zery Árpád és Kajtár József teremben látható Lehár Ferenc érzésünk, hogy ez a múzeum ápolja kulturális emlékkiállítást rendezett a mú- orokségünket. Meggyőződhet- zeum munkaközössége, tünk erről már két évvel ezelőtt ts, amikor értékes Jókai- —va~ Kácser Flórián a vnb nevében méltatja Lehár Ferenc munkásságát a Dunamentl Múzeumban megnj'itott centenáriumi kiállítás ünnepi megnyitásán. Német felvétele ■ Új iíjíiság 3 „MÁRST ÉNEKLEK HARAGOS FEGYVERREL.. " A horvátországi Ozaly várában született háromszázötven évvel ezelőtt, 1620. május 1-én Zrínyi Mrk- 1 ó s költő, hadvezér és államférfi, a „szigetvári hős“ dédunokája. Tanulmányait a gráci jezsuitáknál, majd a bécsi és nagyszombati egyetemen végezte, és 1637-ben, olaszországi tanulmányútjá- ról visszatérve, bekapcsolódott a sokféle bilincsekkel béklyózott ország politikai .életébe. Nagy és nemes célokat tűzött maga elé: a török kiűzését, a nemzeti autonómia és esetleg egy nemzeti királyság megteremtését — oly korban, amelyben a földesurak, törökök és a kato- lizáló Habsburg kegyetlenkedéseitől megkínzott magyar nép már semmit nem várt, semmit nem remélt. Első verseit az 1640-es é- vek elején írta Oraskovich Eusébiához, késöWbi feleségéhez, és 1945-46 telén irta meg élete költői fő művét „A Szigeti Veszedelem“ című eposzt, ezt a magyar histöriás ének és a barokk eposz elemeit naturalista ábrázolókészséggel egybeötvözött remekművet. De még ebben is a politika dominál, még ebben is saját politikai elképzeléseit fejezi ki, és a szeirelem csak finom motívum, kísérőjelenség. Az utókor a költőt tiszteli benne, pedig elsősorban reálpolitikus volt, aki korán felismerte az ausztriai ház aljas kétszínűségét, aki tudta; Bécs odadobja Magyarországot a töröknek, hogy minél több magyar pusztuljon, és hogy ezen az áron vásárolja meg maga számára a békét. De azt is tudta, hogy aki magyar, at}- nak mindent vállalnia kéfl az ország, a nép fennmaradásáért: „Elfussunk? Nincs hová, sohun másutt Magyarországot meg nem találjuk, senki a maga országábűi barát- .ságunkért ki nem mégyen, hogy minket helyheztessen belé; az mi nemes szabadságunk az ég alatt sohun nincs, hanem Pannóniában“. Voluntarista és fatalista volt, de voluntarizmusa és fatalizmusa is feloldódott a sajátos magyar gondolkodás szintézisében. Ellentétektől feszült: mélyen vallásos volt, de az erkölcsileg közömbös Machiavelliért ra- ■jongott, és a nagy prózai műveiben (Vitéz hadnagy, .Az török áfium ellen való orvosság. Mátyás király é- letéről való elmélkedések. Ne bántsd a magyart) kifejezte, hogy a jó és rossz felett áll a ragione dello state, az államrezon. És amiről soha nem szabad megfeledkezni: Zrínyi politikai munkássága volt az a zsarátnok, amelyből évtizedek múlva kigyulladt a kuruc háborúk lángja. Minden gyermekkori emléke, tanulmánya és tapasztalata, az ezer sebből vérző nép ^rő panasza, a kifosztott, lerombolt ország, a török farkas és osztrák róka martalékául dobott Pannónia pusztulása, történelmi intés volt számára, és történelmi felelősséget érezve adta ki programerejű jelszavát: ne bántsd a magyart! A globálisan kategorizáló irodalomtörténet — a Zrínyi-hagyaték stílusjegyei a- lapján — „barokk-embernek“ nevezi Zrínyi Miklóst. De vajon az volt-e? .A fentiek alapján azt kell mondani, hogy nem. Élete, munkássága, céljai és politikája nem szorítható a cikornyás, puhány barokkba, hanem a megsemmisülésig feszíti szét az estilo cultó kereteit. Egy vadászaton vadkan ölte meg 1664. november 18-án. Bécsben állítólag őriztek egy puskát, amelyre rá volt írva: „Ez a vadkan ölte meg Zrínyi Miklóst“. Péterfi Gyula
