Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1970-05-05 / 18. szám

8 új ifiúság / A PKÄGAI mii 1945 MAIUS Ä német hadsereg első egységei 1939, már­cius 14-én este átlépték Csehszlovákia Mün­chenben megállapított határait, és másnap be­vonultak Prágába. Csehország „Cseh- és Mor­vaország birodalmi protektorátus“ néven a Harmadik Birodalom gyarmata lett. Birodalmi helytartévá Neurath bárót nevezték ki. A fa­siszta megszállás megfosztotta a cseh népet an­nak a harcnak eredményétől, amelyet több év századon át önállö nemzeti létéért vívott. És a cseh népnek — történelmében Immár hányad- ismét elölről kellett kezdenie a har­00«. Csehszlovákiát magára hagyták nyugati szö­vetségesei. reakciós burzsoáziája pedig' elárulta. Megkezdődött az ország történelmének legkomo- rabb fejezete. A német fasiszták hozzáfogtak a protektorátus kirablásához, terrorizálták a lakos­ságit, kegyetlen eszközökkel akarták németesl- teni a cseh népet. A megszállók sötét Uzelmeik- ben támogatást kaptak az „államelnök“ által ki­nevezett Emil Hácha klikkjétől és a protektorá tus „kormányától“, amely a cseh polgárság leg- reakclósabb köreinek érdekelt képviselte. A cseh polgárság másik része, amelyet többé-kevésbé hátrányosan érintett a megszállás, BeneS felé orientálódott, s mivel a nyugati hatalmak győ­zelmére számított, létrehozta saját fegyveres el­lenállási szervezeteit, az úgynevezett maffiákat, amelyek azonban nem folytattak aktív antifa­siszta harcot. A cseh nép az idegen hódítók el­leni harc élére állt, munkásosztályban remény­kedett. Ez a küzdelem kezdetben az individuális és passzív ellenállás formáját öltötte. Eleinte még a munkásosztály sem volt mentes a hamis illúzióktól és a tétovázástól. Ebben a felelősségteljest időben Csehszlovákia Kommusista Pártja az egyetlen olyan párt, amely illegálisan folytatta működését, kidolgozta a nem­zőt megmentésének programját. Hangsúlyozta, hogy a cseh nép felszabadító harca szerves ré­sze a nemzetközi antifasiszta mozgalomnak. Csehszlovákia Kommunista Pártja munkáját a háború alatt a külföldi vezetőség irányította, a- mely Klement Gottwald vezetésével Moszkvában alakult meg a Központi Bizottság Politikai Iro­dájának tagjaiból. A második világháború kitörése után a fasisz­ták Igyekeztek a legmesszebbmenően kihasznál­ni Csehország gazdasági és katonai potenciáját, és ez tilUkozást váltott ki a cseh népből. 1941 nyarán Hitler úgy vélte, hogy a cseh nép ..meg­szelídült“, és engedelmesen segíteni fogja ..ke­leti hadjáratát.“ A Szovjetunió elleni háború ki­törése azonban újabb kedvező teltételeket te­remtett és új távlatokat nyitott a cseh nép fel­szabadító harca számára. A Szovjetunió terüle­tén csehszlovák katonai egységet szerveztek. Megélénkült Csehszlovákia Kommunista Pártjá­nak tevékenysége is. A párt a hazafias nemzeti erők felszabadító harcának az élére állt. Hitler árgus szemmel figyelte e csehországi eseménye­ket. Féltette a hátországot, különösen a ..keleti hadjárat“ kritikus Időszakában, amikor megkez­dődött a moszkvai csata. Neurathot, a „liberá­lis“ helytartót 1941 szeptember végén visszahív­ta. s helyébe R. Heydrichet állította, aki véres kezű hóhérként vált hírhedtté Franciaországban, Norvégiában és Hollandiában. Az új fasiszta hely­tartó nyomban bevezette a hadiállapotot és meg­szigorította a megszálló rendszert. A németek számára különösen fontos volt Csehország területének és Morvaország északnyu­gati részének megtartása. Sok nagy hadiüzem volt itt, s ezen a területen jelentős élelmiszer- tartalékokat halmoztak fel. A német légierő ma­radványai a Prága körüli repülőtereken állomá­soztak. Goebbels még 1945 februárjában kijelen­tette. hogy Berlint és Prágát az utolsó emberig védeni fogják. A németek tehát nagy figyelmet szenteltek a ..bohémiai kérdésnek“, amelyet e- zekben a napokban több ízben megvitattak. 1945 április közepén Frank, Heydrich utóda azzal a tervvel állt elő, hogy meg kell alakítani a pro­tektorátus új kormányát, és rá kell ruházni a hatalmat. Ügy gondolták, hogy ez a kormány ellensúlyozza majd a kassai kormányt s védel­met kér a nyugati hatalmaktól. A német fasisz­ták ezzel is főcéljukat próbálták elérni: meg­bontani a szövetségesek koalícióját és elháríta­ni Németország vereségét. Bonyolult játékba kezdtek ebben az időben a cseh burzsoázia körei is. Frank révén megpró­báltak kapcsolatba kerülni az amerikaiakkal. Hruby, a protektorátus kormányának miniszte­re, Klecanda tábornok és Vamberskjl gyáros az amerikai hadsereg törzskarához repültek. Ismer­tetni akarták az amerikai parancsnoksággal azt a tervüket, hogy Csehországban, Morvaország­ban és az autonóm Szudéta-vidéken megalakít­ják az új ..Kassa-ellenes“ kormányt. Április vé­gén Frank ismertette Berlinben a tervet, de nem kapott jóváhagyást. Hitler megparancsolta, hogy Csehországot nem szabad feladni, mert fontos arzenálja annak a fordulatnak, amelynek meg­győződése szerint a következő három héten be­iül be kell következnie a háború menetében. Prágába visszatérve. Frank megszakította a terv­vel kapcsolatos tárgyalásokat, és rádiónyilatko­zatában azzal fenyegetőzött, hogy a megszálló hatóságok ellen minden megmozdulást vérbe fojt. Fokozódott a terror. Május 2-án a Gesta­po emberei agyonlőtték a prágai pártszervezet vezetőit, akiket még márciusban letartóztattak. A cseh polgári körök is megélénkültek. Meg­alakították az úgynevezett Központi Nemzeti Bi­zottságot, amelynek többek között régi bur- zsoá parlamenti képviselők is tagjai lettek. Ez a bizottság „a nemzetgyűlési képviselők nevé­be«“ adott különböző utasításokkal akadályozta a Cseh Nemzeti Tanács munkáját. A cseh pol­gári körök arra számítottak, hogy kizárólag a protektorátus katonai és politikai erőire támasz­kodva államcsínyt hajtanak végre. A németek azt a hírt terjesztették, hogy Schömer tábornok teljhatalmat kapott, s hamarosan tárgyalni kezd az amerikaiakkal arról, hogy csapataik vonulja­nak be Prágába. Azután majd megalapítják a „cseh nemzeti kormányt". Egyik alkalommal Frank kijelentette, hogy ha távoznia kell Prá­gából, erősen becsapja maga mögött az ajtót Ezért a cseh hazafiak éber figyelemmel kísér­ték a helyzet alakulását, készültek a fegyveres felkelésre. 1945. április 29-én ülést tartott a kommunista párt illegális központi bizottsága. Az ülésen kidolgozták a fegyveres felkelés végle­ges tervét, és kijelölték a központi bizottsági ta­gok feladatait. A párt több vezetőségi tagj^ak az volt a feladata, hogy szervezze és vezesse a prágai üzemek munkásainak akcióit. A kommu­nista párt által az üzemekben szervezett harci csoportok új nevet kaptak; forradalmi gárdaosz­tagok lettek. A felkelés pillanatában azonnal el kellett foglalniuk az üzemeket, és meg kellett szervezni a raunkásellenőrzést. Másnap Prágában ülést tartott a Cseh Nem­zeti Tanács, s megvitatta a felkelés előkészíté­sével és a végrehajtással kapcsolatos legfonto­sabb kérdéseket. A jelenlévők határozatot hoz­tak, hogy a feg,yveres felkelés győzelme után a hatalmat a Kassán tartózkodó csehszlovák kor- niány megérkeztéig a Cseh Nemzeti Tanács ve­szi át Csehországban. Ezért a Tanács megbízot­takat nevezett ki valamennyi fontos allami tiszt­ségre, és kinevezte az osztagok és a csoportok parancsnokait. A felkelés fegyveres erőinek álta­lános irányítását a Cseh Nemzeti Tanács kato- tonai-politikai bizottságára bízták. Gondoskodtak arról, hogy a felkelés alatt a lakosság ne szen­vedjen élelmiszerhiányban, megfelelő egészségü- g.yi ellátásban részesüljön. A felkelés vagy az általános sztrájk kezdetét hozzávetőleg má.ius 7-re tűzték ki. A fegyveres felkelés előkészü­letei lényegében befejeződtek. A felkelőknek csu­pán 500 puskájuk, néhány géppisztolyuk és né­hány láda kézigránátjuk volt. .Az egész előké­szítő munkának azonban volt egy nagy fogyaté­kossága. hogy a kommunista párt illegális köz­ponti bizottsága nem állt szoros kapcsolatban a párt külföldi vezetőségével és a Szovjet Hadse­reg vezetésével, ezért nem ismerte az általános hadászati helyzetet. Május első napjaiban Csehország több városá­ban spontán megmozdulásra került sor. A la­kosság lefegyverezte az ellenséges katonákat, el­kergette a megszálló hatóságok képviselőit. Par­tizánok bátor rajtaütéssel felszabadították Be- rount, Pribramot, Dobfyst és sok falut. Fel­kelés tört ki Kladnoban és Plzenben, az or­szág ipari nagy központjában. Ez azt jelentette, hogy a fegyveres megmozdulás országos mére­teket öltött. A legnagyobb horderejű események azonban Prágában érlelődtek. Május első nap­jaiban a dolgozók itt is összetűztek a fasiszták­kal. Május 4-én, amikor híre jött, hogy a jet csapatok bevették Berlint, Prága lakói kitó­dultak az utcára, lefegyverezték a németeket, elégették a fasiszta zászlókat, felvonták a nem­zeti lobogót és a himnuszt énekelték. A lakos­ság harcias hangulatban volt. Prágában május 5-én reggeltől egyre gyak­rabban hallatszott a lövöldözés. A Vencel téren összegyűlt fegyveresek ellen bevetették az SS alakulatait. Frank sok civil németet is harci ké­szenlétbe helyezett. De első meglepetésükben a német fasiszták nem is tanúsítottak ellenállást a felkelőkkel szemben. .A fővárosban kibontakozó­ban volt a spontán felkelés, a szovjet csapatok pedig még messze voltak: Berlin térségében har­coltak. A rádió épületét érző SS-katonák és csendőrök azonban elbarikádozták magukat és el­lenálltak. Déli 12 órakor szabályos csata fejlő­dött ki. és fél óra múlva a felkelők betörtek a stúdióba. A rádió épületéhez egyre több ember tódult, a lövöldözés erősödött. A harcban nyolc­van felkelő elesett, több mint száz pedig meg­sebesült. Május 5-én délután a felkelés már az egész városra kiterjedt. KétnapI szakadatlan esőzés u- tán kisütött a májusi nap. Az utcákat megtöl­tötte a nép, és örömtől Ittasan háromszinű sza­lagot tűzött a mellére. Az ablakokból kidobál­ták az úttestre Hitlernek és a többi fasiszta ve­zérnek a képeit. A felkelők feg,yveres oszta­gai körülzárták a laktanyákat és a rendörszo- bákat, elfoglalták a fegyverraktárakat, lefegy­verezték a katonákat. Ugyanazon a napon a fő­város és más városok üzemeinek képviselői kon­ferenciát tartottak, amelyen elbatájmzták. hogy a munkásosztály tevékenyen részt vesz a fegy­veres felkelésben. .A főváros munkásosztálya méltóképpen kivette részét a fegyveres felkelés­ből. A nagy Prágát munkáserödök, — üzemek, gyárak — veszik körül, s ez volt a biztosítéka annak, hogy a fasiszták nem jutnak be a vá­rosba. Elkeseredett harcok folytak Prága minden kerületében. A németek behatoltak a város köz­pontjába. A felkelőknek elfogyott a lőszerük, a barikádokon küzdő harcosoknak fejenként 2-3 töltényük maradt. Ebben a sorsdöntő pillanatban a Cseh Nemzeti Tanács ismét felhívta a város lakóit, hogy minden erejüket megfeszítve tart­sanak ki a felszabadítók megérkezéséig. A Ta­nács egyidejűleg, május 8-án, elfogadta a fa­sisztáknak azt a javaslatát, hogy üljenek tárgya­lóasztalhoz. Végül aláírták a kapitulációról szó­ló egyezményt, és a németek kénytelenek vol­tak elfogadni a benne foglalt feltételeket: má­jus 8-án 18 órakor mindkét tél megszünteti a tüzet, a németek kötelesek átadni teljes nehéz­fegyverzetüket. és szabadon bocsátani foglyai­kat. A felkelők fogságába esett német katonák és tisztek viszont a csehek kezében maradnak. Ennek fejében a német csapatok lehetőséget kapnak, hogy elvonuljanak nyugat felé. A né­met parancsnokság ugyan sietett, mert tudo­mást szerzett arról, hogy szovjet harckocsi-had­sereg közeledik Prágához. Az SS-egységek át akartak törni nyugat felé, és természetesen nem tartották tiszteletben a kapituláció teltételeit. A városban változatlan hevességgel folytak a har­cok. Május 8-án. az északról támadó szovjet csa­patok átkeltek az Érchegységen, és felszabadí­tották több cseh várost. A német főparancsnok­ság által aláirt kapituláció feltételei szerint a német csapatoknak még ezen az estén meg kel­lett volna szüntetniük a hadműveleteket. Schör- ner azonban nem volt hajlandó kapitulálni, kije­lentette. hogy a Szovjetunió elleni háború foly­tatódik. A szovjet csapatok tehát folytatták a támadást. A cseh lakosság kitörő örömmel fo­gadta őket. A partizánok fokozott erővel támad­ták a visszavonló ellenséget. Május 9-re virradó éjszaka az 1. ukrán front harckocsiseregei erőltetett menetben 80 kilomé­tert tettek meg. és kora reggel Prága elé értek. A reggeli ködfátyolon át a város lakói riadtan fürkészték a közeledő hosszú harckocsisort. Va­laki azt a hírt terjesztette, hogy német „tigri­sek“ közelednek. De hamarosan minden tisztázó­dott. A prágaiak megpillantották a szovjet fel­szabadítókat. és türelmetlenül várták a Vörös Hadsereg érkezését. A város minden lakója kl- tódult az utcára, hogy üdvözölje a felszabadító­kat. Prága ujjongott. HAMAR KÁLMÁN Díjkiosztás a színjátszók I. és II. kategóriájában. Prandl SZLOVÁKIAI MAGYAR DIÁKNAPOK Évről évre szaporodnak a csehszlovákiai magyarok kulturális rendezvényei. Ezt a tényt mindenképpen jó jelnek kell tekin­tenünk: érdeklődést. ..öntudatosodást“, szinvonalemelkedést jelent. .A Jókai-napokra eddig is csak a legjobb előadók (cso­portok és egyének) kerültek, de hovatovább a jók közül már nehéz kiválasztani 'a leg,jobbakat. Nem beszélve arról, hogy a Jókai-napok műsora az évek folyamán annyira telítődött, hogy a pár napos rendezvén.y zsúfoltságánál fogva elvesztette fesz- tlváljellegét. , Ezt a tényt figyelembe véve, a Szlovákiai Szocialista Ifjúsá­gi Szövetség, valamint az SZSZK IskolaUgyi Minisztériumának Nemzetiségi Osztálya április 24-26-án — az idén először Ér- sekújvárott megrendezte a Szlovákiai Magyar Diáknapokat. A versenyjellegü rendezvé­nyen bemutatkoztak a legjobb iskolai színjátszó csoportok és irodalmi színpadok, a legtehet- ségese*bb szavalók és próza­mondók. Versenyen kívül — nagy sikert aratva kicsik és felnőttek körében egyaránt — fellépett a Kassai Gépipari és Elektrotechnikai Szakközépis­kola „Glóbusz" bábszínháza. A rendező bizottság pályázatot hirdetett a legjobb egyéni al­kotásokra is. A pályázat — új­donságánál fogva — úgy lát­szik, meglepte a sok-sok ver­selő diákot, de az is lehet, a kellő hírverés hiánya okozta, hogy a jelentkezők száma elég csekély volt, s csupán az V.— IX. évfolyam tanulói mutattak hajlandóságot a jelentkezésre. A verseny folyamán minden műfajban és korcsoportban ma­gas színvonalú előadást látha­tott (illetve hallhatott) a kö­zönség és a bíráló bizottság egyaránt. Elsődlegesen a ver­senyzők (és a rendező bizott­ság) lelkesedése ragadta meg a szemlélődő figyelmét. Kár, hogy a versenyzők egy része — nyomban szereplése után — már az első napon hazautazott. Az is sajnálatos, hogy a kö­zönség következetesen tartot­ta magát a „szabad szombat“ elvhez, s a második versenyna­pon elég gyér számban jelent meg az előadásokon — műsor- változtatásra kényszerítve ez­által a rendezőket.. A bíráló bizottság nemegy­szer csak hosszú vita után tudta kijelölni a győzteseket. Illetve azok sorrendjét. Az i- rodalml színpadok csoportjában végűi a következő eredmény született: 1. a Losonci Építé­szeti Szakközépiskola KORUNK Irodalmi Színpada, 2. a pozso­nyi Duna utcai ÄMNYK FOR­RÁS Irodalmi Színpada, 3. az Ipolysági ÁMNYK József Attila Irodalmi Színpada. A zsűri e- zenkívül több kűlöndíjat osz­tott ki. A színjátszó csoportokat két kategóriába sorolta a bíráló bizottság. Az elsőben az alap­iskolák, a másodikban a kö­zépiskolák versenyeztek. Az első kategória győztesei: 1. a Jókai KA „A próféta gyű­rűje" című énekes mesejáték­kal, 2. a Gutái KA a „Rózsa- bimbó" című mesejátékkal, 3. a Besenyői KA színjátszó cso­portja. A második kategóriában; 1. a Pozsonyi ÁMNYK a „Huncut kísértetek" című vígjátékkal, 2. a Komáromi ÁMNYK a „Tom Sawyer kalandjai" című szín­művel, 3. az Ipolysági Mező­gazdasági Műszaki Középisko­la a „Debreceni lunátikus“ cí­mű színművel. A szavalók és prózamondók három korcsoportban verse­nyeztek. Az I. kategóriában (1-5. évfolyam) a következők lettek a győztesek: szavalás­ban: 1. Gulyás Görgyi (Pár­kány), 2. Rácz Katalin (Nagy- mácséd), 3. Kaszás Attila (Ko­márom); prőzamondásban: 1. Szász Ildikó (Deáki), 2. Szabó Ildikó (Párkány), 3. Hank Má­ria (Rimaszombat). A II. kategória győztesei: szavalásban: 1. Koncsol Mária (Szína), 2. Molnár Rozália (Nagymegyer), 3. Siket Ágnes (Ipolynyék): prózamondásban: 1. Tari Mária (Losonc), 2. Mo­csári Éva (Ipolyszakállas). 3. Misák Román (Érsekújvár). A III. kategória volt a leg­kiegyensúlyozottabb. Győzte­sei: szavalásban: 1. Mács .An­na (Rimaszombat), 2. Jobbágy Mária (Komárom), 3. Pokstal- ler Éva (Somorja); prózamon­dásban: 1. Csontos Szilvia (Ér­sekújvár), 2. LukacsovJes Má­ria (Szene), 3. Szabó Gabriel­la (Komárom). Két-három évvel ezelőtt a járási szavalóversenyeken még balladamérgezést kaphatott a hallgató, örömmel tapasztaltuk, hogy a diáknapokon előadott balladák száma nem haladta meg a kívánt mennyiséget, ö- röm volt továbbá hallani a sze­replők kultúrált artikulációját, szép kiejtését. A sok pozití­vum ellenére akadt kifogása a bíráló bizottságnak: az egyes versenyzők a kelleténél többet éltek a mimikával, mások a hangszínt hangerővel próbálták pótolni. Aránylag sok volt a pátoszos előadás — különösen a prózamondóknál. Egyre in­kább beigazolódik, hogy cél­szerűbb az átélt, „logikus" szö­vegmondás, mint a mindenáron való szavalás... A zsűri egye^^ tagjainak az a véleménye, hogy,’ a szervező bizottságnak irányi-' tania kellene a versenyzőket a témaválasztásban. A zsűri más tagjai viszont úgy vélik, min­den (versenyző egyéniségének legmegfelelőbb témakörből vá­lasszon, ne befolyásolja ebben semmilyen külső hatás... Amint látjuk: örömből, gond­ból nincs hiány. Az I. Szlová­kiai Magyar Diáknapok elérte célját, annak ellenére, hogy nem folytat semmilyen hagyo­mányt. A most felmerült prob­lémák már a II. Diáknapokra irányítsák figyelmüket! És ezt annál inkább, mert a szervező bizottság döntése alapján a rendezvény vándorjellegü, vagyis minden évben Dél-Szlo- vákia más-más városa lesz a házigazdája. Kmeczkó Mihály VAN-[ (DM a MlVASÖ IAIAMKNAK? öt nap alatt három szerzőt esten vettem részt: az elsőn a Tornaijai Mezőgazdasági Szakközépiskola diákjainak társaságában Tóth Elemérrel, a harmadikon Tornán, egy- szál magam s a középsőn, Fecsó Pállal, Mecenzéjen, i- pari tanulók között. Ezeken a találkozókon a- karatlanul ts Ügyel, tapasz­tal, okosodik az ember. Bár különösebb élményt egyik találkozón sem regisztrál­tam, mégis — a fárasztó u- tazás ellenére — pozitívan értékelem kiruccanásomat, s azt hiszem, szerzőtársaim ts hasonló véleményen vannak. Miért? Tornaiján — a megszokott, tipikus kérdé­seken kívül néhány nagyon- nagyon érdekes és elgondol­koztató témát vetettek fel. K Mtért van, hogy a csehszlo­váktat magyar írók és köl­tők, akik többnyire közéleti személyiségek is, az átlagos­nál és egészségesnél sokkal több csetepatéi vívnak egy­mással? Ml az oka, hogy szinte alig jelenik meg áj hazat könyvről érdemleges, rangsorolást ts végezni t- gyekvő ktrtttka? Ml az oka, hogy íróink, de főleg költő- • tnk nagy ' része behunyt szemmel jár-kel gyönyörű hazat tájainkon? Tudásunk és felkészültségünk sze­rint valamennyi kérdésre vá­laszoltunk, de egészen bizo­nyos, több figyelmet érde­melnének ezek a problémák, nemcsak egy szerzői est nyil­vánosságát. A tornaijai diá­kok és tanárok kérdéseiből kiviláglott: élénk figyelem­mel kísérik közéletünket és irodalmi munkásságunkat. Mecenzéjen vagy egy me­zőgazdasági gépek javításá­ra képesítő Iparltanuló-köz- pontocska magyar osztály- lyal. Ezeknek az olajos kezű, fiatal fiúknak most nyílott lehetőségük, ebben az esz­tendőben először élő írókkal találkozni. /Ha ugyan nem szigorú egy-két könyv ürü­gyén ez a minősítésem.! A légkör éppen ezért ünnepé­lyes és végtelenül őszinte volt. A szepsl gimnázium diáklányai szavalták ver­seinket, s nem csoda, ha a csupa fiúból álló osztályok diákját nemcsak szekfűt. ha­nem egy-egy csókot is mel­lékeltek a csinos versmon­dóknak. AgyonspeclalizálÓ- dott világunkban kevés ösz- szefüggést találnánk a trak­tor motorjának javítása és a verslábak között. Csakhogy az élet nem ilyen kiparcel- lázott, s ez szerencsére az érdeklődők aktivitásából is tükröződött. A tornai beszélgetést a helyt könyvtár rendezte. Né­hány Idősebb ember is he­lyet foglalt a fiatalok között. Mégiscsak érdemes kisszámú érdeklődő számára Is szer­zői estet rendezni. Én ugyan nem tudom lemérni, mtt vit­tek el magukkal a hallga­tók, és mivel a műsor után azonnal utaznom kellett másuvá, baráti beszélgetések során sem állapíthattam meg, volt-e értelme a ren­dezvénynek. Végső soron azonban í- gennel válaszolhatok. Nem állítom azt, hogy egy-két író-olvasó találkozó egész é- letre szóló élménnyel szol­gál az alkotónak vagy kö­zönségnek. Annyi azonban bizonyos, hogy mindkét fél csipeget belőle valamicskét, és ez a magyarázata annak, hogy a tévé, a film, az érde­kesebbnél érdekesebb renr dezvények dacára is ősz- szegyűl azért néhány olva­só, és vándorbotját kezébe fogja az író. (bt)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents