Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-05 / 18. szám
9 • Ul 0 FELEKI LASZLO A tudományban a cálolhatóság a legfontosabb.-0Most ivóvizet csinálnak a tengervízből, de elkövetkezhet az az idő, amikor sózni kell a tengereket.-0A tudós ábrándozva nézi a gyönyörű, kék eget, és hálát ad annak a fizikai ténynek, hogy a kék fény hullámhossza a legrövidebb.-0A kíváncsi tudós a világegyetem kulcslyukán át leskelődik.-0A világ a matematika nyelvén van leírva, csak egy kicsit sok benne az ismeretlen és lefordíthatatlan szó.-0Az élet utánozza a tudományt.-0Egy atomfizikus azt javasolta, hogy a rádiöaktív hulladékot űrrakéták segítségével lőjük ki más égitestekre. Kedves figyelem! Ki szereti, ha a szomszédja az ő ajtaja elé söpri a szemetet? utA viji|lattil(^ ^d: pon a^nMi ittfm ne Abban az időben, úgy 1946 tavaszán, még nem jártunk iskolába, hosszú nawkat, he- tek«t M. erdőn tőltöltiijih > V*Hpí*,i, bftot váAunk£ síp% #a||csh|ltüitk, iiadält^l^zek ■“ ">tui<l. jB^szé^^a- Ittüiik mir az' értőbe. A felnőttek szinte megrémültek, ha a fák alatt találkoztunk. Az anyánk sírva kö- nyörgött, hogy az istenért, csak oda ne menjünk! Igaz, nem is volt tanácsos, mert egy ismeretlen embert halálra gázoltak a lovak, és egyébként is olyan szilaj vágtatásba kezdtek, ha valaki megközelítette őket, hogy nem lehetett tudni, nem gázolnak-e ismét halálra valakit. Persze, mi azért elmentünk, körülkémleltük, hogy hol tanyáznak az elvadult „gebék“, felültünk a fákra és figyeltük őket. Poroszkálva, legelészve a fák alá értek, megfordultak, majd megint visszalegelésztek, esetleg lebaktattak a csillámlóan szaladó Kis-Duna partjára, és nagyot ittak a tiszta vízből. Tavaszodott, zsendült, zöl- dellt a fű, megéltek belőle, ezért nem volt kedvük istrángra köttetni magukat... A dolog úgy történt, hogy amikor a betelepült, lovakhoz nem értő új gazdák csak úgy el akarták őket terelni, megbokrosodtak és elrohantak. Megfogni, sőt még megközelíteni sem lehetett őket; voit egy szilaj szürke vezérük, s ha az felszegte a fejét, a többi már száguldott is utána. Szép látvány volt, mi tagadás, amikor az egész nyáj a nyomába szegődött. Bár féltünk tőlük, csodáltuk is őket, hiszen szabadok és sziiajok voltak. Ha megamrad- tak volna a szabadban, egyszer csak elszaporodtak volna, „musztángokként" élt^ volna világukat. De a falu nem tűrhette szabad pusztításukat. Minden kísérlet a megfogásukra, kötélre kerítésükre azonban sikertelen volt, és a lovak egyre joM>an elvadultak. Már-már úgy tűnt, hogy nem lesz más hátra, mint fegyverrel elpusztítani őket, vagy legalább a szép, büszke szürkét kilőni. Cs ekkor az egyik gazda, aki egyébként is büszkeségéről és bátorságáról volt híres, felült a karcsú, telivérű igavonójára és kilovagolt az . erdőaljára, egyenest a nyáj közé. Mindenki dermedten figyelte a mutatványt. Az öregasszonyok rémülten jajveszékettek: „Miért megy közibük, nem volt neki elég, hogy a saját lova szétrúgta a lábszárát; azok között a gebék között akar elpusztulni?“ Cs ekkor csodák csodája, a szürke mellé szegődött és egyre csak követte. Ha oldalba bökte saját lovát és felgyorsította az iramot, ők is vágtatni kezdtek. Először a töltésről figyeltük a mutatványt, majd a kapuk, kerítések mögé húzódva vártuk izgatottan, mi történik. Betért a házak közé, majd saját tágas ud- varába — a tizennyolc „musztáng" pedig utána. Valaki betette a kaput, és már világos volt, hogy nem szabadulnak. Még körülnyargalták néhányszor az ud- , vart, feldöntötték a fogytában levő muhar- , kazlat, de lassan mind egymás után kötélre kerültek, és elvezették őket. A szürke . egész az utolsó pillanatig tartotta magát, rúgott, nyerített, nyargalászott az udvarban. Már-már azt hittük, megkísérli keresz- tUlugrani a kerítést De nem így történt! .Amikor látta, hogy magára maradt, megállt, lehajtotta fejét és várt. A gazda leszállt a lováról, megközelítette, megtapo- ; gáttá, simogatta és végül nyakára tette a kötelet, majd bevezette az istállőba. Ez volt ' a jutalma! A szürke pedig megszelídült. A- kár egy gyerek is befoghatta, átbújhatott a hasa alatt. Tavasszal, nyárelőn naphosz- szat szántottak vele, boronáltak. Az erdő alján ebédidőben olykor szabadra engedték, és ő nem rohant el, csak néha, amik<ir I- gen nagy volt a csend, leballagott a gázlóra vizet inni. Aztán amikor már igen öreg volt, elvitték... Németh István DAL, TÁNC ÉS HUMOR Különösen fiatat olvasóinknak, akik nem emlékezhetnek vissza a régi időkre, szeretnénk felhívni figyelmét arra, hogy az első hangosfilmek — különösen Hollywoodban — inkább a dalt, az éneket, mint a prózát helyezték előtérbe. Abban az időben, amikor még senki sem jósolt nagy jövőt a hangosfilmnek, a 'Warner Brothers filmtársaság, amely már szinte a tönk szélén állt, utolsó mentsvárként, jóformán kényszerből tette meg első kísérleteit a hangosfilmmel. A film címe Don Juan volt, főszerepében John Barrymorral. Ez a film hozta meg a lehetőségét annak, hogy következő filmükre Al Jolsont, az éneklő csodát szerződtethessék. Ez az 1926 — 27-es években történt. A film címe A dzsesszénekes volt, amely tisztán három millió dollárt jövedelmezett, ez az összeg majdnem elérte a legsikeresebb néma film, a Ben Húr jövedelmét. Ezt követte az Éneklő bolond, szintén Al Jolsonnal a főszerepben — amelynek mind anyagi, mind erkölcs sikere túltett az előzőkön. Amikor Hollywoodban divatba jött az éneklés — minden mást háttérbe szorított. Még a westernek hagyományos hőseit is, Tom Mixet, Buck Jonest és a többieket is daloló cowboy ok váltották fel; Gén Autry, Roy Rogers és Bob Baker. A „daloló film“ természetesen végletnek számított és ezért az akkori filmnagyságok Charlie Chaplin, King Vidor, Clair, Uurnau. Pudovkin és Ejzenstein is szembeszálltak az új technikával. Sokkal kevesebb feltűnést keltve kezdett az új filmekben a tánc utat törni magának. Az első film-koreográfus Hollywoodban Bubsy Berkeley volt. A Broadwon kezdte, mint 25 éves ifjú 1920-ban, de már 1930-ban Samuel Goldwyn és a híres Ziegfeld Hollywoodba hívták. — Broadway Melodie — A középkorú és idősebb nemzedék még bizonyára emlékszik az első amerikai zenés filmekre, amelyek még az igényesebb nézőket is kielégítették, mint például a Brodway Melodie 1936 és 1938. Ezekben Eleanor Parker, majd Fred Astair és Ginger Rogers, a kitűnő táncospár léptek fel. Ök voltak a sztepp-tánc úttörői. — A sztepp uralkodik — A híres táncospár (közülük Ered Astair, még most 70 évesen Is vidáman ropja) nemcsak kitünően táncolt, de remek színészek is voltak. Ered Astair első filmjét 1933-ban forgatták, az utolsót pedig tavaly, ebben Petula Clark volt a partnernője. Ered Astair, az örökifjú, folytatta azt, amit Berkeley koreográfus kezdett meg, amikor azon igyekezett, hogy összhangba hozza a film meséjét, a táncot és a zenét. — Üj műfaj a film egén — a musical — A cselekménynek, táncnak és zenének ez az összetétele azonban még nem volt tökéletes a filmekben. Kellett, hogy egy új rendező, új elképzelésekkel lépjen előtérbe — és ez a tehetség Vincente Minelli lett. 1930- ban mint rendező kezdett a Broadwayon dolgozni. 1940-ben Arthur Freed meghívta Hollywoodba, de még tanulnia kellett, tapasztalatokat szereznie. Tehát első filmje csak 1942-ben került a közönség elé „Egy sarok a meny- nyországban“ címen. Ezután még több filmje következett, először Eleanor Parkerrel a főszerepben, majd Judy Garland-dal, akit 1945-ben feleségül is vett. Judy Garland, aki nemrégen, 47 éves korában húnyt el Londonban, tagadhatatlanul kiemelkedő egyénisége volt a hollywoodi zenés filmeknek. Mint gyermek-sztár kezdte Micky Roney-vel, majd pályája meredeken ívelt felfelé. Öt házasság állt mögötte. Körülbelül 10 millió dollárt keresett életében, mégii adósságok közepette htdt meg. Vagyon viharos életet élt, egymást követték botrányai. Az alkohol és a kábítószerek rabja lett és háromszor kísérelt meg öngyilkosságot. Judy Garland élete híven tükrözi »issza a hollywoodi sztárok életének fény- és árnyoldalait. Dorothy Dan^iße ip. ^ egy éjszaka babossal Tegyük fel, hogy a lángelméjű Röntgen olyan test- átvilágító gépet szerkeszt, amely piramisszerűen, a sejtek egymáshoz kötődése szerint mutatja meg „porhüvelyünket." Továbbá képzeljük el, hogy ez a készülék, színek vil- logtatásával jelzi, ki a gondolkodó, ki a humorista, ki a fizikai munkát végző. Tegyük fel, hogy a humorista, a komikus, a bohóc zöld sejtekből van megépítve. Kabos László akkor tetőtől talpig zöld fényben állna. Kabosnak a körme alól is humorszikrák pattognak. A színházi előadás után eltelik egy-két óra, amíg megpihen az átizzadt test, s táplálékot vesz magához. De ebben a fázisban is villog belőle az ötletek, poének garmada. S merthogy azon a bizonyos éjszakán egy jó színházi előadás légkörének megfelelő hangulatot teremtett, éjfél után, a szükkörú összejövetelen megkezdődött a második előadás. Itt mérhettük le, honnan meríti Kabos fellépési nyersanyagát, mit használ föl, mit épít bele műsorába. Egyben lemérhettük azt is, milyen tékozló módon bánik a magyar filmgyártás a tehetségekkel. Amikor La- tabár Kálmán halálhírét közölte a televízió, sok ember döbbent rá, hogy ezt a kivételes tehetséget, ezt a zsenit mennyire kiaknázatlanul hagyták élete folyamán. Hány és hány filmet látunk hétről hétre a világ minden tájáról, és hányszor megállapítjuk: Latabár meghódította volna az egész vUágot, ha jobb körülményeket teremtenek munkájához, ha bátrabban szerepeltetik a filmekben, ha néhány forgatókönyvírő és filmgyár! szakember tudatosan megkísérli zsenialitását filmre vinni. Kabos hosszú szünet után főszerepet kapott a „Veréb is madár" c. alkotásban. Rövid idő alatt csaknem az egész világ érdeklődést tanúsított a produkció iránt. Nemcsak Kanada és a francia nyelvterületek, nemcsak Európa országai, nemcsak az egzotikus Afrika, hanem még Ausztrália is megvásárolta a filmet. Kabos László a nyár folyamán személyesen is Ausztráliába látogat, éppen e film ürügyén. A siker dacára is merném mondani: ez a film még mindig nem aknázta ki Kabos tehetségét, még mindig maradt a művészben tartalék energia. Most egy kétrészes magyar film egyik főszerepét bízták rá, s ahogy az ötletet elmondta, egész bizonyosan ennek a produkciónak is sikere lesz. (Egy kis matematikai zseni viszontagságairól szól majd a film, és mint a „Veréb is madár“-ban, ebben is jócskán akad majd egészs;éges társadalomkritika.) A művésszel töltött éjszaka meggyőzött arról is, hogy egy igazi humor-ember éppen olyan jól használja a paródia, mimika eszközeit, mint a nyelv kínálta szójáték és ötletlehetőségeket. Magánszáma is minden kétséget kizáróan erről tanúskodott. Kár, hogy a téma pi- kánssága miatt nem részletezhetem! A Kabossal töltött óráknak, a művész kifejezőeszközeinek alaposabb megismerésén kívül, volt még egy nagyszerű haszna — emberiessége. Itt kapcsolható talán össze a színpadi hatás kutatásának teóriája a mindennapos gyakorlattal. A néző u- gyanis azonnal megérzi, hogyan viszonyul hozzá az előadó. A társadalom legnagyobb bűnei közé sorolható, ha kivételes képességű egyéneinek nem tud megfelelő légkört biztosítani az alkotáshoz, a szikrázáshoz. Ha olyar tehetségeket, akik százezer volt feszültségre teremtődtek, öt-hat vottos lámpaelem-intenzitású működésre kényszerítenek csupán.
