Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-05 / 18. szám
I ifjúság 5 * OSZTÁLYBARÁTSÁG — FEGYVERBARÁTSÁG * A remények szertefoszlottak A ■ nyugati hatalmak, főleg a NATO-körök 1968-ban vérmes reményeket tápláltak, hogy megbomlik az Egyesített Fegyveres Erők köteléke, A Csehszlovák Hadseregben látták azt a meggyengült láncszemet, mely elszakad. Azóta alkalmuk nyílott arra, hogy merőben megváltoztassák a véleményüket. Még a tavalyi „Odera-Nelsse 69“ hadgyakorlat előtt Is ki váncsian várták, vajon nem következlk-e be a remélt szakadás. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság hadseregének testvéri. baráti készsége messzemenően megmutatkozott a közösen végrehajtott harccselekményekben. A testvéri szovjet, lengyel, NDK-beli hadseregek katonáival teljesen egyenrangú harcértékkel léptek fel. A magasabb parancsnokok és az egyszerű katonák lelkiismeretes, ,táidozatos. részvételükkel bizonyságát adták annak, hogy a szocialista Csehszlovákia hadserege szilárd tagja a Varsói Szerződésnek, és az Imperialisták semmiféle ábrándokban sem ringathatják magukat Csehszlovákiát és hadseregét illetően. A nyugati hatalmak vérmes reményei szertefoszlottak.... Szovfef strotégtat globális rakéta. Gyakorlatilag a világ bármely pontfán lecsaphat a támadóra. A védekezés ellene ügy szólván lehetetlen. A Szovfeíuntó rakétatervezOtnek sikerült viszont Onfáró Interkontinentális rakétatípusokat kialakítani, amelyek megállás után, safát hidraulika segítségével. í- gen rövid tdO alatt tűzkésszé válnak. Egy koalíció szilárdsága és vonzóerefe azon múlik, hogy | a tagállamok nemzeti érdekel föl érvényesülhetnek-e a szövetségi rendszerben} a nemzett célok összhangban vannak- | e a szövetség közös célialval. Az Idén fublláló Varsót Szerződésben éppen az érdekek és célok azonossága képezte a koalíció szilárd kötőanyagát. Ahogy Csémt Károly altábornagy, a Magyar Néphadsereg vezérkari fOnOke megfogalmazta: a katonai együttműködés a tagállamok számára „nem egyszerűen egy lehetséges politikai Irány, hanem létkérdés... Különösen vonatkozik ez a kisebb szocialista országokra, amelyek a kollektív védelem keretein kívül még akkor sem lennének képesek függetlenségüket és szoclaltsto vívmányaikat megvédeni, ha minden erőforrásukat a honvédelemre fordítanák." A közős érdekeket ktfefező. koalíciós doktrína a Varsói Szerződés legnagyobb értékének bizonyult: lehetőséget és egységes alapot adva ahhoz, hogy a szövetségesek összehangolják fegyveres erőik fejlesztését és egy esetleges támadás elhárítására való felkészítését. I Politikai értelemben a szocialista katonai koalíció védel- j Valahol Magyarországon Földrajzkönyvfből tudjuk, hogy ja és jövője. Ezért olyan drá- Magyarország területe mind- ga e tenyérnyi hely. ezért őr- össze kilencivenáhromezer zik éberen a rakétások. négyzetkilométer. E területen Valahol Magyarországon; kl- tízmilliő ember él, és e kis föl- csíny erdő, sarjadó fű, fenn az dön elfér minden magyar ál- égbolt magasán hamvas bá- lampolgár álma, terve, munká- rányfelhők. ja, igyekezete, a nemzet múltmi szervezet: nincsenek támadó szándékai és nem lényégét más országokat. Zavjalov altábornagy, o neves szovjet teoretikus írja: „Politikai célfalt tekintve a Szovjetunió katonai doktrínájának nem volt és nem Is lehat agresszív jellege. Országunk senkit meg nem támadott és nem Is a- ; kar megtámadni... Ha azonban az Imperialisták agressziót Indítanak ellenünk, akkor a legtOntőbb, legaktívabb támadásba kezdünk fegyveres erőink egész harci erejének fel- . használásával... Hadászati elképzeléseinknek ez az alapfa“ i — Zavjalov megállapítását szó szerint vonatkoztathatjuk a koalíciós doktrínára Is. Más szóval: a követelmény az, hogy bármely méretű és jellegű agresszió esetén az Egyesített Fegyveres Erők a lehető legrövidebb idő alatt, minél kisebb veszteséggel elfojtsák a támadást, pontosabban: megsemmisítsék a támadót. Elsősorban ez a célkitűzés határozza meg a Varsót Szerződés tagállamainak hadseregépítését, összehangolt katonai terveit. A nemzetközi osztályharc és a korszerű hadászat könyörtelen logikája szerint ez az egyetlen mód arra, hogy biztonságban éljünk. A dunaszerdahelyl járási pártbizottságon egy idős, 73 esztendős, ősz hajú. á- polt bajuszú. ráncoktöl barázdált, de denis arcú kommunista ül szemben a tagkönyvek kicserélésével kapcsolatos ügyeket intéző bizottság tagjaival. A döntés világos és egyértelmű: javasoljuk az új párttagsági könyv kiadását Ambrus Vince elvtársnak, és egyetértünk azzal, hogy a nevezett tag,ja legyen az SZLKP bakai helyi szervezete tagkönyvcserével kapcsolatos beszélgetéseket lebonyolltő bizottságának. Vince bácsi ,A sok vihart megért öreg kommunista arcán enyhe mosoly suhan át: drága elv- társaim — gondolja magában —, ahhoz, hogy elmeséljem nektek az életemet, mely elválaszthatatlanul összefmrrott a párttal, talán egy egész nap is kevés lenne, de- hát minek is beszéljem nektek, hisz ismertek. Ismeritek egész lényemet, gondolkodásomat. tetteimet. Szívesen beszélne erről, de nem azoknak. akik egyébként is tisztelettel veszik körül, hanem inkább azoknak a fiataloknak. akik mindezt csak hallomásbél, olvasmányokból. filmekből és megsárgult fényképekről ismerik. Talán még a vörösgárda hősi csatáit felidéző forradalmi dalokból is elénekelne nekik. Fogságba került. Am a győzelembe és eszméinek i- gazságába vetett hitét, meggyőződését az éhezés sem törte meg. S amikor végül kiszabadult a börtön nyirkos, sötét falai közül, és hazatért szülőfalujába. Bakára, a ,.humanizmusáról“ híres masarykl rendszer is megbízhatatlannak találta. Hónapokig rendőr követte minden lépését. 1922-ben lép be Ismét a pártba, hogy folytathassa a félbeszakadt munkát — a szegénység szervezését a szociális, a politikai, a nemzeti és az osztályelnyomá.s ellen. Az Igazságot hirdeti a béresek, a cselédek, a zsellérek között. Nem titkolja kommunista meggyőződését. — Miénk a győzelem, ha egységesek és szilárdak leszünk! Az erő a mi oldalunkon van — hirdette mély meggyőződéssel Ambrus elvtárs, a pártsejt vezetője a párt nyilvános és titkos gyűlésein és mindenütt. ahol erre alkalom kínálkozott. Beköszöntött az 1939-es esztendő. A fasizmus sötét árnyéka borult Európára. Ambrus Vincét is egyenruhába bújtatták, és tűrnie kellett a „felvidéki kommunistáknak“ kijáró szidalmakat. Kivitték a frontra, de az első vonalba nem merték küldeni. Életben maradt. A háború befejezéée után ismét belép a pártba Még aktívabban és szfvősabban lát neki a többször félbemaradt munkának. Mint öreg kommunistát és tapasztalt szervezőt beválasztják az SZLKP dunaszerdahelyl járási bizottságába. Nem kis feladatot vállalt magára, mert ebben az időben még sokan jártak vakon. Am amit Ambrus és a kommunisták egykor megjósoltak, az valósággá vált, A főid azé. aki megműveli! Aki nem dolgozik, ne is egyék! — hirdette az új rendszer. Ambrus Vince a- zok között van, akik a szovjet osztály- testvérek tapasztalatai alapján szövetkezetét alapítanak a faluban. Utána hetekig nem alszik otthon, a gazdasági épületekben tölti az éjszakát, fegyverrel a kezében védi a közös vagyont. Reggel pedig már ott van a munkába Indulók között, s mindig ott dolgozik, ahol szükség van rá. Mert dolgozni nagyon szeretett és tudott Is. hisz kicsi korától hozzánőtt a földhöz. Ismerte a földet. Kezdetben gyakran mondogatta: „Türelem, tUrelem, elvtársak! Lesz az még másként Is, meglátjátok!“ jóslata ismét beteljesült. Az egykori álmok valósággá váltak. Az egész falu öreg Ambrus bácsija már nyugdíjasként él, és általános megbecsülésnek örvend. A tisztelet nemcsak magas korának, nemcsak érdemeinek szól, hanem a példás kommunistának Is. Személyében o- lyan embert tisztelnek, aki nem ismeri a kétszínűséget, a hazudozást és a színlelt őszinteséget. Lényét a becsületesség. a megfontoltság, az emberszeretet és az 1- gazság őszinte kimondása .jellemzi. Ezért nem véletlenül őrzi az elismerő oklevelek egész sorát, és nem meglepő a köztársaság megalakulásának 50. és a szövetkezet megalakulásának 10. évfordulója alkalmából kapott érdemrend sem. Ambrus Vincét mindenki Ismeri, mindenki a legellsmerőbben nyilatkozik róla. — Eddig még ilyen kommunistával nem találkoztam, mint Ambrus elvtárs —, mondja róla a szövetkezet gépesftője —, öntelátdoző. jószívű, szereti a munkát és az embereket. Nyugdíjas ugyan, de még mindig segít, ahol csak tud. Soha sem mondja, hogy nincs időm. nem bírok, csináljatok. amit akartok. Ilyet még nem hallottunk tőle. Ambrus elvtársat a párt helyi alapszer- vezete és annak elnöke, Gyurcsík elvtárs is elismerösen értékelt. Ambrusék vendégszeretetét élvezve, a házigazda nemcsak az életét pergette le előttem, hanem terveiről, elképzeléseiről is szölt. Elmondta, hogyan kíván segíteni a pártnak, hogy soha vissza ne térhessen az, amit fiatalkorában átélt és ami két évvel ezelőtt megindult hazánkban. Azt kívánja, hogy életünk minél gondtalanabb. teljesebb legyen. Ehhez kölcsönös bizalomra és megértésre van szUk.ség. Ezt vallja Ambrus Vince kommunista, aki azzal, amit eddig tett, kiérdemelte e- gész társadalmunk megbecsülését és bizalmát. Kuchta Ladislav eve történelemkönyvekben szerepel. Történetét iskolásgyerekek Is kívülről tudják. Any- nyi dicsfény van hőstette körül, hogy szinte meglepő hallani: ma egyszerű kőműves egy Fekete-tenger parti városkában. Meliíon Kántorijáról van szó, aki 1945 áprilisában társával Mihail Je- gorovval, kitűzte a vörös zászlót a Reichstagra. A tetőig gránáttépte, lépcsőkön kellett kapaszkodntok, kézigránátok robbanása, mesterlO vészek elől kellett kitérniük. A grúz származású Meliton Kántorija Ocsamcstrábon 'akik. a kői A Fekete-tenger partján, Ocsam- csira városkában, ebben a házban lakik Kantarija. a Szovjetunió Hőse, aki társával, Jegorowal 25 éve kitűzte a győzelem lobogóját a Reichstagra. hoz kőművesbrigádját vezeti. A Szovjetunió Hőse címmel büszkélkedhet, de hétköznapi külselü, középmagas, kopaszodó ember. A berlini nagy esemény után egy másik kolhozban dolgozott, majd kőbányász vol. Ocsamcslra — szülővárosa. A grúz nép vendégszeretetéről el lehet mondani, hogy festői, költői és szertartásosan ünnepélyes. Kántorija is így fogadta újságíró vendégelt. Régi szokás szerint áthívta szomszédait és a jövevények tiszteletére gazdag vacsorát tálalt. Grúziában elképzelhetetlen a ven déglátás pohárkOszOntO nálkűl. Kantarija és emberei nemrég fejezték be a tengerparton egy hul- lámíörOgát építését, és erre tett célzást, amikor beszélt: — Megépítettük a huUámtörőt. hogy a kolhoz földiét megóvjuk a Kantarija hétköznapi arcképe. vízmosástól. Sokszor 9-ts erejű szélvihar dühöngött. A munkát többször újból kellett kezdeni. Azt hittük, hogy a fáradtságtól össze- roskadunk. néha úgy tűnt, hogy minden erőfeszítésünk hiábavaló. S mégis legyőztük a tengert. Rövid szünetet tartott. Magunk elé képzeltük az egy kilométer hosszú vasbeton gátat, amelyet sem nyájas kékséggel hízelegve, sem fekete haraggal dühöngve nem tud széfjelhútní a tenger. Kántorija arca nagyon komollyá vált. Szinte furcsa volt a mély, komoly csend ebben a falusi házban, a- melyet előbb még vidám társaság nevetése töltött be. Kantartja tovább folytatta: — Egész életemben kést vagyok így küzdeni Inkább így, mint a háborúban. A békére ürítem poharam. összecsendültek o nehéz, talpas Doharak, melyek vérszínű, sűrű grúz borral voltak tele.
