Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1970-05-05 / 18. szám

1945- ben SZOíEMK

A Földes család

p-----------------^---------------?--------------^

iSÍÉ^“H

Földes Gyuszi és Foldesné — Magyarics Olga.

Férj és jeleség.

A dunaszerdahelyi anyakőnyvvezetönél kezdtük keresésüket, ugyanis Földes Gyuszi mint riportalany mär szerepelt az Űj Ifjúság egyik régi-régi számában — mint tizenhárom éves diák. Akkor terveiről beszélt, arról, hogy festő akar lenni, mert azok sokat keresnek. A riportban sző volt egy motorbi- eikliröl, amelyről a tizenhárom éves srácot csak a nagyobb erejű bátya beavatkozása után lehetett leszállítani.

— Síkabony 120. Ez a címük. A feleség több mint valószínű, otthon lesz, anyasági szabadságon van.

Nem volt otthon senki, pedig még a spájzba is benyitottunk. de csak füstölt sonkát láttunk.

— Olgika a postán dolgozik — szólt felénk a szomszédasz- szony.

Visszamentünk Dunaszerdahelyre, a postán a telefonnál valóban megtaláltuk Olgit, Földes Gyuszi feleségét.

— Reméljük, emancipált feleség, és beszélhet a férje nevében is.

— Miért ne? Különben én is huszonöt éves vagyok.

— Akkor meg kétszeresen hiteles válaszokat várunk. Tel- jesült-e férje tizenkét évvel ezelőtti kívánsága, hogy festő lesz.

— Jaj, dehogy! Kitanult kőműves, de mint sofőr dolgozik.

— Elégedett a férje keresetével?

— Ezerötszáz korona körül keres, néha többet, mikor hogyan. Nem lenne rossz, ha több pénzünk lenne, de megbecsülöm azt is, amit keresünk.

— És a régi hobbyja, a motorkerékpár? Kitartott-e mellette?

— Talán azzal született. Százhetvenöt köbcentiméteres motorkerékpárja van, mindig azzal foglalatoskodik. Annál jobban már csaie talán a futball érdekli.

— Kinek szurkol?

— A Honvédnek.

— Néhány indiszkrét kérdés. Emlékszik-e, hogyan ismerkedett meg férjével, és tudja-e, mi a kedvenc étele?

— Bátyám és a férjem barátok voltak. Ilyen esetekben nem nagy probléma az ismerkedés. Hogy mi a Gyuszi kedvenc étele? Megeszik az mindent az égvilágon, csak a kelkáposztát nem szereti. Szívesen segít a főzésnél, és eddig még nem zavartam el.

— Milyen tervei vannak a következő huszonöt évet illetően?

— Meglehet, építkezni fogunk vagy másba vágjuk a fejszénket, mindenesetre szeretnénk, ha a kis Jutkánk szépen felnőne és egészségesek lennénk mindnájan.

Háziasszcm^^H^^

Nem tudom, mi rajtunk a más, a megkülönböztető a többi generáciötöl. Nem tudom pontosan. Azt szokták ránk mondani, hogy beleszUlettünk a jólétbe, készen kaptuk a szocializmust, együtt nőttünk a szabadsággal, hogy háborús gyerekek vagyunk meg ilyesmiket.

Mindben van egy kis igazság, miért is tagadnánk. De amit kaptunk, azért valamit adnunk is kell, vagy máris adtunk.

Ma együtt ünnepiünk a felnőttekkel.

Ne ütközzenek meg a felnőtt szón! Mi még aligha váltunk azokká. Életünk nagy részében kiskorú gyámolítottái vagy elkényeztetett gyermekei voltunk épülő szocialista hazánknak. OnnepTünk, de a mi ünnepünk más, mint azoké, akik átélték az új születését. Mi már csak könyvből és visszaemlékezésekből ismerjük azokat a megrendítő vagy felemelő élményeket, amelyekről a harmincegynéhány évesek oly büszkén tudnak mesélni.

Bennünket nem szüléink rangja szerint ültettek az iskola padjaiba — magyar vagy szlovák iskola padjaiba, mert a mi szüléink már választhattak —, volt és van rendes ruhánk, romokról fogalmunk sincs, csak a lakótelepeket ismerjük. Mégis megsértődünk, ha valaki azt mondja, munkátlan jövőt kaptatok apáitoktól.

Igaz, ismerjük az örömöt teljes mélységében, de vannak nehézségeink, melléfogásokon, tévedéseken, hatványozott tévedéseken estünk át, amelyekből — még ha szégyelljük is, de igy van — mindig a nálunk csaknem kétszer idősebbek vezettek ki bennünket.

Tanultunk egész idő alatt. Többek között azt is, hogy az életnek természetes velejárója a küzdelem. Sokszor egészen kicsinyes dolgokhoz is csak ^ernyi kitérővel tudtunk eljutni. Vagy már félútonlkne^Iltunk, megún- tuk, mert egyedül voltunk.

Tény, hogy ezt a félig kész világot mindenestül a magunkénak valljuk. Jobban, gazdagabban akarjuk folytatni építését, és ha halkan is, de merjük kimondani, hogy nálunk a tehetség, a tudás, a kezdeményező és vállalkozó kedv tárt kapukon nem hiába dönget. És ebben bízunk.

Mások vagyunk?

Ha eltűnődünk vagy a távolba tekintUnlf, nem alszunk és nem is álmodozunk; tervezünk legbátrabb álmainkban. Huszonöt év múlva mi leszünk az akkori húszévesek számadói..

Megkérdeztünk néhány huszonöt éves fiatalt, mi volt az, ami számára az elmúlt huszonöt évben a legnagyobb élményt jelentette, mit vár a következő huszonöt évtől. Beszéltek munkájukról, családjukról, sok kedves történetet elevenítettek íel; de itt van, olvassa el mindenki a legérdekesebbeket közülük.

ZÄCSEK Erzsébet

íA, portání^p^^K

1939-ban az Oj Ifjúság riportot közölt a leiszabadulás évében született Uatalokröl. Ezek ekkor tizenhárom éves iskolások voltak.

Ma huszonöt évesek. Hol vannak? Milyen irányt vett életük?

A tallösi Nyári Ilonkát választottuk ki, hogy élete elmúlt tizenkét esztendejét lemérjük.

— Nyári Ilonka — kapjuk meg a Tallósi hnb-n a készséges felvilágosítást — ma már Kun Lászlö- né, mert közben férjhez ment. Csak menjenek a traktorállomásra! A portán megtalálják.

A traktorállomás portájának kis házikójában egy szőke hajú fiatalasszonnyal találkozunk. Útbaigazítás nélkül bizony nem ismertük volna fel személyében a tizenkét év előtti „riportalanyt“.

Amikor idejövetelünk célját elmondjuk, elmosolyodik;

— Nem alkalmas az én soromról újságba Imi. Nincs az életemben semmi olyan különös, amiről érdemes lenne inti. Csak olyan mindennapi szürke embersors.

— Azért csak mondjon nekünk valamit életéről. A tizenkét év e- lőtti riportban azt mondta, kalauznő akar lenni. Ez, ahogy látjuk, nem teljesült. Vagy nem is akarta később?

— Az csak amolyan gyeimekálom volt. Amikor az ember felcseperedik. megváltoznak tervei. A nyolcadik osztály után az efsz-be mentem dolgozni. Télen azonban megcsappant a munka. Egy újság- hirdetést olvastam, ennek alapján elmentem Csehországba. Hronovban dolgoztam, textUgyárban. Amikor visszajöttem, férjhez mentem. Férjemmel egy időre újra visszamentünk Csehm-szágba — Karlovy Va- ryba. Két évig ott dolgoztunk. A- mikor hazajöttünk, itt a traktorállomáson kaptam állást. Férjem a Galántai Játísi Építkezési Vállalatnál dolgozik. Hát ennyi az egész! Talán még annyi, hogy van egy helyes kisfiam. Monltam, nincs semmi érdekes az életemben.

— De azért van valami vágya a jövőre nézve, ha más nem. hát... — és az elkövetkezendő anyaság csalhatatlan jelére mutatunk.

— Hát ez igen. Van egy kisfiam, most jé lenne egy kislány. Párban lennének helyesek. De ha még egy fiú lesz, az sem baj. A gyerek mindenképpen kedves. Hogy még milyen vágyam van? Lehet, majd egyszer házat építünk. Most autót vettünk. Minden hét végén valahová elutazunk. Most ez az érdekes. Később talán más is lesz. Fizetésünk megengedi.

%

3

(0

■ si

3

1 fi ■ «00

■ ^

E

1 ^ 1 ^

'O

1

1 OQ

c

1

0

1 ^

1 N

■ C»

■ «CQ

■ SS

•o

N

<

Rácz Lászlónét. a dunaszerdahelyi Járási Népművelési Otthon gazdasági dolgozóját alig tudjuk néhány percre leültetni, hogy kérdéseinkre választ kapjunk. Mosolyogva eleget tesz ugyan kérésünknek, de látni, hogy türelmetlen, szeretne már túl lenni a beszélgetésen. A beavatottnak ez érthető is. Négy évi házasság után lakást utalt ki nekik a vnb, és ma kell menni átvenni. Ez jelentős pillanat egy fiatal házaspár életében, tehát természetes a türelmetlenség. A vnb gesztusát a 25. születésnapra átnyújtott ajjándéknak is tekinthetjük.

— Az alapfokú iskolát Galántán végeztem el. Már gyermekkoromban az volt a vágyam, hogy orvos leszek. A szenvedő embereken szerettem volna segíteni. Ezért az alapfokú iskola után a pozsonyi Nedbal utcai Egészségügyi Iskolára iratkoztam be. Gyermekkori vágyam beteljesülését láttam magam előtt. Az volt a tervem, hogy a középiskola után jelentkezem az orvosi egyetemre. Ekkor még nem sejtettem, hogy vágyaimnak nem tudok eleget tenni. Már a középiskola látogatása alatt rájöttem, nem vagyok hivatott erre a pályára. A tanulással nem volt baj — az könnyen ment, hanem a természetem nem alkalmas az egészségügyi hivatásra. Túl érzékeny vagyok. Ezért a középiskola elvégzése után nem iratkoztam be az egyetemre. Idejöttem Dunaszerdahelyre mint ápolónő. Két évig csináltam ezt a szakmát, de tudom, nem jól. Ha a páciensnek fájdalmai voltak, én is éreztem ezeket. Ha sírt, vele sírtam. Két évig próbálkoztam, aztán feladtam. De ma is azt mondom, hogy az egészségügyi nővér hivatása a legszebb hivatás. Sajnálom, hogy nem tudtam folytatni.

Közben férjhez ment, és igy végleg Dunaszerdahelyen maradt. Dajana kislánya születése után már nem tért vissza a kórházba. A dunaszerdahelyi Járási Népművelési Otthon gazdasági részlegén kapott állást.

— Milyen szemmel nézi egy volt egészségügyi dolgozó a könyvelést?

— Hát merőben más munkakör. De talán a természetemnek jobban megfelel. Már megszoktam, és az ember itt is talál szépséget. Csak meg kell keresni.

Férjére terelődik a szó.

Rácz László, a férje ugyanott dolgozik, ahol ő, a foto-, film- és képzőművészeti előadó. Szabad idejében grafikával foglalkozik. A napokban volt Dunaszerdahelyen kiállítása. Grafikáinak egy része külföldre is eljut. Magyarországon és Lengyelországban fogják kiállítani. Sőt, egynéhány példányát egészen Egyiptomba vitték.

— Örülök, hogy Laci alkot. Ügy érzem, van tehetsége. Ha ez szorgalommal fog párosulni, komolyabb eredményeket is elérhet.

— Milyen vágyai vannak?

— Vágyak, tervek? Ebből minden embernek bizonyára sok van. Nekem is. Egy azonban már teljesült. Férjemmel és két gyermekemmel egy kis szobában laktunk négy évig. Ez nem volt valami jó. De ma átveszem az új lakás kulcsait. Ezzel az egyik nagy álmom első fele teljesült. A másik fele? Azt hiszem, minden nő vágya, hogy csinos, szépen berendezett lakásban lakjon. Erre majd most kerül sor — berendezni a lakást. Ez bizonyos időt vesz majd igénybe. No és van még egy titkos vágyam is. Ha már foglalkozást változtattam, szeretném ezt az újat szakszerűen csinálni. Amint körülményeim megengedik, jelentkezem az ökonómiai középiskola esti tagozatára.

Ez a foglalkozása a ni kürti Csanda Erzsébetnek. A világ legnehezebb foglalkozása. De mi mégsem a fakanál mellett találtunk rá, hanem a kocsmapult mögött, amint éppen sört mért a tallósi kul- túrházat építő kőműveseknek.

— A férjemet helyettesítem.

— És ö helyettesítette-e már magát a fözőkanál mellett?

Nevet. Hátra-hátranéz, nem jött-e új vendég, és közben beszél.

Amikor befejezte a kilencéves alapiskolát, Galántára m^t dolgozni a bútorgyárba. Aztán megismerkedett a férjével. Emlékszik pontosan, búcsú volt a falujukban, aztán este mulat-^ Ság, és aldcor... összekerültek, jött a gyerek, 6 kimaradt a munkából.

— Fiú, lány?

— Fiú, Ferike, most édesapám a „dajka”.

Négy éve van férjnél, de már áll közösen épített új házuk. Emeletes, szép tágas.

— Sokat költ kozmetikára, fodrászra, ruházkodásra?

tudom, mennyit. Mint a többi nő, és mint rólunk általában ismeretes, szeretünk szépen öltözködni. Addig nyújtózkodom, ameddig a takaróm ér. Kozmetikába nem járok, fodrászhoz igen.

— Most milyen színű a haja?

— Mahagon, Tatrachlor a titok neve, de ha ajánlhatok valamit, akkor ne a galántai fodrászokkal csináltassa a frizuráját. Képzelje, nekem a múltkor úgy elrontották a hajam...

Fél szemmel látom, hogy a kollégám már befogta egyik fülét, és ez figyelmeztetés: e- rősen női témába „kaptunk“, aminek nem szokott vége lenni. Így hát felteszem az utolsó kérdést:

— Mit vár a következő negyed évszázadtól?

— Nyugodt életet, szép jövőt a fiamnak. Az anyagiakban meg azt, hogy sikerüljön berendeznünk a lakást és esetleg kocsira is fussa a keresetünkből.

M

eghalt, hiába keresem! Nem lesz idehaza, ő is kereket oldott: Svájcban vagy Kanadában „boldog“! Csehországban van, és holnap nyakamba vehetem az országot! — Kavarognak bennem a gondolatok, ahogy Galántáról Taksony “felé bandukolok, hogy megkeressem Bánovec Istvánt, az egykori ízes táj- szólással beszélő kis legénykét. aki „verebésznl“. „olvasni“, „spekulálni“ (hun ezt, hun azt) szeretett.

A valóság aztán megcáfolja, mint mindig, kusza elképzeléseinket, és még az SOl-es számú takaros ház előtt is hiába toporgok. A szomszédok útbaigazítása alapján mehetek vissza Galántára, az állomásra, mert immár nemcsak az apja, hanem az anyja is ott dolgozik.

No, de közben azért hadd é^eklődjUk meg a nemzeti bizottságon, hogy mi az igazság, él-e egyáltalán Bánovec Pityu?

Igen, csak nem itt, hanem Nagyszombat közelében — mondják az ország egyik legtakarosabb községének legszimpatikusabb nemzeti bizottságán.

— A fiam? Spacincén él, oda nősült. Az erőműben Bohunicén dolgozik. Egy kislánya van.

— Jó fiú volt?

— Igazán jő fiú volt, talán azért is, mert tanult, faragottabb volt. Rá sohasem volt panasz! Reggel fél hatkor indult Nagyszombatba a gépészeti középiskolába, háromra ért haza. A ház építése körül any- nyit segített, hogy taláii nélküle be sem tudtuk volna fejezni. Igaz. a ml fiaink mind ilyen anyásak voltak...

— Mindja, kedves Bánovec néni, nem hiányzik s'" fia, hogy Ilyen messze került?

— Nem, mert gyakran jönnek haza, ha meg nem tudnak jönni, akkor írnak. Nézze, mennyi itt a levél! Most Is Irt... £n már értek valamit szlovákul, megértjük egymást a feleségével, és a kislányt meg majd én megtanítom magyarul.

Spaéincén szlovákul köszönök. A kedves és csinos feleség kicsit zavart, nem tud.la. hova tegye az egész dolgot.

— Stefan? Nincs idehaza, éjjeli műszakra ment. Jó férj nem pa- naszkodhatom rá, igen jó. Szereti a kertet, a lakást, a rendet, a tisztaságot. En is nagyon szeretem.

Amikor a riportalany lejön az atom«őmű portájára, ahol a gázgazdálkodás műszaki veztőjéneik a teendőire készül, m^ hosszú történet van mögötte.

Kijárta az iskolát, leérettségizett, Zsolnán a vasútipari főáskolát betegsége miatt kénytelen volt abbahagyni a hatodik szemeszter u- tán. Majd berukkolt, utána két évet dolgozott Mártonban, megnősült, szereti a családját, szeme fényét látja a lányában...

Szívesen emlékszik vissza az egykori beszélgetésre, a riporterre,

— Festő akartam lenni. Kár, hogy a szüleim másra szántak.

— £s sajnálja?

^/CÜpiéiiyíró tovább Pp^icöny vét...

— Nem, egyáltalán nem. Ha akkor nem jön' az a betegség, biztosan befejeztem volna a főiskolát.

Egyébként nem Ilyen kurta kis riporttöredék tebie ki az életéből, hanem talán egy regény Is. Mács József annak Idején az egyik könyvében megírta a fiú történetét. Ma az epizódszereplőből akár egy kö^KMiti regényhőst Is formálhatna. Sőt, ha jobban megnézzük a fiú és családja történetéből akár családi regény is készülhetne. ‘ Elégedettek mind a ketten?

Kicsit elbizonytalanodnak, mert ezt ilyen egyszerűen és így szemtől szembe még nem kérdezte meg tőlük senki. De Igen, el^edettek, és ha a valóságszámltás alapján próbálnánk vallatni az elkövetkező huszonöt életévüket, akkm: egyenes, kiegyensúlyozott pályát kapnánk.

A regényíró pedig tovább Írhatja a könyvét...

Minden bizonnyal ilyen is lesz. Ha a s<*s véletlensége és szeszélye közbe nem szól, táláifcozunk majd velük...