Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1970-04-28 / 17. szám
9 ZS. NAGY LAJOS; Helyszín: Egy villamos belseje. Bőrülések. Gyér megvilágítás. Halk beat-zene a kalauznö tranzisztoros rádiöjáböl. A villamos egyébként egy megállón vesztegel. Az utca egyik oldalán (szemben a nézőtérrel) egy kávéház kivilágított ablakokkal. A vendégek egyelőre ügyet sem vetnek a villamosra. Időpont; éjszaka, fél tizenkettő. Szereplők: Csinos, szőke kalauznő, a legjobb korban (18 évtől 58-lg) Szakállas fiatal utas, aktatáskával. Fiatal utaa, aktatáska nélkül. Több utas, akik azonban nem beszélnek, csak néha morognak. Kalauznő megnyom egy gombot a kocsi mennyezetén, éles sípszó, de a villamos nem indul el: Mi az? Miért nem megyünk? Szakállas fiatal utas (a továbbiakban csak Szakállas; rohanva érkezik, ügyesen beugrik az ajtón): Jő estét, kisasz- szony! Majdnem Itthagyott. (Jegyet vált.) Kaiauznő (éles hangon): £a aztán? Miért nem Igyekszik jobban? Szakállas: 0n nem igyekszem? Kikérem magamnak. Már a fél várost bejártam, hogy találjak egy Ilyen villamost. (Leül, bicskát vesz elő, vagdalni, hasogatni kezdi a bőrülést.) Kalauznő (csodálkozva): Mit csinál? Szakállas: Megnyüzom. Két órája keresek egy ilyen villamost. Végre Itt van. Most megnyúzom. Kalauznö (érdeklődve húzódik közelebb Szakállashoz): Maga beteg? Szakállas: Miből gondolja? (Nagy bórdarabokat hasit le az ülés támlájáról és az aktatáskájába dugja.) Kalauznő: Miért nem borotválkozik? Szakállas: Ja, vagy úgy? (Végigtapogatja a szakállát.) Kissé szemtelen, nem gondolja? Indítson már Inkább! Kalauznő: Már indítottam... Nem megy. (Leül a sarokba, felerősíti a rádiót.) Szakállas (megtömte a táskáját, most keresztbetett karral ül s a kalauznöt figyeli): A híreket hallgatja? Kalauznö: (int a fejével, hogy „Igen“, de nem szól, lábát a zene ütemére mozgatja.) Szakállas: Azt Is hallotta, hogy Oél-Rhodéziában klvirág- zott a lósóska? Kalauznö; Hallottam. (Gyászos jrccal halkltja la a rádiót) Ugye rettenetes? Szakállas: Az. Miért éppen Oél-Rhodézi^an? Nem értem. Kalauznö; Talán a neve miatt: A szpíkerek szeretnek Oél- Rhodézlát mondani. Szakállas; Akkor is szörnyű. (Bólogatva néz maga elé) Tulajdonképpen miért nem Indulunk? Kalauznö: Honnan tudjam? Talán felszedték a síneket. Szakállas: Látja, az megtehet.„ Nem fázik? Kalauznő: Hová gondol? Magának családja van. Szakállas: Pedig megmelegtteném Nemi vonatkozásban teljesen egészséges vagyok. Kalauznő: Itt az utasok előtt Is megtenné? Maga tejbajos! (A Szakállas ölébe ül.) Több utas (morog): Mummummummumbrum. Szakállas: Kuss! Kalauznö: Ezt nekem mondta? Szakállas: Ezeknek (az utasokra mutat). Kalauznő; Levetkőzzem? Szakállas: Kezdd már! De csak ha szép a tested. Ha nincsenek hullafoltok a hasadon. Kalauznö; Még nincsenek. (Ismét telcsavarja a rádiót, s zenére lassan vetkőzni kezd.) Ml lesz, ha elindulunk? Szakállas: Na törődj vele! Ilyesmivel nem érdemes törődni. Kalauznő (a blúzát már levetette, most hirtelen abbahagyja a vetKÖzést): Milyen hülye kérdés az, hogy nincsenek-e hullafoltok a hasamon? Szakállas: Szeretek rákérdezni a lényegre. Ugyanis halott nőkkel nem csőkolőzom. Kalauznő: DIsznö vagy! Szakállas; Nem mindegy neked, hogy mi vagyok, ha egyszer kívánsz? Hány óra? Kalauznő: Fél tizenkettő műit. Igazán mehetnénk már. (Si- koltvaj Segítség! Több utas: Mummummummumbrum! Szakállas: Kuss! (Ismét előveszi a bicskáját.) Fiatal utas (lassan, kényelmesen száll (el, zsebre dugott kézzel, szája szögletében hosszú szipkában cigaretta füstölög): Valaki sikított, igaz? Szakállas; Igaz. Valaki sikított. Valaki mindig sikolt valahol. Nem értem, miért csak ezt a slkltáat hallottad meg, öcskös. Kalauznö: Kérem, ha utazik, váltson jegyet! Különben Is: Itt tilos a dohányzás. Fiatal utas (szipkával a szájában): Mivel több nöcskét itt nem látok, hát csakis te sikíthattál, angyalka. Kalauznö: Milyen jogon tegez le maga engem...? Fiatal utas: A felnőtt jogán. Akt ma segítségért kiabál, annak nyilván nem nőtt még be a feje lágya. A gyermekeket és bolondokat tegezni szoktam. Szakállas: Ilyen alapon az egész világgal tegezödö viszonyban lehetsz. Fiatal utas; Természetesen, kiskomám. (A kalauznöhöz) Meg akartak erőszakolni? Kalauznö: Igenis, felügyelő űr. Szakállas: Ejha. ez detektív? Fiatal utas: KI volt az a bitang? Kalauznö: A mostohaapám. Méghozzá épp a tizennyolcadik születésnapomon. Fiatal utas: És,..? Kalauznö; Kiugrottam az ablakon. Az első emeletről. Eltörött a combrsontom. (Lelhúzza a szoknyáját a jobb combján.) Fiatal utas: S ezt csak most Jelented? Szakállas (félre): Ismét egy jő alkalom arra, hogy a bájait mutogathwssa... Kalauznö: Tetszik látni Itt, ezt a forradást? Fiatal utas (lehuppan az egyik bőrülésre): Miért ugrándoztál bikiniben a mnstohaatyusod körül? Kalauznö: ö akarta, hogy felpróbáljam. Aznap vásárolta. A születésnapomra. Fiatal utas: S a mama...? Kalauznö: Akkor már két hónapja gyógykezelésen volt a Tátrában. Fiatal utas: Te még szűz voltál? Kalauznö (habozva): Nem hinném... Szakállas (félre): Pontos válasz... Kalauznö; Különben Is mit maceréll Nagyon jól tudja, hogy magával feküdtem le legelőször. Fiatal utas: Ellenőrizhetetlen állítás. Kalauznö: Az a maga baja. Fiatal utas: Rendben van. De még mielőtt tovább Indulnánk, beverem a koponyáját ennek a szakállasnak. Szakállas (zsebkését figyelmeztetően maga elé emelve): Azt megvárom... Indulhatunk már, kislányom...! Kalauznő; Szívesen, atyus, de mondtam már, hogy nem megy ez a masina, (Bekapcsolja a tranzisztoros készüléket.) Rádióbemondö: „Kedves hallgatőlnk, pontos Időjelzést a- dunk. (Szünet, majd gong.) Hat óra. Híreket mondunk...“ Szakállas: Te jő ég, több mint hat órát késünk... Rádióbemondö: „Először hallgassanak meg egy rendkívüli rendőri jelentést: A mára vlrradő éjjel, pontosan 24.00 érakor, Hoffmann Szilvia, a hatos villamos kalauznője, pillanatnyi elmezavarában megölte a villamos két utasát, a huszonkét éves KacsásI Sámuelt (fiatal utas meghökkenten kapja fel a fejét) és a harmincnégy éves Gáli Bélát (Szakállas csodálkozva felugrik), majd menekülés közben a negyvenöt éves Konrád Dezső villamoskocsi-vezetőt. A rendőrség a gyilkost eddig nem tudta kézre keríteni. Hoffmann Szilvia szomély- letrása: középmagas, karcsú, szőke, rendkívül csinos nő, a legjobb korban, 18 és 58 év között. Gyakran lehet öt tran- zisztoroa rádlöval látni. Kérjük kedves hallgatóinkat, aki fel- ism...“ (A kalauznő hirtelen kikapcsolja a rádiót.) Több utas: Mummummummubrum. Szakállas; Kuss! Fiatal utas; Ez a hatos villamos? Kalauznő: Ez bizony, ez. Szakálla.« (remegő hangon): Hány óra van, kislányom? Kaiauznő (lassan, minden szót hangsúlyozva): öt perc múlva tizenkettő. Szakállas; Öt perc múlva, mondod? Kalauznő: Ahogy vesszük. Amint hallhattátok, tulajdonképpen már nem Is éltek. Mi azonban késünk néhány órát. Több utas: Ilyen ez a mai közlekedés! Mindig késünk, mindig késünk. Siessen már egy kicsit, kisasszony. Sie.ssen már, siessen már. (Morogva); Mummummummbrum. Fiatal utas: Tehát csakugyan...? Kalauznő; Ml az hogy...! Még két percetek van. Több utas: Siessen már! Siessen már! Mummummummubrum. (Közben a kávéház ablakai kinyílnak, a vendégek a rádiót hallgatják, s tátott szájjal, rémült arccal bámulják a villamost.) Szakállas (hirtelen felugrik, zsebkését a kalauznö mellére tartja): Ne mozdulj, mert meghalsz! (Fiatal utashoz); Vedd a szíjakat, Samu, kötözd meg öt. Ne mozogj, Szilvi, mert is- tőkuccse beléd mártom ezt a kést! Több utas; Siessen már, kisasszony! Siessen már! Siessen már! Mummumbrum. Kávéházi vendégek' Siessen már, kisasszony, siessen! Fiatal utas; (az aktatáskából elóránclgálja a bőrszíjakat s kezdi megkötözni a kalauznöt). TMA utas (Egyre fenyegetőbben morognak, akárcsak a kávéházi vendégek, azonban olyan mozdulatlanok, mintha kővé váltak volna). Mummummumummubrum! Szakállas: Kuss! (Mérgesen hordozza körül tekintetét a többi utason). Kalauznő (kihasználva Szakállas figyelmetlenségét, egy százszázalékos Dzsluzstcu fogással kitépi kezéből a kést, s mellbe döfi őt): Nesze, apuci! Szakállas: (Meghal). Kalauznő (miközben Fiatal utast Is ledöfi): A rendőrség, mint mindig, most is elhamarkodottan alkotott véleményt erről az esetről. Mert először la: Önvédelemből szúrtam le őket (Többi utashoz fordul); Igaz, uraim?! Többi utas (helyeslőén morogva); Mummummumubrum! Kalauznö; Másodszor: minden okom megvolt rá, hogy eltegyem őket láb alól, hiszen ez Itt (megrángatja Szakállas szakállát) mint mostohaapám néhányszor megerőszakolt, e- mez meg (Fiatal utas hajt rángatja) a szüzességem vette el, házasságot ígért, aztán elhagyott. Igaz. uraim? Többi utas (helyeslőén): Mummumummumbrum. Kalauznö; Harmadszor: abban Is téved a tisztelt rendőrség. hogy 8 kocsivezetöt én öltem meg. BI:|Qny. hogy öt a mostohaapám szúrta le féltékenységből. Ezért nem mehetünk most tovább. Többi utas (mérgesen): Mindig késünk, mindig késünk. Mummumummubrum! Kaiauznő (félredobva Szakállas véres zsebkését. Többi u- tashoz): Mindez teljes ártatlanságomat bizonyítja. Remélem. uraim, tanúim lesznek! Többi utas (helyeslőén): Mummumuumubrum. Kalauznő; Akkor hát kérem a névjegyüket! (Sorban az utasok elé Járul, azok faarccal, helyeslőén brummogva átadják neki névjegyüket. Van, aki papírra írja fel a nevét. Közben odaát, a kávéházban megszólal a zene, az ablakból kihajlö vendégek kedvesen Integetnek át a ka- lauznönek.) ' Kalauznö: Kedves uraim, viszontlátásra a bíróságon. Többi utas (morgásuk egyre erősödik); Mindig késünk, mindig késünk! Mummummummumubrum! Kalauznö: (Táskarádlöját lőhálva, keresztuilépve a két hullát. távozik, maid néhány másodperc múlva megjelenik odaát a kávéházban, a vendégek kitárt karral, felemelt poharakkal, de mozdulatlan arccal Udvözllk öt. A zene egyre hangosabb, 8 kalauznö széttárja kar,ját. táncolni, majd etőkelöen vetkőzni kezd.)' Többi utas (valamennyien á táncolő-vetkőző kalauznőt nézve); Mindig késünk, mindig késünk! Mummumummummum- mummubrum! (A zene és a morgás egyre erősebb) Függöny VLAGYIMIR MAJAKOVSZKIJ; MÁJUSI ZÁSZLÓ Májusi tűznap, hozd ténylobogöd, meneküljön előled a tél. A hajnal igéit egünkre te ródd: Harc, tett, cél. Fútsd át Európát, szent májusi reggel, börtönodukba szállj. Kohó, ne dohogj ma! ' Fel a szelepeken Érc, gőz, állj! Ez egynapi harci szünetben utcán a tereken elnézni szép, amint ezerszám dörgö menetben láb, , talp lép. Sok gyászt nem old fel a tavasz sugára, lelhözlk, mint fekete varjúra], Kína vidékét B bakóval járja éj, könyv, jaj. Gyarmati höben pőrébb a töke s a munka, a plantáz.s embert fal. Gyarmatok, gyertek vörös hadunkba: Bal, jobb, bal! A Népszövetség naplopök vacka. Szom és fül, figyelj oda jftl. Hallga, az ántánt tankja, tarackja dong, bőg, szöl. Nyílt harcban az ellen vérét csorgatta bőven, ma már öklöt a gyep alól ráz. Hozd rendbe a bányát a legyen építőben egy kar száz. Forrasszon egybe egy virradat ma, milliö zászló, szív, agy, szem! Marsol az osztály s ki elmaradna, nincs egy sem. Az Idő a burzsuj sírját ássa. Lapátját a napoknak vedd! Most jö a világ hajnathasadása: Cél. harc, tett! JÓZSEF ATTILA: SZOCIALISTÁK Le a kapitalizmussal! Hatalmat, húst a dolgozatnak!... A töke szennyében gázolunk, kedves fegyverünk böködl tomporunkat —• Böködj, böködj, caak szüntelenül, kedves fegyverünk, hadd tudjuk meg újra és újra, hogy véletlenül, tusa nélkül csatát nem nyerünk. Nem sietünk, erősek vagyunk, rengeteg az elevenünk, a halottunk, tanácsot állunk a dombon, melyre pincéből, bányából, kubikos gödörből feljutottunk — viszi az Idő a ködöt, tisztán meglátni csúcsainkat. Viszi a ködöt az idő a az Időt mi hoztuk magunkkal, hoztuk harcunkkal, tartalék nyomorunkkal, a kenyérrel, mely megpenészedett, amíg a munkás megszeghette a kásával, mely megdohosodott, amíg a munkás megfőzhette, a tejjel, amely megsavanyodott, amíg a munkás köcsögébe belecsobbant, a csókkal, amelyből eafraság lett, amíg a munkás fiatalába beledobbant, a házzal, amelyből omladék lett. amíg a munkás beleköltözött, a ruhával, amelyből rongy tett, amíg a munkás beleöl tözött, a szabadsággal, mely elnyomás lett, amíg a munkás megszületett, a börszivarral, mely bagö lett, mfg a munkás felnőatőkével, mely munka lesz, amíg megnő az Inas s kalapácsával odavág, világ! ahol a legfehérebben Izzik a vas!... Vers, eredj, légy osztályharcos! a tömeggel együtt majd f slszállsz^«* Te délre mégy, te nyugatra, én pedig északra. Elvtársi
