Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1970-04-28 / 17. szám
10 m iOZEP DANEKt '~A MENEKULÉ A HALÁL ELÖL ■,í, E«te tír óra leié a térzenekon- cenrtról ballagtam hazafelé. Időben a jíí^panzlőbaji akartam lenni, hogy be- i%tartsam a minden állami fürdőben ér- P®vény«9 házirendet. Lassan lépegetek ■z enyhe emeUcedően vezető aszfal- ftozott gyalogjárón, a fülemben még _ tt cseng a Strauss-keringő utolsó (.uTeltkordja. Hatailmas szippantásokban jß^yelem a kissé hűvös kristálytiszta Wlevegót és figyelem a gondozott ^;^9yeps*®»y«g fölött, a sétánnyal egy- j'^agassá^n képződő páratengert. Az ,'^;^j«zaka sötét, a fejem fölött a fák között milliónyi csillag reszkető lénye ragyogott. A járdát megvilágító Rámpák a gesztenyeíák terebélyes koronája között, éles árnyakat vetetitek a föildre és bennem egy nem létező mesevilág érzetét keltették. Danwer ómah a Madonna panzlő- valő érkezéséről lassan egészen egteledkeztem. Jobb kéz felől egy arka festékkel frissen mázolt fila- ^őria mellett felvont íjú Ámor szo- lii^or mellett haladtam el, majd a szö- '’^j&őkűt mellett. Sétálva közeledtem ^^hhoz a helyhez, ahol a járda kétfe- ^^é ágazott. A jobb oldali útelágazás ( Í3,ar erdő-park irányába haladt, ellen- t-Mséges sötétségbe burkolózva, a bal S ldall pedig a Madonna panzióba vivő thoz vezetett. Ahhoz azonban, hogy tőrre az útra rátérhessek, nem ma- tí-fradt más hátra, minthogy megte- ggyem azt a mintegy ötven méternyi 'útszakaszt, hogy az útelágazást elférjem. Talán még vagy tíz méternyi jűt volt hátra, amikor láttam, hogy SJobb felől a fenyöerdő sötétjéből fel- |bukikan egy férfi alakja. A kezében >5^táska volt. A köztünk levő távolság- '^b61 úgy Ítéltem meg, hogy éppen az íT^lelágazásnál kell találkoznunk. És va- l^öban. Oda, ahol a gyalogjáró ketté- i^ált, egyszerre értünk. Nem kis meglepetésemre, az a t^férfl nem volt más, mint Danwer űr, szomszédom a tizenkettes számú l^zobáböl. Zavaromban pont egy' utcai 5®ámpa éles fénye alatt álltam meg, í^amely az útnak azt a részét világí- ^^otta meg, ahol balra kellett fordulnom. Eléggé komikusnak tűnhettem, fe abban a pillanatban nem jutott eszembe semmi, csupán valamilyen tudat alatti Ingernek engedve köszöntöttem Danwer urat. Alig két mé- |terre tőlem hirtelen megállt, és átlátó tekintetét az arcomba fúrta. Szögletes, kissé kidomborodó area kellemes összhangban volt magas homlokával. Most ugyanazt, vagy talán még nagyobb páni félelmet láttam, mint az első találkozásunkkor a recepcióban. Ügy tűnt nekem, mint egy alagűtban, a rohanó vonattal szemben álló ember, aki tudja, hogy egyik oldalon sincs hely a menekülésre, és hogy várja az elkorUlhetet- len halál. Mindez ahogy így eszembe jutott, csak még jobban összezavart. A köszöntés a torkomba szorult, és Danwer úr rémült tekintetét látva a hideg szaladozott a hátamon. Ha nem látom azt a rémült tekintetet, nyugodtan azt hihettem volna, hogy egy halottal hozott össze a véletlen. Sápadt arcán egyetlen Izom sem rezdUlt. A lámpa éles fénye a feszültséget csak még fokozta. Egy plilainatig úgy tűnt, hogy Danwer úr arca szinte foszforeszkál. Ez a kellemetlen helyzet — számomra érthetetlen és megfoghatatlan — nem tartott tovább fél percnél. Danwer hirtelen elfordult és szó nélkül, gyors léptekkel elindult a Madonna panzióhoz vivő út felé. Ügy álltam ott, mint akit leszögeztek, mint aki képtelen józanul mérlegelni azt, ami éppen lejátszódott előtte. Csak tanácstalanul bámultam a furcsa Idegen után, míg csak alakját el nem nyelte az éjszaka. A panzió néma csendben fogadott. Lassan, elgondolkodva lépkedtem felfelé a csigalépcsőn. Amikor a szobámba beléptem, alvásra még nem Is gondoltam. Csak úgy ruhástól dőltem végig a vetetlen ágyon. Az a gondolat, hogy a szomszédban a fal mögött ott van Danwer, izgatottá tett. Mozdulatlan, rémült arcát láttam állandóan 8 szemem előtt. Az eset, a- mely tnéhány perccel ezelőtt az útelágazásnál lejátszódott, minden kételyt eloszlatott. Ez az Idegen, akivel biztos, hogy azelőtt még soha é- letemben nem találkoztam, megmagyarázhatatlan módon fél tőlem. És nem is akárhogyan fél. Ügy nézett rám, mint egy látomásra vagy mint a halál fantomára. Visszafojtottam a lélegzetemet és hatlgatóztam, ml történik a fal mögött a szomszédos szobában. Csend volt. A legkisebb neszt sem hallottam, bár — megítélésem szerint — Danwer úr még nem fek- hetett le. Sokáig hevertem az ágyon. Nem és nem tudtam elaludni. Azon gondolhogy tíilajdoinképpea ml is jlörtánt na^özbmi. Belső izgatottságom egy pillanatra sem engedrte, hogy eltépjem a gondolatok összefüggéstelen fonalát, amelyek a körül az ember körül keringte!^ aki olyan ^hirtelen és szo>katIan módon megza- Ip^arta a fürdőben tartózkodásom nyu- *^‘-galmát és kényelmét. Eddig csak- lem minden este ez idő tájt állítottam össze a másnapi programomat, ilgénytelen, sót azt is mondhatnám, ieléggé egyhangú, ám egészségi szem- ipontból jelentős programomat: reg- IgeU, győg 3rpirocedúrák, ebéd. Aztán Irendszerint rövid alvás, délutáni sé- jta a parkban vagy a környező er- időcskében és utána vacsora. Vacso- Ira után választhattam: egy kis levegőzés, mozi, koncert vagy „esti inhalálás", ahogy egyes szellemes ven- jdégek a kávéházal^an vagy más szö- rakozöbelyeken töltött Időt nevezték. jAltalában a gyönyörű esti sétákat részesítettem előnyben, a jő szagú fenyők között. Különös szeretettel .jártam alig egy kilométernyire a város mögé kanyargó erdei ösvényen, a- merre’ a sziklák között egy kis, tiszta vizű hegyi patak tört utat magának. Ennek a kis hegyi pataknak a monoton csobogása az estéll csendben szinte balzsamként hatott az Idegekre. A folyosóról hallatszó léptek zaja zavarta meg gondolataimat. Gyorsan felkelteni az ágyról, ahol felöltözve hevertem, az ajtóhoz mentem és kl- lestem a folyosóra. Bár a folyosón égtek a lámpák, nem láttam semmit. A belső bizonytalanság érzésétől mardosva tértem vissza a szobámba és a nyitott ablakon át jó sokáig bámultam a tiszta égboltot. Ekkor eszembe jutott, hogy egyszerűen bekopogtatok a szomszéd szoba ajtaján és magyarázatot kérek Dan- wertől. Már indidtam is, .hogy az ötletet megvalősltsaim, de amint at ablaktól elfordultam, egyszerre az e- gész ostobaságnak tűnt. Még rendes körülmények között is egy ismeretlen idegentől beszélgetést. kierőszakolni éjszaka tizenegy órakor a szobáján, bizonyára mindkettőnknek kínos lenne. Azonkívül fel kellett tételeznem, hogy Danwer úr már ágyban van, és a látogatásom így blkalmat- lannak, Ka nem kíméletlemtek tűnhetne neki. A személyem iránt tanúsított érdeklődését két dologgal magyaráztam. Mint mérnök, egy bizonyos kutatóál- lontáson dolgozom, ahol az atomreaktor építésével összefüggő, új kon- strukciő kifejlesztése folyik. A másik ok, de a kevésbé valősztoű, lehet a kémelháritóknál töltött néhány év is, ahová mint a hadsereg aktív tisztjét osztottak be. Ezt a változatot azonban nem vettem komolyan, mert azóta már sok-sok év eltelt. Röviden szólva, semmilyen végleges magyarázatra nem jutottam. Az órámra néztem. Egy óra volt éjfél után. A fáradtság lassan, de könyörtelenül legyűrt. Azzal az elhatározással aludtam el, hogy figyelmesen követem Danwer úr minden mozdulatát és lehetőleg kerülöm a nyílt találkozásokat. Azok után, ami a Danwerjal való két találkozáskor lejátszódott, elképzeltem magamnak emberemet. Nem volt ez pontos elképzelés, különben sem volt alátámasztva semmivel, de ezekben kerestem viselkedésének a magyarázatát. Valakivel, akiről meg van győződve, hogy bántani akarja, összetéveszt — fontolgattam. Lelki zavart is feltételeztem nála. Bizonyos embertípusokra, akik félelmet ébresztettek benne, allergiás lehet. Bizonyára én ebbe a kategóriába tartoztam, ami nekem tragikomikusnak, nevetségesnek tűnt. Gondoltam arra is, hogy az Idegennek nincs-e valamilyen különleges célja velem, és a viselkedése velem szemben csak része egy előre kidolgozott tervnek. Számomra Danwer viselkedése érthetetlennek tűnhetett, ám az ő szempontjából egészen normális volt, ha valamilyen, csak ő előtte ismeretes célt akart elérni. He legalább részben is igaz volt bármelyik feltételezésem, az éjszakai órákban a Danwer úrnál tett látogatás veszélyeknek tett volna ki. Taktika és stratégia a szerelemben (Szemelvények dr. M. Pizák könyvéből) A rortúőolő, vagy más néven nullás összegű Játékok — mint azt az előző fejezetekben láttuk — a szerelmi kapcsolatokat a szerelemmel ellentétes síkra terelik, harccá változtatják. Amíg ez egy házasság előtti kapcsolatban történik meg, úgy ezt természetesen kiválasztódásnak is tekinthetjük. A partnerek nem Illenek egymáshoz vagy nem értek meg a kapcsolatra. A kapcsolat megszűnik, és a partnerek más Irányban keresik boldogságukat. Sokkal rosszabb, ha ilyen Játék házasságon belül jön létre. Itt már nehezebb megszakítani a kapcsolatot, főleg akkor, ha már gyermekek is vannak. Ezek érdekében rendszerint nem akarják a szülők a kapcsolat megszakítását, és a család állandó konfliktusokban él. .A romboló Játék kifejlődését két dolog okozhatja. Az egyik a partnerek (vagy csak az egyik partner) veleszületett természete. A fönnhéjázö, gyanal^ vagy felfuval- kodott ember könnyen téríti Játékát a romboló Játékok n. Ojabb két nap telt el. Danwerben Igaz, nem lepleztem le semmiféle kémet. Nem jöttem rá semmi oilyanra, ami legalább egy lépéssel is előrébb vitt volna. Néhányszor alkalmam volt látni, amikor távozott a panzióból vagy amikor visszatért. Feltűnés nélkül figyeltem a szobám ablakából. Viselkedésében észrevettem ugyan bizonyos furcsaságokat, de azok a- lap^án legfeljebb cs^ azt állapitíiét- tam meg, hogy különös ember. Danwer nem étkezett a Madonna ebédlőjében. Eleinte azt hittem, hogy a városka valamelyik éttermét részesíti előnyben, de feltételezésem alaptalannak bizonyult. A reggelijét, e- bédjét és vacsoráját a recepció portása hordta tel a szobájába. Egyszer Danwer hálótáskával a kezében tért haza, a táskában néhány üveg sört hozott. A kávét maga főzte a szobáján. A győgyprocedúrákra nem járt. Ha sétálni ment, mindig a félreesőbb helyeket kereste, ahol kevesebb volt az ember. A városba érkezése óta, a portást kivéve, nem láttam senidvel sem szót váltani. A szobáját is csak akkor hagyta el, a- mikor a panzió folyosóin a legkisebb volt a forgalom. És tulajdonképpen ez minden, amit az utóbbi két napban megtudtam róla. A következő nap szombat volt. Eddig nem történt semmi rendkívüli. Már kezdtem azt hinni, hogy Danwer úr megnyugtatására az is elegendő, ha nem kerülök a szeme elé. Ennél a gondolatnál a hűvösödő este ellen köpenyemet felvéve, a zsebembe dugtam az ásványvi:dvást szolgáld ^s, szopókás porcelánpoharat és elhatároztam, hogy az estét at erdő- parkban töltöm, sétálgatva. A vendégek legtöbbje ilyenkor a már hagyományos szombat esti bálokba készült a szörakozö helyekre. Elindultam kedvenc erdei ösvényemen. Az út bal oldalát erdej növényzettel benőtt meredek lejtő határolta, a jobb oldalon pedig velem szemben pisztrángos patakocska folyt. A patakocska köves medre glrbegör- bén tekergeti, és jelentős esése volt. Az akadályokba ütköző víz végtelen susogd dalt énekelt. A patakon túl eléggé széles sávban fenyők, Itt-ott borókák bozótosa húzódott. Eltakarta a városkából kivezető utat, amely a hegynek fel enyhén jobbra kanyarodott, és a motorok zaja elveszett az erdő csendjében. (Folytatjuk) • „Lenni, vagy nem lenni": Sajnáljuk, hogy csalódást o- koztunik, — ám szerkesztőségünkbe se képet se mást nem íaptunk; így nem Is közölhettük! (Különben, ha emlékszik rá, a „Fiatalok oldala" akkor legjeJent). Moet küldött versei közül három az ami különösebben tetszett. A csendben [léptem át. Rád kell hogy gondoljak (borzalmas cím), és a l,áttam ciműek. Megismételnénk előbbi kérésünket; Küldjön fényképet és rövid életrajzot. Természetesen verseket Jis mellékeljen! • Os. I. Kassa: „Szorongás- |sal, vággyal, titkolt reményekkel küldöm önökhöz e négy Iverset; kérdve érdemes-e?" — prja levelében. Verseiben csu- gán édes-búsongásökat találtunk. Ha vafaki szerelmes, vagy ícsalődott — még nem kell feltétlenül verset írnia. Egyelőre nem beszéljük le... • „Szeretek írni": Szeretni tudni, két különböző dolog. Túl fiatalok azonban még ahhoz, hogy ezeket a gyermekes íhibákat levetkezhessék. Tanul- |janak! Sokat! ^ • „Anni — Tornaija"; Vereseire ön fogalmazta meg a leg- l^ffi^ontosabb, legjellemzőbb vállasat: „Hangok és szavak, sza- Wvvak és hangok..." És ez nagyon ^kevés! • „Mery Boys": Túlságosan' fiatal ahhoz, hogy komo“'í^yabban foglalkozhassunk ver- >t;'?selvel. Tanuljon, írogasson, ám / . egyelőre csak a maga örömé• „Tavasz 1970": Verseiben erős a Csokonai és a Petőfi hatás. Tanulnia, olvasnia kell, ha tovább akar fejlődni. • „Futóhomok“: „Elnézést kérek, hogy soraimmal felkeresem thiöket, mert én már lem vagyok diák, csak lapjuk, |apunk egyik olvasója." — Ir- |a leveléiten. Verselt, kedves borai után, kétszeres figyelemmel olvastuk. Mondanivalójának tisztázására hívjuk fel ja figyelmét. Olvasson mai, mo- 'dem költőket is... irányába. Itt a védekezés nehéz. Csak szakorvosi pszichoterápia segíthet. A másik ok a már említett hazárd elemek föllépése. E- zek az elemek az emberi tudaton kívül lépnek be a Játékba, és mintegy hátulról, láthatatlanul Iránjritják az ember tudatos cselekedeteit. Aki ezekkel a láthatatlan intuitív folyamatokkal nincs tisztában, teljesen rabukká válik. Védekezni csak úgy tudunk ellenük, ha megismerjük őket és uralni tudjuk. Mivel ezek a folyamatok nagyon a- lattomosak. Démonoknak neveztem őket. Nézünk meg hát néhányat közülük. Egyik leglényegesebb az előző fejezetben említett Féltékenység Démona. Kétségkívül létezik valamilyen fajta féltékenység, amelyet építőnek nevezhetünk el. Ez abból ered, hogy minden Játék létezése bizonytalan. Ha a szerelmi kapcsolat elejétől fogva abszolúte Mztos lenne, megszűnne Játék lenni és determinált cselekedéssé válna. Ez lehetetlen. A Játékra viszont jellemző a partner elvesztésétől való félelem. Éppen azért, mert a szakítás lehetséges. Ezt a fé- lelml érzést nem tudom elnyomni, ez mindig jelentkezik, amikor valamit el akarok érni. A féltékenység alapja tehát abban gyökerezik, hogy elveszíthetném a meglévő értékeket. De ez a valóság nem lehet meghatározója a stratégiámnak. Ez azt jelenti, hogy a félelem, amely partnerem elvesztése lehetőségéből ered, nem lehet programom, nem válhat cselekedeteimnek vezető motívumává. Ha nem lenne ez az építő jellegű féltékenység, ez azt jelentené, hogy a kapcsolat közömbös résemre, és nincs kedvem a Játékra. De ha belépek a kapiesolatha, akkor nem gátolhatom meg a versenygést. Mivel a kapcsolat kezdése, tehát a szerelmi érzés megjelenése Is Intuitív, tudaton kívüli folyamat, belekerülök a Játékba, ha akarok, ha nem. Ebben a pillanatban, ebben a kritikus pontban, szerepet kap a pszichikumom állásfoglalása is. Minden kapcsolatban szükségszerűen el kell fogadnom a megcsalás lehetőségét. Logikai szempontból lényegtelen, milyen nagy ennek valószínűsége. Hiába akarok meggyőzni egy elkeseredett férfit, hogy felesége hűtlenségének valószínűsége kicsi, mert még mindig megmarad neki az érv: Igaz, hogy a valószínűség kicsi, de egészen kizárni a megcsalás lehetőségét nem tudom. Csak látszólag vagyunk tehetetlenek ebben a helyzetben. Csak akkor vagyunk tehetetlenek, ha elfelejtjük az ember azon képességét, amit hitnek nevezünk. A hit o- Iyan_ adottság, amely lehetővé teszi a nem alátámasztott állításokat látszólag alátámasztott állításokkal pótolni. Ennek tanulsága, az okos ember egyszerűen nem engedi meg magának, hogy partnerének a hűtlenség mint gondolat Is megforduljon az agyában. Nem is beszél erről és nmn Is cselekszik ez szerint. Merem állítani, hogy aki nem azonosítja magát ezzel a nézettel, aki nem ilyen állást foglal a hűtlenséggel és a féltékenységgel szemben, az nem é- rett a kapcsolatra. Persze semmilyen azonosulás nem ment meg attól, hogy néha a veszélyesen féltékenykedő partner helyzetébe kerüljünk. Ha előfordul ilyesmi, ezt magunkban kell elintézni, és semmi esetre sem a partnernél keresni a segítséget. Ez ugyanis nem tud semmi olyan bizonyítékot adni, amely megnyugtatna, de abban a pillanatban, amikor kételyeinket hangosan kimondjuk, feBiilIen- tettUk a Játék fUggős;égl szimmetriáját. (Folytatjuk'
