Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1970-04-28 / 17. szám

fijifíÉság 7 A mátrai csilUgvizsgálö által felfedezett •zupemova az eddigi számítások szerint 30-200 millió fényévre lehet tőlünk. A csil­lagászattal ellentétben a műszeriparban nem lehetne 170 millió fényévnyi^ tűréssel dolgozni.-0­Einstein szegényen halt meg. Egy kis esaládl házat és néhány száz milliárd fényévnyi birtokot hagyott a világra.-0­Nem kellene a Földre kitűzni egy táblát ezzel a szöveggel: „Vigyázat, sugánve- szélylT“-0­A csillagok a természetben vadon talál­ható hldrogénfaombák.-0­Extragalaktikam non est vita?-0­A lehető legszabályosabban végzik moz­gásukat azok az égitestek is, amelyeken nincs élet. —- I» > _____ Xl--■ ■■ ■ ­anilja. ha séMdeoiU nün jiMlalt li, SagyH üabü, f<W az a May as anyjával oM baljao mag abbaoí a vértcában, vagy már nem la todnn mbiek nevazzem? — Próbálkoztam éo már addig ia, hUzea a taatvártarSI van *z6... A ház, ahol a tízenhat éves Ilonka lakik édcaanyjával, azHr- nyüséges állapotban van. Mennyezeta füstös papír, a váiyogtala- kon kt-be futkározaak a patkányok és egerek, padló ataos, csak föld, villany sincs, csak hideg, és penész a falakon, agyetlan ágy vagy Inkább valami, amin édesanyjával hál, ha bét végéra hazajön az Intemátusböt. Az ááhimAsrál mindig rohan, fti, hogy anyját a roncsok alatt találja. Ha nem látnám, nem hinném, bogy 1970-ben az emberek patkány módra élnek. A hnb elnökkel járjuk a falucska házait. Tisztelik ót mtaideo- Utt, de ahogy megtudják kinek keU a szoba, azonnal „tlUzad- toltan“ él az ó családjuk is a szerény hatszabás lakásban... — Ml^t nem gondolt öregségi akkor, amikor nyakm-Un szülte a kocagyerekeit? Ilonka nincs velünk, de helyette Is fáj az Ítélet a falubeliek szájából. Édesanyja három gyereket szült, félrelépett, Igaz, de senkinek sem vmrta nyakába, egyedül nevelte mind a hármlat — rendes emberek. Minden pénzét rájuk költötte, nem jutott vol­na koldusbotra, ha lett volna férfikéz a háznál. Azok csak kihasz­nálták. De ne ót vegy^ figyelembe, hanem a lányán segítsenek! Ilonka viszont úgy ragaszkodik anyjához mint minden gyetm^, még ennél is valaraivei jobban. Az volt az érzésem, hogy a falubelieket teljesen hidegen hagy­ná. ha az öregasszonyt maga alá temetnék a tető matadvinyal, és újra {möbáitam hinni, hogy a kor, amelyben élünk, nem a XX. század... — Hát pedig én Innen addig nem tégltok, amíg Ilonkának nem találunk egy rendes szobát. Az elnök csak a lejét csóválja, ds engem már a düh hajt. Két óra hosszat járjuk a falut, éa semmi! Egy házban már kétszer is voltimk, mtg végre! Az öregember bólogat, jöhetnek azonnal, van ht konyha, kis szoba is, utcára nyüó ablakkal, villany. Nem luxus. Rohanok Ilonkáért. Nézi a szobát, és biztos, még akkor is potyogott a könnye, e- mifcor az autóbuszból már csak a sárga sálát és integetó kezét láttuk. Zácsek Erzsébet A köszörűs ével gyarapodásával egyre több kést, ollót, borobvapengét csiszol. S ahogy egymás után vizezi, élezi a fémeket, szinte nem is látja már a rajokban felszálló szikrákat, az általa teremtett újabb és újabb csillagrend­szereket Pedig eredetileg éppen ezek az apró galaktikák, Nagymedvék és Göncölszekerek csábították a köszörükövek világába... Az újságíró ével gyarapodásával egyre töW) riportot, in­terjút készít S ahogy egymás után hallgatja a nyilatkozó­kat, vallomástevóket hallgatva is beszélőket, szinte nem is látja már az Őszinték és Tiszták szavaiból pillanaton­ként fölreppenó, csodálatos tollazatú csillag-madarakat. Pedig eredetileg ezek a mesebeli áttetszóségü szó-mada­rak csábították az újságírás világába... Két hét telt el a Pllarovával megvalósított beszélgetés óta. Erős hiányérzetem van. Ügy érzem, nem használtam ki megfelelően a rendelkezésünkre álló időt. Egy kiváló énekesnő, aki ember Is kiváló, készséggel válaszolgatott kérdéseimre. De vajon jól kérdeztem-e? Most, a tavasz jöttével egyre inkább megbizonyosodok róla: lett volna egy nagyszerű témánk, amely remek cikkanyagot ered­ményezett volna. Eső után késó a köpönyeg. De lesz még eső, és akkor lesz köpönyegem! Pllarovával összehoz még a sors, mert irányítani fogom utalmat És akkor nyugod- tabb szívvel ülök az írógéphez, hogy cikkemet papírra ves­sem. Ebben az egészben ugyanis az a legizgatóbb, engem leg­jobban foglalkoztató dolog, hogy nem vagyok benne egé­szen Mztos: jól érezte-e magát áz énekesnő a beszélgetés alatt? Nem érezte-e elfecsérelt időnek a nyilatkozást? A PRÁGÁI SEMAFOR SZINHAZ AZ ORSZÁG EGYIK legcsodálatosabb intézményé, mert itt rend­kívül EMBERI A LÉGKÖR. SLITR HALALA ÖTA SOK GONDDAL KÜZD A SEMAFOR. MINTHOGY ÉVA PILARO- VA IS ITT KEZDTE PALYAFUTASAT, KIVANCSI LENNÉK, MIT MOND SUCH? TARSULATAROL? A Semaforban négy évet töltöttem. Amikor indultunk, Matuákéval, Stedr^el, Jlrka Such^al, csodálatos volt ott 8 légkör. Nem voltak sztárok, nem voltak csillagok, csupa jóbarát alkotta a színházat. A Semafornak akkor még ta­karítónőre sem tellett, s mi, nem Is egyszer, hogy próbál­ni tudjunk, nekiláttunk és lelmostuk a színpadot, mert nagy volt a por. Mindez — úgy érzem — az első két év­re jellemző. Én aztán két évre megváltam tőlük, s újabb két évet töltöttem ott ezután a szünet után, de az az at­moszféra már nem volt ■ régi. Legújabb bemutatójukat, Slitn halála utáni premierjü­ket nem láthattam, mert aznap este a Waldemar Matuska tiszteletére rendezett emlékünnepségen vettem részt, a- mely nagyszerűen sikerült, a közönség egészen különle­ges hangulatot teremtett. Olyan volt a Lucerna akkor es­te, mint a Semafor. Amikor az éneklő Matuákát néztem, és a közönség tapsait baUgattam, magam la könnyeztem. Viaamtérve b Semaforhozf tz^ Ktőbbl időbeb najnoa ke- vcMt Wbetelc bgytttt velUkj catlt H vMetienek honok öai­aze egy-egy tévéfilm forgatása közben, vagy egy-egy fel­lépés alkalmával. Mégis úgy érzem, hogy a kezdeti évek­re jellemző légkör már a Semaforba sem térhet vissza többé, az valami egészen különleges volt. Talán azért, mert valami egészen új dolog indult el ott annakidején. Mindnyájan nagy kedvvel láttunk munkához, csak az é- neklés érdekelt, semmi más, nem izgatott, mit fizetnek, vagy fizetnek-e egyáltalán? Ma sok kezdő énekes első mondata: mit fizetnek? Mi akkor Matuskával Brünnbe utaztunk vendégszerepelni, ter­mészetesen nem repülővel, hanem vonattal bumlizva, és a gázsink kilencven (90) korona volt. Ezt az összeget ter­mészetesen megadóztatták! Igaz, kaptunk 26 korona diétát is naponta. Pedig a brUnni sportcsarnok tömve volt, tíz­ezer ember előtt léptünk fel. Kedvvel dolgoztunk. És még valami: senki sem Irigy­kedett a másikra, örültünk egymás sikerének. Azt hiszem, ez volt a jó munka alapfeltétele. Ugyanis alig van szín­ház, ahol az egyik szubrett ne féltékenykedne a másikra. A Semaforban ilyesmiről szó sem volt! ÖNT JELENLEG A LEGJOBB CSEHSZLOVÁK ÉNEKES­NŐNEK TARTJÁK. KI VAN-E TELJES MÉRTÉKIG HASZ­NÁLVA A HANGJA? Nem mondanám, hogy én vagyok a legjobb csehszlovák énekesnő. Az emberi Ízlés sokféle. Van, akinek ez, van, aki­nek ' az tetszik. Viszont igaz, hogy az én hangom a leg­szélesebb skálájú. Ez azonban nem az én érdemem, ha­nem a jő Isten ajándéka, én ezért semmit sem tettem, sőt! Rontom a hangomat azzal, hogy cigarettázom, pe­dig nem lenne szabad! KI van-e használvaa hangom? Most saját együttesem van, én magam választom ki dalaim szövegét és zenéjét, a zenekar vezetője, a menedzserem és a férjem, taná­csokkal lát el. Néha vágyom a színház után. Azt hiszem, a pozsonyi Üj Színpadon tervezett fellépésem lesz a töké­letes megoldás. VOLT-E EDDIGI ÉLETÉNEK OLYAN MÉLYPONTJA, A- MELY UTAN másképp LATJA A VILÁGOT? Két Ilyen Időszakom volt. Az első 1962-ben, mikor az első férjem nem tért vissza egy külföldi útrŐI, és én e- gyedül maradtam háromhőnapos fiammal. Egy fillérem sem volt, a szüleim sem tudtak segíteni. A gázsim ak­koriban bruttó 760 koronát tett ki havonta. Nem volt la­kásom — tulajdonképpen semmim sem volt. Azt hiszem, ez a lelkiállapot eredményezte, hogy még jobban érdekelt aztán az éneklés, még érzékenyebben fi­gyeltem a szöveget, bele akartam temetkezni a munkám­ba, hogy mindenről megfeledkezzem. Reggeltől estig a színházban voltam, szinte ott éltem, hazamenni nem volt kedvem, mert a lakást télen nem lehetett fűteni, és szin­te megváltásnak számított, amikor gennyes mandulagyul­ladással kórházba szállítottak, és ott két héten át kelle­mes melegben lehettem. Másik szomorú és kétségbeejtő időszakom összefügg az elsővel. Férjem emigrálása után hat évre eltiltottak min­den külföldi szerepléstől, még a szocialista országokba sem mehettem. A kollégák ezalatt ismertek lettek, turnéz­tak, én itthon énekeltem. Ügyhőgy 1967-ben utaztam első, izgalmas külföldi turnémra Kubába. ELSŐ FÉRJE MOST IS KÜLFÖLDÖN ÉL? Igen. Müncheni lakos lett, azt hiszem, megnősült, én az­óta sem láttam őt, nem Is levelezünk. Semmi közelebbit nem tudok röla, de Így a jő, mert nem is akarok róla tud­ni. második FÉRJE. JAROMiR MAYER ISMERT CSEH ÉNE­KES. KÉT ELŐADÓMŰVÉSZ EGY LAKASBAN! ÉNEKEL- GETNEK-E OTTHON IS? Én majdnem mindig dalolgatok otthon is. Ha otthon van a térjem, nem produkálunk duettet, de én mindig dúdol- gatok, majdnem minden számot ismerek, s akár fúvősze- nét sugároz a rádió, akár tánczenét, dudorászom. Ez jó dolog, mert kellemes hangulatot eredményez. Szerencsé­re még mindig szenvedélynek és passziónak érzem az é- neklést, bár tíz éve kezdtem, és nem a pénzért vagy a sikerért, hanem saját magam gyönyörűségéért énekelek. MOST PEDIG EGY BANÁLIS KÉRDÉS: FÉL-E A HALAL- TÖL? Időnként vannak ilyen hangulataim, bár alapjában véve nyugodt, kiegyensúlyozott ember vagyok. Nem vagyok hísztérika alkat még véletlenül sem. Ha viszont rosszat ál­modom, felriadok az éjszaka kellős közepén csuromvizesre izzadva, és azon kezdek gondolkodni: mit ér az egész é- let, miért küzdők, ha egyszer úgyis meg kel! hatni? Ha­lálfélelmeimet végül is imádkozással győzöm le. Arra ké­rem az Istent, hogyha már úgyis meg kell halni, akkor a mennyek országába kapjak vízumot. MI TETSZIK A LEGÜJABB ZENEI ÁRAMLATOK KÖZÜL? Elsősorban az Angliából érkező zenei hullám. Szeretem Tom Jonest és az angol együtteseket, a Beatlesekkel kezd­ve és ki tudja mivel folytatva. Azonkívül nagyon szeretem a régi, nyugtató, tiszta stílusú zenét, Debussyt például. Néhány hónapig operaénekes-süvölvény voltam, gyakran jártam koncertekre, s bár jelenleg mást csinálok, nem tudom és nem is akarom ezt a stílusú zenét elfelejteni. HA EZZEL A HANGGAL FRANCIAORSZÄGBAN, ANG­LIÁBAN VOGY OLASZORSZÁGBAN ÉNEKELNE, NAGYOBB KARRIERT CSINÁLHATOTT VOLNA! Sok fesztiválon vettem részt; Európában és Dél-Ameri- kában. Rengeteg énekest és énekesnőt láttam. Köztük o- lyanokat Is, akik fesztiválokat nyertek vagy gálaesteken csillagoknak számítottak. Ügy érzem, hogy közülük sokan csak másodrangúak lennének nálunk. Tudom, hogy én ma­gam nem vagyok valami tünemény. Viszont ha jő mene­dzser kezeibe kerültem volna idegenben vagy itthoiv siti­nk lehetőségei, pénze és reklámcsinálő kész^ge van, szert tehettem volna euröpai népszerűségre. Pénz kell eh­hez elsősorban, pénz, pénz és pénz, anélkül nincsen rek­lám, nincs publicitás, és publicitás nélkül nincsenek fesz- tiváigyőzelmek és gálaestek. Amerikában nemigen törtem volna be az élvonalba, mert Amerika merőben más. Itt van az Eurőpa-szerte is­mert és elismert Cliff Richard esete. Amerikában ,3(ipuk- kadt.“ Nem lennék Európában sem szupersztár, de a má­sodik kategóriába biztos bekerülnék. Most már sajnos késő. Nagyon hiányzik a hat évi kény­szerszünet, amikor nem mehettem sehová. És még vala­mi: harmincegy esztendős vagyok, és ebben a szakmában ez már soknak számit. NEM BÖK, DE HARMINCEGY ÉVESNEK NEM NÉZ KI. AZT HISZEM, A SEMAFOR EGYIK VARAZSA ÉPPEN EB­BEN REJLIK: OTT MINDENKI FIATAL MARAD. Én ehhez annyit tennék hozzá, hogy például Waldemar MatuSka ma éppen úgy néz ki, mint tíz évvel ezelőtt, ami­kor Prágába került. Lehet, hogy ■ bajusz és a szakáll csi­nálja. mert eltakarja a ráncokat? Nemigen. Matuáka tíz évvel ezelőtt sovány volt és Ingerült, még aludnia sem volt hol, ma viszont elegáns, nyugodt, „kivasalt“. Akkor gyomorbetegséggel küszködött, ma egészséges, mint a makk, és jól néz ki. Ugyanez vonatkozik Jlrka Such^ra is: ő sem változott semmit. A haja deresedett meg egy kis­sé, de ez Is az előnyét szolgálja, mert „érdekes“ férfivé tette. Suchy egyébként is az a szerencsés alkat, aki to­vábbi tíz év múlva is egy köly% benyomását keitl majd. VALÓBAN KIVALÖ EMBER SUCHY A MAGÁNÉLETÉBEN IS? Nagyon gyors észjárású és ügyes. Szövegeit, dalait még hosszú ideig nem múlja felül senki itthon. Igaz, vannak jelenleg divatosabb szerzők, de ez még nem jelent semmit. Munkássága tertős értékű, már-már örök értékű. Emberi magatartása? Tiszta, Jellemes ember, aki nem tudja ma­gát megjátszani, aki inindlg őszinte. Nem szinésztípus. És-■íí .■ ■ i 'fr, * if Íl ■íi vv I u í’.fi “V V ■:.r! gánéletben. , Elvezet vele leülni társalogni; roppant szellemes ember. de ha egyetlen kukkot sem szól, mert éppen melanköllkus hangulatban van, az is gyönyörű és tiszta. Remek ember! KÖSZÖNJÜK SZAVAIT, ÉVA PH-AROVA. fiS MAR MOST KÉSZÜLÜNK AZ ÜJABB TARSALGASRA! BÁTTA GYÖRGY lat'./

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents