Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1970-04-28 / 17. szám
Kevesen tudják, és sokan furcsál- ják art a tényt, hogy Európa első földalattija Budapesten épült. 1894- ben a Közgyűlési Határozat előirányozta, hog-y két éven belül a Mil- lénnlumi ünnepségekre ei kell készülnie a magyar főváros földalatti vasútjának. „Szépészeti tekintetből kiváló súly lévén arra fektetendő, hogy a lejáró helyeken előállítandó csarnokok díszesek legyenek...“ Az Idézet a közgyűlés korabeli határozatából való. 1896. május 3-án volt a budapesti földalatti átadása, amelynek akkor Európában még nem volt párja. Három millió 600 ezer korona költséggel épült, s az előirányzott két esztendő alatt valóban elkészült. 2000 ember szakadatlanul dolgozott a föld alatt. Hossza ma is 3695 méter, s ma is naponta több mint 50 ezer embert szállít; A mai Népköztársaság útja alatti vonalról van szó, amelyen napjainkban is ugyanazok a kocsik közlekednek, amelyek 1896-ban indultak el prőbaútjukra. Az- ős-földalatti az eltelt 74 esztendő alatt kitűnően szolgált, s ma sincs rá panasz. Csakhogy 74 évvel a Millénnlumi ünnepségek után, pontosabban 1970. április 4-én, Magyar- ország felszabadulásának negyedszázados évfordulóján Budapest olyan modern földalatti csodát kapott, a- melynek jelen esetben hiába Is keresnénk párját szerte az egész vilá- gpí. Igen, hiszen a budapesti metró a világ legfiatalabb metrója. ★ A' pesti metró története bizony nem rövid, hiszen a közelmúltban átadott szakasz immár húsz esztendeje épül. Történelme viszont még nem fejeződött be. hiszen a kész szakasz a budapesti metróhálózat távlati tervéhez képest csupán egy kicsi, de annál jelentősebb része a város a- lattl modern közlekedési tervkomn- lexumnak. Budapest közlekedésfejlesztésének történelmében ilyen nagy jelentőségű esemény még nem zajlott le, mint ennek átadása. Nagy eseménynek számított az la, amikor az ötvenes évek legelején hozzáfogtak az építéséhez. Nagy eseménynek számított, s a legkülönbözőbb rémhírek kezdtek terjengenl, araikor néhány évvel később az építkezés leállt. Sokféle oktalan feltevés járta a lakosság között, de az építkezési munkálatok leállításának tényleges oka az volt, hogy a magyar népgazdaság tucatnyi mammutberuházással egyi- döben anyagilag képtelen volt a rendkívül költséges és műszakilag is teljesen újszerű építkezés folyamatos kivitelezésére. Metrőellenes közhangulat alakult ki akkor Magyarországon, ami nagyjából érthető Is volt, mert a földalatti költséges építkezés úgymond felemésztette azt a pénzt Is, amelyet szükségszerűen a felszíni közle- lekedés fejlesztésére kellett volna fordítani. Az építkezés tehát teljesen leállt. ★ A budapesti metró űj történelme 1962-ben vette kezdetét, illetve folytatódott. Az építkezés folytatása több okból szükségszerű volt. Már javában folyt a munka, amikor néhány hónappal később jóváhagyták a befejezésre szóló tervet, amelynek átadási dátumát 1970 decemberére tűzték ki. Igaz, a metró hos.szú 1- deig épült, de mindenképpen rekordteljesítménynek számit., hogy az építők kilenc hónaopa! határidő előtt, a felszabadulás évfordulójára az utazóközönség rendelkezésére bocsátották Budapest Óriási jelentőségű közlekedési eszközét — s ha szabad így mondani —, a főváros földalatti költeménycsodáját. •k AjDrllis 4-én hét kilométeres szakaszon indult meg a földalatti mélyforgalom. 1973-ig további négy kilométerre! bővül a vonal, s miután ezt a hátralevő szakaszt Is átadták, a metró már a Duna alatt is közlekedni fog. tehát Pestet Budával Is ösz- szekötl majd, pontosabban: jelenleg a Fehér úttól a Deák Ferenc térig közlekedik, 73-tól pedig Budán a Déli pályaudvarnál lesz a végállomása. Persze a hálózat építése, mint már említettük, e szakasz átadása után sem fejeződik be, s eljön az az idő, mikor a földalatti behálózza majd e- gész Budapest területét. A forgalom alatt levő szakasz 80 százaléka mélyvezetésű, a Duna alatt például a 35 méter mélységet is eléri. Gondolom, mondani sem kell, mennyi veszéllyel, milyen óriási erő- megfeszítéssel folyt a munka Budapest alatt. A város talajiviszonyai nem a legideálisabbak, de az építők minden akadályt leküzdötték. A terep- szint alatt már 4-6 méter mélységben talajvíz fordul elő, s ez alatt ü- reget nyitni, alagutat építeni, bizony nem a legegyszerűbb feladat. A magyar szakemberek gyakorlata az éoltkezés kezdeti szakaszában szinte minimális volt. De lelkesedésük, elméleti és gyakorlati képzésük annyira aktív volt, hogy ma nyugodtan büszkék lehetnek képességeikre s mindenekelőtt alkotásukra. A Szovjetunió műszaki segítsége, a szovjet szakemberek tapasztalatainak alkalmazása olyan komoly segítséget jelent, hogy nélküle talán létre sem jöhetett volna. A moszkvai metró világhírű, de a pesti Is jogosult a világhírre. Jelentősége rendkívüli. .Az ötvenes éveket megelőzően, mondhatnánk, a háborút közvetlenül követő években, Budapest közlekedése már komoly gondot okozott, a jár- míisűrűség jóval meghaladta azon városokét, amelyek alatt már hasonló kapacitású metró létezett. E korai kérdés tehát nem ideál, hanem reális alapon álló szükségszerűség volt. de nyilvánvaló, hogy a kivitelezés a- nyagi költségei is elóreláthatóak voltak. De ez már a múlté. Biidapestnek van metrója. A metró a város legnagyobb közlekedési gócpontjait, útkereszteződéseit érinti. így került sor arra, hogy a nagy útkereszteződések alatt (a Blaha Lujza téren, az Astöriánál), már évekkel ezelőtt elkészültek az aluljárók, amelyek azóta is kitünően szolgálnak. Az átadás előtt csupán egy ideiglenesen elzárt kaput kellett az aluljáróban megnyitni, s az utazóközönség az aluljáró ezen kapuin áthaladva máris a mélységbe vezető mozgólépcsőn utazhat, amely a földalatti állomásokra, a metróvonatok peronjára szállítja az embereket. A pesti metróról nagyon sok érdekességet lehetne elmondani. Azt viszont mindenekelőtt érdemes megemlíteni, hogy a metró egyik mellékes, de természetszerű küldetése az, hogy mindennemű felszíni robbanás, természetesen az atomrobbanás esetén Is, tökéletes, hermetikusan elzárt óvóhelynek számit. Budapest kétmilliós lakossága veszély esetén napokig tudna a metróban tartózkodni. A metrónak saját vízmüve, áramfejlesztői és légszűrői vannak, tényleg tökéletes óvóhelynek számit. Az é- pítók szinte mindenre gondoltak. Remélhetőleg nem jön el az az idó, hogy egyszerre kétmillió ember tartózkodjon a metróban. Az átadás napján viszont több mint kétmillió embert szállított. ★ Magyarország fővárosa hetek óta metrózik. Persze nemcsak a pestiek, hanem vidékiek is külön e célból tömegesen özönlenek fel Pestre. Oj sportág, űj hobby született — a metrózás. Még hónapoknak kell eltelnie, s ezek a hőnapok a játék hónapjai lesznek, de eljön az az Idő is, mikor már mindenki megismeri, megszokja s kényelmi eszközként használja majd a metrót. ★ Csodálatos intézmény, csodálatos kivitelezés, csodálatos suhanás, csodaszép állomások, mozgólépcsők, szerelvények. A budapesti csoda. Feldolgozta: RESZELI FERENC Szóljanak Azt, hogy mezOgazdasd- gunk csak tényleges nehézségek leküzdésével tudja megoldani a parasztok és földművesek téli foglalkoztatását, még érthető. De megoldják, még. ha a lega- gyafártabb módon Is. Már kevésbé érthető az, ha egy építkezési vállalat tél Idején nem tud munkát biztosítani alkalmazottal számára. A napokban beszéltem egy vízvezeték-szerelővel. Nyáron 2000 korona körül mozog havi keresete, de Inkább a 2000 fölött, mint alatta. De télen még az 1000 koronát sem kérést meg. Egyszerűen azért, mert nincs munkája. Fiatal mesterember, családos apa, szeretné többre vinni. De hogyan?! Keresetéből a- llg futja kosztra, ruházkodásra gondolni sem lehet, és még szerencse, hogy ott vannak a szülők, akik egy szobácskát, de sokszor ennél nagyobb segítséget is nyújtanak gyerekeitinek. Szeretne lakást, bútort, nyugodt életet. Nincs miből. Pedig megdolgozna érié, nem akarja ingyen... Tíz vállalatot — mit, tíz, akár huszonötöt is — tudok mondani fejből, anélkül hogy belelapoznék valamelyik napilapunk hlrdetésrovatába.a- melyek mesterembereket, köztük vízvezeték-szerelőket hozzá is keresnek, lakást ígérnek, fizetést, lényegesen jobbat, mint a fiatalemberé. — Megyek a vállalatomtól. Még akkor is, ha nem szívesen. Itt tanultam mesterségem, itt dolgoztam négy évig, de semmi sem változott. Pedig vártam, hátha valakinek feltűnik, hogy a fizetésem csak háromjegyű... Me/gmutatta a szerződést, amelyet a szülőfalujától 70 kilométernyire lévő városban kötött az ottani építkezést vállalattal. 2100-2300 koronás fizetést és lakást ígértek benne még ebben az évben. Elhittem, mert a szerződést bélyegző és az új munkaadó vállalat igazgatója ht- telesítette aláírásával. Az eseten talán nem Is ütköznék meg, ha országunkban jól állna az építkezést vállalatok szénája. Csak e- gyet szeretnék találni, ahol azt mondhatnák, nálunk minden rendben van. Arról pedig. ahol a fiatalember eddig dolgozott, inkább azt mondhatjuk, hogy „sereghajtó“, mint listavezető. A baj azonban nem itt kezdődik. A szóban forgó vállalatnál ugyanis vannak, akik egész télen át dolgozhattak, volt munkájuk, és havi keresetük bizony sokszor majdnem meghaladta az l- gazgatOét. Mindamellett ugyanabban vagy hasonló munkakörben dolgoztak, mint a jtatalember. Hol hát az Igazság? Teszem fel a nagy kérdést. Nem vonom kétségbe, hagy a jtatalember tud és akar is dolgozni, mert hiszen nyáron át a keresete hasonló többi munkatársáéhoz. Ebből Indulok ki. Azt viszont már kétlem, hogy a vállalatnál nem akadt az 6 számára is munkalehetőség. Egyenlőtlen volt ezek elosztása az emberek, csoportok között? Meglehet. A fiatalember rendszerint olyan feladatokat kapott, amelyek lakhelyétől 300-400 kilométernyire voltak. De vállalta, még annak az árán is. hogy he- tekia távol volt családjától. Ha pedig valóban kevés volt a munka, talán lehetett volna magyarázkodni' és aztán aszerint is cselekedni; Nézd, ebben a hónapban lancst, a lövő hónapban te kapod a munka oroszlánrészét. Nem panaszkodott. Csak azt mondta, Igazságtalanságok voltak vele szemben. Ha rosszul dolgozott, miért nem voltak őszinték hozzá, miért hagyták négy évig bizonytalanságban. Még fiatal, tud alkalmazkodni, és ha kell, tanulni Is azoktól, akik esetleg nálánál jobban értik mesterségüket. Nem nagy esemény, de valahol azért mégis csak ártottak egy fiatalnak. Meglehet, hogy csak az Önbizalmán esett csorba, és ha valóban így volt, akkor azt új munkahelyén hamarosan visszanyert. Nagyobb baj történt, ha az egész esetből „tanult"... Meglehet, több olvasónkkal is megtörtént hasonló eset. írjanak róla, hogy a- zok, akik majd olvassák, tanuljanak, és esetleg így elkerüljék az 0 sorsukat. Javíthatatlanok ? — Mtt csinálsz? A 10-11 éves formájú gyerek félszegen mosolyog, fejét oldalra billenti, és a körülötte állókra sandít. Aki megszólította, húsz éves lehet. — Taknyos az orrod, még rácsepeg a cigarettádra! A gyerek hallgat, a körülállók nevetnek. Mit tesz egy húszéves, ha nem tetszik neki a nála 10 évvel fiatalabb viselkedése? Megüti? Nem. PülOnjogja? Nem. Elveszi „játékszerét"? Nem. Kineveti? Nem. Hidegen hagyja a viselkedése? Nem. — Lódulj Innen, ne füstölj az orrunk alatti A „táknyoska" nem mozdul, sót még tüníetőbben fújja a füstöt orrán, száján keresztül, ahol jön, a nagyobbik orra alá. — Mondtam, hogy takarodj inneni Ez már düh, ezután már csak valami „kézzelfogható“ figyelmeztetés főhet. Es elindul a gyerek az ajtó felé. Az esemény április 14-én az Érsekújvárból 12.38-kor Párkány felé induló vonaton történt. Ez azonban még nem a lényeg. A köbölkútt állomás előtt egy idősebb feketeruhás férfi csatlakozott a „taknyoshoz". Mondom neki, tudja-e, hogy a gyerek cigarettázik. — Maga ezen csodálkozik? Nézze, fiam, én itt vagyok pap KObölkúton, ismerem őket. Mondhatja ezeknek akárki, ml káros és ml nem, ml a rossz és mi a jó. javíthatatlanok. Hát az biztosan rossz, ha valaki így vélekedik a mai fiatalokról. Okot adtak rá? Igen. De mégis remélem, messze fór az Igazságtól, legalábbis ami a köbölkúti fiatalokról alkotott vélemény általánosítását illett. Új Ifjúság 3 Röpkté tíz perc Alapjában véve nem vagyok teljesen tisztában azzal, hogy tíz perc az valóban röpke kis idő. Mert ugye, minden relatív. Ha a Duna-parti sétányon egymásba feledkezett fiatalokra bíznánk a döntést, akkor egész biztos fenntartás nélkül Igazolnák a címet. Viszont a vizsgázó diáknak tiz perc örökkévalóságnak is tűnhet. Hallottam már olyan esetet, hogy valaki tíz perc alatt megőszült. Ezt a bevezetőt azonban nem azért mondtam el, hogy most egy hajmeresztő kalandtörténetbe kezdjek. Sokkal prózaibb problémát a- kpok felvetni; a munkaerkölcs kérdését. Nem tudom, olvasóink hallották-e már azt a viccnek tűnő, de sajnos, nagyon is igaz történetet bizonyos japán szerelőkről, a- kik néhány hétig az egyik gyártelepünkön dolgoztak. Mikor befejezték a munkájukat, a gyártelep vezetősége rövid kirándulással kedveskedett nekik, bejárták a Magas-Tátrát és hazánk további szép tájait, majd fogadást rendezett a tiszteletükre. A fogadáson udvariasan megkérdezték a felkelő nap országának fiait: hogy érezték magukat hazánkban? A távol-keleti szakemberek a rájuk jellemző szerénységgel és udvariassággal közölték, hogy nagyon jó! érezték magukat vendégszerető népünk körében, végtelenül megnyerte a tetszésüket hazánk tájainak utolérhetetlen szépsége. Aztán őszinte bünbánattal szabadkoztak vendéglátóik e- lött, hogy nem vettek részt a sztrájkmozgalomban. De nem tehették, mert mint mondották, nem tagjai a szakszervezetünknek. Hát igen. A derék japánok előtt sztrájknak tűnt az, amit mi munkának nevezünk. De elmondok még egy e- setet. Az egyik bécsi vállalkozó annak idején e- gyezséget kötött a pozsonyi VKUS divatcéggel. Az e- yyezség értelmében a VKUS körülbelül félszáz női alkalmazottja bizonyos ideig a bécsi vállalkozó műhelyében dolgozott. A pompás kereseti lehetőség megtette a hatást. Az asszonyok se- regestö! jelentkeztek a bécsi munkára, komoly gondot okozott a válogatás. A vállalkoző reggel autóbuszon vitte a varrónőket, délután ugyancsak autő- busszal hazaszállította őket. Egy hónap elteltével az asz- szonyok sírva könyörögtek a VKUS igazgatójának, hogy törölje a szerződésüket, mert nem hajlandók tovább dolgozni Bécsben. Azt a tempót nem lehet bírni, inkább a ragyogó keresetről is lemondanak. •Szomorú felismerés, hogy a hazai viszonyokhoz szokott ember nem bírja a kapitalista országokban meg- szokot munkaUtemet. ■A nyugati állapotoknak nálunk számtalan csodálója akad. Ügy hiszem, Jó lenne, ha ezek a nyugati viszonyok magasztalása közben az i- méntiekre is tekintettel lennének. Pfemysl TomáSek, a szövetségi kormány munkaügyi és népjóléti miniszterének első helyettese egy társaságban kijelentette, hogy kiszámították, ha minden e- pyes dolgozó naponta csupán 10 percet dolgozna intenziven a semmittevéssel és ácsorgással eltöltött munkaidejéből, egy műszak alatt 240 teljes munkanapot nyernénk vele. Lám, röpke tíz perc! Persze nem vagyok annyira naiv, hogy azt higgyem, nálunk egy alkalmazott naponta csupán tíz percet „lóg“ a munkaidő alatt. Sejtik már, honnan kéne kezdeni társadalmunk, gazdaságunk fellendfté.sét? Palágyl Lajos
