Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-14 / 2. szám

\ U| ■ ' ■ ...........■ ■■‘XT' A véletlen játéka A belga Ann Christy énekes karrierje való­ban egészen véletlenül indult. A többi fiatal között szokta tölteni a hétvégeket. Itt, a tár­saság körében merült fel először az ötlet: ala­kítsanak zenekart. A fiataloknál az ötlettől a tettig nem hosszú az út. Így alakult a zenekar, amely csak a saját szórakozásra játszott. A zenekar „karmestere“ egyszer felkérte Ann-t, énekeljen valamit. Ann nem hagyta magát so­ká kéretni, és a mikrofon elé állt. Szép csengő hangja mindenkit meglepett. Másodszor ismét a véletlen segített. Egyik ilyen összejövetelen jelen volt egy lemezgyár munkatársa is. Amikor meghallotta Ann hang­ját, azonnal felkínálta neki, hogy lemezre éne­keljen. Így született meg első lemeze. De ez csak a kezdet volt. Később a híres menedzser Bylois hallotta énekelni és nagy jövőt jósolt neki. Azonnal szerződést kínált Annak a bel­ga televízió műsorában, a Belgiumban annak idején nagyon híres Adammal. Utána a me­nedzser javaslatára két évig csak nagyon ke­veset szerepelt, de annál többet tanult — éne­kelni. Az igazi nagy sikerek útja 1968-ban kezdő­dött el. A knokkei dalfesztiválon egy csapásra meghódította a közönség szívét. Következett az „Aranykamera 1968“, ahol két fődíjat nyert, majd egy újabb győzelem az innsbrucki fesz­tiválon. Ezután már a nagy pop-sztárok kitaposott útját járta. Külföldi turnék, sikerek, taps, és természetesen — pénz. A tavalyi év novemberétől a luxemburgi Oj Színház műsorában lép fel mint második leg­nagyobb szám, a híres Adam után. Akit még nemrég csak mint hallgató csodált, ma művészi partnere. Mindössze három év kellett hozzá. Hogy a véletlen néha miket művel?! (r) FELEKI LÄSZLÖ: Makacs embert csak legyőzni lehet, meg­győzni sohal-0­Azon lehet vitatkozni, hogy van-e lélek, de szolgalélek biztosan van.-0­A nagy nevelők abból indulnak ki, hogy az ember megszelídíthető.-0­Ott kezdődik az indulat, véget ér a józan ész.-0­Az ember néha csak azért gorombásko- dik, hogy ne nézzék hízelgőnek.-0­Az ijnsajnälat mindig őszinte.-0­Ne szidjuk a fiatalokat maradiságukért. Idő kell az eredetiség kifejlődéséhez.-0­Az ember annyira fél a vihartól, szép­nek tartja.-0­Megértést sohasem akkor kér az ember, amikor jót tett. az asszony. it M — De igen. Csakhogy... — Persze, tudom én... — Igen? — Mindenki így csinálja... — Igen? — Persze, de már megszoktuk. — Igen? — Akár hiszi, akár nem, számítottam is rá. — Igen? — Még fel se húztam az ágyát... Az igen már újra a nyelve hegyén volt amikor rádöbbent, hogy eddig még mást se mondott. „A végén még hülyének néz“ — gondolta dühösen. — Maga aztán nem valami beszédes, hall­ja! — Tudja... — Tudom, tudom, első nap mind így van­nak vele. aztán meg nem lehet velük bírni. — Tudja én még nem voltam ilyen he­lyen. — Az nem számit semmit. Egyszer úgy is meg kell halni — Nekem azt mondták... — Amit magának mondtak... Majd ha vagy két évet itt tölt maga is azt fogja mondani... — De én... — Látja ezt az ágyat? Három évet nyo­mott le rajta egy fiatalember. — De meggyógyult?! — kérdezte furcsán elszoruló torokkal. Az asszony mintha nem hallotta volna, tovább szöszmötölt az ágy körül. — Maga nős? — kérdezte aztán hirte­len. — Nem. nem vagyok nős — mondta. — Az jő. Az a fiatalember se volt nős... — De meggyógyult, nem?! — A nőtlenek könnyebben viselik el... Nyugodtabbak... — Az a fiatalember is meggyógyult, nem?! — Melyik?: Ja, az aki itt feküdt? Az igen! .Az aztán igen — mondta hangjában kevéske vidámsággal, de a szeme a sem­mibe révedt. — No látja! — mondta és megpróbált 6 is mosolyogni. A gyomra azonban úgy ösz- szerándiilt, mintha ecetet nyelt volna. — Azért maga úgy ne gyógyuljon meg — mondta az asszony és kilépett a szobából. TÖTH ELEMÉ? ■■ ' A „haladás" mércéje Nagyapáink még a levéltárcák rej- lain látható. Főleg akkor, ha reklám­tett zugaiban hordták az akkori idők célokat szolgál. A nagy „business- Izlése számára nagyon frivol fényké- nek" minden jó. Nói test, könnyek, pékét és csak férfitársaságban néze- vagy nemzeti lobogó. A fő, hogy az gették az „ínycsiklandozó“ idomokat, üzlet virágozzon, (r.) Ma már mindez a képesűjságok olda­Farsangi hangulat Párizsban szú hajat viseltem már akkor is, és minden nap vizes, csapzott hajjal távoztam az edzésről. Édesapám attól tartott, hogy megfázom, és meg­betegszem. Választanom kellett: vagy az úszás vagy a haj. A hajam mellett döntöttem, és ti­zenhárom éves koromban a bátyám rábeszélé­sére vívni kezdtem. • Még szerencse... ~ Az a szerencse, hogy Pacsenovszky edzó vwólskolájába kerültem. Neki köszönhetem, hoay Idáig Jutottam: 9 Természetesen egy kicsit a szorgalmának Is... — A vívást nálunk eléggé mostohán keze­lik. Szorgalom nélkül nem sokra vinnénk. A- nyagl támogatásra nem nagyon számíthatunk. Egy rosszabb szereplés valamelyik nemzetkö­zi vívóversenyen és máris lemondhatunk ar­ról, hogy belátható időn belül lehetőséget ka­punk a bizonyításra. Szinte el sem tudom kép­zelni, hogy így kezelnék például a labdarú­gást. Elöjordult már, hogy azt hittem, felha­gyok a vívással. De ezt nem lehet abbahagyni. Akt egyszer kiállt a pástra, az örökre rabja marad. • A vtvősport mai helyzete tényleg sok kí­vánnivalót hagy maga után. Ausztriai szereplé­se után nyilván az illetékesek is Jobb belátás­ra térnek. ~ A vívószövetség Jelszava: a vívás Is olim­piát sport. Szeretnénk végre kijutni az olimpiá­ra. A feltételek azonban kegyetlenül szigorúak: legalább mérsékelten szerepelni minden nem­zetközi versenyben. Egy megingás és oda a vágyálom. • Pedig talán éppen a nemzetközi tapaszta­lat hiányzik leginkább a csehszlovák vívóknak, nemde? — A szó szoros értelmében. Bár tavaly már némileg favult a helyzeti Áprilisban résztvet- tem Génuában az Ifi VB-n, szeptemberben Nyu- gat-Németország nemzetközi bafnokságán, és természetesen Ausztria bafnokságán. Persze ez kevés. De kollégáim közül sokan egyáltalán kf sem futnak külföldre. Merem áUitant, hogy anyaegyesületem, a kassai Lokomotíva csapa­ta képesség tekintetében magasan a legfőbb. Csakhogy nemzetközi erőpróbáról álmodni sem mernek, ezért persze hazai viszonylatban is rosszabbul szerepelnek, mint mondjuk a prágai főiskolások csapata. 9 Mi gátolfa tehát leginkább a csehszlovák vívósport feflOdését? — A nemzetközt tapasztalat hiányán kívül a megértés, a támogatás, legfőképpen az anyagi támogatás hiánya. Az Ifi VB-rOl például kis hí­ján lemaradtam csupán azért, mert nem volt villany mellényem. Végül is saját magam sze­reztem be a mellényt. Egy labdarúgóval termé­szetesen ilyesmi nem fordulhat elő. 9 Idei tervei? — Márciusban raftolok az ifi VB-n, a torinói Martini Kupán, augusztusban Ankarában a fel­nőtt VB-n, mafd szeptemberben Ismét Torinó­ban az Unlversiadén. A pozsonyi Gyógyszerészeti Fakultás első év­folyamát látogatfa egy szerény, barna kislány. Éppen olyan mint minden diáklány, vígkedé- lyű és gondtalan. Pusztán abban különbözik tőlük, hogy míg a többiek az előadások, sze­mináriumok végeztével rendszerint randevúznt, kávézni vagy táncolni fórnak, 6 rohan a torna­terembe. Aztán késő éfszdkála a könyvek fölött ■görnyed, hogy másnap az iskolában Is helyt­álljon. Legalább úgy, mint a páston. Nem lepődnék meg, ha két év múlva arra döbbennék, hogy egykor olimpiai bajnokjelölt­tel készítettem interjút. PalágyI Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents