Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1970-04-06 / 14. szám
9 « Ul ■>.V-: --Í./ nf íjte»ttyimti'vug •*nr nérm - -RómáHl* könnyűzenei nagydijának. Sok közös vonása van a pozsonyi Arany Lírával — főleg annak kezdeteivel. Minden versenyző két dalt énekelt: egy román nyelvűt, amelyet ötven cím közül előzőleg kiválaszthatott, és egyet saját repertoárjából. Gyakorlatból tudjuk, ml volt, amikor a Pozsonyi Lira külföldi résztvevői románul énekeltek: kabaré. Az, hogy az aranyszarvas lebonyolításán és a győztesek színvonalán erősen érződik a román könnyűzenei ízlés, nem vitás és sok külföldi újság már megjegyezte: Brassó behódolt a francia sanzonnak. Tavaly Juliette i Greco és Barbara, az idén Claude Nu- garo, Marie Laforet és a sanzon nagy csillaga Josephine Baker voltak azok, akiknek a közönség a legtöbbet tap- ; sóit. Apropó, a közönség. Egyoldalú, de imádja a zenét Brassó utcáin találkozhatnak sok fiatallal, akik hónuk alatt magneto- ■ ; font vagy tranzisztoros rádiót szo- '! rongatnak. Zene szól az autóbuszban, az utcán, üzletekben, mindenütt. A Román Televizió közvetítette a fesztivál minden mozzanatát, teljes terjedelmében. Ez azért is jó volt, mert szinte emberfeletti erőnek szá- 1 mított jegyet szerezni a brassói színházba, ahol a fesztivált lebonyolították. Befogadó képessége éppen hogy J elég volt a külföldi újságírók, kritikusok, vendégek, a zsűri és a résztvevők számára. És !gy még a leghá- ‘ lásabb közönség is kénytelen volt , megelégedni a szálloda és a színház t bejáratainál látottakkal. Megtörtént ugyan, hogy a győztesek gálakoncertjén nem sokkal azelőtt, hogy kigyúltak a reflektorok, az estélyiruhás közönség közé egy vasutas egyenruhás néni vonult be ha- talmas virágcsokorral. Kitúnt, hogy a . fesztivál egyik távozó énekese, a va- sútáliomáson megajándékozta a nénit belépőjegyével és a csokor virággal. így legalább a nagyközönség is képviselve volt... Az idén Csehszlovákia már a hagyományos résztvevők közé tartozott, hiszen két évvel ezelőtt Josef Läufer Ezüst Szarvassal tért haza Brassóból. A csehszlovák siker tavaly megismétlődött, Hana Pazeltová révén. Az idén Hana Zagorová ostravai színésznő-énekesnő képviselt bennünket Brassóban. Lényegesen kisebb sikerrel, mint Läufer és Pazeltová... ~ A fesztivál 30 résztvevője közül 11 valamilyen díjjal végezte a versenyt. Az Aranyszarvast Teresa Steinmetzo- ^ vá, holland énekesnő kanta. Az Ezüst- ‘ szarvason két énekesnő — a román .Angela Simileon és a belga Markeo- ^ vé _ osztozik. Harmadik helyen a bolgár Pasa Hristova végzett. FELEKI LÄSZLÖ Az izgató- és nyugtatószerek elterjedése azt bizonyltja, hogy az ember lassanként a legelemibb lelki folyamatokra sem képes önállóan.-0A kedvezőtlen diagnózis egyike a legsúlyosabb betegségeknek.-0Az egészség sem zavartalan állapot. Rengeteg kötelezettséggel jár.-0Igaz, hogy atom- és hidrogénbombákat robbantanak a légkörben, viszont figyelmeztetik az embereket a dohányzás ártal- masságára.-0Túl azon az izgalmas kérdésen, hogy van-e élet a Marson, engem az is érdekel, hogy lesz-e élet a Földön.-0A tudomány folyamatos fejlődését biztosítja az az örvendetes tény, hogy azt is meg lehet szokni, amit nem lehet megérteni.-0A világot a tudomány teszi egyre bonyolultabbá. Elsa tKj, Aranyszarvast-^ Terese Steinmetz, Hollandia EPHNE Josephine Baker 63 éves korában sokkal több mint sztár, mint a francia sanzon csillaga. Legenda, élő történelem. Amikor pár évvel ezelőtt egy francia lemezgyártó vállalat lemezgyűjteményt adott ki a francia musical csillagai tiszteletére, akkor a kollekció négy lemezén Josephine Baker hangja volt. Közülük egy a második világháború előtt énekelt nagy slágereit tartalmazta. Már SS éve táncol és énekel. Nyolcéves korában volt első fellépése, egy harlemi éjszakai klubban. Mégiscsak Párizs jelentette számára a sikert. 192S-ben jött Franciaországba és magával hozta a jazzt. Mindent tudott. Kuplékat, sanzonokat, musicalt énekelt. Sokan Fekete Vénusznak hívták. Világszerte szerepelt varieté színpadokon. A második világháború alatt katonáknak adott koncerteket. Tagja volt de Gaulle hadserege kisegítő karának és megkapta a legmagasabb francia kitüntetést, a Becsületrend nagykeresztjét. 1930 után magányba vonult, 12 különböző nemzetiségű nevelt gyermekével. Azóta, amikor fogytán volt a pénze, vissza-visszatért a színpadra, sőt európai körútra is vállalkozott. _1968-as párizsi fellépését feszült légkör előzte meg. A párizsiak vártak. Mit tudhat még ez az öreganyóka? És Josephine nyert, győzött, nevezzék, aminek akarják. Meghazudtolta korát. Azt tett éveivel, amit akart. Azzá vált, akivé akart. Utcalánnyá, csalódott szerelmessé, féltékeny feleséggé. Megmaradt régi szokása is, hogy a színpad első sorai* ban ülő férfiakkal incselkedik, kacérkodik. Közben táncol, a kánkán ritmusára emelgeti lábait. Brassóban a pop és könnyűzene úgy eltörvUlt mellette, hogy látni sem lehetett. Pedig a szftipadon csak egy öreg- anyó táncolt és énekelt a bűnös Szajna-parti városról, Párizsról. Az ember nem tudta, min csodálkozzon először: a tökéletes éneken-e, vagy a fiatalos mozgáson. A közönséget talán a 63 éves fiatalság ejtette ámulatba a leg* jobban. Ha Josephine Baker tanítaná 18 éves lányainkat fiatalságra, bizonyára vidámabb lenne az életük — z — Második 'díj, EZilstszarvas — Angela Símilea, Románia
