Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1970-04-06 / 14. szám
6 új # * 9 'AUGASSUK 'sEG ALBERT SÁSZÁRT! XLBERT áprilisban ismét pá-> lyára lép. Kilenc hónapig tartó kihagyása során sok mendemonda szállt róla szájról-száj- ua. Egyesek szerint 6 a pályák császára, mások viszont utálják. Ennek a sz^Iéletnek a jegyében kereste lel őt budapesti testvérlapunk riportere. Még csak annyit: mielőtt a rövidített cikk-változatot közölnénk, jegyezzük meg: átépUIó- ben van a magyar válogatott. Egyik tagja sok mindent elárul a küzdelmekhez való hozzáállásról és viszonyulásról. KLBERT: Sérülésemben volt valami hasznos is. Osztályoztam néhányszáz ismerősömet. Gyorsan kiderült, kik az igazi barátok, és kik azok. akik álcázták magukat. A barátok látogattak, vigasztaltak, kene- gették sebeimet. A többiek pe- ^ dig belémrúgtak. Olyan mélyen voltam, mint a bányában. Még azt sem tudtam, eltalálhatom-e egyszer a labdát, nem lesz-e rövidebb az egyik lábam. Aztán pontosan j ekkor, ebben a helyzetben varr- ■ tak a nyakamba mindent. Állítólag Tatabányán kétszázezret ígértek? Tizennyolc j éve vagyok a Fradinál. Nem I akarok elmenni. Tudom, más- | hol többet fizetnek; anyagilag | gyengén álló klubban vagyok, de ! úgy érzem, van azért hűség. I Nemrégen valahol megjelent, j hogy távozni akarok. Félreértés volt az egész, de a feleségemet alig akarták kiszolgálni a boltban. Fradi-ellentétek voltak. Lakat tanár körül viharoztak a dolgok. Néhányan mellette voltunk. Ami ezen kívül még felvetődött, személyi és egyéb balhék, pontosan akkor robbant ki amikor beteg voltam. Sokan nem szeretnek, nagyképű embernek tartanak. Lehet. Amikor a lábammal kínlódtam, kllöszámra kaptam a leveleket, tok biztatót, néhány í szidalmazót is. Az egyik például 5 azt Irta, hogy küla egy sze- I metes kocsit, rakjam arra a | rokkant lábamat. Először dü- | höngtem, aztán rájöttem, hogy E ha a levélíró vett magának 5 annyi fáradtságot, hogy írjon, | akkor nincs baj, hiszen velem | foglalkozik, ha éppen szidalmaz i is. Lezsernek és számítónak Ismernek? Könnyed vagyok, ilyen az egyéniségem. Már a Fradi kölyökcsapatában is olyanok között játszottam, akik nagyon jól kergették a bőrgolyót. Egyszer 14;0-ra vezettünk és nagyon meleg volt. Elhatároztuk, hogy hamarább abbahagyjuk. E Elkezdtünk passzolni az ellen- 1 fél ötösén egészen addig, amíg | a bíró komolytalan játék elmén | lefújta a meccset. Később is így játszottam, 1- lyen szellemben. Ehhez a ritmushoz, elképzeléshez szoktam. Szerintem a labda izzadjon, ne pedig mi, játékosok. Nem mentem sohasem csinbe, csak egyszer, azóta is nyögöm. Legtöbbször azzal küldik ki az ellenfél ügyeletes mészárosát, hogy őrizzen, hogy a meccs végén adja a kezembe a lábam. Jobb, ha éppen indulok hazafelé. Ezért tűnök lezsernek. Számító vagyok?. Lehet. Nemcsak a két pontért, a summáért, a pré- f miumért is játszunk. Van, aki_ ’ ezt elfelejti. Én sohasem. Mindig sokat, túlságosan sokat várnak tőlem. Amikor 18 éves koromban kutyául játszottam a válogatottban, megfenyegettek, hogy kimaradok, ha még egyszer meg ez, meg az. Manapság meg, ha 24 és 25 é- ves fiatalok játszanak, nem győzik hangoztatni, türelMn, türelem. Nekem is sokszor adtak türelmi időt, de meg is szolgál. I tam a gesztust. Előfordult vi- i szont, hogy nem akartam ját- E szani, de belehajszoltak, hogy | lépjek mégis pályára. Nem jött | be semmi. így aztán megint én voltam a hibás. Egyik válogatott meccsen hatvanról kaptunk gólt. ahogy ml mondjuk: olyan lassan szállt a labda, hogy ráért volna vizet venni. A kapust alig hibáztatják, engem pedig — állítólag enervált voltam — ledorongoltak a sárga földig. Ezek a bánatos dolgok mind bennem nyüzsögnek, mert úgy érzem, sorsdöntő idény e- lött állok. De csak akkor kezdem el igazán, ha jó lesz a talaj. Gondolom, áprilisban. Ez nem kifogás, de azt hiszem, az Óvatosságom érthető. Most már csak biztosra megyek. Nem félek. Soha ilyen tu-1 datosan nem készültem. Gyalo-K goltam. kirándultam, futtotam. B gyötörtem magam. Mióta ®d-| zésben vagyok, naponta kétj hosszúlépés az adagom, mástjj aem iszom. A sörtől teljesen I kába leszek. S Góllövés? Remélem, tíz évigl még gyaKorolhatom. Most va-" gyök huszonkilenc éves. (Naplójegyzetek^ í A? olvasó ügyeimébe; A két szerző feltüntetése. éS arra‘utal, hogy a |vi!ágkörüli utat ketten tettük meg. Van benne valami/ Amikor a hosszú út élményeit Itthon hallgattat^ én is éreztem valami iz||álmasat. A valóság per- -Áze más. A Föld körül a pozsonyi lííter ját^bsa pzá^tlÉJott, s azon túl, hogy ‘■ellátta a csapatkapitányi tisztséget és gölolmt lőtt, ntig a szemét is nyitva | tartotta. A most közlésre íterülő Írásom tehát erőseik koprodt^ciós .iellegű. p ^ ;= > (b. gy.) Az ausztráliai lutballpályák sem voltak a legrosszabbak, ha hasonlítanom kellene, a mi hazai pályánkhoz hasonlítanám őket. A labdák? Többnyire európai, illetve „Adidas" márkájú labdákkal játszottunk, ezek az egész világon ismertek és használatosak. Az egyedüli problémánk Hong-kongban volt, mert ott hazai gyártmányú labdával játszottunk, és az kicsi volt, meg túl kemény, ök csak azzal akartak játszani. Meg kell egyébként említenem, hogy számoltunk a labdaproblémával, és vittünk hat drb. Adidas-lab- dát a portyára, de a hong-kongiak nem voltak hajlandók ezt respektálni. Azt mondták, hogy mi is hozzászoktunk a labdáinkhoz és ők is, ha majd Csehszlovákiába jönnek játszani, akkor alkalmazkodnak. Az első mérkőzésen ez némileg é- rezhető volt, mert az a kicsi kemény labda azért másképp ugrik, és mint említettem a talaj is eléggé kemény volt, úgyhogy nehéz volt kiszámítani a labda útját. A második mécsesén már hozzászoktunk, és a labda nem okozott problémát. VOLT-E attraktív, KÜLÖNLEGES ÉLMÉNYETEK? Kezdjük sorjában talán. Az első mérkőzést Los Angelesben játszottuk, ott semmi különleges, semmi attraktív nem volt. Számomra, és talán a többiek számára is az lehetett említésre méltó, hogy öt percnyire laktunk a pályától, de mert Los Angeles hatalmas város, a gépkocsivezetőnk eltévedt. Az öt perces út helyett két és fél óráig mentünk a stadionba. Kettőkor kellett volna kezdenünk, és mi háromnegyed háromkor érkeztünk a pályára. Ez lenne talán az Amerikai Egyesült Államokban átélt egyetlen rendkívüli esemény. Igaz, Itt csak két napot töltöttünk. Tahiti? Ott az ember szemel elé csupa attraktív dolog került. Már a repülőtéren kezdődött. Ahogy kiszálltunk a gépből, és körülnéztünk, fantasztikusnak tűnt az egész vidék. Kár, hogy nincs olyan szókincsem, hogy mindent körül tudnék Imi, de azt hiszem, a festők is tehetetlenül állnának az ottani vidék vászonra vitele előtt. A klíma is különleges, a Papete nevű főváros fekvése Is. Tahiti fővárosa egy dombra van építve. Rengeteg a pálmafa. A pálmafák között pedig rengeteg színes virág. Tahiti a virágok szigete, és ezért az odaérkező idegent már a repülőtéren virágkoszorúval fogadják. Szép lányok akasztják a vendég nyakába a koszorút, ezt tették velünk is. Tahitin a legszebb volt — Morca szigetén tett kirándulásunk, amelyről már szó esett. Ez a sziget olyan különleges, olyan szép és varázslatos, hogy alig l^et valamivel összehasonlítani. A nangulata talán a Riviérát vagy Monte Carlőt idézi. Remek itt a koszt, és a sziget érdekessége, hogy itt nincs pénz. Ide többnyire franciák járogatnak kirándulni. Akinek van rá módja, az több napot vagy hetet tölt ott. Mielőtt a- zonban a szigetre érnének, elveszik, illetve beváltják a pénzüket, fából faragott színes golyőkra. Sárga, zöld, piros, kék fagolyókért lehet aztán vásárolni. .A színek adják meg a golyók értékét, mondjuk egy sárga golyó tíz centet, egy piros húszat ér. Egy Coca cola húsz centbe kerül, egy whisky negyvenbe, ha mondjuk az amerikai dollárt veszem alapul. Eav whisky tehát két piros golyó. Mindez azt jelenti, hogy első pillantásra fel lehet mérni, ki a gazdag, és ki a kevésbé vagyonos. Akinek sok golyó van a nyaka köré aggatva, az valőszínűieg nem küzd anyagi természetű gondokkal. Ez valóban érdekes élmény volt számunkra. De annak mondhatom az elszállásolást is. A szállónkat Matawai-nak hívták, de ez tulajdonképpen nem is egyetlen hotel, hanem sok kis bungalów- böl állt. Náddal fedett kis házak voltak ezek, ketten laktunk együtt, és persze el kell mondanom, hogy összkomforttal, hűtőgéppel, fürdőszobával, stb. Na, és most jön az érdekesség. A szobákban kis állatkák is voltak. (Nálunk poloskák ezek a kis állatkák, ha előfordulnak, b. gy.) Kis gyíkokról, csúszó-mászökról van szó, némelyikünk fél, undorodik tőle. Ezek a gyíkocskák éjszaka nyugodtan futkostak az ágyon keresztül. Három-négy nap alatt ezt is megszoktuk. Rögtön első nap, reggel, miután megérkeztünk, fáradtan mentünk a szobákba, hogy átöltözzünk, és mehessünk a tengerbe fürödni. Én Majthényl Lórival laktam együtt, aki mindjárt szétpakolta a csomagját, s a fürdönadrágja leesett a földre. Én már siettettem, Lóri, gyere már fürödni, és akkor sehbel-lobbal végre öltözködni kezdett. Éppen a fürdőnadrágot igazgatta magán, amikor egy gyík osont ki a nadrágjából. Akkor megijedtünk, kerestük is a zavarót, de három-négy napon belül megszoktuk ezt is. Azt hiszem, különleges élmény volt ez is, mert a világnak kevés olyan elsőosztályú szállója van, amelyben gyíkokkal lakna együtt az ember. Míg Tahitin minden látvány szenzációszámba ment, addig Ausztráliában sokkal kevesebb volt az ilyenfajta élmény. Ott inkább európai stílusú élet zajlik. Érdekes volt viszont a kilencnapos hong-kongi tartózkodásunk. Elvittek például megnézni a hires kínai falat, ameljrtől három kilométerre voltunk', de olyan balszerencsénk volt, hogy be volt borulva, szakadt az eső, semmit sem láthattunk. Közelebb meg nem engedtek hozzá. Egy különleges kínai étteremben vacsoráztunk egyszer, ahová hajón vittek, attraktív volt maga d tény, hogy Indiában jártunk és a saját szemeinkkel láttuk, saját magunk győződtünk meg arről, amit eddig csak olvastunk; az utcán alszik az egész család, mert nincs hol laknia. Két-háromszáz méterenként a földön, az utcán alszik egy-egy család, gyerekestül, egy kis pokróccal letakarva. Ott ettek az utcán, és láttuk, hogy mit és mennyit esznek. MELYIK A VILAG LEGKELLEMESEBB TENGERI FÜRDÖHELyF?“ Tengerben fürödni mindenütt nagy élményt jelent. Számomra a legkeH lemesebb fürdést a Tahitit nyaldosó tenger jelentette. Kirándultunk Morca szigetére, s ezen a parányi szigeten mint mondtam, remekül éreztük magunkat. A tenger Vize meleg, az embernek ki sem akarödzott jönni. Körülötte rengetegen fürödnek, az emberi faj legkülönfélébb színárnyalatainak képviselői; feketék, sárgák, fehérek. Nagyon jól éreztem magam egy brazil portyán, a Rio de Janeiró-i tengerparton. Azt hiszem, ezt sem kell különösebben magyaráznom. Hogyan érezheti magát az ember a világhírű Copacabánán? Szállónk a tengerparton állt, fürdőnadrágban szaladtunk ki a szobából és egy perc múlva már a tengerben lubickoltunk. Copacabánáról már nagyon sokat hallottam és olvastam, és egyszerre magam is eljutottam abba a csodálatos környezetbe. Ezt a két helyet — Morca szigetét és a brazil tengerpartot Rio de Janelro-ban említhetném a legkiválóbbnak. (folytatjuk)' Stockholmban csak bronz jutott a c.sehszlovák válogatottnak, amely ezúttal alaposan a képességei alatt szerepelt. Egész biztos, hogy Pitner és Ji- fí Holik sokat töpreng még a történteken, Valami hiba volt a gépezetben, méghozzá komoly hiba. N’edothansky és társai többet tudnak, mint amennyit Svédországban produkáltak. A szov.iet válogatott még mindig nagyon jól. És egyáltalán: egyetlen szovjet csapat sem tud „lazsálni" soha. így aztán törvényszerű a siker. Megérdemelték az aranyat, amelynek — ha a Rimet-kupához hasonló elvek szerint látszanának — örökös gazdái lennének már. .A svédek helyenként elsóosztályú játékot produkáltak, de erejükből csak az ezüstre futotta, ami Kanada távol- létében mégsem olyan értékes helyezés. A finnek mindenkit megvertek a világbajnokon kívül. Ehhez több kommentár eleve szükségtelen. Az NDK feljön jégkorongban is, két-három esztendőn belül sok borsot tör majd a többiek orra alá.-A lengyelek elbúcsúztak az „A“ csoportból. Rokonszenvesek voltak, ez viszont kevés. Ért tudtuk megállapítani a tévé mellől. Meg azt, hogy talán jobb lenne ritkábban rendezni világbajnokságot é» t
