Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1970-04-01 / 13. szám

üjiijüsag 7 5 *o 1 ^ c 'S § * C S’i:® 5 5 =e N Cft V '§ '2 ,2-03' 2 e ■“ “'S 'S £ '41 J c« 4) 5 ^ «J <4-1 W '4) 33 O) es «> N « Ä e<i S ,L N< 2 « » «— - ® ■S O . •W ® i N 4) 'S es U Ű > ! 'CS ’ © ce KONKURRALTAM őszintén sajnálom kedves uram, de mi kávét és hasonló apróságokat csupán ko­moly ital mellé szolgálunk tel. Kevés a | székünk, nagy a forgalom. — Ez annyit jelent kedves uram, hogy menjek a fenébe? — Az ember önmagával szemben ne le­gyen drasztikus. £n önt ismerem, a törzs- I vendégünk volt ugyebár, s ezért meg is mondhatom, pontosan annyit jelent, hogy menjen ahová akar. Tudom önről, hogy nem iszik, nagyon sajnálom, hogy egy be- ' tegség absztinenciára kényszeríti, de ez aj kötelességem kedves uram. Beláthatja. Ke- { vés a székünk, nagy a forgalmunk. — Gondolom a női forgalmat érti eza- | latt. — Uram, Ön túl bizalmas. — Nem kérem, de hiszen tudja, maga is | mondta, a törzsvendégük vagyok, pontosan j ismerem a helybeli viszonyokat... — Uram, ez semmit nem jelent. A lányok csak ülnek, cigarettáznak. A­ránylag drága a rezsijük, öltözködni elóke- iően kell, akármilyen cigarettát nem szív­hatnak, hiszen ezzel egy alsóbb kategóriá- j ba sorolnák magukat. A nem akármilyen cigaretta szerintem több egy húszasnál is, jól öltözködni is nehéz kevés pénzből... A főúr rámnéz. Magamhoz intem, odajön. — Szóval menjek? — Aperitív nélkül kedves uram... — És ha megoldom...? — Tudtommal ön absztinens kedves u- ] ram. — Majd ön megissza, miért ne fizethet- | nék én önnek egy... Közbevág. — Napóleont. — Igen, Napóleont. .\ztán sárga kabátos külföldiek jönnek, ők is Napóleon-konyakot isznak, aztán szét- j széiednek a lányok között. Mert ugye az öltözködésük, a cigarettájuk, meg egyái- , taián az, hogy ebben az időben itt tartóz­kodnak — sok mindent elárul. .Aztán rőtbajúszú pökhendi urak is jön-1 nek... ők is megismerkednek a_ lányokkal... j aztán én fizetek... „volt egy kávém uram' : és én is elmegyek. i Miért is ne, ha egy vendéglátóüzem lehet pimasz, én a kis „magánegér“ miért ne te- : hetném meg egyszer, én is. Hmm. Férfilétemre ezeknek a lányoknak ; konknrráltam... Csak egy kávémba került, meg a főnök- ' nek egy Napóleonba. —ki— JÓ yOLT A CSERE Egy évvel ezelőtt, amikor Graham Nash, akit sokan a The Hollies „lelkének“ tartottak, otthagyta együttesét, azt hittük, — vége. Ismét szétesett egy kitűnő és nagyon népszerű beat-együttes. De nem. Graham helyett Terry Sylvester játszik mindmáig a The Hollies-ban. Csak újabb sikerekkel gazdagította az együttes történetét. Eddig öt a- ranylemezük van és a „He ain’t heavy“ című slágerért várják a hatodi­kat... MÉG MINDIG A BEATLES Ha Beatles-cimet látok az újságban, azonnal arra gondolok, na ezek is szétestek már. Szerencsére nem. A világon talán több ember vonulna gyászba, mint Kennedy elnök halálakor. Élnek és dolgoznak. Kevesebbet, mint régen, sőt az utóbbi időben egy­általán nem szerepelnek nyilvánosan. Az Apple nevű társaságuknak (cé­güknek) szentelik minden idejüket. Itt jelent meg utolsó nagylemezük „.Abbey road“ cím alatt, amelyről szakemberek kijelentették, hogy a vi­lág egyik legjobb nagylemeze. Ezt mi sajnos nem tudjuk eldönteni. Sokat foglalkoznak új tehetségek kutatásával és azok befuttatásával. A Bravó cimű nyugatnémet pop-zene magazin szerint a „Badfinger“ ne­vezetű beat-együttes is az ö „védencük". POP-OPERÁK A The \Vo együttes nagy sikert aratott Tommy című pop-operájával. Január végén Hamburgban is bemutatták, és talán a siker is hozzájá­rult ahhoz, hogy a csoportot még a szövetségi elnök is fogadta. A legú­jabb hírek szerint az operát megfilmesítik, sőt mint balettet is előadják. Van itt még egy pop-opera, kétsoros címmel, a The Kings együttes tagjai szerezték. Már nagylemezen is megjelent és közismert a Victoria című sláger belőle. Ha ehhez hasonló az egész opera, akkor valóban nem lehet rossz. És végül az opera címe: „Arthur or The Decline and Fall of the British Empire". fRIIATNÁt The Rolling Stones: 1. Little .Argyll Street, London W 1. England. —Z— ANTOIN Öt esztendeje már annak, hogy Antoine a show- business színpadára lépett. Haja hosszú volt, vi­rágos, tarka inget viselt és az „Elucubrations“ című számot énekelte. Az utóbbi három-négy év alatt, temperamentumos előadásmódjával meghó­dította szinte a fél világot. Az „Elucubrations“ 1966-ban az első milliomo­dik lemeze volt. A második aranylemezét egy év­vel később Olaszországban kapta „Pietre" című daláért. Sikereit az 1968-as San Romeo-1 fesztivál ko­ronázta meg. Itt a „La Tramontana“ címú dalt énekelte és ezért kapta harmadik aranylemezét, amelyből nagyon rövid időn belül szintén elfo­gyott egymillió példány. Brazíliában a riói fesz­tiválon negyvenezer brazil futball-szurkoló ez esetben neki szurkolt, amikor a „Football Game“ című dalt énekelte. A siker szinte mindenhová elkísérte, kézenfog­va járt vele a pop-music világában. Sikere viszont nem a véletlen müve, mint ahogy sok esetben, másoknál lenni szokott. Mert azt, hogy ma a pub­likum csodálatát és elismerését élvezi, — nem feltűnő hajviseletének, vagy öltözködésének kö­szönheti. Különben is, azóta már megnyiratkozott s egész normális módon öltözködik. A pop-music világa énekest, táncost és költőt fedezett fel An- toineben — egyszóval felfedezte benne a tökéle­tes showmannt. Antoine személyében az elemi zenei ősanyag jelenik meg a színpadon. Rendkí­vül gyorsan és kitűnően tud a közönséggel kap­csolatot teremteni s a közönség vele együtt tap­sol, énekel, s szinte tudatában él annak, hogy An­toine show-műsoraiban neki is rendkívül fontos szerep jut. Nem is a fél világot, szinte az egész világot bejárta már. A fél világot kétszer járta be. És énekelt. .Antoine az „interkontinentális turnék“ embere. „Szőkébb pátriájában“ — Párizsban — csodá- löinak száma csaknem annyi, mint Párizs lakosai­nak száma. Edith Piaff és Maurice Chevalier után Francia- országnak újabb nagykövete van az egész vilá­gon — ez Antoine. Különben mérnök, a híres „Ecole Centrale“ egykori hallgatója. Egy építőipari cég főnöke, campingeket, vikendházakat tervez. Szereti mun­káját, mivel logikus gondolkodást és sajátos öt­leteket igényel. Ezt vallja magáról. —k— ZALA JÖZSEF ^ 1 Nem árt megválogatnunk, kire hallga­tunk.-0­A kollektiv felelősség hangoztatása álta­lában az egyéni kiút keresését palástolja.-0­Munkahelyünkön többet időzünk, mint odahaza, azért kell ezt a légkört is tisz­tán tartanunk.-0­Mindenkl azt hiszi, hogy a más gyere­két tudná megnevelni.-0­A sok tilalom arra hívja fel figyelmün­ket, hogy képzeletünk alkottánál sokkal több a tiltott gyümölcs.-0­A hírek sorsa attól is függ, milyen szel­lemi képességű és indulatú egyének ter­jesztik azokat.-0­Aki keveset vár, kellemes meglepetés­ben lehet része.-0­Ha sok mindenről értc.sülünk, nyugtala­nabb lesz az életünk.

Next

/
Thumbnails
Contents