Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1970-03-24 / 12. szám
9 • U| FARKAS ISTVÁN: A húsvéti sonka •k Talán csak az öregség hozza magával, hogy úgy, gondolom, az ín gyermekkoromban sokkal melegebbek voltak, igaz, hogy az tdöfósok is hidegebb éveket jósolnak a század utolsó tizedeire. De arra nem igen emlékeztem, hogy húsúéikor téllka- bátban vagy peUerinben tártunk volna Ontözködnl. Már március tizenötödikén is klskabátban tártunk. Ez a nap kétszeres ünnep volt, a magyarok 1848 dicsőséges márciusát ünnepelték, ml otthon pedig édesanyám születésnapi át, aki ezen a szép napon, március tizenötödikén született. .Amíg kisebb voltam, húsvétkor én is vettem az „otkolonos" üveget és szinte házriól házra túrtam öntOzködni. Utcabeli barátommal és osztálytársammal. Mészáros Pistával foki szegény, tizennyolcban elesett az olasz frontonI, még a Hegy alá is elmentünk, ahol neki nagyszámú rokona volt, és sűrűn hulltak a kratcárok, néha o tízfilléresek Is. Azt hiszem, hogy boldog- boldogtalant Is megöntöztem volna, zsebemben csörgettem a krafcárokat és arra gondoltam, hogy ez az én keresetem, azt vehetek a pénzen, amit akarok. No nem mindig egészen így történt. Haza Is kellett adni édesanyámnak, s egy húsvétkor, talán tizenkét éves lehettem, bátyám már a kapuban várt és elvette a pénzemet azzal, hogy majd megfiaztatfa. Délután felvitt a kálváriára, ahol kártyások közé keveredett, s egy óra múlva odavolt az én egy forint harminchárom krafcárorh, amit becsületes úton, öntözkOdássel szereztem. Még kedden ts a pénzért bőgtem, s bátyámban legalább annyi becsület volt, hogy megpróbált vigasztalni. De hát hogyan Is tudtam volna megolgasztalódnl ilyen vagyon elveszítésén! Aztán a""természet rendelése szerint én is nőttem egy kicsit. Mancika, akkori Ideálom is meg volt elégedve velem, s elmondogatta: ’ — Pista, lassan egész fiatalember lesz belőled! Ezzel helyén legyezte ébredező férfihiúságomat, s attól kezdve meg lobban tetszett. Már megalkudtam a helyzettel, amikor megint összetalálkoz- tem annak, hogy ilyen nagy fiú nem fárhat házról házra ön- tOzkCdnl, azt csak a kisebbek tehetik meg. Szomorúan gondoltam arra, hogy meg kell elégednem a kapott süteménnyel vagy a piros tojással. Most már csak az ismerős helyekre számítottam. elmentem a Honvéd utca, az Árok utca és a Dam- ianich utca ismerős családlathoz. Nem mondom, szép cukortoiást is kaptam, de ezt keddre kellett hagynom, amikor a lányok tártak minket, fiúkat vtr- gácsolnl. Nálunk legalább ez volt a szokás. Húsvéti mákos kalács otthon is volt, de egyéb semmi. A feltámadásra tutott egu vékony szelet sonka ts, hogy mi ts érezzük az ünnepet. De ml volt az alig tíz dekányi sonka két éhes fiúnak. A bátyámnak nagyobb ts kellett, hiszen ő volt az idősebb. Egy kissé szomorúan bandukoltam a valóban verőfényes, meleg húsvéthétfőn, egyre arra gondoltam, hogy mások sok sonkát esznek, nem számolják a főtt tojásokat sem, hiszen egyszer van húsvét is egy esztendőben. Már megalkudtam a helyzettel, amtktr megint összetalálkoztam Mészáros Pistával. — Mindenhol voltál? — kérdezte. — Mindenhol — feleltem. — Prafkáéknál ts? — firtatott tovább. Eszembe futott, hogy az utcabeli ctpészéknél még nem vol- tám. Ejnye, pedig három leány is van a házban. Bözsi, Margit és Vilma. — Nem — feleltem. — Te oda indultál? — Oda, gyere te ts velem, meglátod, nem fogod megbánni, Prafka néni mindig jó', ellátfa az öntözőket. Hátul egy nyárlkonyhá- félében terítettek a vendégeknek. Amint beléptem, lábam szinte a földbe gyökerezett. A terített asztal közepén egy nagy tál felvágott sonka, kOrülrakva soksok tojással. Szinte szólni sem tudtam, az otkolonos üveget tartottam a kezemben, de szemem egyre a nagy tál sonkát nézte. Prafka néni észrevette, hogy gyámoltolonul állok. Mosolyogva kérdezte: — Hát az én leányaimat meg sem akarod öntözni? Akkor tériem észre. Sebtiben megöntöztem a leányokat és csak vártam. Akkor Prajka néni az asztalhoz tessékelt. — Ti Is üljetek Ide, hiszen már nogy fiúk vagytokt Sdes pálinkával kínált, abból is ittam. E egyszerre csak megnyílt előttem a húsvéti mennyország, sonkával kínáltak. S Fralka néni, aki Ismerte nagy-nagy szegénységünket, szerényen mentegetőzve kínált: — Egyél Pista, bátran vegyél! Tudom, hogy nálatok ts van sonka, de ezt Is kóstold megi Ez házi sonka, a télt OlésbOl való. Nekem mindegy lett volna, ha tegnap is vágták volna le, nem kérettem magam. De annyira „jól nevelt“ voltam, hogy mohón ne lássak hozzá Jól tudta, hogy nálunk aligha van már sonka az asztalon, azért csak meqslmogatta a fejem és szíves szóval unszolgatott: — Egyél bátran, ez már a második tál, s ha ez Is elfogy, hozhatok még egy harmadikkal is, nagy sonkát főztünk. Én nagyot fohászkodva hozzáláttam. Illedelmesen, késsel és villával ettem, pedig szerettem volna kézbe fogni és tépni, marcangoln' a finom húst, ami mintha mosolygott voma. Mészáros Pista álig evett. S már készült ts volna hazafelé, vagy máshová, mert engem is sürgetett. — No ezt a darabkát még edd meg, aztán gyéréi Ijedten néztem rá. Hiszen alig ettem valamit. S mintha Prajka néni Is elértette volna, mert megint megslmogatott. — Pistike csak egyen, ő már nem megy sehova. Ugye, nem mész már máshová ÖntOzködni? Hálás voltam a kérdéséért és bólintottam. — Nem megyek már sehová. Ez volt az utolsó helyem. Pista megúnto a várakozást. Sietve felkelt és elköszönt. Az öntözök közül már csak én maradtam ott. S még hátra volt a tojás, amit keltébe vágtak és ügy kOrítették vele a sonkát. Hát ezt is meg kell ízlelnem, hozzájár a sonkához. Prajka aént evés közben szóval tartott. Kérdéseket Intézett hozzám, amelyekje talán nem ts várt feleletet. Inkább arra szolgáltak, hogy túlsegítsenek az első perceken, mert én csak ettem, ettem, mtndla csak ettem. A nyárt konyhába talán besütött a húsvéti nap, de ha nem Is láttam volna a sugarait, bennem sugarak égtek, alig tizennégy éves fiatalságom a földi favakkal birkózott, s nem szerettem volna ebben a bírókban alul maradni. Csak cttem.ettem, talán már a fél tálat ts megettem, a tojás ts egyre fogyott, a kenyér ts ízlett. S akkor Prajka nént egy kisebb pohárba vörös bort ts öntött. — A sonkához vörös bor ts járt Ne félj, nem nagyon erős. A ml szőlőnkben szüreteltük. Magam előtt láttam a szőlőjüket is a Hídegptncénél, már többszőr voltam ott nyaranta. Cseresznyét is szedhettem, any- nylt ehettem, amennyi belém fért, mert nem piacra szánták. De arra nem gondoltam volna, hogy itt, a Honvéd utcában eny- nyi tő Is várhat reám. S magamban Ismételgettem olyan lói ismert házszámukat ts: — Honvéd utca 41. Három házzal odébb laktak, de saját házukban, míg mi csak bérletben laktunk. — No még egy kicsit — kínálgatott Prajka néni. A három lány csak nézett. Talán arra gondolt, hogy férhet ennyi sonka ebbe a ctrigár gyerekbe, akit birkózásban talán le ts győzhetnének, mert nem néz ki belőle erő. Talán már dél ts volt, talán már el ts múlt. amikor ügy éreztem, hogy több sonka már nem fér belém. Csak néztem a tálban maradt sonkái és arra gondoltam, milyen jó lenne, ha holnap ts így terítenének asztalt, holnapra Is maradna sonka is, tojás is. Prajka néni talán a gondolataimban olvasott, mert megszólalt: — Most már aligha jön több öntöző. Mit csináljak ezzel a sonkával? Nem ts tudom hová tenni. — Egy ktcstt elgondolkodott, aztán azt mondta: — Mit szOlnál hozzá, ha becsomagolnám és hazavinnéd magaddal? Ámulva néztem rá, nem akartam hinni a fülemnek. De ő komolyan gondolta. Aztán a kővetkező percben az jutott eszembe, hogy édesanyám talán meg ts haragudna. Nem várt és nem is kapott senkitől ajándékot. A ml szegénységünk csak a mienk volt. más nem nézhetett mélyebben bele. S az ts eszembe jutott, hogy őt az utcabeliek .jiaccságának“ szólítják, Prajka néni pedig suszter felesége, llllk-e az, hogy a suszter felesége adjon valamit a naccságának? De mégis megOrüliem, amikor Prajka nént szép fehér zsírpapírba csomagolta a bőven maradt sonkát a tojással. S bár nem úgy szoktam köszönni neki, most mégis hangosan köszöntem: — Kezét csókolom, nagyon szépen köszönöm, édesmama nevében 1st A pár lépésnyi utat szinte félálomban tettem meg. Otthon édesanyám és a bátyám már ebédhez készülődtek. Amikor beállítottam a csomaggal, azt gondolták, hogy talán süteményt kaptam 4 bátyám mindjárt nyúlt Is a csomag után. — Sonka! — mondta ámulva és lelkendezve. — De milyen szép és mennyi sonka, tojást Is adtak hozzál Talán mindjárt hozzá ts látott volna, ha édesanyám kissé szigorú hangon meg nem szólal: — Van mit ennetek. Itt az ebéd, tessék ebédelni! A sonkát félretette Bátyám megérezte hogy édesanyám megalázást lát az ajándékban. Pedig dehogy akarták őt megalázni a derék embe- rekl Csak rajtunk, gyerekeken akarták jóságukkal segíteni. Szótlanul kanalaztuk a levest. Bizony egyszerű leves volt, nem fótt benne hús. Bátyám, aki már meglett fiatalembernek érezte magát, nem állta meg, hogy meg ne szólaljon: — De a sonkát is megehetjük, ugye? Hiszen nekünk küldte Prajka nénit Édesanyám kezében megállt a kanál, és szívéről leszakadt egy fájdalmas sóhaj, az anya sóhaja, akt mindent adna gyer- óynécméáyp mekelnek, ha lenne míból adnia. S beállott nagy csendben egyszerre csak szétvált a papírcsomagolás, és ránk mosolygott cinkosan, magát kelletóen a húsvéti sonka. Még ma is szájamban érzem az ízét, ha rágondolok... A z esti újságot olvassa áp- pen, és készül, hogy a te- levtzíöt bekapcsolja, amikor csengetnek. KI lehet az, 1- lyenkor? Távirathlrhordö? Vagy az újságos, az előfizetési dijakért? Vagy a házmester, a fűtési pénzért? A postás a rádió- és tévé- számlával? Vagy a villanyszámlás? Feláll, ajtót nyit. Két férfi áll a küszöb előtt: kezükben jókora táska. Az Elemitől — mondja az Idősebbik és belép. A másik követi. Az előszobában leteszik s bontogatni kezdik táskáikat. — MI az az Elemi? — kérdi 6 tájékozatlanul. — L. M. I., uram — tagolja sz idősebbik —, vagyis az országos Levegőmérö Intézet. — Értem — mondja még gyá- moltalanabbul. — És milyen ügy- bén tetszettek...? — Pontosan felmérjük a térfogatokat, uram. A fiatalabbik rugalmas acélszalagot tiéd élő téskájéből, a már méri is az előszobát; alap kétszer két méter, szorozva magasság, vagyis kettő negyven, összesen kilenc egész hat tízed légköbméter... Az előszobával végzett, indul a konyhába. A másik belép a szobába: égy furcsa műszert tart kezében. — Parancsoljon, foglaljon helyet, uram. Leül egy másik székre; a férfi már ott Is terem mellette. Egy kü lönös fúvókét tart szája elé. amely csőbe vezet; a caő másik végén egy áttetsző anyagból készült ballonféle lög, üreien. Olyan látványt nyújt, mint egy gyermekjáték: afféle leereszkedett léggömb. — Szíveskedjék belefújni, uram — kéri a férfi, és a kis cső oldalán elhelyezett műszerre pillant, figyelmesen. 0 belefúj a nyílásba; a ballon odatúl éledezni kezd. — Teljes erőből, uram, ha szabad kémem! Talán kezdjük elölről! A kis gömb leereszkedik; a B akkor megint fúj. A férfi nézi a műszert, bőllnt, s egy jegyzökönjrv- be beír valamit. — Normál: kettő nyolcvan — mormolja halkan. — Most szives- kedjék arra gondolni, hogy szerettei közül valakit elüt az autóbusz, és akkor fújni... Ogy, köszönöm. — Mennyi? — kérdezi ö. — Traumatlkus állapotban; kettő húsz. Most megkémé?n, szíveskedjék arra gondolni, hogy meghitt állapotban fekszik az ágyán egy hölggyel, mondjuk, a világ legszebb nőjével... Sóhajt, fúj. — Mennyi? — kérdi aztán kíváncsian. — Három tizenöt. Ogy, köszönöm, uram, akkor ezzel meg is volnánk. A fiatalabbik most lép be a konyhából, s a szoba sarkába guggol, a mérőszalaggal. — Mindjárt megvagyok, kollégám. Magánál mennyi jött ki? — Kettő hatvannyolcas átlag. Ä fiatalember pillantása végigszalad rajta; ajka elbigpyed. — Ennyire saccoltam... — De mire ez, kérem? — kérdi most türelmetlenül. — Mire jő ez a méricskélés? A fiatalember a mérőszalagot nézi, az adatot bejegyzi egy füzetbe, csak aztán fordul feléje. —Hát mit képzel: pont a levegő lesz ingyen, apikám? GÁBOR ANDOR: Évfordulón Időben tőle egyre távolabb, lélekben hozzá egyre közelebb, emléke bennünk nemcsak megmarad, de nőve nő, s mint óriás mered szemünkbe, mely tizenkét hét alatt nem nyílt ki, ámulattal nézni rája:, nem látta, mit lát, mily hatalmasat; de most hogy fordulón a múlt hasad, már tudja, hogy csudánkat hogy csudálja. Ö, most megérted, rab, kit újra vág húsig kötél, hogy voltál már szabad! Nem kellett lesned hajcsárod szavát és érezhetted embernek magad. S ha egy percnél nem is tartott tovább; e percnek Ize mindig ég a szádban, s mind égetőbben ég, mikor veled hóhérod egyre rosszabbat nyelet az újra rád-igázott szolgaságban. 0, most megérted, rab, ki újra vak börtönben ülsz s a fényről álmodol, hogy voltak itt már éles sugarak, amiktől szétlazult a jégpokol; hogy éltél egy tavaszt s egy fél nyarat, mik már jövőd napját lökték az égre; hogy voltál máskép, mintahogy ma vagy, nem kéz és láb csak. Nem. Voltát az agy, mely mit kigondol, büszkén hajtja végre. S hogy volt e volt, s nem hig álom csupán, melyből kléhredtél, hogy elveszítsd, kérődzve rajta bambán és tupán, kínlódva, hogy megint életre szítsd: azt most tudod csak, ennyi év után, mert minden év többet beszél a múltról: a bősökről, akiknek sikerült, a vértanúkról, akikbe került, s a leckéről, a jobban megtanultről. Most már tudod: nem úgy van az, hogy ott kisiklott csak a történet-szekér, Most már tudod, hogy végleg elfogyott a többi ut, mely más irányba tér, s hogy akkor nem hamissal, csak nagyot léptél s az egyetlen utadra leltél. Nem voltál légbe málló puszta sző, ábrándozó sem s nem kalandozó, csak kérdést kaptál s hangosan feleltél. S felelted azt, ami a felelet! s amit felelned kell majd holnap is! S ha emlékkel múlt hangod neveled, attól lesz majd jövendőd hangja friss. S ha láncodat mégegyszer levered, nem lesz kovács, ki visszapörölyözze. Ha újra mozdulsz: végső mozdulat, nem gyúr le többé rabtartó urad, s az épület nem rád, reá dúl össze! Mikor volt? Tegnap újra lesz! Agyunkban van s Izmunkban van a mag. Mért mondjam, hogy kedvet s erőt ne vessz? Erőben s kedvben éh s lánc tartanak. S mert egyre szúkebb lesz a szűk rekesz, amelybe visszadugtak rossz robotra: kitörsz belőle, szabadulni fogsz, igát, bilincset, béklyót félredobsz, s lecsapsz e kőbe-dermedt állapotra. Ki mondja azt, hogy elveszett csatánk? hogy gyózniök, rajtunk, lehet nekik? Mi most van: farsang és farsangi fánk, nyeljék mohón, soká nem nyelhetik. Nyeljék, de nézzenek reszketve ránk, mert öklünk dugja le végső falatjuk’, s e társaságot, mely lelkünk' eszi, vélvén, ez halhatatlanná teszi, igen, mi mégis, mégis meghalatjuk! Igen! mi meg! Van ennek záloga! Keletre nézz: egy ország-óriás, élő valóság, nem tündér-csoda! Csak arra nézz és ujjongón kiálts önUdvözítö üdvözlést oda! Ök megcsinálták! s mink is mertük egyszer, ez most már mindig bennünk zakatol, nem törli ki se gyilkos darutoll, se orvul ömlő ámítás! vegyszer! Nem tévedés volt és nem vakmerés, nem kísérlet a nem-lehet felé; s ha érte jár halál, vasrács, verés, ml álltunk bot, tömlöc, kötél elé. S ha mozdulunk, az újra fölkelés, az küzdelem lesz, véres bár, virradatig, Vér-siberek és hulla-láncosok, úrficskák, úrnők, shimmy-táncosok, mi készülünk. Mulassatok ti addig! Jöjj, ünnepeljünk! Volt! És elbukott? Nem! Nem bukott el. El nem bukhatik. Kelet riadja ezt s a nagy Nyugat még nem nyugodt és nicg se nyughatík. Nem holt a holt, a sir felé rúgott, nincs élőbb élő nálunk s holtjainknál: Napunk már bontja túz-arany haját, rajongva nézd a múlt koporsaját, mellette száz piros bölcsőke ring már. * Gábor Andor versével a Magyar Tanácsköztársaság, az első magyar munkásállam megalakulásának 51. évfordulójára emlékezünk.
