Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1970-03-24 / 12. szám

10

"wyJACKIUTCHiE:

A PÉLDA

.■

‘'■.■iil

IV i\fr i:

— Hány éves?

Szeme revolveremre tapadt.

— A pénztárban alig van valami. N3tu- godtan kiürítheti.

— A piszkos pénz nem érdekel. Hány éves?

ElrémUIt.

— Negyvenkettő.

Csettlntettem. — Milyen kár. Legalábbis az én szetnipontombél nézve. Ha csak egy kicsit illedehnesebb lett volna, még bdsz-harmlnc évig élhetne.

Nem értette, mit akarok ezzel mondani.

— Lelövöm magát, magyaráztam neki. azért a bélyegért és a meggyes bonbonokért.

Fogalma sem volt. mit jelentenek a meggyes bonbonok, de a postabélyeget a- zonnal megértette. Arcára télelem ült.

— Maga őrült! Ilyen csekélységért nem gyilkolhat meg! De igen, megtehetem.

És meg Is tettem.-0Amlkor Brüer doktor bejelentette, hogy csak néhány hönap van hátra az életemből, természetesen kiborultam.

— Biztos benne, doktor úr, hogy nem cserélte fel azokat a röntgenleieteket? Már előfordult ilyesmi.

— Sajnálom, uram, de a leletekkel nincs baj.

Lázasan gondolkodtam. A jelentés a la- boratőriumből. Talán a nevem tévedésből egy más...

Megrázta a fejét. — Mindent még egyszer átellenőriztem, úgy, ahogy azt ilyen esetekben szoktam.

Késő délután volt. amikor a napfény is már fáradtnak látszott. Remélem, ez utolsó Órám délelőtt jön majd el, teli napfényben, talán nem lesz olyan vigasztalan a vég.

— Tudja, ilyen esetben mindig kényes helyzetben van az orvos. Én azonban ő- szlnte szoktam lenne a páciensekkel szemben. tgy legalább van idejük elintézni a személyes és családi ügyeiket.-0Az egész életem feltűnésmentes volt. Az emberiség javához nem járultam hozzá semmi naggyal, de ne mis vettem el belőle. Tudatosan senkinek sem ártottam, és engem is békében hag.ytak. Mit csináljon az ember az ilyen szürke, átlagélet utolsó négy hónapjával? Mit kezdjen vele?

Nem tudom, meddig bolyongtam a városban, egyszer csak egy cirkusz előtt laláltam magam. A pénztárnál unalmas férfi árulta a belépő jegyeket. Már jő ideje figyeltem, amikor egy férfi két kislányt vezetve, a pénztárhoz lépett. Valamilyen utalványt nyújtott át a pénztárosnak. Ez jegyzéket vett elő, tekintetével átfutotta, majd mérgesen kiszólt a pénztár kis ablakán. — Ezek az utalványok nem érvényesek — és lába elé vetette a széttépett papírokat.

Az apa elvörösödött. — Nem értem.

— Maga nem akasztotta ki a plakátokat — rivallt rá a pénztáros. — Tűnjön el!

A két kislány ijedten nézett az apjára. Vajon mit tesz most?

— Gyertek, gyerekek, megyünk haza. Kézen fogta őket, és elbandukoltak. A kis- lánvok arcán látszott a félelem és csalódás.

A pénztárhoz léptem. — Miért tette ezt?

— Mi köze hozzá?

— Lehet, hogy sok közöm van!

Ingerülten és gúnyosan nézett rám. —

Nem akasztotta ki a plakátokat.

— Ezt már előbb is hallottam. Nem magyarázná meg részletesebben?

Legyűrte mérgét, csak türelmetlenül sóhajtott egyet. — Két héttel, mielőtt egy városba jövünk cirkuszunkkal, «nbert küldünk oda, aki plakátokat oszt szét az

üzletekbe. Ha ezeket ott kiakasztják és addig kint is hagyják, amíg a városba megérkezünk, két-három ingyenjegyutal- vápyt adunk annak, aki a plakátokat kiakasztotta. De az üzletesek nem tudják, hogy mi ezt ellenőrizni szoktuk. Ahol nincs kint a piakát érkezésünkkor, ezek az utalványok elveszítik érvényüket.

— Szóval így! — jegyeztem meg szárazon. — Maga azután az utalványokat széttépi és a lábuk elé szórja. Tisztában van azzal, mit követett el?

Fürkészve nézett rám, mintha mérlegelné erőmet.

— Tudja, milyen aljasságot követett el? — vágtam oda keményen. — Megalázott egy férfit gyermekeinek szemeláttára. 0- lyan sebet okozott neki, amely sosem fog begyógyulni.

— Maga rendőr?

— Nem, nem vagyok rendőr.

— Miért nem vett pénzért belépőjegyeket?

— Maga még azt gondolja, hogy ezután a megalázás után még vehetett volna jegyeket? Maga elvette minden lehetőségét, hogy valamit tegyen. Nem maradt neki más hátra, nünt hazamenni a gyerekekkel. Azokiml a gyerricekkel, akik szerették volna megnézni a maguk tetves cirkuszát. de most már nem láthatják!

Lenéztem a földre. Tele volt sz*va széttépett útalványidckal. Tehát ma már sok embMt alázott meg éz a rút pofa.

— Legalább azt mondhatta volna: bo- csAnlat, uram, ezek az utalványok nem érvényesek.

— Nem azért fizetnek, hogy Illedelmes legyek. És azonkívül, kedves uram, nekem öröm széttépni és az emberek Iába elé szórni az utalványokat.

Szóval így állunk! Egy kis ember, egy nulla hatalomérzete. A pénztáros felegyenesedett szűk fülkéjében és rámrlvallt:

— Most már tűnjön el. mert kimegyek és eltöröm a lábát.

Igen. ez egy rossz, kegyetlen ember, akinek öröme telik benne, hefly másokat megalázzon. Megfordultam és elsétáltam a legközelebbi buszraegállóhoz, elutaztam a Harminchetedik utcáig. Az első sportUzIetben vettem egy 32 kaliberű revolvert és lőszert.

Nem volt sem barátom, sem rokonom. És már csak négy hónap volt hátra az életemból.

A nap már nyugovóban volt, a cirkuszon kigyúltak a fények, amikor ismét kiszálltam az autóbuszból. Az emberem még a pénztárban ült.

Hogyan csináljam?

Az ügy megoldódott magától.

Láttam, amint egy másik ember lép be a pénztárba és a kis ablakhoz ül. Éppen váltás volt. Az ,,én“ emberem kilépett, cigarettára gyújtott és elindult U park felé. A bokrok között értem be öt. Amikor meghallotta lépteimet, megfordult. Arcán gúnyoros mosoly jelent meg.

— Szóval maga mindenáron azt akarja, hogy megpofozzam?

A szeme kitágult, ahogy meglátta kezemben a revolvert.

— Hány éves?

— Hallja, uram — mondta ijedten —, csak öt dollár van a zsebemben.

— Hány éves? — Ismételtem meg a kérdést.

Szemében félelem ült.

— Harminckettő.

Szomorúan bólintottam a fejemmel. — Még jő negyven évet élhetne, ha egy kicsit illedelmesebb, emberségesebb lenne másokkal szemben.

Az arca hamuszUrké lett'. — Maga megbolondult. vagy ml...?

— Az lehet.

Lőttem!

A lövés nem is volt olyan hangos, mint ahogy vártam. Lehet, hogy elnyomta a cirkuszből ideszűrődő zaj.

A' férH ■ fiUdöB jfpkBdt. Halott volt.

I^eUltem egy padra és vártam, tít perc,- tíz perc. Valóban senki sem hallotta a lövést?

Egyszerre nagyon megéheztem. Eszembe jutott., hogy még aznap nem ettem. Ehntselbetetlenné vált a gondolat, hogy Ilyen éhesen vigyenek be a rendőrségre. Ráadásul a fejem Is megfájdult. Noteszemből kitépett lapra Iriü kezdtem:

— „Egy meggondolatlan szót meg lehet bocsátani. De nem lehet megbocsátani egy cinizmussal és durvasággal telt életet. Ez az ember megérdemelte U halált“.

Először alá akartam inti teljes oevem- mel, de azután csak a mmogramomat írtam a szöveg alá. A papirost a pénztáros zsebébe tettem.

Visszafelé az úton nem találkoztam senkivel. A városban megvacsoráztam. U- tána elhatároztam, csinálok egy körutat autóbusszal.

A buszvezető kimondottan ideges, türelmetlen ember volt. Nyilván minden utasát személyes ellenségének teldntette.

A Hatvannyoloadik utcában egy kedves mosolygó néni várt U busznvogálIónM. A megálló csak feltételes volt, intésre állt meg a busz. A vezető fékezett és morcos morgással nyitotta ki az ajtót. A néni már az első lépcsőn mosolyogva köszönt a többi Utasnak.

— No gyerünk, gyerünk — kiáltott tU- relemtlenUI a vezető , az Istenit, meddig tart magának míg beszáll.

Szegény néni egészen vörös lett. — Bocsánat — mondta ijedten és egy ötdoUá- roi bankjeg3ret nyújtott a vezetőnek.

Ez dUhödten nézett a nénire': — Nincs aprója?

— Ne haragudjon, azt hiszem, nincs. De még megnézem.

A vezető várt. Látni lehetett, a néni zavara aljas örömet szerez neki. Végül talált a néni egy huszonöt centest.

— Dobja az autotmatába — mordult rá a vezető.

Az autóbusz hirtelen rándltással elindult. Bizonyára akarva csinálta a vezető. mert megfőrdult, és gúnyosan nevetett a nénire, akinek az utolsó pillanatban sikerült elkapnia valamit, hogy el ne essen.

Amikor a végállomásra értünk, már csak egyedül voltam a buszban. A vezető megnézte az óráját, rágyújtott, és ekkor vett csak észre engem.

— Ha vissza akar utazni, még egyszer fizetnie kell.

Felálltam és lassan hozzámantem.

— Hány éves?

Félig lehunyta a szemét. — Ml köze hozzá?

— Ogy harmincötöt mondanék — folytattam nyugodtan — még harmincat él- betne.

Elővettem a revolvert.

A cigaretta kiesett a kezéből. — Vigye a pénzt — kiáltotta.

— A pénz nem érdekel. Arra a nénire gondolok és a többi sok száz ziénire. Maga bizonyos értelemben gonosztevő. A- mit tesz, erre nincs semmilyen igazolás. Magának nincs joga élni.

Lelőttem.

Leültem és vártam.

Eltelt tíz perc, és én még mindig e- gyedUI voltam a hullával.

Egyszerre nagyon fáradtnak éreztem magam. Gywsan leírtam egy papírra,

miért öltem meg a vezetőt, alálrtmn a monogramomat, és a papirt a zsebébe dugtam.-0Egészen jól aludtam. Reggel felkeltem, és eszembe jutott, hogy még nem fizettem be az e havi telefonszámlát. Kiírtam a csekket és egy borítékba tettem. Ekkor jöttem rá, hogy nincs bélyegem. A borítékot betettem a zsebembe és elindultam a rendőrségre.

Már majdnem a rendőrségnél voltam, a- mlkor eszembe jutott a bélyeg. Betértem az első trafikba. A trafikos valakivel beszélgetett, rám ne nézett, amikor beléptem.

— Megtalálták az ujjlenyomatait. Ismerik nevének kezdőbetűit és megvan az írása. Hát ilyen tehetetlen ez a mi rendőrségünk — mondta a trafikos.

— Mi hasznuk van az ujjlenyomatokböl, ha nincs meg a kartotékban? — szólalt meg a másik és kiment. A trafikos újságot kezdett olvasni.

Köhögtem egyet.

Végigolvasta az elkezdett hasábot, azután felnézett.

— No?

— Kéi^W egy n^üCőtes- bélyégeáHuázoám-lMKminc másodpercig nézett az

aroDOiba. azután felállt és lassan elballagott valahová hátn. A kirakatban levő pipákat néztem. Megfordultam, az öreg az üzlet leghátsó sarkában áHt és nyújtotta felém a bélyeget.

— Csak nem gondolja, hogy egy bélyegért vé^^ggyalogolom az egész üzletet?

Ekkor az *'hatéves kistU jutott eszembe, akinek öt centje volt. Akkoriban finom bonbonokat árultgk. Darabja egy cent. A kisfiú ragyogó szemmel állt az üzletben. A pult üvegje alatt sokféle cukorka. Melyikből vegyen? Csak meggyesét nem. azt nem szeretL Az Urietes hirtelen toppantott. — Válassz már ki valamit! Csak nem gondolod, hogy koszos öt centért itt fogok feletted állni egész nap? A kisfiú megrémült. Ijedtében rámutatott az egyik dobozra. Kint az utcán látta csak meg. hogy meggyes bonbont adott neki az Uzletes.

A trafikos ferde flnterral nézett. Nekem a bélyeg járt az eszemben.

Hozzáléptem. — Hány éves?-0A trafikból átmenteni a szemben levő kocsmába. Leültem az egyik asztalhoz, brandyt rendelten magamnak, és papírt vettem elő. Nevek jutottak az eszembe. Olyan embmerek nevei, akiknek nézetem szerint meg kell halniuk. Lassian egészen csinos névsor állt össze. Még egy brandyt rendeltem. — A szomszédos trafikost megölték — szólalt meg a pincér és letette riém a brandyt. — Bizony^ az követte el. aki mostanában megöli a durva és tliemtelen embereket...

Kávét Is kértem. A pincérnő kelletlenül hozta. Véletlenül meglöktem a kanalat, és az leesett.

— Kisasszony, kérem, hozzon egy másikat!

— Mi maga. kétbalkezes vagy mi? — kérdezte nem éppen finoman. Azután hozta a kanalat. A keze már ellendUlt, hogy elém dobja taz asztalra, amilfOF arcára mosoly ült. és szépen, udvariasan letette elém a kanalat.

— Restellem, hogy előbb durva voltam magához. Elné^st kérek.

A pénztárosnő majdnem kiesett a kasz- sza mögül.

— Mi az, megbolondultál, Mabei? — kérdezte a pincérnőt hosszúra nyúlt arccal.

— Nem. De nem tudom, kicsoda ez az ember. Ezekben a napokban ajánlatos udvariasnak lenni a vendégekhez.

A pincémő újságot hozott, pedig nem is kértem.

Egy emberről olvastam, aki azzal szórakozott. hogy huszonöt centeseket for- rósitott palacsintasütőben és a gyerekeknek dobálta, örült, ha a gyerekek megégették a kezüket.

Feljegyeztem a nevét és elmét.-0Gyorsan teltek napjaim. Nagyon sok volt a munkám. A listámra állandóan új nevek kerültek. Az elhitézetteket viszont mind kitörültem.

Egyik este, amikor hazafelé siettem, a sarok mögül lövést hallottam. Amikor futva odaértem, egy embert találtam revolverrel a kezében. A járda szélén halott rendőr feküdt.

— Tudom, egy kicsit túlhajtottam a dolgot — mondta az ember dadogva —. de mit tehettem? Rossz helyen parkoltam a kocsimmal. A rendőr megvárt. Meg akartam fizetni a bírságot, és bocsánatot is kértem. Ez neki nem volt elég. Buta !ReSf3e9y^seket tett az Intelllgwiciámra. családomra, s végül azzal gyanúsított, hogy loptam ezt a kocsit. Mit csinálhattam. lelőttem. Most ugye Jelentkeznem kellene a rendőrségen. Vagy csak írjak cédulát, ahogy ez manapság szokás? De papírom sincs.

Elővettem a blokkomat és átnyújtottam. Kitépett egy lapot, ráírta, miért ölte meg a rendőrt, és aláírta a monogramját.

— Nagyon ügyes dolog ez a blokk. I- lyet én la veszek magamnak.

Milyen kedves ember. Kár, hogy kevés van belőlük!-0Sietek haza. Briler doktor szerint már csak tíz napom van. és még rengeteg elintézetlen dolog vár rám.

(H. r.)

• P. Gy. Rimaszombat: A

hozzánk küldött versei közül talán a Tél varázsa és a Tavasz az ifjúság ebnűek azok, amelyekben itt-ott felcsillan a tehetség. A többi darabos közhelyeket tartalmaz csupán. Tanulnia kell! Ideje van, hiszen fiatal. Élményei, mondanivalója pontosabb, tisztább visszaadására törekedjen.

• P. Z. Verseiben közhelyeken kívül mást nemigen látunk. Pedig mindenkinek ajánlatos, de a költő számára egyenesen létfontosságú, hogy eikerülje a közhelyeket, a kopott gondolatot stb. Csak azt „fedezi“ fel, amit már nem kell felfedezni... (Napok mennek / az idő fut és fut / végtelenségbe. / Gondolsz-e rá te ember / hogy van-e célja életednek. / Csak nézni a végtelenségbe, / stb. Egy másik versében adta meg rá a találó választ: „Ez mind semmi“. Ami a fordítást illeti, eléggé szürke, színtelen. Témájánál fogva sem közölhetnénk. Egyelőre tanulnia kell — az idő majd eldönti, hogy írnia is kell-e.

• E. A. Magyarbél: A prózája utánzatizű! Ami a verseket illet! — csak szavak, üresen, szürkén ható szavak. Több kell! Ami a képversét Illeti — a képnek, az ábrának a mon- danivalőt kell hangsúlyoznia, sőt, sok esetben maga a k%i a mondanivaló. Az ön esetében sem az egyik, sem a másik esetről nincs sző... Próbálkozzon, ha úgy érzi, van mondanivalója, amely másokat is érdekelhet.

• B. 3. SIkabony: Verseinél érdekesebbnek tűnt levele. Megszerkesztett, kerek. Versein a mindenáron nagyotmonda- ni-akarás zavarossága érződik: Erősnek érzem magam, / 6 mily tévedés. / Hatalmas önbizalmam / porszemként hordja a szél / stb. Éhes vagyok című verse kapcsán szeretnénk figyelmeztetni, hogy ami drasztikus, még nem modern, inkább nevetséges: Éhes vagyok / Ga- né az abrakom, / Belém rúgnak, mert / KI szeretnék nézni az ablakon. / stb. Tanuljon, művelje magát! önmagában a tehetség nem elegendő...

EGY NOORWS

naplöjAböl

Szépséghiba az arcon

A SÍ ÉVES L S. líl velem szemben. Foglalkozása telefonos kisasszony. Karcsú termet, aranyszőke haj, szépen iveit száj, szép kék szem. Sajnos, az arcot nagy mennyiségű kékespiros pattanás éktelenfti.

Hogy I. S nagyon szerencsétlen, már akkor tudom, amikor még egy szót sem szólt.

— Doktor úr, ha nem segít rajtam, akkor... akkor valamit elkövetek magammal. Egy éve férjnél vagyok. Férjem most egy barátnőmmel kötött közelebbi ismeretséget. Azt mondja, utálat fogja el, ha rámnéz.

Sirwa mondja el, hogy már 15 éves kora óta szenved ebben a betegségben. Már több orvosnál járt. Az egybehangzó vélemény az volt: ha férjhez megy, elmúlik magától.

— Erre gondolt Feri is — mondja az asszonyka —, különben nem vett volna feleségül.

Nagyítöüveggel vizsgálom a páciens arcát. Számtalan kékespiros pattanás, körülvéve piroslö udvarral. Főleg a homlokon és az arc két oldalán. Kisebb karcolások és kaparások láthatók. A páciens bizonyára megpróbálta kinyomkodni a pattanásokat. De ezzel csak rosz- szabbodik a helyzet.

A pattanásosság általában pubertáskori megbetegedés. De gyakorlatban gyakran találkoztam 25-30 éves páciensekkel, akik szintén ebben szenvedtek. Meggyőződésem szerint a megbetegedést elsősorban hormonális zavarok okozzák. A fejlődési években viszonylag kevés östrogént (női nemi hormon) termel a szervezet. így a férfihormon ideiglenes túlsúlyba lép, és ez is okozhatja a megbetegedést. Az eunuchoknál például sosem fordul elő ez a betegség. Szervezetük nem termel nemi hormonokat. Ha viszont, nőket kezelek fértihormonokat tartalmazö preparátumokkal, gyakran megjelennek a pattanások.

A következtetés levonása egyszerű: hormonális terápia kiegészítve „helyi" kozmetikai módszerek alkalmazásával. Női nemi hormonokat tartalmazó gyógyszert írok elő. Gyakorlatból tudom, hogy ilyen megbetegedés esetén sokszor már az antibaby pirula használata is gyökeres javulást hozott. Ez ugyanis östrogént tartalmaz.

A betegség gyakran emésztési zavarokkal jár. Ezért fontos a kezelési időszakban a megfelelő étkezés és a rendszeres széklet. A fiatal nők a testi szükségletek elvégzését gyakran kényelemből vagy esztétikai okokból elhanyagolják, halogatják, amely azután az emésztőszervek működésének zavaraihoz vezet. Ez a helytelen eljárás természetesen fokozza a megbetegedést. A gyógyítás egyik feltétele tehát a fegyelem.

.Amikor I, S.-tól érdeklődtem, ő is elmondja, hogy gyakran szenved emésztési zavarokban.

Kérem, fogyasszon el minden reggel egy ^észe feketekávét és egy üveg joghurtot. Azonnal aeggel, amikor felkel az ágybőL Néhány hét múlva ig^on meg utána egy pohár langyos vizet egy kis karisbádi sóval. Mindkettőt rendszeresen kell csinálni!

I. S. rámnéz. Mosoly jelenik meg szépen Ívelt szája körül:

— Köszönöm, doktor űr. Cjra bátorságot és reményt öntött belém.

'(Föíyiatjülc)'