Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-14 / 2. szám

PALÄGYI LAJOS RIPORT a meg nem született gyermekekről Riportsorozatom bevezető részében írtam, hogy a bölcs Salamon sem tud­ná egyértelműen eldönteni, vajon he­lyes volt-e hogy engedélyeztük a terhesség művi megszakítását. A probléma távolról sem olyan egysze­rű, hogy egy riport, vagy akár ri­portsorozat formájában tisztázhat­nánk a vitás kérdéseket. Csupán az átlagolvasó szemszögéből megpróbál­tam feszegetni a kétségkívül komoly társadalmi problémát. Kísérletet tet­tem arra, hogy lélektani szempontból elemezzem a beavatkozás következ­ményeit. Távolról sem állt szándé- komían, hogy fenntartás nélkül el­vessem a pár évvel ezelőtt törvény­erejű rendeletet, de az sem, hogy lelkesedjem a jelenlegi viszonyok lát­tán. A probléma tulajdonképpen nem is Itt kezdődik: a hiba talán elsősor­ban a nemi felvilágosítás mai helyze­téből ered. De nem akarok további fejtegetésekbe bocsátkozni, mert ez már egy másik probléma-körbe tar­tozik. Ha csupán annyit értem el, hogy a kérdés a figyelem előterében marad, igyekezetem nem volt hiába­való. Befejezésül pedig talán nem lesz érdektelen meghallgatni egy öreg szakember, dr. Ramharter József nő­gyógyászé, a pozsonyi III. poliklinika szakorvosának véleményét: — A terhesség művi megszakítását, természetesen indokolt esetekben, egyértelműen helyeslem. Persze én elsősorban az orvos szemszögéből né­zek a dolgokra. Már kérdés az, hogy az abortusz legális lehetőségének a tudata részint az erkölcsök lazulásá­hoz vezet. — Bizonyítható tények alap­ján állítom, hogy a terhesség művi megszakítása úgyszólván tragikus egészségügyi és lelki következményekkel jár. Egy ba­rátom és felesége esetében odáig fajult a dolog, hogy a férj válókeresetet nyújtott be, mi­vel felesége viselkedése a mű­tét után elviselhetetlenné vált. Orvosi szempontból az abortusz után kimutatható-e a nőknél szervi vagy lelki elváltozás, il­letve milyen következmények­kel járhat a beavatkozás? — Szervi elváltozásról egyáltalán nem beszélhetünk, következésképp kóros következményekről sem. Az or­vostudomány állása mellett a régeb­ben rendszerint fellépő gyulladás ma ritka jelenség. Persze előfordul még, de túlnyomórészt következmények nélkül kezelhető. Ami a műtét lélek­tani vonatkozását illet; eléggé gya­kori jelenség a jellem érzelmi válto­zása, a depressziós állapot. Persze ez érthető Is, mert a műtét mégis­csak természetellenes beavatkozás, A nő szervezete és altudata már felké­szült a magzat kihordására, amikor sor kerül —, hogy úgy mondjam — annak erőszakos eltávolítására. A 'legtöbb nőn akarata ellenére nyo­masztó hangulat lesz úrrá. Pusztán lélektani tényezők hatására. Mert nézzük csak; alig akad nő, aki a gyermek iránti gyűlöletből szánná magát a műtétre. Legtöbbjük szíve­sen kihordaná és megszülné magza­tát, de anyagi, egészségügyi, társa­dalmi-erkölcsi és egyéb körülmények kényszerítik arra, hogy lemondjon anyaságáról. Emiatt persze tudat a- latt bizonyos szégyenérzete, lelkiis- meretfurdalása támad maga és a tár­sadalom előtt, megbélyegzettnek te­kinti magát és — különösen faluhe­lyen — az emberek is megbélyeg­zettnek tekintik a nőt abortusz után, aki erre nyomasztó idegállapottal re- gaál. (Ezt a feltevést igazolja az a megfigyelés, hogy ha az abortusz után ismét teherbe esik a nő, a nyo­masztó hangulat egyszeriben eltűnik.) Hadd tegyem hozzá, mennyire elíté­lendő az embereknek ez a magatar­tása. Mint már említettem, a nők az abortusz -után rendszerint labilis Ideg- zetOek, ingerlékenyek. Gyakran elő­fordul, hogy e tényezők hatására ilyenkor felbomlik az azelőtt harmo­nikus házasság, zátonyra fut a leg­forróbb szerelem, sót nem ritka az öngyilkosság sem. A depressziós ál­lapot, a komplexus miatt ilyenkor a havi tisztulás is nehezebb lefolyású, amit nagyon tévesen a rosszul vég­rehajtott műtétnek tulajdonítanak. Pedig ez teljesen alaptalan következ­tetés. Végül csak annyit, hogy a bar­nák haflamosabbak a depresszióra, de ki-ki maga gondoskodhat elsősorban arról, hogy túl tegye magát a nyo­masztó érzésen. Ezt nagyon elősegít­heti a megértő térj vagy fiú, és mi mindannyian. — Igaz-e, hogy a terhesség múvi megszakítása gyakran terméketlenséget idézhet elő? — A kérdésre válaszolva még visszatérek az előbb elhangzottakhoz. A lelki depresszió egyik kiváltó oka még az is, hogy a nők azt hiszik, többé nem lehetnek anyák. Pedig ez a feltételezés alaptalan. Manapság már csak ritkán fordul elő, hogy a magzatelhajtás terméketlenséget idéz elő Az abortusz utáni gyulladás jár­hat ilyen következményekkel, de ez is gyógyítható. A terméketlenség ve­szélye különösen az első terhesség megszakítása után és fiatal korban áll fenn. A magyarázat egyszerű. Le­het egy lány bármennyire fejlett, a méhe mégiscsak fejletlen. Mármost, ha megtörténik a beavatkozás, a méh továbbra is fejletlen marad, (Nem úgy, mint annál a nőnél, aki kilenc hónapig hordja magzatát.) és kisebb a lehetősége annak, hogy a nő a ké­sőbbiek folyamán megtermékenyül. — Sok abortusztól megóvhat­na talán a megfelelő megelő­zés. — Nyilvánvaló. Az ismert óvsze­rekről most nem akarok beszélni, de szeretnék valamit melegen a nők fi­gyelmébe ajánlani: a menstruációs kalendáriumot. Manapság sokán ne­vetségesnek tartják, de tévednek, mert ez az egyik leghatásosabb „óv­szer“. S ha már itt tartunk, elmon­danám — elsősorban azoknak a ked­véért, akik gyereket szeretnének —, hogy egyszerű „házi" megfigyeléssel hogyan állapíthatjuk meg a legmeg­felelőbb időpontot az utód nemzésé­re. Ez természetesen a megelőzés szempontjából is megszivelendö. Az érzékenyebb nők megfigyelhetik, hogy a havi tisztulást követő 13—15. napon hirtelen éles szúrást, fájdalmat érez­nek. ágyékuk egyik vagy másik olda­lán. Ez a fájdalom az érett petesejt leválását kíséri. Még megbízhatóbb módszer, ha a nő mondjuk a havi tisztulást követő 9—10. naptól kezd­ve minden reggel leméri a hóna alatt az űn. bazális hőmérsékletet, ami — hacsak nem beteg az illető személy — normális. Viszont a 13—15. nap valamelyikén, valamicskét felszökik a test hőmérséklete. A hőmérséklet e- melkedés a petesejt leválását követi. — Néhány évvel ezelőtt sok .szó esett nálunk az antigest- ről. Azóta valahogy csend van a megelőzés eme eszköze kö­rül. Bevált-e vagy nem ez a fogamzásgátló szer? — Nyugatnémet orvosok arra a feltevésre jutottak, hogy ártalmas. Mégpedig nem közvetlenül, hanem a második, harmadik utódra nézve. Ezt még nem bizonyíthattuk be, de alig­hanem van benne valami igazság. Egyébként, a szervezetre nézve ve­szélytelen. Aki egyáltalán nem akar gyereket, nyugodtan használhatja. Noteszlapok minden csehszlovák állampol­gár, aki: a) nem rendelkezik hivatá­sos előadóművészi enge­déllyel, b) 1970. december 31-Ig be­tölti 16. életévét, c) beküldi a Hét-ben közzé, tett jelentkezési lapot ki­töltve az illetékes CSE- MADOK járási titkárságá­ra. 2. Az országos döntő mező­nyét a járási versenyek 1. és 2. helyezettje képezi, Pozsony és Kassa városok CSEMADOK városi bizottságai a járási dön­tök mintájára, önálló döntőt rendeznek. 3. A csehszlovákiai magyar táncdalénekesek III. országos versenyére minden versenyző 5 tánqdallal nevez be. 4. A verseny kizárólag ma­gyar nyelvű. Az országos döntő díjazása; 1. A Magyar Ifjúság Közpon­ti Tanácsának Nagydíja, 2. A Népművelési Intézet dí­ja. 3. A CSEMADOK Központi Bi- zottságának dija, 4. A közönség dija. Figyelmeztetés! A csehszlovákiai magyar nép­dal- és táncdalénekesek verse­nyére kizárólag a HÉT- ben közzétett jelentkezési la­pon lehet benevezni. Fantom-hajsza A pozsonyi lányokat, asz- szonyokat már néhány hete lázban tartja a „Halál bá­csi“. Ez a fantom úgy lett is­mertté, hogy borotvával ösz- szevagdosta néhány lány, il­letve asszony arcát. Az új. ságirók aztán szenzációt csi­náltak belőle és akiknek az Ilyen esetekben valamivel többet kellett volna tenniük — a rendőrség —, nem tud­ni, mit csinált. A fantom az­óta hol borotvával, hol kés­sel a kezében, már embert is ölt. Ha ez így megy to­vább, a pozsonyi nőknek lassan nem lesz bátorságuk kilépni az utcára. Nem be­szélve azokról, akik késő es­tig dolgoznak és munkahe­lyüket egy sötét utca köti össze otthonukkal. (Apropó, a sötét utcán; ha már taka­rékoskodunk a villamos- energlával, ezt lehetőleg nappal tegyük, nem pedig éjszaka.) Azt tanácsolom, hogy amíg a rendőrség elfogja a „Halál bácsit;, addig min­den pozsonyi lányt és asz- szonyt tanítsanak meg a judo alapjaira. Meg az is jó lenne, ha a férfiak megnö­vesztenék, klszőkítenék a hajukat, festenék a száju­kat és női ruhákban járná­nak, mert kiderült, hogy a fantomnak a szőke nők az ideáljai... Ezeket a rendkívüli in­tézkedéseket addig érvény­ben kellene hagyni, amíg valaki az álcázott emberek közül el nem fogja a „Ha­lál bácsit". Jelszó: Ne igye­kezz másra hárítani az olyan feladatot, ami neked haza­fias kötelességed, avagy: ne várd meg, míg másnak is eszébe jut a fantom üldö­zése, ha a babérok a tiéid lehetnek. Az már mellékes, hogy esetleg hősi halálod árán... FŐ az utazás színvoanla A pozsonyiak már több mint egy éve kultúráltabban utaznak a város közlekedési eszközeivel, mint azelőtt. Azelőtt 60 fillérért, most egy koronáért, tehát a kul­túra mindenhol drága ... A villamosokban, trolik­ban és autóbuszokban szin­te felszabadul az ember és kipiheni a munkahely, illet­ve a család okozta fáradal­makat. Azt az érzést, ami­kor az ember a becsülete­sen ledolgozott nyolc órai munkaidő után belép az il­latozó villamosba és a csi­nos jegykezelőnő odavezeti a csodálatos párnázott ülő­helyre — nem lehet leírni. Azt át kell élni. És az a tisztaság mindenütt, az em­ber szinte fellélegzik, a na­pi munka fáradalmai után. Sőt, ha nem lenne ott a tábla, hogy „A sofőrrel együtt énekelni tilos“, akkor de sokszor rágyújtanának az utasok egy-egy nótára ... A határokon túl is híre ment a pozsonyi speciali­tásnak és legutóbb a kana­dai jégkorongozók voltak azok, akik elhatározták, hogy nem térnek vissza ha­zájukba, mert Pozsonyban sokkal kedvezőbbek az ed­zési viszonyok. A villamo­sokban, a trolibuszokban és autóbuszokban. Ráadásul ott a bíró nem fütyül a szabály­talan bodicsekért és a sze­rencsétlen utasok közül csak a nehézsúlyúak szokták viszonozni... A „hatvanfillére“ és a „koronás“ utazás kultúrája között Igalább „negyvenfil­léres“ különbség van. Ha majd két koronáért fogunk utazni, az utazás kultúrája feltételezhetőleg fantaszti. kus méreteket fog ölteni. Azt hiszem, ekkora kényel­met csak nagy erőfeszítés­sel tudunk majd élvez­ni... Influenza Dühöng az influenzajárvány. Beteg a portás, a gyógyszerész, az orvos és ápolónőié. Egy ja­nuár hatodikai adat szerint az ország vasutasainak 15 száza­léka munkaképtelen az Influen­za miatt. A szerkesztő Is rövid glosszát kanyarít csupán, több­re nem telik ereiéből, a kalauz rosszul ad vissza, a pincér is téved, a közlekedés is lelassul — mert dühöng az influenza. Betegek a pékek is, ám keve­sen vannak, nekik bizony ki kell tartaniok. Különben sem lenne ez olyan nagy tragédia, hiszen én is beteg vagyok, bát­ran ehetem a kenyeret, miattam betegeskedhet a pék is, gyógy­szerész Is, orvos is, meg a pi­lóta, engem nem lehet megfer­tőzni. Caracasban viszont máskép­pen gondolkoznak a lányok. Ott is dühöng az influenza, de ők félnek. Felállítfák a nemi ka­rantént, pontosabban sztrájkot szerveznek a csók és a nemiség ellen. Mi már elkéstünk. Későt g sztrájk, a karantén. Én már nyugodtan csókolok, te már nyugodtan csókolsz, ő már nyu­godtan csókol. Utóvégre nincs kit megfer­tőzni. (készéit/

Next

/
Thumbnails
Contents