Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1970-03-24 / 12. szám

8 újiíjiíság

Egy üres karosszék

T4MKÓ SIRATÓ KAROLY; A ViZÖNTÖ-KOR HAJNALÁN; SZÉP- MODALMI KÖN'i VKIADÓ, BUDAPEST. 1989)

„HonjMN Jöttem? / Az Alföld forró mélységeiből /... / Hová megyek / megyek / meg annyi hely van a Jövőben.“ (Előhang) Akárcsak a mesében a legkisebb fiú (Tamkónak 16 éves korában Jelent meg első verseskötete), aki a tétlenséget megúnva, egy szép napon vándorbotot fog kezébe és elindul. Hová? Szerencsét próbálni! Hiszen a Vtzöntö-kor, a bőség korának hajnalát éljük...! Nemsokára azonban így eszmél: „Csak a szavakból tudok vasárnapot csinálni! / t Az elimerek / egyesületekbe öntetik össze magukat / hogy ágyúkká legyenek." / (Vlllanyszimfönla) Bár lelkesedik minden új felfedezésért, korán észreveszi a szervezkedő fasizmus veszélyeit; ..Marinetti megszünteti a viszonylatokat / — csak az embert nem tudják megváltoztatni / s ú.Jat keresni / eucharisztikus körmeneteket Indítanak a Neander-völgybe." (Vlllany-szlmfőnia) Majd később így fogalmazódik meg versében a háború: ..Választék nagy csak egyből termett: / hogy hogy döglesszék meg az embert!“ (Vers háborúban) Számot vet önmagával: „Messzire tömi / előre / hogy lábam nyomából Igyanak / a történelem lihegő falkái / ez az én elintézetlen ügyem a világgal.“ S mi következik ezután? —: ..Minden lázas kérdéseimre / a legszebb felelet te vagy / ... / Életem legszebb igazságai / hajad szőke vízesésein / zuhognak / — elérhetetlenül.“ (Szőke kristály) ..Szénsav hajad az arcomba pereg. /... / ölj meg most rögtön / hogy ez legyen az utolsé gondolatom.“ (A villanyréten) A számvetés után — meglepetésünkre — a szerelemben kereste a megvalósulást: ,.A Mindenség Kagylójában ő a Gyöngy!“ (Em- ber-him éneke) Seinos a szerelem nem hozott megváltást; ..A csó- koko feketébein Járnak hozzám / és szomorúság az uszályuk.“ (Közel vagy és messze) ..A nők lába, mint karcsú csillogó kard feléd

hasit.“ (Kérdőjelek) Tovább menekül; .....lélegezni visszajártunk a

gyerekkor friss lemezeibe ( ahol hajnalkor / nem a gyárkémények ágyúcsövei lőnek fekete dühöt / hanem a kakasok / a kukorékolás kötelein f nekifeszUlt testtel / vontatják felfelé a napot.“ (ősz a pesti utcán) A gyerekkor nosztalgiája a Nirvánához vezeti: ...A hátam megett Buddha prédikál. / szemben ülök a fekete vizekkel / és nem gondolok semmire sem.' (Közel vagy és messze) Talán ebbon a ..zavartalan" korszakben születtek egytől egyik gyönyörű gyermekversei... íme. két versszak a Vándor mókáböl:

Hévízen — vacogtunk Lepénden lepént ettünk

Szonioródon — kacagtunk Legéndea legénkedtUnk

Árnyékoson — napoztunk Nyiratádon — bolondoztunk

Koplallón — Jőllaktunk Bolondócon — nyiratkoztunk

Eberlakon — álmodtunk

..Mőkázás" közben döbben rá; ,.Én nem születtem Jőbnak. / A szenvedések mázsáit nem bírom a tagjaimon cipelni." (Bűcsúsorok). ..a telefondrótoknak prédikálok / azok tudják, hogyha a megszülető gyermekek í sírás helyett a büntetőjogból bömbölnének idézeteket / akkor volna rend és béke a földön.../...a beszéd... a jől úszó szélhámosok vize.“ (Dadalata szerenád)

Minden fipyeitnét a természettudományokra összpontosítja. Különösen Einstein relativitáselmélete hat rá termékenyítőn. Párizsban megfogalmazza a ..Dimenzlonlsta manlfesztum“-ot, melynek lényege (a plusz egy dimenzió), a szüntelenül új kifejezésmód keresése. A beszéd — úgymemd — már nem képes megfelelő mődoii követni és tükrözni az új emberi szellemet... S megszületik' hőse, a Paplrem- ber — a tudománnyal vértezett, a jövő embere —, akit fgy becéz: „...a te zenéd; a sejtek osztódása / csillagködök rohanó ritmusa. / Te vagy az ós ok új azonossága!" (Európa-himnusz) A költő a Pa- pírember birodalmába vágyik: „a kiszámltottság földjére / a bizonyosságok földjére / a Mértan Falvakba / a Krlstál.y Városokba" A Paplrember ellentét® a Pont-ember — a ma embere —. akit így korhol a költő: „PONT-EMBER! / elavultál t Lépj közelebb • Valósághoz! / Irány: a plusz dimenzió! /... / Az „Igazságok* spirál vonalak a térben / s az élet vagy beléjük kanyarodik, — vagjf sem /... / Tanulj forgásban gondolkodni. / ... / Tanuld meg / ... / az elektron- nyelvtant /... / Homlokodba új logikát!* (Szózat a Pont-emberhez)

A Paplrember ujjongva üdvözli a világOr-hódltást: „volt vlz-tUdöm / van lég tüdőm / lesz ür-tUdőm / .../ És várj reám / én szép hazám / Vállgür!" (Kormegramm II) S hogy milyen az Or-GIlgames élete? —: „haldoklóm / szüleiek / ujjongok / bűnhödök / dőzsölök / éhezek / harcolok / békUlök" (Megfontolt válasz) Hiába ..Megszorozza a növényeket a madarakkal / — rovarhatványra emeli őket" — caak olyan ember marad, akár három- vagy ötezer évvel ezelőtt élt ősei! A kápráztató technika — sajnos — nem oldja fel az ember szenvedéseit — Inkább szaporítja...

Ezért marad megdöbbentő torzó Tamkő programköltészete! Hiába járta végig az Irodalmi Izmusok útját — „Olyan vagyok, mint egy levél / néqy-öt féle tintával írva / ...rejt-jelek... / egy szakadö foszlány papírra" (A kóborlő levél) — nem talált ,.megváltást" az ember számára. Költészete egy g.yönyörű (Igazán g.vönyörű!) „Üres karos- szék“ (egyik versének címe). Akit várt bele, nem érkezett meg: akik mep-megpihentek benne. Idővel odébbálltak... Nemhiába vall.ja magáról a költő; „...nem tartozom / fajhoz / felekezethez / osztályhoz / államhoz / csak az emberiség lyukas esernyője alatt ázom meztelenül.“ (Rádlogramm)

Mégis van értéke ennek az Irodalomnak! Oj tájakra vezette a költészetet: merész .formákat honosított meg vagy kínál még ma is lehetőségként (sIKvers, vlllanyvers. íme néhány egynemű metafora: „villany-szimfónia, vlllanyrét, vlllanyfelhők. vlílany-délibáb, villanyvers stb.). A Tainkí-versek nyelve ma Is friss, és minden sora meglepően eredeti! Izgalmas búvárkodásra csábit — és ad lehetőséget...

Kmeczkó Mihály

Az ötödik

Szenei Molnár Albert-napok

Szerény kis ünnepségnek lehet mondani az V. Szenei Molnár Albert-napokat. Járási szavalóverseny, egy beszélgetés a város kulturális életéről, ünnepi akadémia — ennyi az egész, és természetesen néhány, ugyancsak szerény tanulság, amely szintén idekívánkozik.

Kezdjük talán odahaza, a városban és az ünnepségek háza táján. Szükséges, hogy a közeljövőben élénkebb legyen Szene kulturális élete, az iskolák iskolán kívüli tevékenysége, mert különben a város nem bírja el az ünnepségeket. Azt hisszük, nemcsak mi, de a szenclek Is hiányolták az irodalmi színpad fellépését. Nincs a városnak felnőtténekkara, és a fiatalok is inkább csak a könnyebb műfajok felé tájékozódnak. Evek óta nem hallottunk szenei színjátszó csoportról, honismereti és irodalmi körről. Ügy véljük, erről kellett volna beszélni a város kulturális élete kapcsán és arról, hogy az ünnepségek milyen jelleget öltsenek. Koncepciójuk, távlati jellegük u- gyanis körvonalazatlan és ennélfogva bizonytalan. Az előző években néhány képzőművészeti kiállítással is felhívták magukra a figyelmet, most ez is hiányzott a műsorbői.

Rebesgették néhányan, hogy a szervező bizottságnak rövid idő állt rendelkezésére az ünnepségek előtt, és hogy deus ex machina az égből kapták az időpontokat. Talán ezt Is meghatározhatnák, hiszen ezáltal nemcsak az ünnepségek válhatnának biztosabbakká, kör- vonalazottabbakká. hanem a város is jobban élne velük.

A szerény ünnepségek legszebb eseménye kétségkívül az ünnepi akadémia volt. Fellépett a Szenei Kilencéves Alapfokú Iskola gyermekkórusa, a galántai Kodály Kórus, a sza- valőverseny két győztese. Nagy Anna és Hollósl Erzsébet, valamint Gálán Géza színművész és a budapesti Egyetemi Színpad kis előadócsoportja. Az 6 műsorukhoz kapcsolódott Czi- ne Mihály egyetemi docens előadása.

Hazai vonatkozásban Gálán Géza kis irodalmi összeállítása (Utasi József — Petőfi Sándor — Utasi József) vonta magára a figyelmet, és a két kórust is .szívesen hallagatták a szen- ciek.

Az egyetemi színpad előadócsoportjának műsora Tompa László romániai magyar színművész előadóestjére épült. Csengery Adrién énekesnő. Kecskés András lantművész és Sallai Imre Máté block-fleute játéka társult az előadáshoz. Előző este Vereknyén lépett fel ez a kis csoport, ott is nagy figyelemmel kísérték a remek műsort, és nem kis tet- szényilvánltással ért véget. Két vonatkozásban érdekes odafigyelni erre a műsorra. Az első Tompa László válogatása (Az Egyetemi Színpadon Minálunk

vannak a fenyvesek címmel már hónapokon keresztül műsoron van) a másik vonatkozás: a társmüvészek milyen irodalmi és zenei anyaghoz nyúltak.

Tompa László Tudor ArghezI, Ady Endre, Szenei Molnár Albert, Bethlen Miklós, Misztőt- falusi Kis Miklós, Németh László, Apáczai Csere János, Mikes Kelemen, Ojfalvi Sándor, Kazinczy Ferenc, Csokonai V. Mihály, Bólyai János, Gaál Gábor, Tamási Áron, Tompa László, Salamon Ernő, AprIIy Lajos, Octavian Goga, Dsida Jenő müveiből válogatott, azaz a magyar irodalom régi, elfeledett és a ritkán olvasott és előadott irodalmi alkotásokból. Ugyanezt tette az énekesnő és a zeneművészek is, amikor nemcsak régi, korabeli hangszerekhez nyúltak, hanem várkapitányok énekes- könyvéből, balladákből, énekesénekekből, kesergőkből válogattak a műsorhoz. Véleményünk szerint ez figyelemre méltó, új jelenség — hadd említsem meg a nemrég Párizsban is nagy sikert aratott An- tikviszt együttes műsorát —, a magyar múlt félig vagy teljesen elfeledett, legjobb esetben is ritkán elökotort művek elevenednek itt meg nagy sikerrel. Százados voltuk ellenére is nagyon sok újat és szépet tudnak mondani. A mondanivalójuk időszerű, a nép szélesebb rétegeihez is szólnak, és ei sem elvetendő kérdés, ha a mi irodalmi színpadaink műsoraira gondolunk. Hazai vonatkozásban is volna mit műsorra tűzni: Tinódi Lantos Sebestyén, Balassi Bálint. Rimay János, Szenei Molnár Albert. Amadé László műveire gondolok. Ilyen szempontból érdekes lenne jobban odafigyelni az Irodalmi Szemle hátsó oldalán közölt sorozatra, amelyet Ozswald Árpád szerkeszt. — Egyszóval feleleveníteni a múltat, élővé tenni.

Ha valakiben esetleg kételyek támadnak, és arra gondolna, hogy főleg zenei téren nem tudnánk minősíthető színvonalat biztosítani, okvetlen gondoljon a járási székhelyeken és kisvárosokban működő színvonalas zenei iskolákra, a zenei érettségizőkre, akikről eddig nem sokat hallottunk, de akik elég nagy szerepet játszanak az ország zenei életében. Ogy véljük, nagyon hasznosan kiegészítenék a középiskolák munkáját, az Irodalmi színpadok pedig új színnel, lehetőséggel gazdagodnának.

Előzetesként nem lenne hasztalan, ha a Jőkai-napok rendező bizottsága vagy akár néhány középiskola meghívná Tompa László előadóművészt egy fellépésre, hiszen szívesen, akár bérmentesen Is eljönne (személyes beszélgetésünk folyamán már többször említette ezt), ha hívnák.

(Né)

A könyvkiáilílás margójára

Ha kiállltásröl esik sző, beszámednek röU. értékelik, bírálják vagy éppenséggel dicsérik a kiállított műveket, a bemutatkozó művészt.

Az írás hitelét, állításait csak néhány olvasó, szerencsésebb tárlatlátogató ellenőrizheti. A királyhelmecl, az Ipolysági újságolvasó ritkán veszi és veheti azt a fáradságot, hogy maga Is Pozsonyba. Du- naszerdahelyre. Komáromba vagy akár Kassára utazzon megtekinteni a kiállítást. Most az egyszer azonban nincs így! Amikor az ünnepi kbnyvhónap alkalmából megrendezett könyv- és egyéb nyomdatermékek kiSllItásáröl (seregszOTiléjéröI) szólunk, bízhatunk abban, hogy a bemutatott könyvek, újságok, folyóiratok nagy többségét Ismeri az olvasó és alkalomadtán újra találkozik velük. Tudatosan vagy tudat alatt ellenőrzi és ellenórizhéti állításainkat.

Az első. ami szembetűnő és számunkra rendkívül örvendetes, hogy az idei kiállításon első ízben vagyunk — legalább részben — önállóan jelen. A Madécö Könyv- és Lapkiadó az 1969-es év elejére ön- áMósult, és így ez a tárlat az első összefüggő eröpröbája Is. Önkéntelenül adódik a kérdés, mil.yen az eredmény, megállja-e a helyét a többi már beiutott kiadó között. Ogy tűnik, hogy igen. £6t! Az idei év nemcsak az önállósulás első éve volt, hanem egy minőségi változásé is. Hátra van még a — már régen esedékes — kiadói munkáról és a vele összefüggő Irodalompolitikárő! szőlő vita. Az eredmény tehát még nem teljes, de Így Is látható, hogy az Önállósulás kedvező. A figyelmes iátogatő bizonyára észrevette az 1969- es év és a korábbi évek terméseinek grafikai jellege közti különbséget. Az utóbbi év termése határozott és modern képzőművészeti nyelvezetről tanúskodik. A korábbi görcsös, makacsul realista és komor hangulatú könyvek borítólapjai háttérbe szorultak. Jó érzés nyugtázni, hogy néhány könyvével a kiadó nemcsak elbírja az öszszehasonlítást más kiadókkal, hanem maga Is sajátos, önálló Ízt hozott a kiállított könyvek világába. Elsősorban a csehszlovákiai magyar költők sorozatszerO, azonos formátumú, azonos grafikai elrendezésű versesköteteiröl van sző. Gál Sándor. Tóth Elemér. Batta György versesköteteinek külső nyomdatechnikai, grafikai, tipográfiai — könyvművészeti — formáját minden kisebbségi érzés nélkül összehasonlíthatjuk a hasonló küldetésű. azonos jellegű kiadványokkal. A sorozat Kopőcs Tibor képszerkesztői munkáját és ízlését dicséri. Ugyancsak jó érzés volt látni Duba Gyula Szabadesés, valamint Norbert Fr.vd őserdő című kikiyvét. De nemcsak ez a két könyv érdemei figyelmet, hanem Fábry Zoltán Stőszi délelőttök, Dal- los István A Híd vallomása és Rudolf Sloboda A borotva című könyve is.

Figyelmesen végignéztük a könyv- és egyéb nyomdatermékek Idei kiállítását, és egy másik közismert, de nem eléggé tudatosított tényt is megfigyelhettük: bár csak a Madách Könyv- és Lapkiadó könyvel rendelkeznek önállő vállalati cégtáblával, de más kiadö termése között Is találunk magyar könyveket és egyéb kiadványokat. Találtunk magyar kiadványokat szlovák nyelvű ídadöktöl, sőt a Práca és Kartotgráfia könyvel és folyóiratai között is. így nem hiányoztak a politikai, mezőgazdasági, pedagógiai művek sem, amelyek publikálása nem a Madách Könyv- és Lapkiadó hatáskörébe tartozik. Tehát 8 magyar könyv- és lapkiadás nemcsak a magyar szervek, hanem más, tématikailag azonos küldetésű szlovák' kiadók feladata Is.

Hasznos lenne a kiállított magyar kiadványokat a kiállítás befejezése után összecsomagolni és kiállítani Komáromban az idei Jőkai- napokon. Ezáltal mód nyílna a könyvek nemcsak technikai és külle- mi, hanem belső, tartalmi megszemlélésére is. Módfelett érdekes lenne megvizsgálni, hogy az élvétve fel-felbukkanő kiadványok milyen képet mutatnak ha egy „karámba" zárjuk őket — vajon nem foghljas-e az összkép Azt hiszem, a húsz. Illetve huszonötéves múlt nemcsak módot ad erre, hanem kötelez Is az önvizsgálatra. Ha így együtt látnánk a kiadványokat, bizonyára olyan összefüggések is föi- bukkanának, amelyeket most még eltakar a szétszórtság.

NÉMETH ISTVÄN

Latinovits Zoltán

Latinovits Zoltán művészportréjának megrajzolása vagy eg.vszerO, vagy nehéz feladat.

A magyar színház, film és tévéközönségnek népes és egyre szaporodőbb tábora megelégszik és tökéletesen egyetért ezzel a rövid, egyértelmű jellemzéssel: Latinovits kitűnő színész, és ehhez nem tér kétség.

Sokak viszont mindenáron vitatkozni akarnak azon, jő-e, vagy sem Latinovits játéka. Egyértelműen nem merik elvetni a színészi játéknak ezt a formáját, mondhatnám, a színészi vérnek ilyen összetételét, mint az övé. Szerintem ennél tökéletesebb elismerést színész nem Is kívánhat magának. Bejutni a közönség köztudatába s nem beskatulyáződni egy bizonyos polcon, hanem állandóan újat hozni — nagy siker. Mert miről is van sző tulajdonképpen? Semmi egyébről, mint egyszerűen felejthetetlen alakításokról, felejthetetlen remek alakítások hosszú soráról — színpadon, filmvásznon, képernyőn egyaránt.

Latinovitb művészetének legerősebb fegyvere, hogy a seregnyi kitűnő magyar színész között olyan sajátos, egyéni helyet foglal el, amelyhez hasonlót rajta kivül aenki más. Ezzel nem

azt akarom mondani, hogy a magyar színművészetnek nincsenek kitűnő iellemszínészel, egyéniségei és univerzális képességű tehetségei, hanem azt, hogy egyetlen színész sem él úgy, olyanformán a közönség tudatában, mint éppen ő. Hogy hogyan? Izgalmasan.

Latinovitsra „oda kell figyelni". Velem már az is előfordult, hogy ültem a Vígszínház nézőterén, a színpadon zajlott az előadás, a IV. Henriket játszották, s egymás után többször — ha szabad fgy mondanom — felriadtam arra, hogy nem is az előadást figyelem, hanem Latinovits lenyűgöző játékát. A címszerepet alakította.

Ezt az észrevételt csupán saját nevemben mondhatom, s elárulni is csak azért merem, mert hiszek az emotlv színházban, pontosabban csak abban hiszek; s hogy egy előadás teljesítl-e az „emőclószolgáltatás“ küldetését, az nem csupán a szerzőnek, hanem a színészeknek, rendezőknek is tulajdonítom.

Latinovits Zoltán eddigi alakításai olyan színészi pályát rajzoltak, amely nagyon egyéni pályája a magyar szfnművészet- nek. Latinovits olyan színész, amilyennek indult. Ezt egyértelműen csakis a védelmére mondom.

Csupán teltáii szempontból Is nehéz és hosszú lenne felsorolni színpadi alakításait, fllmszerepeit. Gondolom, ez felesleges, mert aki látta azokat, az biztosan odafigyelt.

Latinovits Zoltán a közelmúltban kapta meg a magyar filmkritikusok díját KESZELl FERENC

A Bánk báti eimszerupében Béres Ilonával