Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1970-03-17 / 11. szám
új ifjúság 5 B A komáromi hajógyárban a napokban ünnepélyesen vízre bocsátották a Szovjetunió számára gyártott 300. hajót. A 2700 tonna vízkiszorítású teherszállító hajó a Lenini Szikra nevet kapta. A komáromi hajógyárban eddig 104 vontatóhajót, 50 személyhajót, 121 teherszállító hajót és 15 hűtőberendezéssel ellátott hajót készítettek a Szovjetunió számára. A Szovjetunió a gyár legnagyobb üzleti partnere, az idén is további 19 hajót rendelt Komáromban. A vízi járművet a város felszabadításának 25. évfordulója alkalmából bocsátották vízre. FELTÁMAD A HAJÓGYÁR Aki először lép be a komáromi hajógyár hatalmas szerelőcsarnokaiba, törpének, vagy még pontosabban szólva, szinte senkinek érzi magát. Az ott levő za] túlhaladja a megengedett decibelfokozatokat. Az ember nézi a nyüzsgést, a nehéz vaslemezeket szállító futódarukat, és sokszor arra gondol, hogy bábeli zűrzavar uralkodik itt, és nincs Isten, aki el tudna igazodni... Pedig az emberek eligazodnak. Vannak szakképzett mestereik, akik Irányitják őket, és ott van a kezükben a fénymásolással sokszorosított tervjraz, a zajra pedig fittyet hánynak. Meg lehet ezt is szokni. Pár percnyi szemlélődés után rájön az ember, hogy a „gépezet“ óramű pontosággal dolgozik. Mindenki tudja: hol, mikor, mit kell csinálnia. Pedig nem egyszerű dolog, mert míg az egyik hajó cslllogva-ragyog- va ring az üzemi kikötőben a vizen, és az újdonsült kapitány indító jeladására vár, addig az első Ozemrészlegen a soron következő tizedik vagy tizenkettedik hajó alapozási műveleteit kezdik meg. A másik munkacsarnokban már többet látni a hajóból, a harmadikban lassan ..összeállnak“ a bordák, a további munkahelyeken a kűl- héjleraezek; majd a vízi próbák következnek, és ezután egy speciális hajólilt (az öregek sólyakocsinak hívják) a vízre bocsátja a hajót. Ez mindig kisebb ünnepet jelent az üzemben. A komáromi hajógyárban már rengeteg úszómüvet készítettek, egy kisebb tengert be lehetne népesíteni velük, de a hajóleeresztés még ma is eseménynek számit. A komáromiak ,,.az -űztmet csak úgy hívjék, hogy a „gyér“. Több gyár la van a városban, de ez a jelző csak a hajógyárat illeti. A többi az csak Sta- vobyt, Hydrostav, Pozemné, OSP, de a „gyár“ kizárólag a hajógyár. A gyár az emberek második otthona. Sokszor szidják, átkozzák, hogy süllyedne el, hogy a mennykő csapjon bele, de mégis szeretik. A komáromi hajógyár nemrég ünnepelte fennállásának 70. évfordulóját. Az az érdekes és figyelemre méltó ebben, hogy ha az emberek vagy a gyártmányok érnek meg ennyi évet, megöregszenek — ez az üzem pedig megfiatalodott! Évről évre korszerűsítették, ma a legmodernebb gyár Közép-Eurőpá- ban. Automatizált és a hajózás legmagasabb követelményeit Is kielégítő úszóműveket gyártanak benne. Átépítették a hajóleeresztő tierendezést, az üzemi kikötőben a legkorszerűbb emelőgépeket használják, és a hajógyártáson kívül még autóutánfutók készítésével is kísérleteznek. A gyárat Itt-ott már „eltemető*’, fejlődését, életképességét kétségbevonó, gazdasági e- redményelt lekicsinylő nézetek ma már nem aktuálisak. Az egyes munkacsoportok formallzmusmentes, konkrét intézkedéseket tartalmazó szocialista munkavállalásokat tettek. Minden üzemrészleg és alakulat dolgozója három rendkívüli műszakot dolgozik le, részben semmilyen, részben pedig minimális anyagi ellenszolgáltatásért. Ugyancsak rendkívüli ihűszakok keretében 75 műszaki dolgozó megközelítőleg 1000 métermázsa vashulladékot gyűjtött össze. A szerelőcsarnokban kemény kalapácsütések közepette alakul, formálódik a gyár jelenkori történelme. Az eredmények arra engednek következtetni, hogy nem azoknak lesz igazuk, akik időnap előtt le akarták tenni a fegyvert, hanem a- zoknak, akik a nehéz Időkben is megőrizték higgadtságukat és tudtak cselekedni, ha cselekvésre szólított az idő. KOMLOSI LAJOS A külföldön uásárolt modern, szimmetrikusan dolgozó, elektromos agy által Irányított lemez- üágó berendezés a komáromi hafógyárban egyszerre több igényes műoeletet végez el. Karol VlCko felvétele FÉL ÉVSZÁZAD A SZÍNPADON JiibiÜl a Szlovik Nemzati Színház. Fél évszázaddal ezelőtt alakult — e«jy olyan fővárosban, amely abban az időben Európa legfiatalabb fővárosa volt. Olgs Borodácová-Országhová — a Szlovák Nemzeti Szinház legrégibb tagja fgy emlékezik vissza a fél évszázaddal ezelőtti Időkre: ,.1920- ban Prágában tartózkodtam. Tudomást szereztem arről. hogy a prágai konzervatóriumon felvételi vizsgák folynak. Felkerestem Kvapil minisztert, akitől engedélyt kaptam, hogy felvételi próbát tegyek » konzervatóriumon. Magam is nagyon ■nogleiiödlem — de ez a felvételi szerencsésen sikerűit. Apám szinte elszomorodott, mikor mindezt megludta, s Így szólt; ..Hát te elhiszed, hogy itt valaha Is lesz Szlovák Nemzeti Színház?“ Olga Dorodáéová-Országhová tényleg blrx>tt benne, s mert nem volt egvodlil. rajta kívül még sokan hittek, s ami ennél fontosabb, akartak — megnyílt a Szlovák NemzattI Színház. Félévszázaddal ezelőtt történt. .A szlovák kul- túni, a szlovák nép egyik legjelentősebb hőnap- ia volt 102(1 márciusa. Az eg.ykori pres.sburgi Opera épUIett 1888-ban épUlt. Falai közt zajló kuiturális eseményeknek sa.jmis semmi közük sem volt a szlovák néphez, a szlovák kultúrához. Béesi. budapesti vendégegyüttesek jártak oda szerepelni, s a pressburgi Opera legjelentősebb eseményeinek ezek a fellépések s/ámitottak. \ pressburgi Opera tagjai és vendégművészei nevetségesnek tartották a kezdeményezők azon Igyekezeté', hogy önálló Szlovák Nemzeti Színházat akarnak aiapltani. Mert a tényleges valóság bizony az volt, hogy abban az időben csupán nyolc szlovák színésszel „bővelkedett“ a város. S ezért Is azámitott nagy meglepetésnek, s a szlovák kultúra történelmében nagy eseménynek, amikor ötven évvel ezelőtt először felgördült a Szlovák Nemzeti Színház függönye. A tneg- nyltö díszelőadás Smetana Csők című operája volt. Másnap a MarySát mutatták be. majd harJozef Krőner — Capek: A fehér kör című szín- műben. A Szlovák Nemzeti Színház egyik legfiatalabb s egyik legtehetségesebb művésznője: Emília ya- ááryová madnap a könnyű műfaj kedvelői részére a Maharadzsa szeretője című operett került bemutatásra. Mindhárom a Szlovák Nemzeti Színház bemutatójaként szerepelt, de a Kelet-csehországi Színház vendégművészeinek előadásában. Azután a színház egyre önáilöbb lett, s bizony ez az önállósulás nem a legideálisabb körülmények között zajlott le. S közben eltelt ötven esztendő. S ma olyan színházunk van. amelyet méltán I^et európai rangú színháznak nevezni. Az eltelt — ebből a szempontból rendkívül rövidnek tekinthető — fél évszázad alatt kitűnő és nem Is kevés bemutatóval Jellegzetes szlovák szlnházkultúrát és közönséget teremtett. Sok tehetséges színészt nevelt; Jozef Krőner. Karol Machaita, Mária Kráfo- vicová, Stefan Kvfetik, Magda Vaááryová. Ctibor FUélk, Ladislav Chudik és még sokan mások, és nem beszélve az idősebb generációról. Martin Gregorröl, Andrej Bagarröl. Zaeharről és a tőb- biekről. Mert az az igazság, hogy Szlovákia régen és most is sok rátermett színésszel büszkélkedhet. S ma ezek a tehetségek nem csupán természetadta adottságaikat, hanem a szlovák szfnművészeti főiskolán szerzett tudásukat Is ér- vén,yesltUc a színpadon. S ma Szlovákia már egy teljesen önállö, módfelett érdekes és sajátos színházkultúrával, drunaturgiával büszkélkedhet. Peter Karvaá. Ivan Bukovőan. s az Idősebb ge- neráciőböl Ivan Stodola, Hvlezdoslav. Tajovsky színművei a szlovák szinházkultúra, s drámairodalom erejét, nagyságát igazolják. S a ha.jd.m idegen szerzők müveire utalt szlovák opera is bnállösult; Sucbon, Cikker operái számban, művészi értékben, szlnrevitelben ezt tökéletesen igazolják.-0.A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa után a Szlovák Nemzeti Szíhháí rohamos fejlődésnek Indult, s valóban a müvé- szat igazi otthonává vált. A színház mindkét drámai színpadának, mind a Hviezdoslav Színháznak. mind a Kis Színpadnak kapui kitárultak a hazai és külföldi klasszikus és modern művek előtt: Shakespeare. Capek. VISűovsky, Csehov, Brecht, Schiller, Moliére, Goldoni, Karvas, Topol. Hochhuth, Mrofek. Már ezek a nevek Is sokat mondanak. Színészek, szerzők, rendezők nevei, darabcl- mek és tapsok. Nagy tapsok, nagy elismerések — ötven évwi keresztül. A nyitrat járás magyar szigetének a felső határán, úgy is mondhatnánk, az isten háta mögött fekszik Lédec község. Ebben a talán ezerkétszáz leiket számláló községben él az ország egyik legjobb népi könyvtárosa, akt a járási és kerületi kitüntetések után országos kitüntetést is kapott: és aki nőm azért könyvtáros, mert talán néhány fillért juttat érte az állam, hanem mert égi tűzzel áldották meg — már ami a könyvtárhoz való viszonyát illeti. Csallóközcsütörtökből származik, és ez a két község épp olyan messze esik egymástól, mint amilyen messze van Csallóköztől a Zobor vidéke. Bár kis falucskáról van sző, a lakosság és a helyi vezetők példás összefogásával a kocsma, a nemzeti bizottság épületén kívül kiharcolták az új művelődési otthont, az iskola és a ta- nltöi lakások felépítését is. — Az ország egyik legjobb könyvtárosává válni nem volt könnyű még' Lédecen sem?! — Hát bizony nem! Amikor átvettem a könyvtárat, a könyvek nagy része a hnb padlásán porosodott, és nem is volt mit közülük kiválasztani. A 450 könyv hetven százaléka szlovák nyelvű és az a harminc százaléknyi magyar könyv is majdnem hasznavehetetlen volt. Az ellenőrzés és kiselejtezés után alig maradt könyv. — Eb most? — A könyvtár könyvállománya és berendezése együtt 38 443 koronát ér. — Mit jelent az, hogy könyv- állománya és berendezése? — Évente körülbelül 1100- 1200 koronát kapunk a nemzeti bizottségtöl, ezért mind könyvet vásárolunk. De ez 1938-től, még ha bőven is számoljuk, csak 14 000-16 000 koronát jelentene, márpedig a ml könyvtárunknak egyszer Ilyen nagy az értéke. — Hogyan érte ezt el? — Minden tömegszeívezet- ben dolgoztam, és amikor valamilyen könyvet meg akartam venni, akkor az ö segítségüket is kértem. Például megtudtuk, hogy a nyltrai antikváriumba bevitte valaki a Magyar nemzet történelme című nagy munkát, és olcsón megvehető. MegkérA könyvtáros lem a szövetkezet és a Cse- madok vezetőit, és az ő anyagi támogatásukkal megvehettük a könyveket. — Moaidana valamit a kitüntetéseiről is? — Többször jártak Itt nálam ellenőrzésen, voltam Iskolázáson, szemináriumon, és aztán kitüntettek a járásban. Oklevelet és egy szép könyvet kaptam. No meg kedvet ahhoz. h(^y most már jelentkezzem a könyvtársorok „versenyébe“. Ez megtörtént, és az eredmény sem maradt el. Megkaptam a kerületi kitüntetést, némi pénzt a könyvállomány gazdagításéra és valami kis személyi jutalmat is. Evéssel nö az étvágy — a- hogy ezt mondani szokás —, és én még jobbah igyekeztem. Ekkor átadták az Ú1 művelődési otthont, helyiségeket kaptam, még Jobban ment a munka. És jött az országos kitüntetés, a- meüyel 13 000 korona pénzjutalom is járt. Ebből van a könyvtár vagyonának másik fele. — Tehát ön nemcsak dolgozója, vezetője a könyvtárnak, hanem egyben tulajdonképpeni gazdája is? — Ebben van valami Igazság, mert én takarítok, én fűtök — szóval, ami jön. — De a könyvtárban én nemcsak könyveket Iátok, hanem biliárdasztalt. társasjátékokat, mintha klubban lennék. — Igen, még a szőnyegeket, bútort Is hozzávehet!, mert azt is ebből a pénzből vettük. — De miért nem inkább könyveket vásárolt? Nincs talán megfelelő választék? —Bér a könyvekkel némi probléma van, de nem ezért döntöttem így, hanem mert vasárnap délután kölcsönzőm a könyveket, és Ilyenkor nem egyenként jönnek az olvasók, hanem csoportosan. Fennáll az a veszély, hogy esetleg unatkozni fognak az olvasók, mfq én egyenként elintézem kérésüket. Ezért döntöttem úgy. hogy pl. társasjátékokét, szőnyeget, asztalokat veszek. Így észre sem veszik, hogy akár egy örát is kénytelenek várni. Szeretnek is a könyvtárba járni. — Hány olvasója van a könyvtárnak? — Jelenleg 3S5-en vannak, de volt idő. amikor majdnem 400- an jártak. — Azt mondta az előbb, hogy a könyvekkel van nemi probléma, és hogy nem lehet megkapni minden könyvet. Hogyan oldja meg ilyenkor a dolgokat? — Nemcsak Nyitrán vá.sáro- lok, hanem Pozsonyban és az idegen nyelvű könyvesboltokban is. Azt hiszem, hogy ebből a néhány válaszból Is látható, hogy Latika Istvánná valóban mestere a maga másodícglalkozá- sának. (n)
