Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1970-03-10 / 10. szám
új ifjúság 9 Albmii Maltz: A TEJ ZAIA jÖZSEF versei Karfánál fogva, durván fogta meg a gyereket, és behúzta a kapualfba. — A zacskót persze elfeleftetíedl A legfontosabbat feleltetted ell Hogy bízzam meg benned, hogy fól csinálod végig, ha a zacskót Is elfelefíed? — De hiszen el se feleltettem, apa — szóh a kisfiú. — Hát nem itt, a zsebemben van?! Csak éppen nem gondoltam arra, hogy ezt külön is meg kell mondanom. — Mindent el kell mondanod. Nyugodtnak kell lennem afelől, hogy ktigazoasz. Na, csináld mari A kisfiú kihúzta zsebéből a gyűrött papírzacskót, kisimította és beléje fújt. — Mit csinálsz azután? — Ott, azt, átellenben. — A zöldet? ■— Nem... a mellette levőt. — Miért nem a zöldet? — fal, istenem, értsd meg, apa, hisz mindent tudok — tfl- lakozott a kisiiú. — Nem kell újra felmondanom. — Ha nem teszed, nyomban hazamegyUnk. — Mert a zöld háznál csak az olcUdkapuíg megy, a másikat pedig egészen megkerült. Istenem, ne félj apa, jól fogom csinálni. — Tudom — mondta a férfi. — De semmit sem szabad kockáztatnunk. Hideg a kezed? — Nem nagyon. — Vedd a zacskót p hónod alá. A férfi vastag, vdeNs tenyere közé vette, is Óvatosan dór- zsblgette a kisfiú keskeny, fehér kezét. — fis azután? — Ha a ház mögött van, odarohanok, és elkapok egy üveget. Beteszem a zacskóba és elfutok a másik irányba. — Elfutsz? — Nem, csak kényelmesen megyek. — fis ha meglát, és utánad ered, akkor persze elszaladisz, ugye? — Nem, nyugodtan megyek tovább. Hagyom, hadd fogfon meg, és akkor bőgni kezdek. — De tudsz? Biztosan tudsz? — Persze. Eleget gyakoroltam... még fény is igaznak hitte — nevetett a kisfiú. — Azt hitte, hogy alaposan elnáspángoltatok. — Pszt... ne olyan hangosan! — Már elég meleg a kezem, apa. — Dugd szépen a zsebedbe, addig én fogom a zacskót... És mi történik, ha elkap? — Én csak bőgők. Akkor odafössz te, és azt mondod, hogy szegény gyerek vagyok, hogy te ismersz, szegény gyerek vagyok... — Pszt... — a férfi kezével fogta be a gyerek száját. — jón valaki... Tegyél úgy, mintha a szemedbe repült volna valami. A kisfiú félszemét körbe forgatta, a másikat előre meresztette, míg apja fOléje hafolt, mintha vtzsgálgatná. Egy hajléktalan botortkált el mellettük, maga elé meredve a hófúvásban, feje zsákrongyokba csavarva. „Ennél még mi Is jobb helyzetben vagyunk“ — gondolta a férfi. Mindketten utána bámultak, miglen a hó el nem takarta. ~ Mintha most még veszeítebben havazna — suttogta a kisfiú. — A tejesember nem is láthat meg odaátról. Több üveget is elcsenhetnék. — Egy elég. Tehát mi jón azután, amikor azt mondom, hogy ismerlek? — Akkor azt mondod, hogy szegény gyerek vagyok, az a- nyam beteg, és érte tettem ezt... Azt mondod, hogy ha futnt enged, te gondoskodsz arról, hogy soha többé ne tegyem... Ez minden, ugye, apa? — Ez minden. — A férfi felsóhajtott, bajuszát simogatva. — Éhes vagy? — Csak egy kicsit. — Ne törődj vele — mondta a férfi, és megszorította a gyerek karfát. — Én Is éhes vagyok. Köpj egyet, és ütOgesd a hasadat. Így, A hóra sercintett, és a testét ütögette. —< így csinálj. A kisfiú utánacstnáíía. Mindketten nevettek, — Tehát most degeszre zabáltad magad — oktatta ki az apja. — Persze. Két tojást szürcsOitem fel, és nagy adag kását gyúrtam le. — No, mire hazafOoünk, lesz Is valami. A férfi dermedten roskadt magából — Itt a teleskocsit Fogd a zacskót! Amíg nem szólok, ki ne menj! — Ne félj, megcsinálom. — A gyerek arca kipirult az izgalomtól. — Meglátod, jól csinálom. Már almát is csentem egyszer. ( — Várj, még valami. Ha bármi balul sikerülne, jól figyelj, hogy én mit mondok. Ha azt mondom: „Fuss!“, akkor elfutsz. Elfutsz, és nem törődsz azzal, hogy én mit csinálok. Megértetted? — Igen. — Bármi is történjék velem... Megértetted? — Igen. A tejeskocsi lassan közeledett a sarok mögül. A férfi és a kisfiú összekupcrodott a kapu mélyén. A tejesember eltűnt a ház mögött. A fiú most kirohant, felkapaszkodott a bakra, és benyúlt a kocsi belsejébe. „Sokáig tart“ — gondolta a férfi. — Orlsten, de sokáig csinálja..." ' A kisfiú vtsszaugrott a lágy hóba. A tejesüveget a zacskóba dugta, és gyors léptekkel ment végig az utcán. A tejesember éppen akkor fott visszafelé a Járdán. A férfi utána nézett, míg be nem ment a következő házba. Kész. Minden rendben. A gyerek biztonságban van. A férfi végigsimított bajuszán, nagyot nyelt, és felsóhajtott, majd elindult a kisfiú után. A gyerek a közeli háztömbnél várta, ragyogó arccal. — No látod. Ugye, hogy megcsináltam? — Igen, kisfiam. Nagyszerű — válaszolta az apa és megsimogatta a gyerek fejét. — Add ide, viszem én. — Elbírom én ts. — fól van. — Istenem, milyen egyszerű ts volt ez, apai Igazán emelhettem volna még egyet. — Hol futva, hol csúszkálva követte apját a lágy hóban. — Szabad holnap kettőt vennem, apus? Megengeded? Á férfi nem válaszolt. — Te. apust — húzogatta a férfi karját a gyerek. — Mi az? — Szabad-e? — Mit szabad-e? ■— Hiszen éppen most mondtam. — Nem figyeltem oda. — Szabad holnap kettőt vennem? Ugyanolyan könnyű. Megkaparintok kettőt, jó? — Nem. — 0, de amikor úgy szeretném. — Nem. Hallgatagon siettek tovább. — Hej, ha ezt elmesélhetném a fiúknakl — sóhajtott a gyerek. — Ha valakinek Is csak egy szót szólsz — mondta a férfi, útközben megállva —, kitekerem a nyakadatt A nyakadat tekerem ki, megértetted? — Persze hogy megértettem. Senkinek sem szólok. Csak éppen jó lenne. — Ez lopás — mondta a férfi. — Lopás. Tovább siettek lehajtott fejjel, szembe a hófúvással. — Nedves a lábad? Kicsit. — Ha munkát kapok, sárotpőt veszek neked. Mit sárcipOtI Csizmát, magas szárú csizmát. Annyit futkoshatsz vele a hóban, amennyit akarsz, mégsem lesz nedves a lábad. — Talán a jótékonysági egylet adna — vélte a fiú. — Igen, talán. Már megkérdeztem. Meg kell kérdeznem újra... — Nem félek a nedves lábtól.„ A férfi váratlanul megállt. — Ugye tudod, hogy a lopás nem heyles dolog? — Persze hogy tudom, apa. — Azt ts tudod, hogy csakis a nővéred miatt tettük? — Persze hogy tudom. — Még soha életemben nem loptam — mondta a férfi. — Világé letemben keményen dolgoztam. Rendes munkásember vagyok. Mindig előteremtettem mindent. Az anyádat is megkérdezheted. — Az istenért apa, ne vedd annyira a szívedre — szólalt meg a /clsflú. — Egészen biztos, hogy belőlem nem lesz tolvaj. Tudom, hogy a lopás nem helyes dolog. — Az előbb mondtad, hogy almát loptál. — Igen, apa, az ember néha mégiscsak megkívánja, ugye? — Hm, igen, tudom. — De többé nem lopok. Nagy és erős akarok lenni, és mindig dolgozni. Igazán, apa. A férfi lenézett gyermekének arcába. „Fogsz a fenér — gondolta magában. „A te korodban egy fejjel voltam magosabb nálad. Szegény kis ördög, dehogyis hagynak neked sok helyet, hogy felnőjél...'' — Fázom, apa — szólalt meg a kisfiú. Lassan mentek tovább, a friss, fehér havat taposva. Mihállyal szeretnék IsfVÓn* — SzláviW beszélni. •- Most nem tudom Idehlvni, de elére megnsondom, hogyha karam- bolrél van azé, ml caak a jövő hónapban tudjuk fogadni a kocsit. — ö keresett engem. — Miért nem tetaillí szólni, hogy ismerősök? Hát ml baja annak a kocajnak? — Nincs sző karamboirői. Most jöttem haza, és egy cédulára Szlá- vik Mihály neve volt falirva, meg a telefonazám. — Akkor tessék húsz perc múlva fölhívni, mert az egész laka- toamúhely ebédelni van, — Szlávik Mihállyal szeretnék beszélni. — Mindjárt szólok neki. — Itt Szlávik Mihály. — Maga hagyta meg nekam a teletonszámát? — Én voltam bátor, mart szerettem volna megUévciezni valamit, — Tessék. — Ugye ön fordította Truman Capote című regényét? — A' „Más hangok, más szobákat“ én fordítottam. Olvasta? — Olvastam és nagyon tetszett nekem, de van egy észrevételem. Azt szeretném tudni, hogy ebben a regényben mlírt beszélnek másképpen a négerek, mint a többi emberek? — Misképpen beszilnak?. Egy lelkiismeretes olvasó — Ogy baezélnak, mint a kül- földlak. Csak szeretnék tisztán látni, azért kíváncsiskodom. — Réndik valami. Nézze kérem, én három évvel ezelőtt fordítottam ezt 8 könyvet, egy Ideáit kiment már a fejemből a dolog, de emlékszem például egy néger cselédlányra, akinek vágás van a nyakin. Őrá gondol? — őrá Is. — Hát akkor ninigodjék meg. kérem. Arra ugyanis egészen tisztán emlékszem, hogy ez a lány az eredeti szövegben is törve beszél angolul. — Ml az. hogy törve? — Törve, az törve. Vagy nem? — Nem egészen. Törve beszélünk egy idegen nyelvet, amelyet nem i61 ismerünk. Viszont az a- nyanyelvét is törve beszélheti valaki, ha például műveletlen vagy iskolázatlan, vagy korlátolt. De ez két különböző dolog. — Hogy bészél például az a néger lány? — Ogy beszél, mint egy külföldi, aki nem jól tud angolul. Nos- hát, én ezen akadtam fönn, és ezért bátorkodtam telefonálni. Hiszen a négerek ott élnek Amerikában, mindenki angolul beszél körülöttük, tehát az anyanyelvűk is angol, — Találkoztam én már néhány cigánnyal Is, aki itt él Magyarországon, és mégis, legalább olyan törve beszél magyarul, mint egy kölfadl. — Ez így nagyon szépen hangzik, de nem bizonyít semmit. A cigányoknak ugyanis van saját nyelvük. 8 négereknek viszont nincs. — Ebben, belátom, magánok igaza van. Nem is tudom, mit memd- jak. Szeretném, ha elhinné, hogy nagyon pontos fordító vagyok, e- gészen a bogarasságig. Azt is bátran elhiheti, hogy az a lány az eredeti szövegben is hibásan beszél angolul. Ráadásul a lektorok szöröl szóra ellenőrzik a fordítást... — A lektorok Is tévedhetnek. Tessék megnézni Hook Finnt! Ha nem tévedek, Karinthy fordította. Mindenesetre, a Huckleberry Finnben ügy beszél a néger, mint egy primitív és írástudatlan ember, nem pedig ügy, mint egy külföldi, aki hibásan beszél angolul. Vagy ez fordítói szempontba! mellékes? — Cfeöppet se mellékes, de a Huckleberry Finnt nem én fordítottam. Ráadásul, az egy száz évvel ezelőtti regény. — Bocsásson meg, de ez csak az én Igazamat bizonyltja. Száz év elmúltával a négerek inkább jobban tudhatnak angolul, mint rosz- szabbul. — Azt hiszem, ebben megint ma gának van Igaza. — Remélem, nem bántottam meg? — Sző sincs róla. Amit mondott, nagyon is elgondolkoztató. — íajnos, nem tudok angolul, nem nézhettem utána az eredetinek, pedig egy kicsit megütötték a szememet ezek a dialógusok. Csak azért hívtam föl telefonon, mert szeretek mindent tisztán látni. — Nagyon jöl tette, hogy föl hívott. — Most be kell fejeznem a beszélgetést. mert a garázsmester kopog az üvegen. Máskülönben nagyon jö volt a fordítás. — A viszonthallásra. — Minden jöt. Csak vetületed ismerik... Ne i3 keresd az örökös receptet, mely tanácsot ad: mikor, mit kell tenned. Onmagad vagy kérdés és felelet; mi volt, s mi lesz, belőled indul el, s a végtelenben találkozik benned. Te kötöd össze a két végletet, mert a jelen vagy, — határozhatatlan képletekben és egyenletekben, — több Ismeretlent hordozol magadban. Legbelsőbb éned föl nem ismerik, mert mindenki magához méreterget, % a hasonlat csak a véletlen műve; mély forradásoknak tisztaságát mentsd meg. Időzavar Sok a tervem, s a megvalösitás?,„ Nem sikerült még maradéktalan. A szörakozott sakkozó vagyok, kinek sűrűn időzavara van. Az élettel szimultánt játszom én, sok húzása ellenlépésre vár; de az Idő, ellenem szegül, s az érdekes táblákhoz nem jutok. Parányban a világ Kis öröm is öröm. Kis siker Is siker. Időben és térben, magunk erejében bízni kell, hinni kell. A gitár gazdájára vár... Tokjába zárva a gitár a szekrény tetején. Gazdája messzi-messzi jár, és nem jöhet, szegény. Gitár mellett alma vtrft, spanyol narancs kacag. Zenésze ott, a hangszer Itt, egyformán hallgatag. A lemezjátszót nosztatom, zeng a tüzes zene, s a rab gitár — ha jől hallom — együtt pendül vele. Gazdáját hívja mind a bűr, hallgatni nem akar; szólhasson szakadatlanul, és gyógyítson a dal.
