Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1970-03-10 / 10. szám

/

10

VIII.

— Na, jöjjön csak. Angyal — mondta Doris.

— Ejnye, de harcias a kicsike — csóválta a fejét jámborul Simon.

De azért engedett a felszólításnak és Doris odébb terelte egy kicsit az autótól. Ügy állt a kezében a fegyver, mintha világéletében ezzel foglalkozott volna. Megtartotta a biztonságos távolságot, ha Simon netán rá akarna ugrani.

De Angyal még egy utolsó lehetőséget kínált.

— Az este úgy vettem észre, meglehetősen szimpatikus vagyok magának, ha nem tartja úriemberhez méltatlannak, hogy megemlítem — mondta. — Nem lehetne inkább a tisztelt férjét eltenni láb alól, és akkor mi ketten egész jó kis véd- és dacszövetséget alkothatnánk?

A nó a fejét rázta.

— Nem a férjem. A bátyám. Csak ha dolgozunk, akkor adjuk ki magunkat házaspárnak. Üzletileg előnyösebb így. Nem mondom, az este valóban elég szimpatikus volt nekem, kedves Angyal, de az ajánlatát nem fogadhatom el.

— Őszintén fájlalom— mondta erre Simon.

Észrevette az asszony szeme villanását, s megneszelte háta mögött az alig hallható mozdulatot. Megper- diilt a sarkán, és meglátta, amint Sherman Inkier egy gumibotot emel a magasba, és éppen ütni készül. Angyal villámgyorsan a lezúduló gumibot mögé lépett és ugyanebben a pillanatban bal ökle akár a kalapács zúdult a másik férfi állára. Sherman minden valószínűség szerint már el is vesztette az eszméletét, mire egy jobbhorog a kocsihoz vágta, és szépen végigterítette a Cadillac széles hűtőjén.

Angyal visszafordult. Doris Inkier ebben a pillanatban sütötte el a revolvert. Csak az ütöszeg kattant, más nem történt.

Angyal udvariasan kivette a fegyvert a nő kezéből.

— Ezt kár volt csinálni, Doris — csóválta a fejét. — így aztán igazán ne számítson részvétemre. Lelőtt volna, mint egy kutyát, ha én nem vagyok annyira óvatos. — Matatott valamit a revolverén, aztán visszatette a tokba. — Tudta, hol tartom a fegyvert, úgyhogy én meg számítottam rá, hogy első dolga lesz elvenni, hát jóelőre kiszedtem a tölténytárat, még útközben — magyarázta a legteljesebb lelki nyugalommal.

Doris éktelenül csúnya dolgokat vagdosott a fejéhez, aztán a tíz körmével esett neki. Muszáj volt egy kicsit, csak úgy visszaké^ől megle- gyinteni, hogy egypár percre elhallgasson. Angyal nem akarta egészen tönkretenni Doris Inklerről alkotott kellemes emlékét.

Elvette a repülőjegyeket, de hagyott náluk valamennyi pénzt és az útlevelüket, mert különben elég nehéz lett voliM kilépniük a mexikói határon. Úgy érezte, ez valóban ángyát! cselekedet volt, de hát 6 már csak .jyen. Persze, azért még így sem túlságosan rózsásak az Inkler-cég e- sélyei.

Beszállt a Cadillacba és tovasuhant.

Vera Cruz határában megállt, lerántotta tiszteletreméltó bajszát, kikefélte hajából az ősz csíkokat, a sötét szemüveget zsebrevágta. Lassan hajtott tovább, míg a város fényei már egészen közelről látszottak. Egy

sötét téren leáWtottá a kocsit, kiemelte as értékes böröndöt és gyalogszerrel folytatta útját Hamarosan talált egy taxit, és a repülőtérre vitette magát, Ogy gondolta, nem érdemes megkockáztatni, hogy visszamenjen Mocambőba a kistáskájáért; ez a bórönd, itt a kezében, igazán e- legendő kárpótlást jelent Órájára nézett és megállapította, hogy kényelmesen eléri a repülőgépet.

Bemutatta jegyét, de nem adta le a bőröndöt Kicsit nagyobb volt mint az utasok szokásos légikofferja, de a tisztviselő túlságosan álmos volt hogysem ilyen apróságon megakadt volna a szeme. Angyal zavartalanul továbbjutott a kővetkező tisztviselőhöz, aki elkérte az útlevelét.

— Máris itthagy bennünket? — érdeklődött nyájasan Carlos Xavier kapitány.

— Ö, csak néhány napra — felelte emberfeletti önuralommal az Angyal. — Barátaim Havannában nászutaznak és kérték, hogy ugorjak át hozzájuk.

Xavier bólintott.

— Igen, Igen, de még annyi be- szélnlvalónk van. Jöjjön csak egy kicsit velem.

Karonfogta Angyalt, elvezette a vámtiszt pultja előtt, az egyenruhás tisztviselő szemeláttára, át az „Idegeneknek tilos a bejárat“ feliratú ajtón. egy sivár kis Irodába. Aztán becsukta az ajtót és Angyal bőröndjére mutatott.

— Tudja, hogy ha tovább megy, a vámtiszt kinyittatta volna a táskáját?

— Éppen azon tűnődtem, mennyiért volna hajlandó ettől eltekinteni — felelte Angyal —, mikor ön megszólított.

— Megengedi, hogy belepillantsak?

Simon az fröasztalra helyezte a

böröndöt, felkattintotta a zárat, de nem nyitotta ki. Hátralépett, és hagyta, hogy Xavier emelje fel a bőrönd fedelét, ö közben kigombolta a zakóját, és örült, hogy az, imént visz- szatette a revolverébe a tölténytárat

Xavier hosszan bámulta a bank- jegykötegeket.

— Ogy gondolom, ez az Enriquez testvéreké? — kérdezte végül.

— Csak volt — mondta nyugodtan Simon. — Saját jószántukból váltak meg tőle, egy hajórakomány áru fejében, amit ők fegyvernek és töltényeknek hittek.

— Szállította az Inkler-cég?

Most aztán Angyalon volt a bámulás sora.

— Honnan tudja?

— Mit gondol, miért vittem el magát az este a Larue étterembe? Mert tudtam, hogy Enriquezék ott vacsoráznak, és reméltem, hogy Inklerék ott próbálnak majd kapcsolatot teremteni velük. Ha nem teszik meg az egyik este, eWittem volna magát másnap egy másik étterembe, ahová ők mennek. Mit gondol, miért intézkedtem, hogy tartóztassák fel Inkier taxiját? Hogy közben mesélhessek magának Manuelröl és Pablőról. Mit gondol, miért hivattam el magamat később? Hogy kedvére szemlélhesse a fejleményeket, és határozhasson, hogyan cselekszik. Mit gondol, miért nem vesztettem magát szem elöl a- zőta sem? Még amikor a tengeren hajőkáztak, akkor is ott voltam a fejük felett egy helikopteren. Persze, ez sem boszorkányság, hogy most itt vagyok: első percben tudtam, hogy helyet foglaltattak a gépre. Legyen Inkább háláé nekem, ahelyett, hogy azon tűnődne, mikor húzza elő a revolverét.

— Elnézést — sóhajtott Angyal, és ernyedten a falnak támaszkodott.

— Mondtam én mindjárt, hogy nem vagyok mindennapi rendőr — folytatta Xavier. — A maguk rendőrsége értesített, hogy Inklerék itt vannak, és hogy mire számíthatunk tőlük. Bejártak már jőnéhány közép-amerikai országot, általában azzal a mesével ejtik át az elégedetlen elemeket, hogy kiváló összeköttetésekkel rendelkeznek Washingtonban. Ezért tudtam, hogy a két Enriquez ideális préda lesz a szemükben. Csak egy kis probléma volt: kötelességem megakadályozni, hogy Inklerék bárkit rászedjenek — viszont Manuel és Pablo érdekét sem hordoztam különösebben a szivemen. így aztán úgy é- reztem, hogy magát a gondviselés küldte. Bizonyos voltam abban, hogy rövid idő alatt megoldja a problémámat.

Simon arcára széles mosoly telepedett:

— No és, hogy tetszik önnek ez a megoldás?

— Igen sok pénz ez. — Xavier kapitány összevonta a szemöldökét. A

rendőrséghez azonban nem futott be semmiféle feljelentés, hogy valakitől is loptak volna ilyen összeget. És magát sem vádolja senki semmivel. Igazán nem tudom, hogyan akadályozhatnám meg, hogy elutazzék a bőröndjével. Másrészt viszont ne feledje azt sem, hogy nálunk a rendőrtiszteket igen rosszul fizetik. És az az érzésem, maga tartozik nekem valamivel. — Könnyedén kiemelt hat takaros zöld köteget, és elosztotta zsebeiben. — Szeretnék nyugállományba vonulni, és egy kis szállodát nyitni Fortinban.

Simon Templár mélyet lélegzett és felegyenesedett.

— Egyszer majd meglátogatom — mondta.

Xavier kapitány bekattintotta a táskát, Simon pedig felemelte. Xavier kinyitott egy másik ajtót — és Angyal ott találta magát a repülőtér betonpályáján. Közvetlen előtte, az első utasok már szálltak is be a gépbe. Vége

• I. Zs. Gut«: Mint leveléből kitönik, szereti a verseket. Járt néhány szavalóversenyen is, ahol sikerrel szerepelt. Ö- rülünk neki! Szükségünk van ugyanis minden irodalmat szerető, értő emberre... A versei egyelőre csupán slágeniténza- tok... Ha jő veraet akar Imi. tanulnia kelt. El kell mélyednie mondanivalójában...

• „16 éves“: Az lenne a legjobb, ha egyszer felkeresné szerkesztőségünket. A verseit természetesen hozza magával.

• „Jön a tavasz“: A vers, sűrítés; a vers, képes beszéd. Nemcsak látnia, hanem láttatnia is kell. Az ön verseiből a- zonban mindez még hiányzik. Tanuljon, olvasson sokat, s csak akkor vegyen kezébe tollat, ha nemcsak akar, hanem mondani is tud valamit. Jegyezze meg a flaubert-l tanítást: „Addig kell megfigyelni a legközönségesebb tárgyat Is, a- míg olyan vonást nem fedez föl benne, amit senki se látott még meg.“

• T. T. Perbenik: Versének és novellájának hibáját fiatalsága magyarázza. Egyelőre tanulásra bíztatjuk. Olvasson sokat! Idővel jelentkezzen újra.

• „Klväacsi“; Egyelőre csak annyit mondhatunk, hogy versel érdekesek. Ahhoz, hogy a- laposabb elemzésbe bocsátkozhassunk, többet kellene ismernünk... Küldjön többet!

• L. J. Kassa: Versei tehetségre vallanak, bár egy-egy kusza pongyola sora — / mit e nyálkanép okoz; /, / Tiszta szerelem-falat, / valamint a szövegkömj’ezetükböl kirívó szavak — kebelem, eseng, lenge felhő (Talán Osida-hatás?) — erősen rontják az összhatást. A legjobban talán a Tájkép és a Csók című sikerült, ám 8 Hazai dal címűnek is vannak Jó részei. Ilyen például a befejező strófa: / Sétálok lassan, / s keblemen hordom e csöpp / tenyérnyi édent. — / / Már fény lobban. / Én a tied vagyok szülőfalum, / te az én vérem. / Biztatjuk, s birtetá- sul olvassa el egyelőre Itt a Szerkesztő üzen rovatban A csók című versét: I Lüktető ereink s forró tüdőnk szele / örvénylik száraz ajkaink között. / A két ezájslvatag közé / mézet csöpögtet a láz; / nincs jövő, se múlt, / csak végtelen jelen van, / s míg egyek vagyunk, / megáll a könyörtelen idő./ Várjuk újabb jelentkezését.

A nők ezrei élhetnének

Csinos, mlnimbás lány ül velem szemben. B. Szilvia, 22 éves egyetemi ballgatö.

— Nagyon erős folyásom van, doktor úr.

— Mióta észleli ezt a rendellenességet?

— Néhány hete, néha vérrel keverve.

— Kérem, vetkőzzön le.

Felhúzom a gumikesztyűt és bevezetem a gynekológiai tükröt. A méhszáj sérültnek látszik, véres. És azután egy rettenetes felfedezés: egy nagy daganat. Kétségen kívül ka: cinomatözis szövődmény.

Rák! A szövet már bomlási stádiumban van.

Meg vagyok rökönyödve. Bomlö rákos szövődmény egy 22 éves lánynál. Csak ne vegye észre felindultságomat. Nem mondhatom meg ennek a fiatal páciensnek a borzalmas igazságot. A szövődmény már a hüvelyre és a meden- cekötószövetekre Is kiterjedt. Egy Ids szövetdarabot emelek ki szövettani vizsgálat céljából, de nem valószínű, boqv tévedek.

— Kérem, öltözzön fel.

Szilvia i.sraét velem szemben ül. Mit mondjak neld? Mit mondhatok neki?

— Nagyon kérem doktor úr, szeretném, ha az apám nem tudná meg, hogy kivizsgáláson voltam. 0 is orvos, és még téves következtetéseket vonna le.

— Szilvia, önnek azonnal kórházba kell menni!

A lány eUehéredik.

A kórházban megerősítik leletemet: portio carcinom — méhszájrák. A szövődmény bomlási stádiumban — már nem operálható.

Két hónap múlva meglátogatom a kórházban. Másodpercekig tart, amíg ráismerek a csinos lányra. Megnyúlt arc, halvány átlátszd bőr, rettenetesen lesoványodva. Fáradt mosoly jelenik meg meggyötört arcán. Erőtlenül szorítja meg a kezemet. Igyekezek jő kedvet mutatni.

— Nemsokára minden rendben lesz, Szilvia.

A fejét rázza. Szemei betegesen csillognak, a pupilláit kitágította a morfium.

— Tudom, meg kell halnom. Minek ámítanak engem.

— Hogy mondhat ilyet. Nemsoká felépül és haza mehet!

— Az igazat szeretném hallani, doktor úr. Az édesanyám Is rákban halt meg. Sejtettem, hogy én is így végzem.

— Maga élni fog, Szilvia, — próbálom tovább a bazudo- zással.

— Mondja, doktor úr, pszicbölőglai okok is Idézhetnek elő rákot?

A rák eredete nincs még tisztázva. L^et, hogy lelki folyamatok is hozzájárulhatnák keletkezéséhez. A statisztika bizonyítja, a rákban szenvedő nők nagy részének családi és egyéni problémái voltak. Lehet, ez is befolyásolta

megbetegedésüket.

— Tizenkét éves koromban végignéztem anyám haldoklását. Azóta lelkivilágom kiegyensúlyozatlan. Mit lehet tenni, ez a sorsom. Nem tudok kitérni. Remélem, gyorsan

megy majd.

Megrendülve figyelem ezt az erős természetű lányt Szilvia kezét nyújtja.

— Köszönök mindent, doktor űr, tudom, siűc a munkája, mennie kell. És simi egyedül is tudok.„

Nók ezrei halnak meg évente rákban. 100 megbetegedésből 60-70 halálos kimenetelű. Ennek nem kellene Így lenni. Ha időben orvosi vizsgálatnak vetnék magukat alá, nagy részük még ma is élhetne. A rák elleni kivizsgálás lényegében egyszerű és fájdalommentes. Elsősorban tükrözéssel vizsgálnak. Ugyanígy lehet csak tapintással vizsgálni. Tüzetesebb vizsgálatnál úgynevezett kolkősköpiát használnak. Ez erős megvilágítás és bűsszoros nagyítás mellett vizsgálja a méhfalat belUlrőL A legbiztosabb azonban a szövettani vizsgálat. Az orvos töröléssel nyÚkahár- tya sejteket szed le. Ezeket laboratőrlumi vizsgálatra küldik. Ha rákgyanús sejteket fedeznek fel, azonnal meg tehet kezdeni a gyógyítást. Az időben nyújtott orvosi segítség a ráknál is rendszerint ugjranoiyan eredményes, mint bármilyen más megbetegedésnél.

A nők ezrei élhetnének, ha időben, rendszeresen orvosi vizsgálatnak vetnék magukat alá.

(Folyta£}uk7