Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1970-03-10 / 10. szám

4 éj Ifjéság

I

Rengeteg az ember, és nincs ember; ebben az ellentmondó formulában foglalták egybe már régen a szociáldemokrácia szervezeti életének és szervezeti szükségleteinek ellentmondásait. S ez az ellentmondás mos különös erővel nyilvánul meg; egyformán gyakran halljuk mindenfelől, hogy szenvedélyesen új erőket követelnek, panaszkodnak a szervezetekben megnyilvánuló emberhiányra, s u- gyanakkor mindenütt látjuk, hogy rengetegen ajánlják fel szolgálataikat, gyarapodnak az ifjú erők, különösen a munkásosztály soraiban. Az a gyakorlati szervező, aki ilyen körülmények között emberhiány miatt panaszkodik, ugyanabba az illúzióba esik, amelybe a nagy francia forradalom fejlődésének csúcspontján madame Roland esett, aki 1793-ban azt írta; „Franciaországban nincs ember, körös-körül csupa törpe. Aki Így beszél, az a fáktól nem látja az erdőt, az beismeri, hogy az események megvakitották, hogy nem ő, a forradalmár uralkodik felettük öntudatával és tevékenységével, hanem azok uralkodnak felette, azok igázták le öt. Az ilyen szervezőnek jobb nyugalomba vonulni, helyet adni az ifjú erőknek, akiknél az energia gyakran pótolhatja a tapasztaltság hiányát.

(Az „Oj feladatok és új erők" c.

cikkből, 1905.)

A moszkvai proletariátus a decemberi napokban nagyszerű leckét adott nekünk a katonaság eszmei „megdolgozásából“ — például december 8-án a Sztrasztnaja téren, ahol a tömeg körülvette a kozákokat, összeelegyedett, barátkozott velük, és rábeszélte őket, hogy forduljanak vissza. Vagy 10-én a Presznján, ahol két munkáslány, akik egy tízezer főnyi tömegben vörös zászlót vittek, a szenAenjövó kozákok elé vetették magukat, és odakiáltották: „Öljetek meg! de élve a zászlót nem adjuk oda!“ A kozákok zavarba jöttek, elvágtattak, és a tömeg utánuk kiáltotta: „Éljenek a kozákok!“ A bátorság és hősiesség e példáit be kell vésni a proletariátus tudatába.

(„A moszkvai felkelés tanulságai“ c.

cikkből, 1906.)

Az 1905-ös decemberi felkelés ötödik évfordulója is elmúlt már. Ezt az évfordulót akkor fogjuk megünnepelni, ha megemlékezünk az ellenség ellen folytatott harcban elesett élenjáró munkásokról. Azzal a kéréssel fordulunk a munkás elvtársakhoz, hogy gyűjtsenek s küldjenek be emlékezéseket az akkori harcról és kiegészítő adatokat Bábuskinről és más olyan szociáldemokrata munkásokról, kik elestek az 1905- ös forradalomban. Brosúrát akarunk kiadni az ilyen munkások életrajzával. Az ilyen brosúra lesz a legjóU) válasz minden kis- hitúnek és az Oroszországi Munkáspárt minden lekicsinylőjének. Az ilyen brosúra lesz a legjobb olvasmány az ifjúmunkások számára, akik megtanulják majd belőle, hogyan kell minden öntudatos munkásnak élnie és cselekednie.

(Az „Iván Vaszilevics Bäbuskln“ c.

megemlékezésből, 1916.)

Csak az egész országon végighömpölygő tömegsztrájk hullámai, az orosz-japán imperialista háború kemény leckéivel társulva rázták fel a parasztság nagy tömegeit letargikus álmukból. A „sztrájkoló“ szó e- gészen új jelentőségre tett szert a parasztoknál: valami lázadó, forradalmárfélét jelentett, mint régebben a „diák“ szó. De mivel a „diák" a középső rendhez, a „tanultakhoz“, az „urakhoz“ tartozott, idegen volt a nép szemében. A „sztrájkoló“ viszont a népből került ki, maga Is a kizsákmányoltak közé tartozott; ha kiutasították Pétervárról, igen gyakran visszatért falujába, és beszélt falusi társainak arról a tűzvészről, amely elborította a városokat s amelynek mind a kapitalistákat, mind a nemeseket meg kell semmisítenie. Az orosz faluban új embertípus jelent meg: az öntudatos fiatal paraszt. Érintkezésben állt a „sztrájkolókkal", újságot olvasott, beszélt a parasztoknak a városi eseményelcröl, megmagyarázta falusi társainak a politikai követelések jelentőségét, harcra szólította 6- ket a nagy nemesi földbirtokosok, a papok és a hivatalnokok ellen.

■A parasztok csoportosan gyülekeztek, megvitatták helyzetüket, és lassan-lassan bekapcsolódtak a harcba: tömegesen vonultak a nagy földbirtokosok ellen, felgyújtották kastélyaikat és majorságaikat, vagy elvették készleteiket, elvitték gabonájukat és más élelmiszereiket, rendőröket gyilkoltak meg, és követelték, hogy adják át a népnek az óriási nemesi birtokok földjeit.

1905 tavaszán a parasztmozgalom csak csirájában volt meg, a kerületeknek csak elenyésző részét, körülbelül egyhetedét ragadta magával.

(A zürichi munkásifjúság gyűlésén „Az 1905-ös forradalomról“ címmel mondott beszédéből, 1917.)

Nagy hiány mutatkozik erőkben, pedig a tömegekben vannak erők, olyan erők, amelyeket fel lehet használni. Nagy bizalommal kell lenni a munkástömeg iránt, s értenünk kell ahhoz, hogy erőket merítsünk belőle. Ennek az a módja, hogy az ifjúság köréből és a szakszervezetekből bevonjuk a pártba a rokonszenvezőket. Még ha késlekedés is lesz a tagdíjak befizetésében — ez semmiféle veszéllyel nem jár. Ha hatezret a frontra küldünk és helyettük tizenkétezer újat vonunk be — nem lesz nagy veszély. Az erkölcsi befolyást pártunk növelésére kell íelhasználnL

Nyilvános gyűléseinken igen kevés fiatal erő szólal fel, pedig kívánatosak volnának az Ilyen erők, beszédeikben az élet hangjai csengenek majd. Valahogy ügyesen kell megszervezni a munkásifjúságot. Szükség van arra, hogy a munkástömeg ellenőrzést gyakoroljon. Maga az élet követeli, hogy a párt sok tagja menjen a frontra, amíg a japánok és az amerikaiak még meg nem vetették a lábukat Szibériában. A régiek helyébe új erőket kell adni: az Ifjakat.

(A párt moszkvai bizottságának ülésén mondott beszédéből, 1918.)

... Az utóbbi időben különösen ragyogó példáját figyeltük meg annak, hogy milyen siker kisérte munkánkat. Tudjuk, mily szélesen terjedtek el az öntudatos munkások között a kommunista szombatok. Ismerjük a kommunizmus éhségtől és hidegtől leginkább elgyötört képviselőit, akik a hátországban nem kevesebb hasznot hajtanak, mint a Vörös Hadsereg a fronton; tudjuk, hogy a válságos pillanatban, amikor az ellenség Petrográdhőz közeledett és Gyeni- kin elfoglalta Őreit, amikor a burzsoázia ujjongott és utolsó kedvelt eszközéhez — a pánikkeltéshez folyamodott, hogyan hirdettük ki akkor a párthetet. Ebben a pillanatban a kommunista munkások a munkásokhoz és minden dolgozóhoz fordultak, azokhoz, akik legtöbbet szenvedtek az imperialista háborútól s akiket éhség és hideg gyötört, azokhoz, akik a legnagyobb megpróbáltatásokat viselték el — hozzájuk fordultunk a párthét alatt, és azt mondtuk; „Titeket ijesztenek a munkáshatalom nehézségei, az imperialisták és kapitalisták fenyegetései: ti látjátok munkánkat és nehézségeinket; mi mégis titeket hívunk, és csak előttetek, csak a dirigozók képviselői előtt tárjuk szélesre pártunk kapuját. Ebben a nehéz pillanatban számítunk rátok, és sorainkba hívunk titeket, hogy az állam- épités egész súlyát magatokra vegyétek". Tudják, hogy ez a pillanat mind anyagi tekintetben, mind pedig az elienféi külpolitikai és katonai sikerét tekintve rettenetesen nehéz pillanat volt. És tudják, hogy mily soha nem látott, váratlan és hihetetlen sikerrel végződött ez a párthét — magában Moszkvában több mint 14 000 új párttagot nyertünk. íme, ez az eredménye a párthétnek, amely a munkásosztályt tökéletesen átalakítja, megváltoztatja, és a burzsoá hatalom, a burzsoá állam kizsákmányolóinak passzív, akaratnélkUU esricö- zéből a gyakorlati munka révén a jövő kommunista társadalmának igazi alkotóit szüli. Tudjuk, hogy tíz- és százezrekre menő tartalékok vannak a munkás- és pa- rasztifjak között, akik megfigyelték, milyen hősöket hozott felszínre a munkások felhívása 17-ben és 18-ban, akik annál töMien, annál nagyobb önfeláldozással jönnek hozzánk, minél nehezebb a helyzetünk. Ezek a tartalékok teljesen megszilárdítják azt a meggyőződésünket, hogy mi két év alatt tartósan és elpusztíthatatlanul megerősödtünk, és van olyan forrásunk, amelyből hosszú ideig meríthetünk friss erőket, az eddiginél még nagyobb mértékben, és így elérhetjük azt, hogy maguknak a dolgozóknak és a tanulás útján levő parasztságnak a képviselői lássanak hozzá az államépítéshez.«

(Az összoroszországi Központi VB és a Moszkvai Szovjet által az Októberi Forradalom második évfordulója alkalmából tartott közös ülésen mondott beszédéből, 1919.)

Az agromórnők

Édesanyja elverte, amikor megtudta, hogy fia KOPASZ LÄSZLÖ Ipariba felentkezett.

A flü máig is hálás ezért a verésért, mert így lett belőle mezőgazdasági mérnök, a szakma kiváló embere. Szereti, becsüli mesterségét, és lelkesedéssel, szaktudással végzi.

Persze az anyai verés még hlpp-hopp nem változtatta mérnökké. Hosszá és nem könnyű utat fárt végig, míg a diploma tidafdonosa lett. Egy esztendeig odahaza, a j^lyáni szövetkezetben d(kgozett, a következő évben aztán a Leleszi Mezőgazda- sági Technikum diákfa lett, növénytermesztést szakon tanult. Négy év múlva kitüntetéssel végzett. Egy évig betegeskedett, hatvanban felvették a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolára. Ott is kiváló alák volt, persze nyelvi nehézséget neki is voltak, akárcsak a többi magyarnak. Tucatszámra estek ki fó tanulók, mert nem tudták a szlovák nyelvet. A két kezdeti évfolyamban ezért amit lehetett, magyarul adtak elő. Személyesen is safnálkozik, hogy fó néhány társából csak a nyelvi nehézségek miatt nem lett mezőgazdasági mérnök. Pedig kitűnő szakemberként indultak.

A főiskolára természetesen lányok is fúrtak. Az egyiket feleségül vette. A tanulmányok befejeződtek, felesége féléves magyarországi gyakorlatra ment, 6 meg Pozsonyban, a Járást Termelési Igazgatóságon kezdett dolgozni mint önálló agronó- mus. Abban az időben, hatvanöt végén, került be az ifjúsági mozgalomba. Az ok? 0 városba került ugyan, de

a falust mezőgazdaságban, dolgozó fiatalok prőbíémái tovább foglalkoztatták. Akkor alakult a pozsonyi AG- ROKLUB, amelynek ő lett az elnöke. Dolgozott. A szövetségben és munkahelyén egyaránt. Habár közben megváltoztatta munkahelyét. A gátőrt szövetkezetbe ment dolgozni, önálló agronómusl munkát végzett. Annak ideién egyszer meglátogattam. Az elnöktől kezdve a telep éffeliőrélg — mindenki dicsérte. ,ÍAz ember nem ts hinné, ilyen fiatal, de nem undorodik a tehéntrágyától, meg aztán tud is. Ügyes kö- lök." Így mondta nekem tavaly egy gútorl bajszos bd- csika.

Dolgozott tehát. Cütort otthagyta, mert közelebb kínáltak állást. A főréot szövetkezetből tártak utána. Aztán engedett a csalogatásnak. Fél éve ott dolgozik. Az Ifjúsági szövetség föderális elnökségének ts fél éve tagja. Tervet vannak — a szövetkezetben ás az elnökségben egyaránt, A szövetkezetben a fiatal mezőgazdasági szakemberek egyike, a másik helyen az egyetlen magyar nemzetiségű képviselő. Mindkét helyén dolgozni, teremteni akár, szólni a csehszlovákiai magyar fiatalok érdekében, nevében. A legmagasabb fórumon van rá lehetősége.

—kszl—

X gézgépet Watt, az Izzószálat Edison, a ..teletoa-binnondőt*' Puskás Tivadar találta lel.

De kisek a nevéhez tűzödik a csin'gős gereblye feltalálása? Kinek ötlött először eszébe, hegy a sziklás, köves hegyi réteken talajhoz alkalmazkodö fogakat lllesz- szen a gereblyefejbe? Ki álmodta meg az ötlet valóra váltását, ki dolgozta ki technológiá.iát?

Fái Dezső szádekii lakos, ha le- hullanak a vörös meggyfalevelek, éles kést, fejszét és ügyes kis fűrészt vesz magához. A csípős szélben kőris-, jávor-, gyertyán-, rao- gyoróbokrokat és fákat vesz szemügyre. Kiválasztja a vastagságra és formára egyaránt megfelelő galy- lyakat. ágakat, lemetszi őket és fUtyörészve indul haza.

Amikor pedig lehull az cáső hő. s kevesebb a mezőgazdasági munka. a duruzsolő tűzhely mellett, a faragöszék és a kétnyelű bicska baráti közreműködésével, csörgős gereblyét meg kaszanyeleket készít.

Tavaly télen — mindkét fajtáből — összesen százhúsz példány került ki a keze alól.

Ezen a télen is elkészül legalább ennyi. A jő szerszámot szívesen vásárolják a falubeliek, s ez a vásár, amelynek megkötésekor mindkét fél elégedett; Pál Dezső húsz koronát kap termékei darabjáért, s ez a kis összeg megduzzad télutóra, ba száz-százbúsz példány is elkel belőlük. A vásárlók meg szívesen használják a pehelykönnyű, kifogástalan minőségű eszközt.

Nézzük csak meg közelebbről Is azt a csörgős gereblyét! Nevét onnan kapta, hogy fogai — minthogy ide-oda rugóznak a köveken, s a- kadályba ütközve hangot adnak — szinte zenélnek, azaz megcsörren- nck. Cgy hullámzanak. mint a xilofon billentyűi. Még a szem is elgyönyörködik benne.

Pusztán fáról van szó. nincs Itt rugó, nincs fém, nincs más alkotő- vagy kötőanyag, a szerszám mégis ol.van tökéletesen ipűködik, mintha fotocellák lennének beleépítve vagy más, még korszerűbb szerkezet. Van persze gyártási tit(ca is, amit most kifecsegUnk. A mester nem tiltotta meg Ismertetését. Tehát; a gereblye feje nyers jávorfából készül, s a lyukakon, nedves állapotában, átcsúszik a száraz kőris- táböl faragott fog. Két-hárotn hét múlva Idszikkad a jávortej. a lyukak megkissebbednek és megszl- lárdolnak és most már semmiképp sem engedik kicsúszni a fogakat, csupán akkora rés marad, amelyen a kőnek Utődő fogak megfelelően ki tudnak lengeni. A nyél mogyo- röfavesszőből van, könn.yű és rugalmas, élvezet kézben tartani.

így születik a csörgős gereblye, s nem úgy, ahogy a furfangos mester ámulö nővásárlöinak magyarázza; „így terem ez már az erdőben Is.*

A kaszanyél jávorfából van, de a ..korcs“, a fogantyú somfából, mert annak kell a legnagyobb megterhelést kibírnia. Könnyű srer- szám az is. kézbe illő. szemre ts és vajon hány Uyen alkalom van a Safárik tértől a pálvaud-.-srlg? kecses.

Pál Dezső a legfontosabb kelléket, a faragöszéket is sajátkezűleg fabrikálta, ennél ts főleg a kőrist, meg a gyertyánt használva alapanyagul.

Az ügyes mesternek kutyája segédkezik 3 munkában, de csak azzal. hogy nem ugrál fcg.yelraezet- lenUI ide-oda. Pál. a csörgős ge- reblyék egyik készítője középtermetű, vékony ember, lelkes és a- lapos magyarázó. Kíváncsi lennék, mit szólna munkáját figyelve egy amerikai farmer vagy egy dán szakember? A mezőgazdaság náluk szinte teljesen gépesített, de a sziklás vidékű Szádelőn mégis ez az egvsz^ szerszám a legmegfelelőbb.

Tetszett, hogy a téli meddő Időszakot kihaszmálő ember akkor túr-farag, amikor hangulata van hozzá, nem gyötrl magát naponta egyre több szerszám elkésrifésével, hanem élvezi azt, amit csinál.

És éppen ezért Irigylésre méltó, éppen ezért szeretne a nagyvárosok agyonhajszolt polgára egy-két napra a bőrébe bújiú. mert maholnap nyűgnek érzi a munkát, mert egyre kevesebb öröme telik benne.

.A mindennapok apró ténykedéseiben felfedezni az örömöt? Komoly feladat, szép cél. Pál Dezső szerencsés, boldog ember. Legalábbis akkor, amikor csörgős gereblyét készít.

BATTA GYÖRGY