Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1970-03-10 / 10. szám
PALÄGYI LAJOS: o äi SS u •£ Cu 0, árba ökkeni“ a pfElér Aki hosszabb ideje nem járt a pozsonyi Duna-parti sétányon, és a napokban végigment rajta, bizonyára meglepetéssel vette tudomásul, hogy új látványossággal gazdagodott a folyó jobb partjának panorámája. Óriás lábához vagy egy monumentális szabálytalan Á betűhöz hasonló konstrukció néz átellenben farkasszeniet a várral — a készülő híd tartópillére. A „bennszülött“ járókelő viszont azt is tudja, milyen bonyodalmak előzték meg az új híd építését és a munkák kezdeti időszakát. Ezért annál nagyobb ámulatba esik, hogy a szokatlanul zord tél ellenére „szárba szökkent“ a pillér, jelezvén, hogy most már talán baj, bonyodalom nélkül idejében elkészül a mű. SOROZ.'\TOS HUZAVONA Amikor nyilvánvalóivá vált, hogy a németek által felrobbantott híd helyén létesített „ideiglenes“ alkalmatosság már nem felel meg a követelményeknek, eldőlt a többéves dilemma; haladéktalanul fel kell építeni az új hidat. Már a hely kiválasztása körül huzavona támadt. Aztán először úgy volt, hogy magyar szakemberek tervei szerint, magyar építők kivitelezésével készítik el a hidat. Később takarékossági szempontból a magyar javaslatot visszautasították. Pályázatot hirdettek a híd tervezetére, és a beérkezett javaslatok közül a Pozsonyi Műszaki Főiskola dr. Árpád Te- sár államdijas profes.szor vezette munkaközösség tervezetére esett a választás. A merész elképzelés általános tetszést keltett. .1^ mellékelt modell alapján az olvasó is képet alkothat szokatlan, páratlan megoldásáről. Eddig csupán a nyugat-németországi Kölnben építettek ehhez hasonlót. A hídnak csupán egy pillére lesz, a folyó jobb partján. Nem is hívják másként, csak egylábú hídnak. Ehhez a pillérhez rögzítik majd az egész hldtes- tet tartő acélsodronyokat. Persze a tervezők nem pusztán extravagáns célra törekedtek. A Duna fontos víziút, melyen már most is élénk hajóforgalmat bonyolítanak le. A jövőben még nagyo'bb forgalomra számíthatunk. A mederben épített pillérek csak akadályozták volna a közlekedést. Az esztétikai szempontok is a készülő megoldás mellett szóltak. Az asszimetrikus, monumentális jobb parti pillér nagyon jól ellensúlyozza a vár és a város felöli oldal beépítésének — például a mellékelt modell ábráján is látható Szent Márton- székesegyháznak — a képét. A terv elkészült, de még mielőtt megkezdték volna a munkát, újabb akadályok merültek fel, A város felöli oldalon, a leendő hídfő helyén egy egész városnegyedet kellett lebontani. Történelmi nevezetességű épületek, műemlékek is útba estek, és a műemlékvédelmi hivatal sokáig habozott beleegyezését adni a lebontásukhoz. Nem mült el nap, hogy ne támadt volna valami bonyodalom a leendő híd körül. El is nevezték a sóhajok hídjának. A bal parti hídfőnél — jóllehet aránylag itt végezték el a legtöbb munkát — a beava- tatlan szemnek még nem sok látnivaló akad. Buja fatnázia kell ahhoz, hogy az imitt-a- mott kivájt gödrök, betonlépcsők láttán az ember képzeletben felvázolhassa a leendő többszintű útkereszteződés, a part kaszkádos megoldását. A folyó magas vízállása és a kegyetlen hideg késlelteti a munkát, a közművesítés kiépítését kénytelenek voltak egyelőre leállítani. ÉG ÉS FÖLD KÖZÖTT A jobb parton, a Ugetfalusi oldalon azonban most sem szünete! a munka. Az ostraval szerelők rá sem hederitenek a hánykolódó hóviharra. S ha Ide- átról fennkölt látványnak tűnik a hídpitlér, úgy alulról e- gyenesen félelmetesen hat a hatalmas vaskolosszus. A szédítő magasságban fel-felvllla- nó hegesztöpisztolyok kék fénye még kísértetieseid) szcené- riát fest a sűrű szürke égboltra. Az utolsó simításokat végzik az asszimetrikusan egymásba hajló és enyhén Ligetfalu felé dűlő két pillérlábon. Nyolcvanhat méter magasak, egymásba fonódó csúcsokon exkluzív vendéglőt létesítenek kilátóval. Az egyik pillér belsejében felvonó épül, a másikban csigalépcső van, annak a fokait számolgatjuk az ostraval szerelők művezetőjével, Zdenek Horákkai. A jóízűen elfogyasztott bécsi szeletre gondolok, és meg sem kísérelem, hogy lenézzek a mélységbe, csak görcsösen markolom a korlátot. A művezető ijedtségemen szórakozik és élcelődik; — Csak tartsa jó erősen, meg ne szökjön az a korlát... Még csak ez hiányzott, hogy említse, mert csak most veszem észre, hogy az egész konstrukció enyhén imbolyog. Sztatikából ismerem, hogy ez jó, erre szükség van. Csakhogy a sztatika is más, meg az én gyomrom is más. A művezető vigasztalni próbál: — Rá se rántson. Senki sem született a konstrukció tetején. Az lehet, gondoltam magamban, de ahogy elnéztem Nagy Istvánt, Slposs Józsefet és Mázai Józsefet, arra a belátásra jutottam, hogy nyilván vannak kivételek. A csigalépcső utolsó fokait szerelgették, és olyan otthonosan mozogtak a het- venegynéhány méter magasban, mintha a pólyában is ezt gyakorolták volna. A művezető udvariasan megkérdezte, őhajtok-e felkapaszkodni a pillér csúcsára. Létrát állíthatnak a számomra, vagy akár a daru is felröpíthet. U- gyanolyan udvariasan visszautasítottam a felhívást, mondván, hogy Inkább megvárom, míg elkészül a tapétás felvonó a másik pillér belsejében, és márványasztal mellett szür- csölhetem odafent a feketét. M,egkönnyebbülten léptem újrb a biztos „szárazföldre“, úgyhogy a cipőm is belemerült a tél végi latyakba. A művezető közben elmesélte, hogy az előbb látott férfiakon kívül több magyar is dolgozik a csoportjában: Slposs Károly, Pénzes Jenő, Pénzes Ferenc. Ü- gyes, nagyszerű munkások. Jóformán nem ismernek akadályt. Jól is keresnek, 4-5000 koronát, de megérdemlik. Én is úgy vélem. Ha netalán valaki irigyli tőlük, kapaszkodjék fel egy pillanatra a pillér csűcsáPersze, most következik a munka dandárja. — A pillérek szerelése gyerekjáték volt a hídtest megépítéséhez képest — mondja a művezető. S ahogy leírja a műveletet, valóban utópisztikusnak tűnő feladatok várnak még árjuk. A művezető irodájában a műszaki főiskola tudományos dolgozói, Pis, Stanék és Mi- chalcák professzor számolgatnak s ellenőrzik a tervrajzokat. Szerződéses munkaviszonyban vannak a szerelő vállalattal. A helyszínen végzik az u- tolsö számításokat, a szükséges módosításokat, felügyelnek a munka menetére. Jóllehet az ö feladatuk pusztán műszaki jellegű, de ők is elégedettek a munka ütemével. Állítják, hogy ilyen tempó mellett — a kezdeti késlelkedés ellenére — 1971. szilveszter éjszakáján valóban átsétálhatunk a díszbe öltözött hídon. FÉL KILOMÉTER HOSSZÚ HÍDTEST A közel fél kilométer hosszú hidtestet négy részből szerelik majd össze. A két hídfői rész a megszokott módon kerül a rendeltetési helyére. A közbeeső részeket viszont hajón szállítják a megfelelő helyre. s egyenesen a hajóról emelik a magasba s illesztik az e- lőző két rész közé. Ez lesz ám az igazi férfimunka. Ahogy egyszeri látogatás alapján megítélhettem az Ostrava! szerelőket, nem vallanak szégyent. Zdenék Horák művezető Mészáros felvételei Az ifjúsági szervezet A napokban részt vettem a komáromi SZISZ járási elnökségének ülésén, melyet a gépészeti szakközépiskola tanácstermében tartottak. Nagyon érdekesnek és hasznosnak találtam ezt a tájékozó jellegű megbeszélést. Márcsak azért is, mert az egyes osztályok képviselői őszintén szólhattak az őket érintő kérdésekről, problémákról, óhajokról. Nyíltan kifejezhették véleményüket az iskolai és koliégiumj életről. Kérdéseikre az iskola, Hl. kollégium igazgatója Slechtt János és Kondé Imre elvtársak válaszoltak. Heves vita alakult ki az új egységes ifjúsági szervezet szerkezeti felépítése körül. Néhányan azt javasolták, hogy érdekcsoportok szerinti kollégiumi alapszervezeteket alakítsanak. Mások viszont ebben az osztálykollektívák megbontását látták, s inkább az osztályonkénti alapszervezetek megvalósítását támogatták, melyek az iskolában működnek. Azzal érveltek, hogy az érdekköri munkához nagyon korlátozottak a lehetőségek. Az iskola 600 tanulójából mindösz- sze száznak van alkalma érdeklődési körének kielégítésére. Végül is kompromisszumos megoldás született: egységes ifjúsági szervezet alakul az iskolán, melynek keretén belül érdekcsoportok működnek a kollégiumban. „Ez nem ér semmit — mondja a mellettem ülő diák. — Éppen olyan tesz, mint a CSM. Nem lesz se jogunk, sem beleszólásunk semmibe.“ Hisz eddig is dolgozhattunk abban az érdekkörben, amelyikben a- kartam — mondta egy másik fiú. — Mi előnyöm származik belőle, ha belépek ebbe a szervezetbe? Csak az, hogy fizetem a tagdíjat?" Rosszallón csóváltam a fejem. Hát a mi fiataljaink már mindenben csak az előnyt és a hasznot nézik? Belőlük már kihalt a lelkesedé.s? Nem a- karjik életüket tartalommal megtölteni? De mint később kiderült, i- genis akarnák, csak nem találnak rá módot és lehetőséget. Céltudatos Irányításra van szükségük. — Mi nem mehetünk a „Trat mládeze“-t építeni — mondja Kusy Károly IV.- es tanuló. — Miért nem bíznak meg bennünket is konkrét feladatokkal? Nem vallana szégyent sem az iskolánk, sem az ifjúsági szervezet. Ha kell, mi is tudunk dolgozni, épp úgy, mint iskolánk í965-ben érettségizett növendékei, akik bankett helyett a homokzsákokat hordták a gátra, hogy megvédjék szeretett városunkat a tajtékzó ár pusztításától. Szívesen bizonyítanánk mi is, csak hát..." Opálka Milan, a SZISZ JB- nak elnöke felszólalásában kifejtette, hogy szocialista társadalmunknak olyan politikai ifjúsági szervezetre van szüksége, amely minden fiatal számára elérhető, s lehetőleg minden ifjúra hatást gyakorol; segítséget nyújt az iskolának ifjúságunk szocialista emberré formálásában. — A jövőben pártunknak nagy gondot kell fordítania az ifjúsági szövetség eszmei, politikai és pedagógiai vezetésére, egységes céljainak érvényesítésére. Az ifjúsági szervezet körében végzett nevelő és szervező munkával minél több pedagógust kell megbíznunk. Az ülés további részéből kitűnt, hogy csak akkor válhat az egységes ifjúsági szövetség a nevelés tényezőjévé, ha önálló társadalmi politikai szervezetként működhet az iskolákon, ha segíti, kiegészíti és elmélyíti annak munkáját, de ugyanakkor önálló feladatokat biztosít tagjainak: a diákok közösségi tevékenysége kibontakozhat. Több iskolában végzett felmérés alapján kijetenthetein, hogy még sok helyütt nem ismerték fel az ifjúsági szervezet erejének jelentőségét a nevelésben, és nem igyekeztek ezt a lehetőséget, erőt jobban kihasználni. Sok helyen az iskola alárendelt részének tekintik az ifjúsági szövetséget, nem veszik figyelembe önállóságát. Itt a diákok csupán a képzés és nevelés tárgyának érzik magukat. Nem atyai gondoskodást, hanem felelősség- vállalást és nyílt vitalehetőséget várnak a tanáraiktól. Ha ezt nem kapják meg, a tanár és a diákok közti jó viszony megszűnik. Mindez csorbítja az ifjúsági szövetség társadalmi, politikai jellegét, fékezi az öntevékenység kibontakozását, szürkíti a szervezeti életet. Tudatosítanunk kell a jövőben is, hogy a nevelés alapvető szerepét az iskola végzi, a pedagógusok felelőssége nem csökken, sőt fokozódik. Fontos azonban, hogy az iskola saját érdekében is partnerként, nevelési tényezőként kezelje az ifjúsági szervezetet, mert ez szerves része a szocialista nevelésnek, az iskola nem nélkülözheti munkáját. Funkcióját tehát csak akkor töltheti be, ha segít az iskolai nevelésben, ugyanakkor sajátos hangvételével. eszközeivel, önálló mozgalmi arculatával önálló feladatok megoldását is vállalja. Remélem, hogy a jövőben a Komáromi Gépipari Szakközép- iskolához hasonlóan más iskolák Is megértik azt a realitást, hogy az ifjúsági szövetség a pártpolitika szerves része, a diákok önkéntes, önálló politikai és érdekvédelmi tömegszervezete. KEIJE LAJOS és az iskola ÉN ORVOSOLNÉK NÉHÁNY PROBLÉMÁT Királyhelmecen jártam a napokban, amikor az egyik színész megjegyezte, hogy „Ennek az új művelődési otthonnak valahogy aporo- dott penészszaga van; hogy itt a hosszú év ellenére semmi sem történik." Ekkor végleg alakot öltött bennem egy kérdés, amely állandóan kísért, míg jártam-kel- tem a városban. Valahogy még válaszolni is tudtam magamnak, hogy miért o- lyan ellenszerves nekem ez a kóborló, hangos, kiabáló, követ hajigáió fiatalság: Talán azért, mert semmit vagy csak alig csinál valamit, .Megkérdeztem mindenkit: ismerősöket, ismeretleneket, akitől választ reméltem. Nos! A művelődési otthon hét közben legföljebb nyolcig van nyitva a fiatalok számára. Szombat-vasárnap pedig becsukják a kapuit, mert a fűtő vidéki, és az is kiveszi szabad szombat-vasárnapját. A kuglizó, az igen! Az még szabad hétfőjét is hajlandó feláldozni, ha arról van sző, hogy fizetési nap volt a városban. Majd bolond lesz elszalasztani a jő bevételi lehetőséget! És i- gaza is van! Persze hogy bolond lenne! Ha valahol baj van —például a színház előadása a- latt kiverték a művelődési otthon ablakait, — akkor a csendőrség azt telefonálja vissza, hogy ugyan, majd ha arra megy a járőr. Szóval sem pedagógiai eszközöket, de a célravezetőbb módszerek egyéb fajtáit sem érvényesítik a fiatalokkal szemben. Így már igen, így már érthető mindaz, amit láttam! Érthető, hogy a fiatalok nagy többsége megkedveli a tokaji borokat, ha naphosszat az utcán csellengneg vagy a kugliznak. Így talán az is érthető, ha a jóindulatú — idegennek Is ellenszenvesek ezek a fiatalok. Klub, ifjúsági szervezet nem működik; a művelődési otthon fűtője megérdemelt hétvégi pihenőjére vonul, és az a néhány szép, kedves, sok jó és nemes célra használható otthonos terem üresen áll. A fiatalok pedig — télvíz ide vagy oda — a flasztert koptatják, ugyanúgy, mint azok, akik próbáltak valamit csinálni és most pana.szkodnak. Hát nem csoda, hogy rossz ez a fiatalság, mint a- hogy arról néhány komoly hivatalbeli ember is vélekedik. Én legalább saját lelki- ismeretem könnyítése miatt orvosolnám a fennálló problémák némelyikét. (n)
