Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1970-03-03 / 9. szám

7

s

Mint ismeretes, Sbaron Taté hollywoodi filmsztárt, Roman Polanski rendező feleségét r.s négy vendégét, tavaly nyáron bestiálisán meg* gyilkolták férje hollywoodi villájában.

A szép, szőke filmsztár három nappal szörnyű halála előtt az aláb« bi interjút adta a Jasmin ciimi képes folyóiratnak:

— Mit tart boldogságnak?

— A gyermeket, amelyet várok. Pedig ezt a gyermeket nem is terveztük — egy szerencsés véletlen volt csupán. De az egész életem ilyen: csak a pillanat, a ma számit. Sosem törtem a fejemet a jövőmön.

— Fel valamitől?

— A magánytól. Egyedül lenni, úgy, hogy ne legyen senki körülöt- ten. aki szeret, és akit én szerethetnék — ettől félek. Az egyedüllét számos embert kerget a kétségbeesésbe, amikoris világossá válik előttük, hogy nincs életcéljuk Hála Istennek, én még sosem voltam ennyire, de hiszen még fiatat vagyok. Az öregek részére borzasztó lehet, amikor kihalnak a barátaik ~ egyik a másik után. Egyedüllét az öregkorban — ez mélyen megráz engem.

— Miben látja a reményt?

— Természetesen nem a karrieremben — egyszerűen nem vagyok becsvágyó. Remélem, hogy a gyermekem a világ legszebb és leg- egeszsegesebb gyermeke les/. És boldog legyen — egy boldog ember, aki minden szépet eler az életben, és élvezi azt. remélem a saját res/emre is: úgy élni tovább, mint eddig — kívánság nélkül, boldogan. Vagy talán egy kicsit sokat kérek?

(mk)

Susan Atkins, a gyilkos

Volt egy hatalmas épület. Egy évtizeddel az- uta#, hoQ> felépítették, munkások jelentek meg a^fcgjkl^k talbébon, körüláll^^mzták az épürülmeszelték az egész ®ileiet. Volt köztük egy munkás, aki megvárta, míg a többiek hazamen- rek. megvárta, míg beesteledik, amíg teljesen elncpteiencdik a város, elcsöndesülnek az utcák, aztan munkához látott. Alulról bontani kezdte az állványokat. Úgy tervezte, hogy hat emelet magasságig. ameddig elkészültek már a meszeléssel — lebontja azokat. Az állványok mögött hófehér, nem Is hófehér, márványfehér volt a fal. bántották hát a szemét a rozsdás csövek és deszkák.A munka megkezdésekor ugyanis szigorúan ragaszkodott bio/zá, hogy felülről lefelé végezzék a munkát. De senki sem hallgatott rá, még csak meg sem indokolták, miért éppen a fordítottját cselekszik.

Az állván.Yok összedűltek, az ember ottvesztette életét.

E*. szombatra virradó éjszaka történt. Aztán az ' ember feltámadt, hétfőn munkába állt, mintha scium setn történt volna.

A következő héten aztán nehezebben ment a munka. Csak egy emeletnyi magasságig tudtak meszelni, mert közben ismét fel kellett építeni a/ állványokat. Az ügyről senki sem beszélt, nem tudták, ki a tettes. .4 holttest felismerhe- tetlen volt. Ugyanarra az emberre gyanakodtak. Ci«' hát ő nem lehetett a halott, hisz ott dolgozott köztük.

Miután az állványozással ismét elkészültek, felülről kezdték a meszelést, de mondom, csupán egy emeletnyi széles sávval sikerült elkészülniük.

.\kkor a következő héten egy másik enber maradt ott. Ő is megvárta míg minden elcsönde- sul. aztán ő is bontani kezdte az állványokat. A közepet akarta kiszedni, azt a részt, amely mögött még nem volt fehér a fal.

Az állványok ismét összedőltek, ottnyomták az embert, de természetesen ö is feltámadt, s hétfőn munkába állt.

A következő héten mindennap túlóráztak. Ismét felépítették az állványokat, elkészültek a hatodik es kilencedik emelet közti résszel is, elkészültek az egész épület meszelésével. Már csak az áll* vónyok lebontása maradt hátra.

F.ihatározták. szabadnap ide, szabadnap oda, ők addig nem mozdulnak az épülettől, míg a munkát teljesen be nem fejezik. Utána szétszedik az állványokat is. aztán kész. S szombaton regge4. mielőtt munkához láttak volna, még egyszer mindnyá.ian megnézték az épületet, aztán elkezdtek az állványbontást... és akkor hatalmas morajlássa) összedőlt az épület.

Itt a vége. ne fuss véle sehová, mert nem is veit igaz, az egészet csak kitaláltam, az egészet álmodtam. Viszont az állványok még ma is ott állnak — lebonthatatlanok. Az épület romjait máz eltakarították.

—kszl—

Sharon Tate

Ez a régi filmcím jutott az eszembe, mikor a napokban levelet kaptunk Pnlgában tanuló ösztöndíjas művészünktől, Takáts Imiidtől. Tehát a MATESZ-nak is van „prágai dí- ák“-ja már. A tehetséges fiatal színész az évad elejétől a Művészeti Főiskola rendezői karán tanul a Magyar Területi Színház támogatásával, és a főiskola elvégzése után visszajön színházunkhoz rendezőnek.

„Nagy gondot okoz nekem a levélírás, nagyon be vagyunk fogva. Minden héten más novellát kell dramatizálnunk. Sajátos cseh nyelven van írva, fgy nekem, magyarnak bizony tovább tart az ilyen munka.' De megy, az a fontos. Rendező-tanárom, Evzen Sokolovsky nagyszerű művész, kitűnő pedagógus és remek ember. Nagyon szeretem ót, sokat tanulok tőle.“ — íme pár sor a hozzánk írott levélből. Ezek 3 sorok is bizonyítják, hogy a mi prágai diákunk komolyan veszi a hivatásra való felkészülést, a nyelvi nehézségek ellenére is igyekszik helytáHni és jő tanulással, szorgalommal kiérdemelni a szinháZ' bizalmát és az ösztöndíj-támogatást. A színháznál a rendező a legfontosabb művészi alkotó, utánpótlása egy színház részére létkérdés, Rízunk benne, hogy a mi nevelésünk, a 195 cm magas. hörihorgas „Csöpi“ — ahogy ezért egymás közt nevezzük — öt év múlva visszatér a színházhoz, enyhíti majd kádcrgondjainkal. De hadd mutassam be ezt a remek fiatalembert a szlovákiai magyar fiatalságnak, hisz közülük való, közéjük tartozik.

Takáts Ernőd Órsújfalu szülötte, az érettségi után azonnal színházunk tagja lett. Előbb csak kisebb statisztaszerepeket kapott, inaskodott a színpadon. Lovicsek Béla „Csillags^emű asszonyá“-ban már komoly szerepet kapott, a tanítót alakította. l,'e helytállt az „Egerek és emberek“- ben és a többi kis szerepben is. Aztán — férfisors — jött a katonai szolgálat. F^mőd angyalbőrbe bújt, és mint a határőrség tagja, két évig hazáját szolgálta. Mi sem természetesebb, leszerelés után újra itt volt közöttünk, és jöttek a komolyabb szerepek, megbízatások, feladatok. Csöpi lelkesedéssel vetette bele magát újra a színházi munkába. Játszott a , Haramiák“-ban, a „Liliomfi‘‘-ban, a „Szent Péter esernyöjé“-ben, jelentős színpadi alakokat formáit meg a „Rejtélyes körülmények között“ című krimiben, a „i.eszámoIás“-b3n és az „Űri muri“-ban. .A színház 15. évfordulójára bemutatott „Rómeó és Júliá“-ban játszotta első nagy szerepét, a herceget, melyről a kritika is elismeréssel szólt. Utána az „Isten, császár, paraszt“ Erangepánja- ként — ez volt utolsó szerepe távozása előtt — emlékezetes alakítást nyújtott, valamint a „Szálemi boszorkányok" egyik mark ins alakját vitte színpadra. Róla igazán elmondható; „nincs kis szerep, csak rossz színész“, mert ezeket a kis epizódszerepeket is nagy átéléssel, igazi emberábrázoló készséggel oldotte meg. Az utóbbi két bemutató plakátján már Konrád József rendező neve mellett feltűnt ez a szöveg; Segédrendezo — Takáts Ernőd. Igen, Csöpi tudatta a színházzal, a barátokkal és munkatársakkal, hogy szíve vágya; rendezőként alkotni. Inaskodni Konrád mellé került, és igen liasziios munkát végzett, segített a „Handa- basa“ és a „Ez aztán a meglepetés“ inscenálásánál. 1969. október elsejétől a rendezői szak hallgatója. Minden bemutatónkra hazajön, szeretettel utazik hozzánk 600 kilométert ide és vissza, csakhogy velünk lehessen a színház nagy ünnepein, a bemutatókon. Szorgalmas „fogyasztója“ a dramaturgiai könyvtárnak, falja a szakirodalmat. Én úgy érzem; szive vágya teljesül, mert kitartó, szorgalmas és tehetséges. Ez utóbbi a legfontosabb, és ezt már többször bebizonyította.

További pár sor lóvéiéból; „Ha szabad időm van — és nagyon kevés van ilyen — színházba, múzeumokba, próbákra járok“. Hát igen, ilyen fiatal ez a mi Csöpink. Pedig biztos van Prág-ában sztriptíz, mulató, meg más szórakozási alkalom, de ö a szabad idejét is a hivatásra való felkészülésre használj? fel, színházat látogat, ott is tanul.

Azt hiszem, notnesak a színház, hanem a volt közönsége nevében is kívánhatok Takáts Ernődnek, a M.ATESZ prágai diákjának sok sikert a tanuláshoz, az élethez, és jó egészséget. « POSS JENŐ

‘ft PRAGftI DIftK